A magyarországi elôfizetôi- és helyi összekapcsolási díjak
Miben (nem) hasonlítunk egyes OECD országokhoz?
A most következô tanulmányt a Matáv Rt. szakértôi készítették (Fellegi Tamás vezetésével), amelyben vázolták a távközlés magyarországi helyzetét az elôfizetôi- és helyi összekapcsolási díjak terén, összehasonlítási alapnak véve számos OECD ország gyakorlatát. Szerkesztôségünk a tanulmány közreadásával egyúttal vitára is szeretné invitálni az ellenérdekelt felek szakértôit, valamint a szabályozó hatóság képviselôit, hogy közösen gondolkodva szülessen e sok milliárd forint sorsát érintô kérdésekben olyan döntés, amely nemcsak a szolgáltatók, de a telefon-elôfizetôk és az ország érdekeit is figyelembe veszi. Lássuk tehát a Matáv érveit.
1. Az összekapcsolási- és elôfizetôi díjszabályozás elvei
Helyi összekapcsolás:
Az összekapcsolás és a távbeszélô tarifák szabályozása talán a két legfontosabb szabályozási kérdés azon országok esetében, amelyek a távközlési versenypiac kialakításának átmeneti állapotában találhatók.
Az Európai Unió követelményei (ONP) és a meglévô magyar jogszabályi környezet (például távközlési törvény, összekapcsolási rendelet) alapján a versenytárs távközlési szolgáltatók kötelezettsége az együttmûködés és összekapcsolódás annak érdekében, hogy lehetôvé tegyék a kommunikálást valamennyi elôfizetôtôl valamennyi elôfizetô felé. Ennek megfelelôen a helyi hálózathoz hasonló korlátozott erôforrásokhoz és szûk keresztmetszetekhez való hozzáférést a minden szolgáltatóra érvényes összekapcsolási kötelezettségen keresztül biztosítják. Az összekapcsolás az elsôdleges kérdés a szabályozó hatóság számára a valós verseny lehetôvé tételében. A hatóságnak szem elôtt kell tartania az új szolgáltatók ösztönzését arra, hogy megjelenjenek a piacon, illetve a meglévô szolgáltatók támogatását abban, hogy a piacon maradjanak és beruházzanak a hálózati erôforrásaikba. Következésképpen az összekapcsolási díjaknak legalább a költségeket kell fedezniük, maximumként pedig meg kell engedniük az új szolgáltatók piacra lépését.
Ahol az gazdaságilag megvalósítható, ösztönözni kell az infrastruktúra területén jelentkezô versenyt.
Elôfizetôi díjszabályozás:
Az árszabályozás tükrözi a kormányzat azon érdekét, hogy a fogyasztók érdekében árkorlátokat határozzon meg. Két szabályozási eszköz jöhet szóba. Az árplafon (price cap) felsô határt szab az áraknak, annak érdekében, hogy megvédje a fogyasztókat a monopol díjszabástól és korlátozza az inflációt; illetve a termelékenység növelésének ösztönzése céljából. Ez alatt az árplafon alatt a szolgáltatók szabadon állapíthatják meg az áraikat a piaci igényeknek megfelelôen. A költségadatok alapján meghatározott minimális árat (price floor) olyan esetekben lehet alkalmazni, amikor feltételezhetô a dömping ár (predatory pricing) és ennek alapján a verseny megakadályozása.
Az összekapcsolási- és a díjszabályozás közötti összefüggések:
Az összekapcsolási- és elôfizetôi díjszabályozásra vonatkozó döntések szorosan összefüggnek az alábbi, az iparágra jellemzô, szabályozási kérdésekkel:
&endash; A koncessziós és nem koncessziós szolgáltatások, illetve az egyes koncessziós szolgáltatások számviteli szétválasztása, minden olyan területen, ahol ez a nem kívánt keresztfinanszírozás azonosításához szükséges.
&endash; Díjkiegyenlítés és az árak költség-irányultságának növelése, annak érdekében, hogy versenyképes díjszerkezetek alakuljanak ki a piacon.
