Nyilvános távközlés

Azösszes ETSI szabvány az Internetre kerül

Merre tart Európa távközlése

Pár héttel ezelôtti klubnapján a HTE Távközlési Klubja az ETSI jubileumi közgyûlésén járt delegáció beszámolóját hallgathatta meg. A delegáció tagjai röviden bemutatták a hazai szabványosítás kialakult új szerkezetét, majd beszámoltak a 10 éves szervezet közgyûlésén történtekrôl. A beszámolóból világossá vált, hogy az európai szabványosítás új fordulatot vett: az eddigi követô szabványosítás igyekszik elébe menni a problémáknak és elôre meghatározni a fejlesztések menetét, s ebbe a folyamatba egyre több Európán kívüli országot is bekapcsolni.

Bölcskei Imre, a delegáció vezetôje elmondta, hogy a 10 éves jubileumi közgyûlés átfogó képet adott az ETSI múltjáról, a jövô elképzeléseirôl és a taglétszám alakulásáról. Jelenleg 34 európai országból 485 rendes tagja van az európai távközlés szabványosításáért felelôs szervezetnek, ezenkívül még 48 társult tagot tartanak nyilván Európán kívüli területekrôl, összesen 13 országból, de ez a szám jelentôsen emelkedik. A jubileumi ülés egyik napirendi pontja éppen az volt, milyen jogokkal vehetnek részt az ETSI munkájában ezek az országok.

Érdekesen alakult az ETSI szektorok szerinti összetétele is: jelenleg a tagok 53 százaléka gyártó, 32 százaléka üzemeltetô, szolgáltató, 10 százaléka igazgatást képvisel, míg 5 százaléka felhasználó. A szabványosítási munkában így az összes érdekelt képviselteti magát. A beszámolóból az is kiviláglott, hogy merre mozdult el az ETSI az elmúlt tíz év alatt. Az eredeti célkitûzés szerint az ETSI a távközlési infrastruktúra integrációjának és a szolgáltatói együttmûködés megkönnyítésére jött létre. Ennek érdekében támogatta pán-európai hálózatok kidolgozását. Késôbb zászlóra tûzte az egységes európai szabványok kidolgozását, majd 1992-tôl ezen szabványok nemzetközi elfogadtatását kezdte el szorgalmazni. 1995-tôl pedig a távközlési hálózatokon nyújtott kereskedelem megkönnyítését is fontos feladatának tekinti, ezzel már kijelölve jövôbeli szerepét.

A jubileumi közgyûlés feladata volt a következô ötéves periódusra megválasztani az ETSI igazgatóját. Ezt a posztot újra Karl Heinz Rosenbrock nyerte el, aki eddig is közmegelégedésre vezette az intézetet. Ugyancsak megszavazták, hogy az Európán kívüli intézmények is teljes jogú tagként vehessenek részt a szabványok körüli kérdések szavazásos döntéseiben.

Kerényi István, a Magyar Szabványügyi Testület (MSZT) fôosztályvezetôje elôször pár szóban a hazai szabványosítás helyzetét ismertette. A Magyar Szabványügyi Intézet 1921-ben alakult meg, ez volt az MSZT jogelôdje. Az MSZT-t jelenlegi formájában az 1995. évi XXVIII. törvény hozta létre, s mindenfajta nemzeti szabványosítási feladat ellátására kijelölte. A távközléssel az MSZT 851-es bizottsága foglalkozik, mely eddigi munkájával elérte, hogy rövidesen magasabb szintre léphet, átalakulhat Nemzeti Távközlési Bizottsággá.

