Nyilvános távközlés


Nemzeti minôség díjat nyert az Ericsson

Elindult a piac újrafelosztása

Pár hete jelentette be az Ericsson hazánkban azt a stratégiai átszervezést, amely a cég egyfajta válasza is mindarra a folyamatra, amit a távközlés, informatika, hálózatok, mûsorszórás konvergenciájának is szoktak nevezni. Fodor Istvánt, az Ericsson Távközlési Kft. vezérigazgatóját ezzel a kérdéskörrel, valamint a nemrégiben elnyert Nemzeti Minôség Díjjal kapcsolatban faggattuk.

&endash; Az Ericssonnak nem ez az elsô irányváltása az elmúlt egy évtized történelmét is tekintve. Az idôk szavára hallgatva elôbb egy hagyományos telefonos, elsôsorban telefonközpontokat gyártó cégbôl egy mobil céggé gyúrták át, felismerve, hogy a jövô egyik alappillére a mobiltelefónián, annak technológiai megoldásain nyugszik majd. A mobiltelefóniára koncentrálni azonban nem elegendô ahhoz, hogy egy cég a világ élvonalában maradjon akár a technológiákat, akár a piaci részesedéseket tekintve. Ezért határozta el az Ericsson vezetése, hogy a cég stratégiájának fókuszába a konvergenciát helyezi, annak minden következményével együtt.

&endash; A hálózatok szerepének növekvô fontosságát jelzi, hogy egyre jobban felértékelôdnek a hálózati technológiákban utazó cégek. Sôt, közöttük immár olyan is van, amely &endash; állítása szerint akár alközponti szolgáltatások nyújtására is képes berendezésein. Azaz elkezdték támadni a távközlési gyártók hagyományos piacait... Ez mindenképpen válaszlépéseket követel a távközlési berendezésgyártóktól is.

&endash; Ez valóban egyfajta fenyegetés a hagyományos értelemben vett távközlési berendezésgyártókra. Ez egy egészséges piaci verseny következménye, és a piac bizonyos mértékû újrafelosztásával fog együttjárni. A kérdés azért ennél bonyolultabb is, mert nem egyszerûen arról van szó, hogy eltûnik a hagyományos telekomos, vagy IT piac, mégcsak nem is arról, hogy ezek összegzôdnek. Az újonnan létrejövô piac a kettô összegénél több, más lesz, és nemcsak az lesz szelektáló tényezô a piaci szereplôk között, hogy ki mit gyárt.

A piacon egyre jobban elônybe kerülnek a globális szabványokon alapuló, intelligens megoldások. A kiépülô kommunikációs infrastruktúra hálózatok minôségét nemcsak a beépített hardver, hanem a ráültetett intelligencia, valamint a végpontokban futtatható, igénybe vehetô alkalmazások fogják meghatározni. A szállítók szempontjából a fô kérdés, hogy ezt az infrastruktúrát kik építhetik; milyen teret ad a kiépült hálózat új applikációk létrehozására és futtatására, valamint hogy kik csinálják rá az alkalmazásokat. Tehát itt a verseny is több fronton folyik majd a szereplôk között, és az sem biztos, hogy éles határvonalak húzhatók az egyes területek között. Ami biztosan látszik, az az, hogy sokkal nagyobb lesz a szerepe a rendszerben gondolkodó mérnöki agyaknak.

&endash; Másfajta innovációs magatartásra is szükség lesz, a globális szabványok és megoldások létrehozásához adott esetben kooperáció szükséges az egyébként egymással versenyzô szereplôk között.

&endash; Erre már ma is találunk példát, elég, ha a harmadik generációs mobiltelefon rendszerek szabványaira gondolunk, amelyben igen nagy szerepet játszik az Ericsson és a Nokia együttmûködése. A fejlesztéseket, az innovációt a vevôi igényeknek kell vezérelniük, gyakorta az operátorokkal közösen. Nagyon fontossá válik az idôtényezô szerepe, hiszen nem mindegy, hogy a vevôi igényen alapuló ötletbôl fejlesztett megoldás milyen gyorsan jut el a gyártótól a szállítón, szolgáltatón át a vevôhöz. Azok lesznek sikeresebbek, akik új szolgáltatásokkal gyorsabban tudnak a piacra lépni, és több vevôt tudnak majd megnyerni.

&endash; Az Ericsson hazai leányvállalata mennyire gyorsan tud igazodni az anyacég irányváltásához?

&endash; Magyarországon ebben a folyamatban az élen járunk. Már 1997-ben elkezdtük a szervezet átalakítását, mert tudtuk, hogy a világ megköveteli ezt. Mire az anyacég ténylegesen bejelentette az új irányt, mi az ennek megfelelô szervezeti struktúrát már létre is hoztuk.

&endash; A hazai Ericsson vállalat egy újabb sikert is elkönyvelhetett a minap, hiszen elnyerte az 1998-as Nemzeti Minôség Díjat. Milyen elvek szerint bírálják el a pályázatokat?

&endash; A Nemzeti Minôség Díj nem magyar találmány, az EU országokban fejlesztették ki az egész versenykiírás forgatókönyvét, az elbírálás szempontjait, s ezt adaptálták hazánkban is. Eszerint a pályázó cég tevékenységét 9 tartományra bontják, e kategóriák szerint kell a pályázatot is benyújtani. Az elbírálás során kizárólag dokumentált tényeket tudnak mérni, figyelembe venni. Az a cég, amelyik egy ilyen pályázati anyagot elkészít, tulajdonképpen átvilágítja önmagát, egy mércét állít fel saját magának.

&endash; Mekkora munkába került ennek megfelelni?

&endash; Tulajdonképpen semmi extra erôkifejtéssel nem járt, nem változtattunk semmit a cégen, mert szervesen illeszthetô volt abba a folyamatba, amit még 1995-ben az ISO minôsítés megszerzésével, majd késôbb a TQM bevezetésével elkezdtünk. Csupán a pályázat megírása jelentett munkát.

&endash; Milyen a visszhangja a díj elnyerésének az anyavállalatnál?

&endash; Nemzetközi híre, presztízse van, már csak azért is, mert néhány Ericsson leányvállalat már elnyerte saját hazájában ezt az elismerést. Csak érdekességképpen jegyzem meg, nemrég került a kezembe egy jegyzôkönyv egy 1996-os igazgatótanácsi ülésrôl, ahol azt ígértem, 1998-ban megcélozzuk a Nemzeti Minôség Díjat... A korábbi években nem is pályáztunk, mert mást tekintettünk a pillanatnyi prioritásnak.

&endash; Érdekes, hogy mindhárom évben a díjazottak között volt hazánkban egy, a telekommunikációban, informatikában élenjáró vállalat &endash; a Westel 900 GSM, aztán az Oracle Hungary, most pedig az Ericsson.

&endash; A magyar gazdaság és társadalom számára ez fontos versengés, mert a Nemzeti Minôség Díjon keresztül egyfajta kultúra terjed az országban, olyan vállalati kultúra és magatartásmód, ami a versenyképességhez nélkülözhetetlen. Ezt megkapni fellángolásszerûen nem lehet, csak a rendszerszemléletben folyamatosan végzett jó munka eredményeként nyerhetô el.

Budai János

elôre, hátra, tartalom, honlap


Az impulzuskorszak vége

Tarifálás másodpercekkel

Jövô évtôl kezdve nem kell impulzusokkal bajlódnia annak a telefonhasználónak, aki meg szeretné érteni, milyen tételekbôl áll össze a konkrét telefonszámlája. A Matáv ugyanis 1999. január elsejével áttér az idôalapú számlázásra. Az új rendszerrôl, a régivel szembeni különbségekrôl a cég projektvezetôjét, Kozma Zsoltot kérdeztük.

&endash; Régebben nemcsak hazánkban, de szerte a világon impulzusokban mérték a telefonálással töltött idôt. A telefonközpontok generálták az impulzusokat, és a beszélgetésekért fizetendô díjak alapja az adott idôszakban letelefonált impulzusok száma volt. Egy impulzusnak fix díja volt, azonban az impulzus hossza (impulzusok közötti idôtartam) függött a telefonálás napszakától, a hívott számtól illetve körzetszámától és így tovább. Összességében egy viszonylag nehezen követhetô díjazási rendszer alakult így ki, például a Matávnál egy impulzus hossza 19 és 328 másodperc között változott (ha eltekintünk a nemzetközi hívásoktól).

&endash; Az impulzus alapú díjazás azonban bizonyos helyzetekben hátrányos is volt az elôfizetô számára...

&endash; Ebben a megoldásban minden megkezdett impulzust ki kellett fizetni, függetlenül attól, hogy a felhasználó mennyit beszélt le az impulzushossz által meghatározott idôegységbôl. Ezt impulzus alapú díjazás mellett mûszakilag nem lehetett másként megoldani.

&endash; Mi teszi lehetôvé az idôalapú számlázást, díjszámlálást?