&endash; Költségszámítások, amelyek alátámasztják a hozzáférési deficit hozzájárulás (Access Deficit Contribution) és az egyetemes szolgáltatási kötelezettség (Universal Service Obligation) finanszírozását.
&endash; Indexálási és termelékenységi számítások, amennyiben szükségesek a price cap szabályozás eszközeként.
&endash; Az összekapcsolási szolgáltatások csomagba kapcsolása vagy szétválasztása, illetve ehhez kapcsolódóan ezen szolgáltatások nagykereskedelmi (wholesale) biztosítása.
&endash; Iparág-szerte elfogadott számbavételi rendszerek forgalmi, bevételi és költség adatok biztosítására, ahol a fenti szabályozói célok érdekében erre szükség van.
2. Jó úton halad-e Magyarország a teljes liberalizáció felé?
Az 1992-93-as szabályozási reform alábbi három célkitûzése valósult meg eddig:
1997-re az alapvetô távközlési szolgáltatások iránt megnyilvánuló fizetôképes kereslet teljes mértékben kielégítésre került. A várakozó lista kiküszöbölésével a távbeszélô szolgáltatás a normálisan elérhetô javak közé sorolható Magyarországon.
&endash; Közép-Kelet Európa legnagyobb privatizációjával és a MATÁV sikeres tôzsdére vitelével a lehetô legnagyobb arányú külföldi magántôke részvételére vonatkozó második célkitûzés is teljesült. Ez a döntés nemcsak a technológiához való szélesebb körû hozzáférést tette lehetôvé, de hosszú távú stratégiai partnerkapcsolat kialakítását is a külföldi befektetôkkel.
&endash; Az 1997-es pénzügyi és mûködési adatok alapján Magyarország kiemelkedô módon növelte a távközlési szektor hatékonyságát és termelékenységét.
A fenti három célkitûzés teljesítése mellett Magyarország máris nagy lépéseket tett a távközlési ipar liberalizációja és a verseny felé. 1997-ben módosították a régi price cap szabályozást. Termelékenységi tényezô került bevezetésre és az új price cap tényezôk jobban tükrözik azt az elvet, hogy az elôfizetôi díjak teljes díjkiegyenlítését 2002-ig el kell érni. Az új jogszabályi környezettel és az EU követelményeknek megfelelôen az elôfizetôi díjak függetlenné váltak az összekapcsolási díjak szabályozásától, amely utóbbi most nemzetközi összehasonlításon alapul.
1998. január 1-én hosszas elôkészítés után a nyugat-európai országok nagy része megtette az utolsó döntô lépést a teljes liberalizáció felé. Az elkövetkezô három évben Magyarország elôtt egyedülálló lehetôség kínálkozik, hogy a jelenlegi helyzet és Európa többi részének liberalizációs tapasztalatai alapján nagy alapossággal dolgozza ki az EU és WTO ajánlásoknak és követelményeknek megfelelô rendszert. Ez alatt az idô alatt a legnagyobb hangsúlyt az elôfizetôi és összekapcsolási díjakhoz kapcsolódó kérdésekre kell fektetni.
3. Az elôfizetôi díjak alapelvei
Az Európai Unió szerint a közcélú vezetékes hálózatok elôfizetôi díjainak:
&endash; követniük kell a költség-irányultság alapelvét
&endash; függetlennek kell lenniük a felhasználói alkalmazás típusától, kivéve azt, hogy különbözô szolgáltatásokat vagy lehetôségeket (facility) igényelnek
&endash; megfelelôen szétválasztottnak kell lenniük annak érdekében, hogy a felhasználónak ne kelljen fizetnie olyan lehetôségekért, amelyek a kért szolgáltatáshoz nem is szükségesek.
A költség-irányultságból következik a díjak kiegyenlítése, amely kiküszöböli a távbeszélô hozzáférési vonalak keresztfinanszírozását a beszélgetési díjakból. A díjkiegyenlítés megvalósítható a használattól független díjelemek vagy a helyi hívások díjának emelésével, amelyeket a hozzáférési vonallal egy csomagban biztosítanak.