Az MSZT 1991 óta vesz részt az ETSI munkájában, elôször megfigyelôként, majd 1996 óta teljes jogú tagként. Mivel egyben az MSZT a hazai nemzeti szabványosítási szervezet (NSO) is, így kettôs szerepkörben tartja fenn a kapcsolatot a ETSI-vel. Kerényi István beszámolt arról, hogy jelentôs fordulat következett be az ETSI szabványokhoz való hozzáférés kérdésében. Eddig az ETSI szabványokat az NSO-k értékesítették, de ez most megváltozik, az ETSI az Internetre fogja feltenni a kész szabványokat, amihez bárki hozzáférhet. A közgyûlésen azt szavazták meg, hogy a megszületett szabványok késlekedés nélkül, azonnal olvashatók legyenek az Interneten. A döntésnek megfelelôen tehát a 98 ezer oldalnyi anyag november 1-jétôl bárki számára díjmentesen hozzáférhetô lesz.

Szekeres Béla, a BME Mikrohullámú Tanszékének oktatója, aki egyben az MSZT 851-es bizottság elnöke, az ülésszakhoz kapcsolódó egésznapos szakmai konferencia érdekesebb témáiról adott képet, elôtte azonban néhány szóban bemutatta a bizottság munkáját. Az MSZT 851 1997 januárjában alakult meg, a munkában részt vevô 20 tagvállalat kizárólagos joggal rendelkezik a hazai távközlési szabványosítás kérdésében. A bizottság munkája kettôs. Egyrészt az ETSI szabványok megjelenése után 6 hónappal vissza kell vonni a hasonló témájú magyar szabványokat, ez azonban nagy körültekintést igényel, mert sok esetben nem azonos a szabványok hatóköre. A másik komoly feladat az ETSI dokumentumok véleményezése, ami például tavaly 140 ezer oldal munkaanyag átolvasását és értékelését tette szükségessé. Az ETSI munkájában a bizottság tagvállalatai ilyen módon tudnak részt venni. A másik három teljes jogú magyar ETSI tag ­ a KHVM, a Matáv Rt. és a Pannon GSM ­ természetesen a saját jogán is szavazhat az ETSI-ben.

A szakmai nap bemutatta mindazoknak a szabványosítási témáknak az állását, melyek izgalomban tartják a szakmát. Hildebrand úr az UMTS-rôl, a harmadik generációs mobil rendszer alakuló európai szabványáról adott áttekintést. Európa ebben a projektben adta fel a CDMA technológiával szembeni negatív álláspontját, viszont a gerinchálózati infrastruktúra továbbra is a GSM rendszerre fog támaszkodni, ez ugyanis elemi érdeke az európai szolgáltatóknak. Az elôadásból úgy tûnik: a mobil hálózatok elôbb lesznek TCP/IP kompatíbilisek, mint ISDN átvitelre alkalmasak. Ez sok mindent elárul az adatátvitel fejlôdési irányáról.

Nagy várakozás elôzte meg a TETRA-elôadást, mert az ülés elôtt még ügyvédek váltottak leveleket a TETRAPOL szabványosítása ügyében. Az elôadás azonban eloszlatott minden kételyt: a TETRA szabvány meghódítja Európát, s egyre inkább úgy tûnik, hogy az egyetlen elfogadott szabvány marad a jövôben is. A TETRAPOL-t, mint szabványosítandó rendszert továbbra sem nyújtották be az ETSI-nek, de ha be is nyújtanák, akkor is mintegy kétéves folyamat a szabványként való elfogadás menete.

Komoly érdeklôdést váltott ki a TIPHONE projektrôl szóló elôadás, mely az Internet beszédátvitel és a távbeszélô hálózat közötti kapcsolatot próbálja szabványosítani. Ma már a nagy távbeszélô szolgáltatók is kénytelenek figyelemmel kísérni az Internet telefónia terjedését, a nagy érdeklôdést is ez indokolta. Végezetül nagy szerepet kapott az elôadásokon a multimédia adatátvitel és az Internet kereskedelem, két olyan terület, ahol robbanásszerû növekedés várható a közeljövôben.