&endash; A technika fejlôdésével, a telefonközpontok elektronizálásával, a tároltprogramvezérlés általánossá válásával, illetve a számlázási rendszer fejlesztésével a Matávnál is bevezethetôvé vált az idôalapú számlázás. Ennek lényege, hogy a másodpercben mért beszélgetési idôtartam lesz a számlázás alapja. Attól függôen, hogy milyen napszakban vagyunk, milyen irányba telefonálunk, meghatározott egy percdíj (a hívás egységára), és ennek másodpercben mért arányos része lesz az adott hívás díjának egyik eleme. A forgalmi díjak ugyanis &endash; a nemzetközi gyakorlatnak megfelelôen &endash; két tételbôl állnak. Ezek egyike a már elmondott idôalapú beszélgetési díj, a másik része pedig egy fix kapcsolási díj, ami minden egyes létrejött hívás esetén fizetendô.

&endash; Hol terjedt már el külföldön az idôalapú számlázás?

&endash; Leginkább azokban az országokban, ahol a távközlési piac liberalizált és már versenyhelyzet van. A nemzetközi gyakorlatban elsôsorban három tipikus megoldás terjedt el az idôalapú számlázásra. Az elsôre a legjobb példa Franciaország (France Telecom). Ott az idôalapú számlázás egy nyújtott impulzussal, vagy másképp megnevezve minimum idôvel párosul. Ez úgy mûködik, hogy mondjuk helyi beszélgetés esetén minimum egy 3 perces hívás díját kell kifizetni és ha az elôfizetô ennél hosszabb ideig beszél, akkor kezdôdik a másodpercek szerinti számlálás. Nagy-Britanniában (BT) egy minimum díjat kell minden hívás esetén megfizetni, ezt követôen kezdôdik a másodpercenkénti számlázás. A harmadik fajta megoldás, amit a Matáv is bevezet, a kapcsolási díj utáni idôalapú számlázás. Természetesen ezt a kapcsolási díjat a Matáv csak a létrejött kapcsolatok után számolja fel. Ebbe a körbe persze nemcsak a beszélgetés tartozik bele, hanem az is, ha a hívást egy üzenetrögzítô, hangposta fogadja, még akkor is, ha nem mondunk rájuk semmi üzenetet. A kapcsolási díj egyébként kisebb, mint korábban egy impulzus díja volt.

&endash; Hol terjedt el a Matáv által bevezetendô rendszer?

&endash; Hasonló rendszer mûködik Hollandiában, Svédországban, Dániában és Norvégiában is. Fontos megjegyezni, hogy ezt a rendszert a Matáv csak az elôfizetôi állomásokra vezeti be, a nyilvános állomásokon továbbra is marad a régi, impulzus alapú rendszer.

&endash; Milyen hatása van új rendszernek az elôfizetôk által fizetett forgalmi díjakra?

&endash; Az alapvetô követelmény a rendszer bevezetésekor az ársemlegesség volt, azaz önmagában ebbôl se nyeresége, se vesztesége ne keletkezzen a cégnek.

&endash; Mit vár a Matáv az új díjszámlálási rend bevezetésétôl?

&endash; Az elôfizetôk érdekeit szolgálja, hogy a számlázás áttekinthetôbb, érthetôbb, pontosabb lesz. A mért és díjazott idôtartam megegyezik egymással, tehát másodperc pontossággal csak a tényleges hívásidôtartam után kell fizetni. A kapott számla is részletesebb és érthetôbb lesz. (Ez nem tévesztendô össze a hívásrészletezôvel!) Az idôalapú számlázás további elônye, hogy a tarifák a percdíjak révén könynyen összehasonlíthatók más szolgáltatók áraival, feltéve, hogy szintén idôalapú számlázást használnak. Fontos elônye ennek a módszernek, hogy korábban nem megvalósíthatott díjcsomagok, kedvezmények bevezetését is megengedi. Például bizonyos, az elôfizetôk által kiválasztott kedvenc telefonszámok hívására tarifakedvezmény is adható. Mondjuk az elôfizetô a barátja, családtagja, vagy éppen az internet-szolgáltatója telefonszámát is megadhatja, és utána kedvezményes tarifával szörfözhet a világhálón napszaktól függetlenül is.

(bj)

elôre, hátra, tartalom, honlap


Letette névjegyét a Pantel

Megvan az elsô ügyfél

Év végi sajtótájékoztatóján letette névjegyét az alternatív távközlési szolgáltatói szerepkörre aspiráló PanTel Rt. Horváth Pál, a cég vezérigazgatója úgy fogalmazott, hogy ezen a rendezvényen már a mûködô PanTel mutatkozik be, hiszen aláírták a szerzôdést elsô ügyfelükkel, a Tiszai Vegyi Kombináttal. Idáig azonban hosszú út vezetett. A PanTel Rt. 1998. április elején alakult meg. A cég 49 százalékban a holland KPN távközlési vállalat tulajdona, a többségi magyar tulajdon a MÁV Rt., a MOL Rt. és a KFKI kezében van. A 20 milliárd forintos alaptôkével rendelkezô társaság létszáma jelenleg nyolcvan fô, de év végére már százan lesznek.

A PanTel hálózatának az alapját jelenleg a MÁV nyomvonalán épült gerinchálózat képezi, mely már eléri az 1000 km-t. Mint Geert van Eijk, a PanTel Rt. vezérigazgató-helyettese elmondta, ez a hálózat Hegyeshalmot, Székesfehérvárt, Szolnokot, Salgótarjánt és Miskolcot éri el. Jövô év márciusára már Szeged, Békéscsaba, Szombathely, Nagykanizsa és Kaposvár is elérhetô lesz, 1999 végére eléri a hálózat a 2000 km-t és bezáródnak az ország egyes régióit lefedô gyûrûk. Ezzel a 19 megyei központ további 74 várossal lesz összekötve. A budapesti hálózat alapját egy nemrég aláírt szerzôdés értelmében a BKV optikai hálózata biztosítja. A nemzetközi kapcsolat is rövidesen megvalósul: 1999 januárban a hálózat átlépi az osztrák határt és Bécsen keresztül fog kapcsolódni a KPN páneurópai gerinchálózatához. A KPN az amerikai Qwest társasággal KPNQwest néven szintén 1999 januárjától indítja el egy nagy kapacitású, optikai IP hálózat kiépítését és üzemeltetését. Ezen keresztül a PanTel hazai ügyfelei szinte korlátlan Internet hozzáféréshez juthatnak.

Horváth Pál bejelentette a PanTel csoport létrejöttét is, melynek elsô tagja az EuroWeb Internet szolgáltató társaság. A PanTel az Internet piac igényes, felsô piaci szegmensét megcélzó, igen jó ügyfélkörrel és kiváló szakembergárdával rendelkezô Euroweb részvényeinek 51 százalékát vette meg.

A PanTel szolgáltatási terveirôl dr. Pártos Ferenc, értékesítési és ügyfélkapcsolati vezérigazgató-helyettes számolt be. A cég célja valódi versenyhelyzet teremtése és a választás szabadságának biztosítása a használók részére. Elsôként a menedzselt bérelt vonali szolgáltatások indulnak meg a társaságnál, de hamarosan megindulnak az IP alapú szolgáltatások is. A PanTel itt elsôsorban kiemelt nagyvállalati ügyfélkörre alapoz, de a késôbbiekben magánszemélyek is bekapcsolódhatnak a hálózatába. A megcélzott ügyfélkörbe fôként az üzleti adatátvitelben érdekelt, több telephellyel rendelkezô nagyvállalatok, bankok, szálloda- és üzletláncok tartoznak, de helyi távközlési társaságok, közszolgálati, közüzemi vállalatok, mint például a Magyar Posta vagy közigazgatási szervek is szóba jönnek. Természetesen más szolgáltatók is ezt a kört igyekszenek megcélozni, de a PanTel hisz abban, hogy vannak különbségek a szereplôk között. Mint Pártos megfogalmazta: „Célunk, hogy a viszonylag kis számú kiemelt ügyfelünk kommunikációs igényeit a lehetô legmagasabb színvonalon valósítsuk meg."

B. I.

elôre, hátra, tartalom, honlap


Tízmillió oldalletöltésen is túl

Féléves AltaVizsla

Alig több mint fél évvel indulása után a Matáv által üzemeltetett, a Compaq AltaVista-technológiájával mûködô magyar AltaVizsla internetes keresôszolgáltatás azzal dicsekedhet, hogy naponta 120 ezerszer töltik le weboldalait. A nyár vége óta heti 5-10 százalékos a növekedés és december elsô napjaiban elérték a tízmilliomodik letöltött oldalt (page impression).