A használattól független díjak növekvô módon fedezik a költségeket. A használatra érzékeny árak addig a mértékig csökkennek, hogy lehetôvé tegyék a használat növekedését. Hasonlóképpen növekvô mértékben áll rendelkezésre számos opció az olyan „budget" díjakból, amelyek szinte egyáltalán nem rendelkeznek használat-érzékeny összetevôkkel, egészen a „low-user" (alacsony felhasználó) sémákig, magas használat-függô bevételekkel.
A költség-irányultság lehetôvé tesz még egyéb különbözô árazási módszereket is. A költség minimumok (cost floor) segítséget nyújthatnak a dömping árak, vagyis a költségek alatti árazás alkalmazásának megállapításában és megakadályozásában.
1. ábra: Üzleti elôfizetôi tarifák összehasonlítása az OECD országokban:
Világoszöld: Forgalomfüggô díjak
Sötétzöld: Forgalomfüggetlen díjak
4. A magyarországi elôfizetôi díjak nemzetközi összehasonlítása
A különbözô országok eltérô díjrendszereit csak akkor lehet hasznosan összevetni, ha egységes módszertant alkalmazunk. Ez az eljárás az úgynevezett OECD módszertan, mely 26 OECD tagállamot hasonlít össze (beleértve Magyarországot is), különbséget téve a forgalomfüggô és a forgalomtól (használattól) független díjak között. A különbözô díjszerkezeteket egy hosszú távú tapasztalat alapján kialakított standard mátrix segítségével alakítják összehasonlíthatóvá. A mátrix elôre definiált forgalomeloszlásokat tartalmaz napszak/a hét napjai bontásban, magában foglalja az üzleti és lakossági hívások eloszlását, illetve egy elôre meghatározott hívásmennyiséget. Az ország specifikus díjakat a standard mátrix segítségével lehet modellezni a helyi pénznemben és aztán átalakítani a hivatalosan közzétett vásárlóerôre vonatkozó paritás adatokkal.
Az OECD módszertannal összehasonlított ország-specifikus adatok láthatók USA dollárban kifejezve, üzleti elôfizetôkre az 1. számú, lakosságiakra a 2. számú ábrán.
Összegzésként megállapítható, hogy a magyarországi forgalomfüggô díjak (helyi és távolsági díjak), a magyarországi forgalom-független díjak (havi elôfizetési díj és belépési díj), illetve a magyarországi forgalomfüggô és forgalom-független díjak összege mind lakossági, mind üzleti elôfizetôk esetében az alacsonyabb, ügyfélbarát tartományában találhatók a fenti grafikonoknak, közel olyan, már liberalizált országok értékeihez, mint Nagy-Britannia, Belgium, Dánia, Finnország és Hollandia.
Ez világos bizonyíték arra, hogy a magyarországi elôfizetôi díjak az OECD átlag alatt találhatók, s ez fokozottan érvényesül a forgalom-független díjakra.
5. Az összekapcsolási díjak alapelvei
Mi az összekapcsolás?
Az összekapcsolást az Európai Unió a következôképpen határozza meg: „azonos vagy különbözô szervezetek által használt távközlô hálózatok fizikai vagy logikai összekötése annak érdekében, hogy az egyik szervezet felhasználóinak lehetôvé tegyék a kommunikációt ugyanannak vagy más szervezetnek a felhasználóival, illetve hozzáférését egy másik szervezet által nyújtott szolgáltatásokhoz."
A hozzáférési vonalnak &endash; amely a hálózat-végzôdtetési pont (elôfizetô) és a fô elosztó keret (MDF) közötti hálózatrész &endash; a költségét általában fedezi a belépési díj és a havi elôfizetési díj. Hozzáférési deficit vagy egyetemes szolgáltatási kötelezettség esetén a versenytársak is hozzájárulhatnak ezen költségek finanszírozásához. Az elôfizetôk által általánosságban használt egyéb hálózatelemek, a fô elosztó keret és a kapcsolt hálózat hálózatelemeinek költségeit az összekapcsolási díjakon keresztül finanszírozzák.