B. I.

***

Elindult az ETIK

Új, tudományos kutatással foglalkozó egyesület kezdte meg tényleges mûködését június elején. Az Egyetemközi Távközlési és Informatikai Központ (ETIK) azzal a céllal alakult meg, hogy az egyetemi alkotócsoportok az egyesület ipari tagjai számára hosszabb távon is garantált körülmények között tudjanak kutatást végezni. Az ETIK résztvevôi jelenleg a BME és az ELTE, valamint öt cég: az Ericsson Távközlési Kft., a Matáv Rt., a KFKI Számítástechnikai Rt., a SUN Magyarország Kft. és a Westel 900 Rt. Az egyesület azonban nyitott, további ipari résztvevôk csatlakozását várják.

Honlap

Tartalom

Hátra

Elôre


TÉF konferencia az európai csatlakozásról

Távközlés és jogharmonizáció

Fontos témát tûzött napirendjére az a Távközlési Érdekegyeztetô Fórum jóvoltából megszervezett konferencia, melyet június 25-én tartottak a Griff Hotel elôadótermében. A rendezvény az Európai Unióhoz történô csatlakozásunk távközlési aspektusaival foglalkozott, melynek különleges aktualitást adott, hogy a brüsszeli meghallgatások ebben a témakörben éppen májusban voltak.

Bölcskei Imre, a KHVM helyettes államtitkára a tárgyalásokról tartott beszámolójában elmondta, hogy az Európai Unió a hírközlési témákban tartott egyeztetô tárgyalásokat két fordulóban tartotta meg. Április 28-án egy multilaterális megbeszélés, majd május 7-én a bilaterális egyeztetés történt meg. A brüsszeli bizottság a megbeszélések elôtt két héttel küldte meg az úgynevezett screening listát, melyet a tárgyalásokig értékelni kellett. Ezt az értékelést a kormány hagyta jóvá, s ezzel együtt megadta a tárgyalási stratégiát az egyeztetés lefolytatásához. Az egyeztetési folyamat lebonyolítására még régebben 31 bizottság jött létre, melyek a Külügyminisztérium európai titkárságának az összefogásával végezték a munkát. Ebbôl a XV. bizottság foglalkozott a hírközléssel, s feladata már korábban is az volt, hogy az európai jogszabályokat összevesse a hazai szabályozással és ennek megfelelôen értékelje az adatlapokat. Ennek a bizottságnak tehát már teljes képe volt az egész hírközlési területrôl.

A tárgyalási alapot jelentô listák megérkeztekor derült ki pontosan, hogy az EU mire fog fókuszálni az egyeztetô tárgyaláson. A lista már szûkebb volt, mint az elôzetes felmérések tematikája, eredetileg nem is terjedt ki postai területre, csak a távközlés és az információtechnológia egyes területeire, késôbb azonban a postát is bevették. A feladat alapvetôen az volt, hogy világosan kiderüljön, milyen anyagi következményei vannak az EU-jogszabályok honosításának. Miután az anyag nem tartalmazta a teljes körû számhordozhatóságot, mint csatlakozási feltételt, a bizottság arra az eredményre jutott, hogy a távközlés tekintetében nem merülnek fel elôre nem tervezett költségek. Más a helyzet a postai vonalon, ahol Bölcskei Imre jelezte, hogy a postai jogszabályok alkalmazásához a 45 Mrd Ft-os postai fejlesztési program egy részét jogharmonizációs célra kell fordítani. Ezt a hányadot részint az EU, részint a költségvetés kereteibôl kell fedezni. A Kormány ezt a megállapítást elfogadta, s összességében azt állapította meg, hogy nincs jelentôs távolság az EU és a hazai jogrendszer között a hírközlés területén. A meglévô eltérések 2002-ig ­ a csatlakozás legkorábbi idôpontjáig ­ mind a postai, mind a távközlési és informatikai területen feloldhatók.