A rendszer a magyar webhelyek keresésének specialistája, kutatásait a „hu" végû internetes tartalmak között végzi. Novák Péter (vezetô kommunikációs menedzser, Matáv) elmondása szerint létrehozásának többek között éppen az volt az indoka, hogy az elmúlt két évben igencsak megszaporodtak a hazai webhelyek. Az ezekben való eligazodáshoz, keresgéléshez akartak segédeszközt adni és tapasztalataik szerint sikerült is kialakítaniuk egy törzsközönséget: az AltaVista és a Yahoo után az AltaVizsla a harmadik leglátogatottabb keresô Magyarországon.

A rendszert a felhasználók tapasztalatai, visszajelzései alapján javították, a fellépô hibákat folyamatosan korrigálták. A közeljövô tervei között a dizájn megújítása és némi funkcionális megújulás is szerepel.

További szolgáltatás a keresô reklámfelületként való értékesítése. Itt a hirdetéseknek nem heti, havi és a többi díja van, hanem annyiszor egy adott összeg, ahányszor megjelenik az AltaVizslán az adott reklám, azaz ahányszor az „altavizslázók" ránézhetnek a hirdetésre. A következô félévben felmérik azt is, milyen összetételû a keresôt látogató internetezôk tábora. Novák Péter szerint ugyanis valószínûleg ma az AltaVizsla nyújtja a legátfogóbb, legreprezentatívabb képet a hazai internetezôkrôl.

k. s.

elôre, hátra, tartalom, honlap


Új Matáv szolgáltatás

Internet telefon

Elôre menekül a Matáv Rt. a vezetékes távbeszélô szolgáltatókat egyre jobban versenyre kényszerítô Internet telefónia terén. 1998. december 3-án Straub Elek, a Matáv Rt. vezérigazgatója egy gyakorlati bemutatóval egybekötött sajtótájékoztatón bejelentette: a Matáv Rt. megkezdi a kísérleti Internet telefon szolgáltatást.

A megvalósításra azt a megoldást választották, ahol a hívás a közcélú távbeszélô hálózaton keresztül épül fel a szolgáltató központi szerveréig, s ott kerül rá az Internetre. A hívott országban a kapcsolat hasonlóan épül fel, tehát csak a nemzetközi összeköttetéshez veszi igénybe a rendszer az Internetet. A Matáv Rt. öt másik országgal együttmûködve ezt a módot választotta.

A kísérleti szolgáltatás segítségével így az USA-ba, Nagy-Britanniába, Németországba, Ausztriába és Kanadába telefonálhatunk kedvezményesen. A szolgáltatáshoz egy Matáv IPtel kártya szükséges, mely az azonosító számunkat tartalmazza. Ennek birtokában bármely telefonról fel lehet hívni a 40 200 065-ös kék számot, majd be kell tárcsázni a nyolc jegyû kártyaszámot és a négy jegyû PIN kódot. Ezután kell tárcsázni a 00-t, az ország hívószámát és a hívott számát. A kapcsolat néhány másodpercen belül felépül.

A gyakorlatban meghallgatva a minôséget, az bizony nem üti meg a vezetékes telefon minôségét, de kétségtelen tény, hogy a beszéd érthetô, a hangszín is hasonlít. Ha ezért a minôségért csak a telefontarifa töredékét kell kifizetni, akkor sokan fogják ezt a technológiát használni. Az elôzetes hírek szerint azonban a percdíjak csak 20 százalékkal lesznek olcsóbbak, mint a jelenlegi nemzetközi tarifa.

B. I.

elôre, hátra, tartalom, honlap


Nemzetközi díjat nyert a Matáv

A Legversenyképesebb Nemzeti Szolgáltató

Díjatnyert a Matáv a Financial Times Globális Távközlési Díj 1998. évi pályázatán, a „Legversenyképesebb Nemzeti Szolgáltató" kategóriában. A díj elnyerését idén hirdették meg elôször, 11 ketagóriában a világ távközlési iparágának minden cége számára. Gecser Ottót, a Matáv marketing vezérigazgató-helyettesét kérdeztük meg, milyen szempontok alapján, hány induló közül sikerült a Matávnak az elsô helyre kerülnie.

&endash; 25 nemzeti szolgáltató pályázott az általunk megnyert kategóriában, köztük ilyen nevek, mint a holland KPN Telecom vagy az amerikai SBC. Az elbírálás szempontjai között olyan tényezôk szerepeltek, mint a megnyíló piaci lehetôségekre való válaszadás hatékonysága; a piacra dobott új termékek és szolgáltatások köre; a várható versenyre való felkészültség mértéke; a versenyhelyzetben nyújtott szolgáltatásokból származó bevételek aránya és így tovább. A Matáv minden versenypiaci szegmensben piacvezetô a hazai távközlésben, akár a mobiltelefonálást, akár az adatátvitelt tekintjük.

&endash; Nem szándékunk a siker értékét kisebbíteni, de több területen a Matáv elsôként léphetett piacra, tehát szégyen is lenne, ha nem lenne piacvezetô!

&endash; Ez kétségtelen, hogy több területen elônnyel vághattunk neki a versengésnek. Azonban a nemzetközi gazdasági életbôl is számos példát láthatunk arra, hogy az elsôként elindulás még nem garancia egy cég számára, hogy hosszabb távon is piacvezetô maradjon, hiszen ha elkényelmesedik, nem reagál azonnal a piac szükségszerûségeire, akár a gazdaságtörténet süllyesztôjében is eltûnhet. Másrészt pedig tényleg adott a lehetôség Magyarországon már több éve, hogy jöjjenek új szolgáltatók, és csinálják jobban, sikeresebben, mint mi. De mondhatnám példának az Internetet, hiszen ott nem mi léptünk elsônek a szolgáltatással a piacra, mégis egy év alatt sikerült elérnünk, hogy elsôk legyünk. Nem könnyû boldogulni ezen a szegmensen sem, gondoljunk csak arra, hogy az EuroWeb a PanTel hátterével, a DataNet a GTS hátterével erôsödve folytathatja a versengést.

&endash; A sikerhez mindenképpen gratulálunk, hiszen mi fogyasztók is örülhetünk, ha a Matáv egyre jobb szolgáltató lesz. Mi a helyzet azokkal a mutatókkal, amelyeket ebben a versenyben nem mértek? Mondjuk hol tart a Matáv az egy alkalmazottra jutó bevétel nagyságával a nemzetközi mezônyben?

&endash; Ebbôl a szempontból van még mit javulnunk. Tavaly egy alkalmazottunk 65 ezer USA dolláros bevételt termelt meg átlagban, miközben az Európai Unió országaiban ez az arányszám 250 ezer dollár körül van. Idén valószínûleg a 100 ezer dolláros határt várhatóan elérjük. Azonban hozzá kell tenni azt is, hogy ez az összehasonlítás nem feltétlen mérvadó, hiszen ott más az országok gazdasági fejlettsége, az egy fôre jutó GDP. Ha csak Ausztriába is nézünk át, a vásárlóerô tíz az egyhez arányú, tehát az ottani telekommunikációs kuncsaftoknak jóval több az ilyen célra elkölthetô jövedelme. Hasonlóképpen, a 100 lakosra jutó telefonvonalak száma is csalóka összehasonlítás lehet, mert az EU fejlettségi szintjén könnyebb 50 százalékot elérni, mint a magyar gazdaságéban 34-et. Az évezredfordulóra egyébként a terveink szerint elérjük a 40 százalékot mi is.

(b-j)

elôre, hátra, tartalom, honlap


Lan-Flex a nagyoknak

Valósággá vált ATM

Új távközlési hálózat lép mûködésbe a Matáv LAN-Flex szolgáltatásának megindulásával. Ennek hordozója ugyanis a cég széles sávú ATM-gerinchálózata. A rendszert olyan nagy adatforgalmat lebonyolító cégeknek ajánlják, amelyeknek több telephelyen lévô lokális számítógépes hálózataik (LAN-jaik) nagy sebességû összeköttetésére van szükségük.

A szolgáltatás során a Matáv a felhasználó telephelyein helyi hálózati interfész formájában csatlakozási felületeket nyújt, az ügyfél ehhez kötheti helyi számítógépes hálózatait, telephelyenként legalább 2 megabit/másodperces kapacitásigény felett. Mint Demeter Lajos termékmenedzsertôl megtudtuk, ez az összeköttetés gyorsasága, megbízhatósága, korszerûsége mellett hordozza például a változó sebességû adatátvitel lehetôségét is. Ez azt jelenti, hogy a fogyasztó idônként az átlagosnál jobban megterhelheti az átviteli csatornát, ezt a rendszer kezelni tudja így a felhasználó alacsonyabb díjat fizethet, mintha folyamatosan az átvinni kívánt legnagyobb forgalmi terhelésnek megfelelô sebességû csatornát bérelné.

A LAN-Flex három formája rendelhetô. A LAN-Bridge a legegyszerûbb, ennek segítségével a felhasználó két vagy több telephelyén lévô hálózatait számítógépei egyetlen hálózatnak „látják". Ebben az esetben tehát mindenki mindenkit lát, nincs forgalomirányítás, ezért ez olyan megrendelôknek ajánlható, akik viszonylag kevés végpontot akarnak összekötni, rendelkeznek már routerekkel stb.