Mivel a helyi hurok az úgynevezett helyi szûk keresztmetszet, a verseny elôször a távolsági és nemzetközi beszélgetések területén jelenik meg. Ezért az összekapcsolási szolgáltatást leggyakrabban az összekapcsolódó fél a már piacon lévô szolgáltatótól (incumbent operator) „hívás végzôdtetés" vagy „hívás kezdeményezés" címén veszi igénybe.
Az összekapcsolás díjelemei:
Ennek a kezdeményezési-végzôdtetési összekapcsolásnak a díjazása általában az alábbi kétrészes struktúra alapján történik:
&endash; forgalom-független díjazási elem (összekapcsolási nyaláb)
&endash; forgalom-függô díjazási elem (szolgáltatási csomag)
A forgalom-független díjazási elem esetében a gyakorlatban az alábbi három leggyakoribb eset fordul elô:
&endash; Ügyfél telephelyén történô összekapcsolás: a már piacon lévô szolgáltató az összekapcsolási nyalábot az összekapcsolást igénylô másik fél telephelyéig (MUX) építi ki (Svédország, Új-Zéland, Nagy-Britannia)
&endash; Virtuális közös eszközhasználat: az összekapcsolási pont a már piacon lévô szolgáltató és összekapcsolási partnere telephelyei között található (Nagy-Britannia, USA)
&endash; Fizikai közös eszközhasználat: az összekapcsolásra a már piacon levô szolgáltató telephelyén (MUX) kerül sor (Japán, Ausztrália, USA)
A forgalom-függô árazási eljárások különbözôek lehetnek összekapcsolási díjak meghatározása esetén. A forgalom-függô díjazási elemek tartalmazhatják a hívásfelépítés díját (hívásonként) és a hívás összeköttetést (például perc alapon).
A hívásfelépítést lehet csak a sikeres hívásokra, vagy a sikeres és sikertelen hívásokra egyaránt díjazni. (Sokak számára talán nem triviális, de egy sikertelen hívás esetén is használja a hívást kezdeményezô a távközlô hálózatot! A szerkesztô megjegyzése.)
A hívás összeköttetés díja általában függ a napszaktól/a hét napjaitól, a beszélgetési idôtôl és a távolságtól. A „távolság" szerkezeti paramétert különösképpen kiemelik. Erre jelenleg három modell és kombináció létezik:
&endash; Hívás-díjazási zónák, például: <20 km, 20 km <x<40 km, és a többi (például Új-Zéland)
&endash; Összekapcsolási zónák, például helyi, zónán belül, zónák között, és a többi (például Dánia, Finnország)
&endash; Hálózatszakasz díjazás, például helyi központ, szimpla tandem központ (például Nagy-Britannia, Franciaország)
2. ábra: Magánelôfizetôi tarifák összehasonlítása az OECD országokban
Piros:Forgalomfüggô díjak
Sárga: Forgalomfüggetlen díjak
Az összekapcsolás költségalapja:
Mivel az új piacra lépô költségeinek legnagyobb részét a már piacon lévônek kifizetett összekapcsolási díjak képezik, a piacon lévô vagy helyi szolgáltató célja végsô soron bármely összekapcsolási vitában a költségalap meghatározása, illetve szükség esetén a hozzáférési deficit és az egyetemes szolgáltatás finanszírozása.
Természetesen nincsen ideális és egységes megközelítés, azonban az alábbi három alapelvet szokták alkalmazni:
&endash; teljesen felosztott költségek (FAC)
&endash; hosszú távú különbözeti költségek (LRIC)
&endash; elôfizetôi díjakon alapuló összekapcsolás
A hozzáférési deficit különbözô okoknál fogva lehet szükséges. Ide tartoznak a politikailag motivált döntések, illetve az az eset, amikor a gyors díjkiegyenlítés politikai okokból aggályos. Ennek eredményeképpen a 3. diagram sémája szerinti esetek fordulnak elô a leggyakrabban.