Ezekkel az elôzményekkel került sor a multilaterális megbeszélésekre, mely egy informatív jellegû tájékoztatás volt, lényegében összefoglalta azokat a tudnivalókat, melyek a bilaterális egyeztetés eredményes lebonyolításához szükségesek. Megadták a tárgyalni kívánt témacsoportokat és végigvették a leglényegesebb kérdéseket.

A május 7-i bilaterális egyeztetésnek az EU elsôdleges joganyagai, az alapszerzôdések és a csatlakozási anyagok nem voltak témái, csak az úgynevezett másodlagos joganyagok, a rendeletek, határozatok és az irányelvek, valamint az ajánlások és a vélemények. A megbeszélések elsô részén nyolc kiemelt témakör szerepelt, a liberalizáció, a nyílt hálózati hozzáférés, a hálózatok összekapcsolása, az engedélyezés, az univerzális szolgáltatás, a számozás és az adatvédelem. A második részben az ûrtávközlés, a mobil kommunikáció, a végberendezések típusvizsgálatának kölcsönös elismerése, a CTR-ek (nem kötelezô mûszaki jellegû irányelvek), a HDTV és a digitális televízió. Az egész napot igénybe vevô tárgyalásokat az EU részérôl végig a magyar csatlakozás fô felelôse vezette.

A leglényegesebb kérdések az elsô részben kerültek terítékre. Különös jelentôséggel bírt a liberalizáció témaköre, hiszen az a jelenlegi állapot szerint Magyarországon csak 2002. november elseje után vezethetô be. Igaz ugyan, hogy a Matáv gerinchálózati monopóliuma már 2002. január elsején megszûnik, azonban a Matáv által elnyert öt helyi koncesszió május 1-jéig, a többi helyi koncesszió november 1-jéig biztosítja még a kizárólagosságot az egyes területeken. Mivel ezeket a koncessziós megállapodásokat kétoldalú szerzôdések rögzítik, egyoldalú módosításuk kizárt. Elôrehozásukról csak akkor lehet szó, ha a két fél kölcsönös elônyök alapján módosítja az idôpontokat, ami kemény tárgyalásos folyamat eredményeképpen alakulhat csak ki. Most tehát úgy kellett tárgyalni, hogy a liberalizáció nem vezethetô be 2002. november elseje elôtt. Ez azonban érinti a nyílt hálózati hozzáférést, a hálózatok összekapcsolását és az univerzális szolgáltatás témakörét is.

Az egyeztetés folyamán az EU végül elfogadta a késleltetett idôpontot azzal a feltétellel, hogy 2000 végéig meg kell születnie egy hírközlési törvénynek, mely már tartalmazza a teljes harmonizációt, s lehetôvé teszi az egyes szakaszok életbe léptetését. Ugyancsak szükséges a szabályozás függetlenségének a biztosítása. Ez a feltétel a távközlés területén már teljesült, azonban a postai területen a tulajdonlás és a szabályozás még szétválasztandó. Az EU csatlakozáshoz még az "acquis communautaire", a közösségi vívmányok átvétele is szükséges.

Mint Bölcskei Imre egy villanásra az írásvetítôn is bemutatta, a KHVM-ben ennek megfelelôen elkészült egy jogharmonizációs menetrend, mely felsorolja, hogy mely jogszabályokat kell meghozni az idén és mit kell 2000-ig elkészíteni. A lista tanúsága szerint a hírközlés helyzete a jogharmonizáció szempontjából ugyan reményteljes, de bôven fog feladatokat adni a következô években a szabályozással és a jogi kérdésekkel foglalkozó szakembereknek is.

(b-i)

Honlap

Tartalom

Hátra

Elôre


A villás emelôtargoncától az EU-konformitásig

A jogalkotók trójai falova

Arra a kérdésre, hogy mi is a jogharmonizáció, egy igen szuggesztív elôadásban válaszolt a TÉF konferencián Dr. Kecskés László, aki 1977 óta kisebb megszakításokkal a pécsi egyetemen oktat civilisztikai tárgyakat, de 1990 és 1995 között az Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkáraként a magyar polgári jogi és gazdasági jogalkotás szakmai irányítójaként és közben 1990­91-ben az EK-magyar társulási megállapodást tárgyaló magyar kormányzati delegációnak is tagja volt.