A következô változat a LAN-Route, amelynél a Matáv forgalomirányítást és -szûrést is vállal, azaz a felhasználó megválaszthatja a különbözô hálózati címekre, címekrôl haladó forgalom tartalmát, irányát. Ez esetben megspórolható a router vásárlása, a hálózati összeköttetéseket felügyelô szakemberek bére és társai, a szolgáltatás segítségével a LAN-okból nagy sebességû virtuális magánhálózat, Intranet építhetô fel. LAN-Bridge és LAN-Route végpontokon a MatávNet szolgáltatás is elérhetô.

A harmadik alapszolgáltatás a CELL-Flex, amelyben a megrendelô vállalat minden informatikai-távközlési rendszere, adat-, beszéd- és videoforgalma egyetlen nagy sebességû, kiváló rendelkezésre állású csatornára kerülhet.

A LAN-Flex szolgáltatást optikai kábeles eléréssel nyújtják, rendkívüli rendelkezésre állási követelmények esetén két, különbözô úton haladó optikai vezetéket is kap a megrendelô. Mindenekelôtt nagy adatbázissal rendelkezô, gyors és professzionális adatátvitelt igénylô szervezeteknek, például bankoknak, közmûvállalatoknak, államigazgatási intézményeknek ajánlja a szolgáltató a LAN-Flexet.

k. s.

elôre, hátra, tartalom, honlap


Vagyonvédelem a Matávtól

"Online rendôr"

 

Új közbiztonsági szervezetként alakult meg a Matávôr Vagyonvédelmi és Szolgáltató Kft. Süveges Szabó László, a kft. ügyvezetô igazgatója adott tájékoztatást a Matávôr tevékenységérôl.

&endash; A Matáv hozta létre a Matávôr Kft.-t, mivel az év folyamán megjelent vonatkozó jogszabály szerint vagyonvédelmi szolgáltató tevékenységet kizárólag csak erre a célra létrejött társaságok végezhetnek. Ez az oka annak, hogy ez nem önálló Matáv-szolgáltatásként jelent meg, hanem a Matávôr Kft. vagyonvédelmi szolgáltatásaként.

&endash; Mi a Matávôr tevékenységének lényege?

&endash; Közismert az a lehetôség, hogy ha az ügyfél rendelkezik valamilyen helyi riasztórendszerrel &endash; amire tûz-, törés- és mozgásérzékelô szerelhetô fel &endash;, akkor ennek riasztása elvezethetô valamilyen központba, ahol azt adott beavatkozás követi. Mi azt a szolgáltatást ajánljuk fel, hogy a riasztójelzést eljuttatjuk egy diszpécserközpontba, ahol annak nyomán az ügyfél igényének megfelelôen intézkedést tudunk indítani. Az intézkedés egyebek mellett lehet az, hogy az ügyfél által megjelölt személyt értesítjük a riasztásról. Ez lehet maga az ügyfél, a szomszéd vagy valamelyik hozzátartozó. Ha az ügyfél igényli azt, hogy valaki a helyszínre menjen, aki intézkedni tud, akkor erre az esetre ajánljuk fel a saját kivonulószolgálatunkat, aminek emberei 15-25 percen belül a helyszínre tudnak érkezni és meg tudják állapítani, hogy történt-e bûncselekmény. Amennyiben ilyen történt, akkor a kivonulószolgálatunk értesíti a rendôrséget, illetve intézkedik az erre az esetre meghatározott, a törvényben rögzített feltételekkel és lehetôségekkel élve.

&endash; Milyen formái vannak a szolgáltatásnak?

&endash; Kétfajta szolgáltatásunk van, amelyek megkülönböztethetôk technológiai szempontból. Az elsô az úgynevezett kapcsolt vonalon mûködô rendszer, míg a második a sáv feletti rendszer. Az elsônél a riasztóközpont egy telefonhívást generál és jelzi diszpécserközpontunk felé, hogy ott történt valami esemény. Ha az ügyfél igényli, akkor egy-egy hívás erejéig azt is tudjuk regisztrálni, mikor történt a rendszer be-, illetve kikapcsolása.

A másik az úgynevezett sáv feletti jelzéssel mûködô rendszer, ami azt jelenti, hogy a telefonvonallal párhuzamosan állandó felügyeletet tudunk biztosítani az objektum felett. Mûködési elve egy modemen alapul, amely modem állandó kapcsolatban van a diszpécserközponttal. Amennyiben élesítette az ügyfél a rendszerét, onnan állandóan jelzések érkeznek. Ha ez a jelzés megszakad, abban az esetben a diszpécserközpont riaszt, hogy megszûnt a jelzésváltás, ami arra utalhat, hogy valamilyen szabotázs történhetett. A sáv felett mûködô állandó felügyeletet biztosító rendszert a Magyar Biztosítók Országos Szövetsége kiemelt biztonságú rendszernek minôsítette, míg a kapcsolt vonalon mûködô rendszert közepes biztonságúnak. Az ügyfélnek így lehetôsége van a két minôsített rendszer között választani.

&endash; Milyen feltételekkel lehet ezt a vagyonvédelmi szolgáltatást igénybe venni?

&endash; A mûködôképes telefonvonal az egyik feltétel, a másik, hogy az ügyfél rendelkezzen a riasztóvédelmi rendszer telepítésének jogával, továbbá rendelkezzen azzal a joggal, hogy a telefonvonalra rákapcsolhat ilyen biztonságtechnikai szolgáltatást. Egy magánügyfél esetében, aki saját családi házában lakik és telefonelôfizetô ez nem kérdéses. Általában akkor merül fel probléma, amikor vagy a telefon használati joga nem az ingatlantulajdonos nevén van, vagy fordítva: az ingatlan nem az ott lakók nevén van. Ezeket az eseteket is kell tudnia kezelni a kft-nek.

&endash; Kinek szánják szolgáltatásukat?

&endash; A lehetô legszélesebb rétegnek. Kezdve a lakótelepi lakásokban lakókkal, akik számára szeretnénk felajánlani az általuk elérhetô és megfizethetô biztonságot. A tehetôsebb rétegnek ennél egy drágább csomag áll rendelkezésre, ami a folyamatos figyelést biztosítja a kivonulószolgálattal és az ezzel együtt járó magasabb biztosítási garanciával. Ennek a határán vannak azok a kis üzletek, kisvállalkozók, akik ma az országban a betöréstôl, a rablástól a leginkább fenyegetettek. A számukra felajánlott csomag is biztosítja a folyamatos figyelést és a garantált kivonulást. Rajtuk kívül vannak a nagy ügyfelek. Velük egyedi konzultációk alapján szeretnénk szolgáltatásainkat hozzáilleszteni a hosszú távú biztonsági stratégiájukhoz.

&endash; Milyen költséggel jár a telepítés és a havi szolgáltatás?

&endash; Egy átlagos lakótelepi lakásban a telepítési díjat szeretnénk bruttó százezer forint alatt tartani. A telepítés ára természetesen attól függ, milyen az ingatlan szerkezete, milyen a megközelíthetôsége, hány bejárata van stb. Egy családi háznál a telepítés ára a ház méretétôl függôen akár több száz ezer forint is lehet. Lakótelepi lakásban a minimális biztonságtechnikai rendszernek megfelelô szolgáltatás havi díja, ha nem igényel az ügyfél kivonulószolgálatot, akkor bruttó áron 1625 forint. Ha kivonulószolgáltatást is igényel valaki ,akkor a havi díj 2500-3500 forintnál kezdôdik.

&endash; Kiket alkalmaznak a kivonulószolgálatra és meddig terjed az ô hatáskörük?

&endash; A törvény szabályozza az ilyen ôrzô-védô szolgálatoknak a mûködését. A kivonuló egységek tagjai önvédelmi lôfegyverrel rendelkeznek és a törvényes határokon belül eljárhatnak a helyszínen. Ha valahol a jelzések szerint azt érzékeljük, hogy betörés történt, akkor a kivonuló azonosítja vagy megpróbálja azonosítani azokat a személyeket, akik a helyiségben tartózkodnak. Tizenöt percen belül még jó eséllyel lehet tetten érni a behatolót, illetve amennyiben nem sikerült a tettenérés, akkor még forró nyomon el lehet fogni a rendôrség közremûködésével. A kivonuló egységeket mûködtetô cégek a Matávôr alvállalkozói. Hogy kik lehetnek az alvállalkozóink, az nagyon szigorú kiválasztásnak az eredménye. Preferáljuk a nagy tôkeerôvel, esetleg nemzetközi tapasztalattal is rendelkezô alvállalkozókat.

&endash; Területileg hol vezetik be a szolgáltatást elôször?

&endash; Budapesten már az idén hozzáférhetô ez a szolgáltatás és a jövô év második negyedévének elején szeretnénk országosan is megjelenni.