6. Összekapcsolási helyzet egyes európai országokban
Nagy-Britannia:
Az összekapcsolási díjak az összekapcsoláshoz használt hálózatelemektôl függnek. A nagy számú összekapcsolódó fél miatt van a British Telecomtól egy standard összekapcsolási ajánlat. A hívás végzôdtetés díja valamivel alacsonyabb a hívás kezdeményezésénél. Az áraknak hosszú távú különbözeti költségeken (LRIC) kell alapulniuk. Nem tartalmaznak hozzáférési deficit hozzájárulást vagy egyetemes szolgáltatási kötelezettséget. Ennek ellenére a hozzáférési deficit hozzájárulás része volt még az összekapcsolási díjrendszernek 6 évvel a teljes liberalizációt követôen is, 1991-ben. Ez az elôbbi rendszer teljesen felosztott költségeken (FAC) alapult.
Franciaország:
Franciaországban élesen elkülönül a szolgáltatói és hálózat üzemeltetôi szerepkör. A szolgáltatóknak sokkal magasabb összekapcsolási díjat kell fizetniük, mint a hálózat üzemeltetôknek. Az összekapcsolási díjakat 4 kategóriába sorolták (2 helyi, szimpla tranzit, dupla tranzit). Az elôre meghatározott perc alapú összekapcsolási díjakon kívül perc alapú hozzáférési deficit hozzájárulásokat és egyetemes szolgáltatási kötelezettségeket állapítottak meg mind a vezetékes, mind a mobil szolgáltatók számára. A perc alapú összekapcsolási díjak alacsonyabbnak tûnnek más országokkal összevetve, azonban nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy a feleknek mind perc alapú, mind pedig havi összekapcsolási díjakat fizetniük kell.
Franciaország 18 zónából áll. Amennyiben X versenytárs hálózat üzemeltetô a France Telecom távolsági hálózatának szeretne átadni egy hívást, ezt csak akkor teheti meg, ha rendelkezik egy úgynevezett „jelenléti ponttal" (Point of Presence &endash; PoP) abban a zónában. Majdnem ugyanez a helyzet amikor más zónában történô hívás végzôdtetésrôl van szó. Amennyiben nem rendelkezik az illetô zónában PoP-vel, a hálózat üzemeltetônek az elôre meghatározott dupla tranzit összekapcsolási díjat kell kiegyenlítenie.
Olaszország:
Olaszország 33 gateway területre oszlik és mindegyikben két összekapcsolási pont (Point of Interconnection - PoI) található. Tranzit összekapcsolás esetén az összekapcsolódó félnek biztonsági okokból a gateway terület mindkét központjához kapcsolódnia kell (PoI). Az összekapcsolási nyalábot az összekapcsolódó fél központjában és a gateway központ helyszínén biztosítják (PoI). Az összekapcsolódó partner központjának és a megfelelô PoI-nak ugyanabban a gateway zónában kell elhelyezkednie. A Telecom Italia nem biztosít végzôdtetést/hozzáférést azokon a gateway területeken, ahol az összekapcsolódó partner nincsen jelen, vagyis nincsen összekapcsolódva. Ennek megfelelôen azért, hogy országos szolgáltatást nyújthasson, az összekapcsolódó partnernek mind a 33 gateway-hez kapcsolódnia kell. Nem született még döntés a hozzáférési deficit és egyetemes szolgáltatási hozzájárulások tekintetében.
Németország:
A kezdeményezési és végzôdtetési összekapcsolási díjak azonosak. Ezeket a díjakat eredetileg a szabályozó határozta meg nemzetközi ár-összehasonlítás alapján. A díjak nem fedezik a hozzáférési deficit és az egyetemes szolgáltatási hozzájárulásokat.
Jelenleg nincsen elôírt korlátozás arra vonatkozóan, hogy az összekapcsolódó félnek hol és hogyan kell átadnia a hívásokat a Deutsche Telecom hálózatába. Most is folyik a vita arról a minimális mennyiségû infrastruktúráról, amelynek rendelkezésre kell állnia ahhoz, hogy a hálózat üzemeltetô jogosult legyen az összekapcsolásra. A német jogszabályi környezet alapján a költség számításoknak meg kell felelniük a „hatékony szolgáltató költségeinek".