Az Európai Közösség külpolitikai szervezetként jött létre, majd késôbb, az Európai Gazdasági Közösség és az Euratom létrejötte után már inkább a gazdasági célok kerültek elôtérbe. Az 50-es évek végétôl kezdett már jogi közösség is lenni, megindult a törekvés egy közös európai jogrendszer kialakítására. Az európai jog részben a brüsszeli képzésû joganyagot jelenti, hiszen Brüsszelben egy óriási joggyár mûködik, részben az EK luxembourgi bíróságának esetjogi döntéseire épül. Míg Brüsszelben bürokratikus, kontinentális módon készülnek a joganyagok, addig a bíróság angolszász ihletettséggel, precedens-elven mûködik. Az európai joghoz tartozik azonban az egyes tagállamok jogrendszerének jelentôs része is, mert az irányelvek alapján meghozott nemzeti jogrend is az európai jog része. Ezt a hatalmas anyagot a jogharmonizáció tartja egyben.

A jogharmonizáció fogalmát eredetileg az EGK vezette be, mikor elhatározta, létrehozza a közös piacot. A fogalom nem jogegységesítést, csupán jogközelítést jelent, tehát csak annyi a célja, hogy a tagállamok jogrendszereinek a nagy eltéréseit kiküszöbölje, kiegyenlítse. Az eredeti elképzelések szerint az európai jog rendeletek és irányelvek alapján épül fel. A rendeletek tulajdonképpen olyan európai törvények, melyek a kihirdetés után 20 nappal minden EU- tagállamban érvényre lépnek, hacsak nincs bennük külön hatályba léptetô szabály. Ezek tehát közvetlenül alkalmazhatók minden tagállamban, külön nemzeti implementációra nincs szükség. Más a helyzet az irányelvekkel: ezek ugyan céljukat tekintve kötelezô jellegûek, de van egyfajta eltérési lehetôség. Itt tehát nemzeti törvényhozási implementációra van szükség. A rendeleteket általában az Európa Bizottság, míg az irányelveket az Európa Tanács bocsátja ki. Mint ebbôl is látható, az irányelv az alapvetô, az 1958-as elhatározás után mégis sokáig csak rendeletek születtek. Az elsô irányelv 1962 október 23-án látott napvilágot és "Az emberi egészségre nem túlságosan veszélyes ételszínezô anyagokról" címet viselte. A legelrémisztôbb példának Kecskés a villás emelôtargoncákról szóló irányelv tervezetét hozta fel, melyen 11 (tizenegy, nem sajtóhiba) évig dolgoztak az EU lelkes jogászai. Ezt a nyilvánvalóan rossz gyakorlatot váltotta fel az opcionális jogharmonizáció, mely már hagyott némi szabadságot az egyes tagállamoknak is.

Ezzel együtt kialakult a brüsszeli jog közvetlen beépülésének a lehetôsége is a nemzeti jogrendszerbe, s megoldás született az európai és a nemzeti jog tartalmi ütközése esetében elôálló helyzetek feloldására is. Ekkor az ítélkezés szempontjából a közösségi jog az irányadó. 1990-ben újabb lényeges döntés született, az értelmezési kötelezettség doktrínája. Eszerint a nemzeti jog nem alkalmazható, ha nincs összhangban a közösségi joggal. 1992-ben az európai bíróság azt is kimondta, hogy ha egy ország nem teljesíti a jogharmonizációs kötelezettségét, s ebbôl állampolgárának kára származik, akkor az állam kárfelelôsséggel tartozik a mulasztásért. Ezek a dogmák tartják ma össze a közösséget.