H. E.

elôre, hátra, tartalom, honlap


Call Center konferencia

Itthon is kelendô lesz

Call Center szemináriumot tartott a Lucent Technologies november végén a Híradástechnikai Tudományos Egyesület rendezésében. Hogy a témáválasztás idôszerû volt, azt jól mutatta a Thermal Hotel Hélia tömött bálterme. Füzes Péter, a Lucent Magyarország ügyvezetô igazgatója bevezetôjében elmondta, hogy a néhány éve itthon még ismeretlen call centerek iránt az utóbbi egy-két évben megnôtt a kereslet. A jövôben jelentôs bevételre számítanak ebbôl a termékcsoportból, melyben a világon a Lucent a piacvezetô.

Az elsô elôadásban Anne Coll-Jacobson, a Lucent regionális call center szakértôje adott egy áttekintô képet a fogalom értelmezésérôl, elônyeirôl és a call center piacról. "A call center köti össze az ügyfelet és az üzletet" - röviden így foglalhatjuk össze a marketing munkát nagy mértékben támogató komplex megoldás feladatát. A szakértô szerint már nem csak a tömeges ügyfélforgalommal rendelkezô cégek, szolgáltatók számára éri meg a call center üzembe állítása, hanem kisebb cégek esetében is. Coll-Jacobson meglepô adata szerint az USA-ban a munkavállalók 3 százaléka dolgozik call centerben. Az Amerikában telepített berendezések átlagos kapacitása kisebb, mint az Európában telepítetteké. Egy tavalyi statisztika szerint a call centerekben foglalkoztatott ügynökök 24 százaléka közvetlen kereskedéssel, 23 százaléka fogyasztói termékekkel, 15 százaléka pénzügyi szolgáltatásokkal foglalkozik. Érdekes módon a közüzemek, mint például az Elektromos Mûvek vagy a Vízmûvek csak 7 százalékot tesznek ki a piacból.

A szakértô szerint a piaci szegmensek sikerességében eltérések vannak Amerika, Nyugat-Európa és Kelet-Európa között. A Datamonitor felmérései szerint a pénzügyi és a távközlési alkalmazások mindhárom régióban felvevôpiacot fognak jelenteni, de ezek után Kelet-Európában a turizmus lesz a következô legsikeresebb szegmens.

Anne Coll-Jacobson azt is hangsúlyozta elôadásában, hogy a call center a vevôk megtartásának az egyik hatékony eszköze is lehet. Egy vevôt sokkal gazdaságosabb megtartani, mint helyette egy újat találni. Éppen ezért készültek felmérések arra vonatkozólag, milyen fô okok játszanak közre abban, ha egy vevô elpártol egy cégtôl. Nos, 1 százalék lemorzsolódás a természet törvényei miatt következik be. Átlagban 3 százalék elköltözik és nem éri meg neki a régi helyre visszajárni. 5 százalék más üzleti kapcsolatokat kezd, nem érdekli tovább az elôzô termékskála. 9 százalékot a konkurencia csábít el. 14 százalék elégedetlen a termékkel vagy a szolgáltatással. A maradék 68 százalék viszont a személyzet bánásmódját tartja elviselhetetlennek. Ezért kiemelten fontos az ügyfelek udvarias, gyors, szakszerû és pontos tájékoztatása, amiben a call centerek nagy segítséget tudnak nyújtani.

Kántor Károly, az Andersen Consulting vezetô tanácsadója kitért a call centerek körüli tévhitekre. Az egyik tévhit, hogy a call center egy technológiai megoldás. A valóságban a technológia csak az egyik eszköze a komplex kiszolgáló rendszernek. A másik tévhit, hogy a call centeres munkahelyek megvalósítása könnyû dolog. A valóságban ez egy nehéz, kemény feladat, melyet sok felmérés, végiggondolás elôz meg. Komoly eredményt ekkor lehet elvárni igazán. A harmadik tévhit, hogy a call center jelentôs költségmegtakarítással jár. Nos, így ez sem igaz, sokkal inkább lehet azt mondani, hogy a nyereség az ügyfélkör megtartásában, bôvülésében rejlik.

Kotek Gyula és Hraskó Gábor, a Lucent szakemberei a call centerek belvilágáról árultak el sok érdekes információt. Kotek csatlakozott Kántor Károly azon kijelentéséhez, hogy a call center jóval több, mint technológia. A telekommunikációs rendszerek megvalósítása nem egy könnyû iparág, egyes felmérések szerint a megvalósított projektek 60 százaléka nem felel meg a kívánalmaknak, míg a maradék 40 százalék sem tökéletes. Éppen ezért fontos, hogy szakértô csapat végezze a call center rendszerek tervezését, telepítését.

Egy sikeres projekt részleteirôl Nógrády Norbert, a Matáv Rt. osztályvezetôje számolt be. A Matáv centralizált hibabejelentô és ügyfélszolgálati rendszere a Lucent call centereit használja. A hibabejelentô három városban, Budapesten, Gyôrben és rövidesen Debrecenben fogadja a hívásokat, míg az ügyfélszolgálatok Sopronban, Budapesten és Nyíregyházán vannak központosítva. A call centerekben képzett ügyintézôk igyekszenek felvilágosítást adni az egyszerû vagy összetett kérdésekre. Nógrády elmondta a szállító kiválasztásának a szempontjait is. Ebben a szolgáltatási kör, a minôség, a háttértámogatás mértéke, a megbízhatóság, az ár és a referenciák játszották a fôszerepet.

 

Ügyfélelvesztési okok

Elhalálozás

1

Elköltözés

3

Új üzletre váltás

5

Konkurencia csábítása

9

Elégedetlenség a termékkel

14

Elégedetlenség a bánásmóddal

68

(százalékos megoszlásban)

 

Felmérés a magyar piacról

Sokakat érdeklô piackutatási projektet indított el a Hungarian Data Research Kft., mely a nemzetközileg elismert MetaGroup piackutató cég hazai képviseletét is ellátja. A HDR most futó kutatásában megvizsgálja a hazai piacon a Call Centerek elterjedtségét, a már mûködô rendszerekkel kapcsolatos tapasztalatokat, valamint kísérletet tesz a potenciális hazai Call Center piac felmérésére. A kutatással kapcsolatban bôvebb felvilágosítás a 424-0561-es, illetve a 06-20-9366-336-os telefonszámon kapható.

B. I.

elôre, hátra, tartalom, honlap


Nyilvános távközlés

Nemzeti kincsünk: a számmezô

Ezen címmel tartotta múlt hó végi vitadélutánját a Híradástechnikai Tudományos Egyesület Távközlési Klubja. A témának külön aktualitást ad, hogy küszöbön áll a számozási tervet rögzítô Kormányrendelet módosítása, melyet a GSM szolgáltatók szeptemberi számhossz-növelése és a globális szolgáltatók, mint például az Iridium megjelenése tesz szükségessé. A klub két elôadója Szilágyi Sándor, a Hírközlési Fôfelügyelet osztályvezetôje és Dely Zoltán, a Matáv PKI munkatársa volt.

Szilágyi Sándor az áttekintést annak az alapkérdésnek a megválaszolásával kezdte, hogy miért is kell a hívószámokkal gazdálkodni, hiszen elsô pillanatra azt hihetnénk, tetszôlegesen sok van belôlük. A hívószámoknak azonban gazdasági jelentôségük van. A hívószám állandósága igen fontos kérdés lehet a gazdálkodó szervezetek számára, hiszen megváltozása érzékenyen érinti az üzleti kapcsolatokat. A névjegyek, levélpapírok cseréje is kiadással jár, de igen sok helyen már programozott módon vannak rögzítve a telefonszámok, melyek megváltoztatása sokszor elég nehezen érhetô el.

Külön kategóriát képeznek a könnyen megjegyezhetô számok, melyek marketing szempontból is értéket képviselnek, hiszen amit könnyû megjegyezni, azt hívják a legtöbben (erre jó példa a taxitársaságok hívószáma). Egyre jobban terjednek az USA-ban már régóta használt „beszédes" számok, ahol a telefonkészülék egyes számjegyeihez betûk is tartoznak, s a cég a nevének a tárcsázásával hívható. Ekkor egyes számkombinációk különösen magas értéket képviselnek egy-egy elôfizetô számára.

A hívószámok állandósága persze a szolgáltatónak is fontos, hiszen a számváltozások nagy mennyiségû meddô hívást generálnak, ami szükségtelenül terheli a hálózatot. A számhossz sem közömbös, mert minél hosszabb a szám, annál nehezebben megjegyezhetô, s annál nagyobb a téves hívások mennyisége is. A gazdálkodás tehát több szempontból is fontos kérdés. Elsô gondolatra azt hinnénk, 10 millió hívószám elegendô Magyarországon, azonban a többletszolgáltatások, a különbözô kijelölôszámok, a mobil számmezô, a megszûnés miatt kiiktatott számok mind növelik az igényt. Egy ausztrál becslés szerint 20-szal (!) kell a lakosság létszámát megszorozni, hogy elfogadható becslést adjunk a szükséges számmezô méretére.