7. A magyarországi összekapcsolási díjak nemzetközi összehasonlítása
1997-ben a magyar szabályozás jelentôs lépést tett az európai és OECD normák felé azzal, hogy a bevételmegosztás elve helyett az összekapcsolási szolgáltatás elve került bevezetésre, oly módon, hogy ezt a szolgáltatást a helyi társaság nyújtja a távolsági hívás gazdája, vagyis a MATÁV számára. Ily módon a összekapcsolási díjszabályozás alanya nem a távolsági szolgáltató, hanem - az EU szabályozással összhangban - a helyi hálózat üzemeltetôje. Ennek megfelelôen 2001. decemberéig a MATÁV a távolsági szolgáltató, amely összekapcsolási díjat fizet a helyi koncessziós szolgáltatóknak (LTO-k) a távolsági beszélgetések kezdeményezéséért és végzôdtetéséért.
Az összekapcsolási díjak és összekapcsolási rendszerek eltérnek az egyes országokban, amint azt az elôbbiekben láthattuk. Az olyan összekapcsolási díjakban mutatkozó eltérések mellett, mint a hívás-felépítési díj és a sikertelen hívásokért felszámított díj, ország-specifikus jellemzôknek betudható különbségeket is figyelembe kell vennünk:
&endash; az elôfizetôk eltérô hozzáállása a telefon használatához
&endash; különbözô infrastruktúra (minôség, technológia, digitalizáltság)
&endash; eltérô népesség-sûrûség
&endash; az ország és/vagy lakosság eltérô nagysága
&endash; különbözô piaci struktúrák (verseny egyes piaci szegmensekben)
&endash; eltérô szakasz a díjkiegyenlítés, illetve a hozzáférési deficit hozzájárulás kialakításában.
Gyakran nagyon nehéz ezeket a nemzeti sajátosságokat figyelembe venni. Mindazonáltal annak érdekében, hogy összehasonlíthatóak legyenek, egységes megközelítést kell alkalmazni. Ezért hasonlítjuk össze az összekapcsolási díjakat egy hasonló OECD módszerrel, mint amelyet az elôfizetôi díjakra alkalmaztunk.
Standard mennyiségû hívással számolva minden egyes ország esetében, a díjakat kiigazítjuk a sikertelen hívásokra, ahol ezt alkalmazzák. Az OECD által ajánlott módszertant felhasználva ezt követôen a díjakat napszak/a hét napjai, távolság és tartásidô szerint is kiigazítjuk.
Az eredményeket percenkénti átlagos összekapcsolási díj szerint hasonlítjuk össze 17 ország esetében, beleértve Magyarországot is. Annak érdekében, hogy bemutassuk a hozzáférési deficit és egyetemes szolgáltatási hozzájárulások hatását, két összehasonlítást adunk meg, amelyek közül az elsô (4. ábra) csak az úgynevezett hivatalosan nyilvánosságra hozott összekapcsolási díjakat mutatja. Csak a második összehasonlítás ad teljes és átfogó képet (5. ábra), figyelembe véve a hozzáférési deficit és egyetemes szolgáltatási hozzájárulásokat, amelyeket az összekapcsolódó félnek fizetnie kell.
4. ábra: Percenkénti átlagos összekapcsolási díj az OECD országokban
(Hozzáférési deficit hozzájárulás, helyi díjkiegyenlítés nélkül)
5. ábra: Percenkénti átlagos összekapcsolási díj az OECD országokban
(Hozzáférési deficit hozzájárulással és egyéb díjkiegészítésekkel korrigálva)
Piros: ADC&USO
Kék: Normál díjak
8. Nemzetközi összehasonlítás az összekapcsolási díjaknak a távolsági hívások díjához viszonyított arányáról
A fenti európai országok esetét alapul véve ki lehet jelenteni, hogy a magyarországi helyzetet könnyû összehasonlítani a franciaországi és olaszországi helyzettel, ahol az összekapcsolódó fél hívását csak akkor lehet indítani/végzôdtetni a domináns szolgáltató hálózatán keresztül, ha az összekapcsolódó fél az ország valamennyi körzetében vagy zónájában megvalósítja az összekapcsolódást.
A MATÁV-val összekapcsolódó LTO-k nem hasonlíthatók össze a németországi helyzettel, ahol a szolgáltatónak módja van a hívás végzôdtetésére a domináns szolgáltató hálózatán keresztül a dupla tranzit lehetôségével. Versenyhelyzetben a szolgáltató állapíthatja meg az árait ügyfelei számára. A magyarországi helyzetben a helyi primer körzetekre és távolsági beszélgetésekre vonatkozó, 2001-ig terjedô kizárólagos jogok nem tesznek lehetôvé egy ilyen verseny-modellt.
A jelenlegi koncessziós jogokat magába foglaló helyzet következményeként a magyarországi helyi összekapcsolási díj &endash; amelyet a távolsági szolgáltató fizet a helyi szolgáltatónak &endash; a legmagasabb valamennyi OECD ország közül. Feltételezhetô, hogy a magyarországi összekapcsolási díj implicit módon már tartalmaz hozzáférési deficit hozzájárulást. Ugyanakkor a magyarországi távolsági díjak az alacsonyabbak közé tartoznak az OECD összehasonlításban, nagyon közel a BT és a Belgacom távolsági díjaihoz.
Mindkét, vagyis az OECD helyi összekapcsolási és elôfizetôi díj adatsort felhasználva, a fent leírt OECD módszertannal súlyozva, ki lehet mutatni annak százalékos arányát, hogy mennyit kap a helyi szolgáltató a hívás kezdeményezéséért vagy végzôdtetéséért, illetve a távolsági szolgáltató mennyit tart meg maradékként, ahhoz képest, amit az elôfizetô ténylegesen fizet átlagértékben egy távolsági hívásért.
A 6. számú ábra világosan mutatja, hogy a távolsági maradék rész (a távolsági díjak és a kezdeményezés, illetve végzôdtetés díjainak különbsége) és a távolsági elôfizetôi díj aránya, vagyis 37 százalék, sokkal alacsonyabb, mint bármely más OECD országban. Összehasonlításképpen az OECD átlag nem kevesebb, mint 78 százalék.
6. ábra: A távolsági díjakból a távolsági szolgáltatónál maradó rész aránya az OECD országokban
A következô grafikon ugyanezeket az adatokat más formátumban mutatja, 17 ország távolsági díjait tartalmazza USA dollárban, a fentiekben leírt OECD súlyozási módszertan alkalmazásával. Ezután a távolsági díjakat hozzáférés + végzôdtetési díjra, illetve egy úgynevezett maradékra bontottuk. A maradék a távolsági díj és a hozzáférés + végzôdtetés közötti különbség.
7. ábra: A távolsági díjak, valamint a hozzáférés-végzôdtetés díjainak aránya OECD módszertani súlyozással az OECD országokban
Narancs: Távolsági díjrész
Zöld: Hozzáférés-végzôdtetési díjrész
Ismét látható, hogy a magyarországi távolsági díjak az átlag alatt találhatók, míg a hozzáférés és végzôdtetés díjainak összege jóval az átlag fölött helyezkedik el.
9. Következtetések
Magyarország már nagy sikert könyvelhetett el azzal, hogy szétválasztotta az elôfizetôi és összekapcsolási díjszabályozást, illetve elôsegítette a gyorsabb díjkiegyenlítést 1998-ban. Az összehasonlításból azonban nyilvánvaló, hogy továbbra is fennmaradtak torzítások a jelenlegi magyarországi tarifarendszerben. A beszédcélú távközlésben a teljes verseny 2002-ben történô bevezetéséig ezeket a torzításokat ki kell küszöbölni.
Az összekapcsolási díjak és a díjkiegyenlítés oly módon függenek össze, hogy hosszabb távon a magas összekapcsolási díjban foglalt implicit hozzáférési deficit csak úgy csökkenthetô, ha a helyi hozzáférési vonal költségeinek fedezésére irányuló díjakat &endash; elsôsorban a havi díjat &endash; felemeljük. Ez a lépés lehetôvé tenné az összekapcsolási díjak közelítését az alacsonyabb európai szinthez, s egyúttal szorosabb összefüggést teremtene az elôfizetôi és összekapcsolási tarifák illetve a szolgáltatások tényleges költségei között.