Ha a számmezônek értéke van, akkor az is fontos, hogy ki rendelkezik felette, az ITU E.190 ajánlás éppen ezért feltételként kiköti a részrehajlás nélküli, átlátható kiosztást is. A szolgáltatók azonban nem tulajdonosai a számmezônek, ahogyan az elôfizetô sem az. A szolgáltató elosztási joggal, az elôfizetô használati joggal rendelkezik, de a számmezô alapvetôen korlátos erôforrás, akárcsak a frekvencia, még ha vannak is különbségek a részletekben. Sok országban már díjat is bevezettek a számok kiadásáért annak érdekében, hogy a számmezô kiosztása során megszûnjön a pazarlás.

Szilágyi Sándor a következôkben az európai harmonizáció témájára tért át. Szükségességét az igen nagy Európán belüli személyi forgalom teszi indokolttá. Ezért került bevezetésre az egységes segélyhívó szám, a „112" és várhatóan a tudakozó „118" hívószáma is. Ajánlás született azonban az egységes belföldi számozásra is. Távlatilag pedig fontos célkitûzés az elôfizetôi szám hordozhatósága. Ennek a fogalomnak három szintje van: a szolgáltatók közötti, a földrajzi körzetek közötti és végül a szolgáltatások közötti hordozhatóság. A számhordozhatóság egyre fontosabb kérdés, hiszen a vezetékes hálózatok közötti verseny megindulása után az elôfizetôk könnyebben tudnak szolgáltatót váltani, ha a telefonszámuk ettôl nem változik meg. Ehhez azonban már az szükséges, hogy a cím és az irányítás kettéváljon és a mobil hálózatokhoz hasonlóan adatbázis rendelje össze az elôfizetô hívószámát a tényleges elérési címével.

Dely Zoltán a jelenlegi hazai számmezô bemutatásával kezdte elôadását. Az elôfizetôi hívószámok rendszere strukturáltan nyílt, mert a vezetékes távbeszélô és a mobil NMT hálózat elôfizetôi 8 számjeggyel, míg a GSM elôfizetôk 9 számjeggyel hívhatók. A speciális számok között már találhatóak európai harmonizált számok, nemzeti harmonizált számok és szolgáltatói speciális számok. Ez utóbbi kategória tavaly május óta mûködik és érdekessége, hogy hálózatonként vagy akár primer körzetenként más-más jelentése lehet ugyanannak a hívószámnak. A közeljövôben jelenik meg a szolgáltatóhoz rendelt országos speciális szám, mely négyjegyû lesz és egy adott szolgáltató egész országból elérhetô szolgáltatását fogja jelenteni.

Az európai harmonizációra való áttérés keretében a versenyfeltételek biztosítása lesz az egyik fontos cél a számozási rendszer átalakításával. Ennek két alapvetô pillérét ismertette Dely Zoltán: a szolgáltató-választást és a számhordozhatóság megoldási lehetôségeit. A szolgáltató-választás több szinten is lehetséges lesz, ehhez azonban kibôvített tárcsázási eljárásokat kell bevezetni, ki kell bôvíteni a hálózat irányítási tábláit, gondoskodni kell a választási információ továbbításáról és a hívó azonosításáról a számlázás érdekében. Ez komoly és költséges feladat lesz, de nagyságrendje még nagy mértékben függ a szabályozó célkitûzéseitôl is.

A számhordozhatóság legprimitívebb megoldása a megosztott számblokk, amikor az elsô számjegy a szolgáltatóra utal, a többi szám pedig az elôfizetôt jelöli ki. Ebben az esetben a szolgáltató-váltás könnyen megvalósítható, s csak egy számjegy változik, a módszer azonban pazarló és kezdetleges. Rövid távon szóba jöhet a fix hívásátirányítással megvalósított számhordozhatóság, ez azonban csak korlátozott számú elôfizetôt tud kiszolgálni. Az igazi megoldást az intelligens hálózati módszerek bevezetése fogja csak meghozni.

Végezetül Dely Zoltán a technológiai fejlôdés néhány következményérôl számolt be. Egyértelmû a hívószám név és cím funkciójának kettéválása, hiszen az irányításnak a név alapján kell majd a valódi címet megkeresnie, mely alkalmanként változhat. Jelentôs hatással van a számozási rendszerre a konvergencia is, aminek az egyik látható jele, hogy az E. 164 ajánlásban a „távbeszélô" szót „távközlési"-re cserélték. Emögött persze komoly technológiai változások húzódnak meg. Megkezdôdött a szélessávú ISDN számozási rendszerének a kidolgozása is. Ezzel részben az ITU, részben az ATM Forum foglalkozik. Az ITU E. 191 ajánlása már ezzel kapcsolatos eredményeket rögzít, lényegében az E 164 ajánlás két változatát teremtve meg. Az E164N a közcélú hálózatok, míg az E 164A a magánhálózatok számozásával foglalkozik.

A javasolt európai egységes belföldi számozás

Egységes nemzetközi elôszám 00

Egységes belföldi távhívó elôszám 0

Struktúrált, egyértelmû belsô számozás:

Földrajzi körzetek: 0-(1...4) XXX...

Különcélú hálózatok: 0-5 XXX...

Mobil rádiószolgálatok: 0-6 XXX...

Személyi távközlés: 0-7 XXX...

Díjmentes hívások: 0-800 XXX...

Különleges díjazás: 0-9 XXX...

 

B. I.

elôre, hátra, tartalom, honlap


Európai telekommunikációs körkép

Távközlési cégek a tôzsdén

Sok szakember, kis- és nagybefektetô aggódva követte az 1997 ôszén kibocsátott Matáv-részvények árfolyamának alakulását a budapesti tôzsde elmúlt idôszakbeli mélyrepülése során. Mivel a bessz nem csak nálunk volt megfigyelhetô, valószínûleg jó pár európai országban hasonló aggodalommal kísérték a befektetôk saját országuk távközlési vállalata részvényeinek sorsát. Hiszen Európában eleddig mintegy 10 távközlési társaság privatizálódott a Matávhoz többé-kevésbé hasonló módon. Csak emlékeztetôül: a 4,1 milliárd USA dollár piaci értékû cégbôl 6 százaléknyi tulajdon juthatott magyar magánbefektetôk kezébe. Ezzel párhuzamosan, térségünkbôl elsôként, a részvényeket bevezették a new yorki értéktôzsdén is, a „repülés" a magyar miniszterelnök által megnyomott csengô hangjának jelére kezdôdött meg.

A német és francia példa

A Matáv többségi, 67,4 százalékos tulajdonosa a német-amerikai MagyarCom, amelyben a Deutsche Telecomé a tulajdonhányad fele. Ôk egy évvel megelôzték a Matávot: a 66,3 milliárd USD piaci értékû német óriáscég 1996. novemberében lépett ki a tôzsdére, amikor is a részvényeinek valamivel több mint 20 százalékát dobták piacra. A kibocsátás technikája is hasonló volt: az 5 DEM-es „T-részvényeknek" nevezett értékpapírokat a névértéknél jóval többért, 28,50 DEM áron hozták forgalomba, a kisbefektetôk ebbôl 50 pfennig kedvezményt kaptak. Közülük 1,9 milliónyi jutott ily módon részvényhez.

1997. októberében került sor a 28,2 milliárd USD értékûre becsült France Télécomra, amely forgalma alapján a világ harmadik-negyedik legnagyobb távközlési cégének számít. Eredetileg már tavaszszal el akarták adni a részvények 25 százalékát, azonban a választások miatt az ôszre halasztották a jegyzést. Hasonlóan Magyarországhoz és Németországhoz, itt is mûködött egy „részvényvonal". A 43 milliárd FRF értékû, 198 millió darab papírból a 100 ezer saját dolgozón kívül 3,8 millió francia vásárolt. Ôk a 187 FRF-on kibocsátott részvények árából 5 frank engedményt kaptak, ráadásul 10 darab vásárlása után a tizenegyediket ajándékba kapták &endash; így 11-szeres volt a túljegyzés.

A France Télécom újabb, második részvénycsomagjának jegyzése 1998. november elején kezdôdött meg Ez jelentôs lökést adott a cég részvényeinek: a távközlési társaság már tôzsdén forgó papírjainak ára a kereskedôk által várt 350-370 frankos kibocsátási ársáv felsô szélén mozgott.

Az újabb részvénycsomag értékesítésétôl a France Télécom elnöke 50-60 milliárd frank bevételt remél. Dominique Strauss-Kahn pénzügyminiszter ugyanakkor leszögezte: az eddig összesen értékesített 38 százaléknyi állami tulajdonhányadnál a piacok ne számítsanak többre. A jelenlegi részvényárakat figyelembe véve a France Télécom piaci értéke 370 milliárd frankra rúg, így a 38 százalék privatizált tulajdonhányad 140 milliárd frank értéket képvisel.

A részvénykibocsátással a francia állam 75-rôl 62 százalékra mérsékli részesedését, miközben a cég 5 százalékkal megemeli részvénytôkéjét, felerészben részvényvásárlási opciók, felerészben pedig átváltható kötvények kibocsátása útján. A tranzakció részeként az állam 2 százaléknyi pakettet elad a Deutsche Telekomnak, a France Télécom pedig ugyancsak 2 százaléknyi részesedést vásárol német szövetségesében. Mintegy 44 millió részvény talál majd gazdára nemzetközi intézményi befektetôk révén, további 32 milliót pedig rögzített áron adnak el magánbefektetôknek.

A Matávot csak egy hónappal elôzte meg a Telecom Italia (értéke: 42,4 milliárd USD). A részvények eladását &endash; mint azt a cikk írója személyesen is tapasztalta &endash; itt is nagy felhajtás kísérte, melynek eredményeként a 15,6 milliárd USD értékû papírokat a „Minden privatizációk anyja" során a mintegy 2 millió olasz vevô rövid idô alatt felvásárolta.

Kelet-Európa most ébred

1998. októberében kezdôdött meg a Telekommunikacija Polska, a 100 százalékig állami kézben lévô lengyel távközlési részvénytársaság privatizációja. A cég jelenleg teljes monopolhelyzetben van a lengyel piacon. Szakértôk ennek tudják be az ország távközlési hálózatának mûszaki-technikai elmaradottságát, a szolgáltatások alacsony színvonalát. A közeli jövôben mintegy 700 000 darab részvényt akarnak eladni belföldön. Elsô lépésként a papírok 5 százalékát vásárolhatják meg a lengyel magán és intézményi befektetôk, de gondoltak a külföldre is. Az ô számukra további 10 százalék megvásárlási lehetôségét ajánlották fel.

Szakértôk szerint bíztatóan indult a bolgár távközlési privatizáció is. A jelenleg 2,5 millió elôfizetôvel bíró bolgár állami távközlési vállalat (BTC) 51 százalékát kínálja fel megvételre a szófiai kormány. A lehetséges vevôk között szerepel a görög Hellén Távközlési Társaság (OTE), az olasz Telecom Italia, a France Télécom és az amerikai SBC Communications, a Deutsche Telekom, valamint a holland KPN Telecom. A befektetôk az eredeti kiírás szerint augusztus 14. és november 30. között tehetik meg ajánlatukat. A bolgár kormány bejelentette: a BTC vevôje egyúttal megkapja az engedélyt egy második GSM mobilhálózat mûködtetésére az országban.

A szintén állami kézben lévô román Romtelecom privatizációjára az olasz Telecom Italia SpA egyik részlege, a STET International és a görög OTE tett ajánlatot. Ez esetben a társasági tôke 21 százalékát akarják eladni egyetlen befektetônek, amelynek tôkeemelést is végre kell hajtania oly módon, hogy ezáltal részesedése elérje majd a 35 százalékot. A kiírás szerint a stratégiai befektetô szavazattöbbséggel bír majd, mert további 16 százalék erejéig szavazati jogot kap. Ezzel szemben erre a 16 százalékra nem kap osztalékot.

A fentiekben részletezett vállalkozásokon túl, hasonló a helyzet a dán, a svájci és a török távközlési cégek esetében, amelyek vagy már tôzsdén vannak, vagy a közeli jövôben kerülnek oda. Ezek után jogos a kérdés: minek ez a nagy sietség, miért e tömeges részvénykibocsátás?

Jön a szabad piaci verseny

A francia l'Express által dinoszauruszoknak titulált, több mint egy évszázados (Franciaországban például egy 1837. május 2-i törvény értelmében) monopóliummal rendelkezô távközlési nagyvállalatok egyre több problémával kénytelenek szembenézni. Ezek közül a legfontosabb a szabadpiaci verseny kialakulása.

Az Európai Unió 1998. január 1-jével a tôkék, szolgáltatások, emberek és javak szabad mozgása elvének keretében az informatikai jellegû szolgáltatásokat, a távközlési piacot is teljességgel liberalizálta. Azonban a történelem során egy-egy országban a klasszikus telefóniát illetôen úgynevezett „természetes monopóliumok" alakultak ki, amelyek puszta létezése is ellentmond az EU irányelveinek. A liberalizálás érdekében óriási nyomás jelentkezik a törvényhozókra mind a fogyasztók részérôl &endash; akik a távközlési szolgáltatások olcsóbbá válására számítanak &endash;, mind az önjelölt új szolgáltatók részérôl, akik a beígért tarifacsökkentések ellenére is nagy üzletet remélnek.

A hagyományos, vezetékes szolgáltatók mindinkább kénytelenek ténylegesen is szembesülni a konkurenciával. A mobil szolgáltatók által felkínált lehetôségek ma már egyenrangúak a rézen továbbítottakkal, ugyanakkor az értéknövelt szolgáltatások piaca (ide tartozik például az Internet elérése) már ma is szabad. Nem beszélve arról, hogy a nagy adatforgalmat lebonyolító nemzetközi vállalkozások között már ma is találunk olyat, amelyik saját mûholdas összeköttetést tart fenn külországi cégei és az anyavállalat között, megspórolva távközlési költségei jelentôs részét. Erre példaként a magyar és a svéd Ericsson közötti kapcsolat szolgálhat.

Finnországban a telefónia a kezdetektôl fogva liberalizált. A modern távközlés alapjainak lerakásakor mintegy 50 kisebb-nagyobb helyi és helyközi telefontársaság jött létre &endash; igaz, számuk a kölcsönös felvásárlások miatt mára némileg lecsökkent. Ezek olyan erôs piaci feltételeket diktálnak egymásnak, amely az elôfizetôknek nagy örömet szerezve, a díjak mérséklését vonta maga után. Ebben az országban a legnagyobb Európában az Internet használók részaránya a lakosságból. Ennek egyik fô oka az, hogy este 10 óra után, függetlenül a (telefon)vonal használatának idôtartamától, minden hívás után csak 1 impulzus kerül díjtételként felszámításra.

Árháború és tarifaesés

Franciaországban a France Télécom mellett az elmúlt egy-két évben 5 kisebb-nagyobb szolgáltató is létrejött. Bár az elôfizetôk 92 százaléka még mindig a volt állami vállalatot veszi igénybe ha telefonálni akar, az újak puszta létezése is valóságos tarifaháborút idézett elô, amelyben igazán jól eddig csak a nagyfogyasztók jártak. Az elmúlt 3 év alatt a France Télécom percdíjai a felére csökkentek, azonban az elôfizetési díjak 50 százalékkal nôttek. Ezt akarja kihasználni például a CGTEL. Az ô tarifái 10-57 százalékkal alacsonyabbak a France Télécoménál. A cég 1998-ra 500 000, 2000-re pedig 2 millió elôfizetôre számít. E két nagy vállalkozás várható duopóliumát kívánja megakadályozni a 9Télécom, amely az összes elôfizetôk 7-12 százalékára számít. De vannak olyan szolgáltatók is (például a Siris), amelyek a széles közönségnek nem, csak a nagyvállalatoknak kívánnak a rendelkezésükre állni. Igazi káosz akkor fog bekövetkezni, ha egy távhívás során több szolgáltatóval léphetünk kapcsolatba és mindegyik másképp akarja eladni az áruját.

Franciaországban már most is négy társaság vállalt kötelezettséget arra, hogy a nagyközönség számára elérhetô és az egész országot lefedô hálózatot hozzon létre. E társaságok elôhívó számot kaptak, így szabadon lehet élni a konkurencia szolgáltatásaival úgy a bel-, mint a külföldi hívásoknál. De ez még nem is ad lehetôséget olyan nagy zûrzavarra, mint a 36 millió elôfizetôvel rendelkezô Németországban. Itt 1998 júliusára az egykori állami monopólium konkurensei 12 százalékos részesedést szereztek a nemzetközi hívásokban, aminek következtében ezek percdíjai 70 százalékkal zuhantak.

Németországban mintegy 50 magánerôs szolgáltató jött létre, a legkülönösebb nevek alatt. 1998. január 1-jétôl minden német elôfizetô egy ötjegyû elôhívószámot tárcsázhat, ami lehetôvé teszi, hogy bármikor szolgáltatót váltson és kiválaszthassa azt a társaságot, amely neki az adott esetben a legelônyösebb ajánlatot kínálja. Például a Telliance GmBH 1994-ben alakult a nagy német energetikai cég, az RWE-csoport tagjaként. 1997 elején a VEBA-val megalakította a Deutsche Telekom elsô számú versenytársát, az o.tel.o.-t, amely vezetékes hálózati és Internet szolgáltatásokra szakosodott. A Telliance közép-európai expanziója keretében alapította meg a magyarországi Novacomot és a prágai Aliatelt. Ezek után az o.tel.o-nak sikerült a világ harmadik legnagyobb szolgáltatója, a Deutsche Telekom legjobb kuncsaftját, a katolikus és a protestáns egyházat elcsábítania azáltal, hogy 50 százalékos tarifacsökkentést ígért nekik. (Az o.tel.o egyben a szolgáltató kiválasztásához szükséges elôhívó számot is jelenti: O=0, T=8, E=3, L=5, O=0.)

A Deutsche Telekom megpróbált közbeavatkozni és különbözô díjakat felszámítani azoknak, akik többé nem igénylik az ô szolgáltatásait. Ezt a tervet akkora felháborodás kísérte, hogy egyelôre elállt szándékától.

A fenti kép sokszínûségéhez persze a fogyasztói szokások is hozzájárulnak. Olaszországban az emberek nem igazán érdeklôdnek a vezetékes szolgáltatások iránt. Ôk jobban szeretik a mobil telefont használni, így ezért ott vezetékes területen forradalmi változásokra a közeljövôben nem számítanak. Nagy-Britanniában is szabad a vásár már vagy tíz éve, azonban (jellemzôen a britek konzervativizmusára) a British Telecomtól az elôfizetôknek mindössze 10 százalékát sikerült elhódítani.

A magyar elôfizetôi díjak, sokunk bosszúságára, lassan az egekig nônek. (Az áremelések maximális mértékét a koncessziós szerzôdések és a KHVM szabályozza. Azaz a szolgáltatók áremelése nem önkényes &endash; persze ettôl még sokallható. Figyelembe kell azt is venni, mekkora összegeket fizettek a külföldi tulajdonosok a Matávért, s abból mennyit nyelt le a költségvetés... A befektetô akceptálható érdeke pénzének elfogadható idôn belüli megtérülése is. A szerkesztô megjegyzése.) A tendencián változtathat, hogy a Matáv monopolhelyzete 2002 után várhatóan megszûnik. A saját távközlési rendszerrel rendelkezô magyar vállalkozások (Antenna Hungária, MÁV, MVM Rt, MOL) közül többen is fenik a fogukat erre a falatra.

Az USA a világ elôtt

A távközlési piac liberalizálása terén a legnagyobb eredményt az Egyesült Államokban érték el. Az AT&T mintegy másfél évtizeddel ezelôtti feldarabolása igazi versenyt generált: csökkentek a helyi és helyközi hívások díjai. Olcsóbb a tengeren túlról Európába telefonálni, mint a másik irányban. (Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy ez állt a hátterében annak az úgynevezett „callback" szolgáltatásnak, amelyet hazánkban is elterjesztettek egyes amerikai cégek, majd törvényi alapokra hivatkozással 1996-ban sikerült betiltatni.)

Meg kell említenünk, hogy az USA ismét egy lépéssel a világ elôtt jár: a jogi szabályozás ott már lehetôvé tette és a technikai feltételek is megvannak ahhoz, hogy a kábeltévé társaságok nemsokára kínálni tudják a tárcsahangot. A telefontársaságok válaszképpen új szolgáltatásokat kínálnak: a baseball meccseket és egyéb fontos információkat üvegszálas hálózaton keresztül egyenesben akarják az arra elôfizetôknek közvetíteni. És akkor az Internetrôl még nem is beszéltünk.

Sipos Mihály István

Gazdasági Minisztérium


A hírközlés története XXIX.

Világkörkép a húszas évekbôl

Elôzô számunkban a budapesti hálózat automatizálásával ismerkedtünk meg, s láthattuk, hogy 1928-ban 70 ezer vonal fogadására készült fel a fôváros távbeszélô hálózata. Ez ma igen kicsi számnak hangzik, de akkor tetemes kapacitást jelentett. Hogy fogalmunk legyen a húszas évek távbeszélô ellátottságáról, tegyünk egy sétát a régmúlt statisztikái között. Kalauzunk a patinás „Electrical Communication" 1923. februári számából S. L. Andrew, az AT&T társaság fô statisztikusának a cikke.

Az AT&T statisztikai osztálya minden évben igyekezett összegyûjteni az egész világra vonatkozó statisztikai adatokat, s ez különösen érdekes volt a húszas évek elején, mikor az elsô világháború befejezése után Európában megindultak a nagyarányú rekonstrukciós és modernizálási munkák. A következôkben idézett adatok 1921. januári keltezésûek, tehát három évvel a világháború befejezése utáni állapotot rögzítenek.

Nézzük elôször a kontinenseket. A statisztika szerint Észak-Amerikában a jelzett idôpontban 14 millió 302 ezer telefon mûködött, ami a világ telefonellátottságának közel 70 százalékát tette ki. Száz lakosra 9,8 telefon jutott, ami egészen elôkelô adat. Európában 5 millió 289 ezer telefont jelez a statisztika, az ellátottsági érték sokkal rosszabb, mint az észak-amerikai: Európában ekkor 1,2 telefon jutott 100 lakosra. A világ többi része csak minimális ellátottsággal rendelkezett. Dél-Amerikában 286 ezer, Ázsiában 493 ezer, Afrikában 102 ezer, míg Ausztrália-Óceániában 376 ezer telefon mûködött.

Az észak-amerikai kontinensen a vonalszám döntô része az USA-ban épült ki, közel 13,5 millió. Ezzel a vonalszámmal a világ legjobban ellátott országa volt, 100 lakosra 12,4 telefon jutott. Kanada rendelkezett még jelentôsebb vonalszámmal, mintegy 800 ezer vonallal, de a közép-amerikai terület és Mexikó szinte teljesen ellátatlan volt. A dél-amerikai kontinensen Argentína vitte a prímet 116 ezer vonallal, de ez is csak 1,3 vonalat jelentett 100 lakosonként.

Európában a legnagyobb sûrûség Dániában volt, 7,7 vonal jutott 100 lakosra. Õket követte Svédország (6,6), majd Norvégia (5). A legnagyobb vonalszámot Németország mondhatta a magáénak, de az 1,8 millió vonal csak 3 telefont jelentett száz lakosonként. Az AT&T statisztikája Magyarországra 57 ezer vonalat jelez, ami 0,7-es sûrûséget jelent. Ugyanekkor Csehszlovákiában 0,6, Lengyelországban 0,3, Romániában 0,1, Ausztriában 2,2 volt a sûrûség.

Ázsiában ekkor még egyedül Japán rendelkezett számottevô vonalszámmal, a 330 ezer vonal azonban csak 0,6-os sûrûséget tett lehetôvé átlagosan. Afrikában Egyiptom és Dél-Afrika volt az a két ország, ahol valamelyest megjelent a telefon, a többi országban összesen 28 ezer készülék mûködött.

Ausztrália és Óceánia összvonalszáma ugyan nem volt jelentôs, azonban ebbôl Új-Zéland telefonsûrûsége az európai élvonallal is felvehette a versenyt, 7 telefon jutott 100 lakosra. Hawaii sûrûsége 5,6, míg Ausztrália sûrûsége 4,3 volt. A kenguruk országában már akkor is 224 ezer telefon mûködött.

A telefonok döntô része persze a városokban volt. A már akkor 5,7 millió lakossal rendelkezô New York-ban 892 192 telefon volt, míg a 2,8 milliós Chicago-ban 575 840 készülék mûködött, ami 20 feletti sûrûséget jelent. (Csak összehasonlításul: Budapesten 1970-ben volt éppen ekkora a telefon-sûrûség). Az európai nagyvárosok közül Londonban 330 ezer, Berlinben 200 ezer, Párizsban 160 ezer telefon mûködött. A legnagyobb vonalsûrûség már akkor is Stockholmban volt, a 118 ezer vonal 31,4-es sûrûséget jelentett (Ezt az értéket Budapest 1980-ban lépte át). Ezzel valószínûleg Stockholm világelsô volt, legalábbis a nagyvárosok között biztosan.

A 926 ezer lakosú Budapesten ekkor az AT&T szerint 24 205 telefon mûködött. A környezô országok fôvárosaival sajnos nem tudunk összehasonlítást tenni, egyedül Bécs szerepel a statisztikában, ahol 98 ezer telefon jutott az 1 842 ezer lakosra. Ez 5,3-as átlagot jelentett, kereken a kétszeresét a budapesti átlagnak.

Csak érdekességként említjük meg, hogy a folyóirat statisztikái tartalmazták a beépített telefon- és távíró kábelek hosszát. Nos, az USA-ban 32 millió mérföld telefonkábel és közel 2 millió mérföld távírókábel látta el a két hálózatot. Összehasonlításul: a világon beépített teljes kábelhossz a telefonhálózatban 52 millió mérföld, a távíróhálózatban 6 millió mérföld volt ugyanekkor. Magyarországon a statisztika szerint 178 ezer mérföld volt a beépített telefonkábelek és 50 ezer mérföld a távírókábelek hossza.

dr. Bartolits István

 

 elôre, hátra, tartalom, honlap