A távközlés hosszú ideig nem szerepelt az EU palettáján, csak a nyolcvanas évek végén kezdtek el foglalkozni vele. 1987-ben jelent meg az elsô jövô tapogató Zöld Könyv ebben a témában, s ennek alapján indult meg a távközlési jogalkotás 1988-ban. 1994-ben jelentek meg azok a módosító irányelvek, melyek a kialakuló európai távközlési joganyag alapját adják. Látható tehát, hogy a hazai, 1992 végén elfogadott Távközlési Törvény abban az idôszakban formálódott, mikor még az EU távközlési jogalkotása képlékeny állapotban volt. Nem is sikerülhetett EU-konform törvényt létrehozni ebben az idôszakban, ezért van szükség az új hírközlési törvény megalkotására.

Ami a hazai jogharmonizációt illeti, Kecskés szerint jók az eredményeink, de sok esetben a jogalkotók trójai falóként használják az integráció fontosságát. 1991-ben a jogalkotási törvényt úgy módosította a parlament, hogy a törvényjavaslatokat benyújtók ­ legtöbbször a kormány ­ indokolni kötelesek a közösségi jogtól való eltérést. Ehelyett a benyújtott tervezetek indoklása csak az integráció fontosságát hangsúlyozza, annak érdekében, hogy a képviselôk érezzék az "igen" gomb megnyomásának a szükségességét. Ezzel becsapják a parlamentet.

Ugyancsak probléma, hogy folyik a jogharmonizációs kilós munka, az Igazságügyi Minisztérium büszkén emlegeti a 70 százalékos jogharmonizációs szintet, de eközben mindenki elfeledkezett arról, hogy ki kellett volna dolgozni egy jogharmonizációs stratégiát. Ennek hiányában ugyanis a csatlakozási delegáció nem tudja, mekkora a mozgástere, mit érdemes védeni és mit nem.

Végezetül a harmadik dolog, amire ügyelni kell, a jogalkotás sebessége. Nem szabad azokon a területeken kapkodni, ahol még az európai jog kialakulatlan, mert csak felesleges munkát végzünk. Erre tipikus példa a fogyasztóvédelmi törvény, melyet most állít a feje tetejére az EU, vagy a médiatörvény, ahol most alakul ki a médiapiaci rendtartás az európai jogban. Sokkal könynyebb egy szûz területen bevezetni az európai elveket, mint éppen elkészült jogszabályokat hozzáilleszteni a közben kialakult európai joghoz.

B.I.

Honlap

Tartalom

Hátra

Elôre


Merre tart Európa?

Zöld könyv a konvergenciáról

Múlt év végén készített el egy nagyobb lélegzetû vitaanyagot az Európai Unió a távközlés, az informatika és a média területén végbemenô konvergenciáról és ennek társadalmi hatásairól. A konvergenciáról szóló Zöld Könyvet, melyhez már igen sok vélemény érkezett az EU-országokból, Schmideg Iván, a Hírközlési Fôfelügyelet munkatársa mutatta be a HTE Távközlési Klub tagjainak legutóbb.

Három célt szolgál a Zöld Könyv. Egyrészt egy új kezdeményezés az EU kommunikációs politikájában, ami sikeresnek tûnik, hiszen március közepéig már 43 ezer (!) látogatója volt annak a web-lapnak, amelyre a vitaanyag fel van téve. A fô cél azonban annak a szabályozási környezetnek a kialakítása, mely a leginkább alkalmas a konvergencia elônyeinek a kiaknázására. Harmadrészt 1999-ben az EU felülvizsgálja a távközlés liberalizálását, s ennek keretében a konvergencia hatását is figyelembe kívánja venni, ezért idôzítette erre az idôpontra a válaszok begyûjtését. Mivel a vitaanyag valóban a véleményekre kíváncsi, ezért megállapításaival kapcsolatban kérdéseket tesz fel, de nem von le következtetéseket, ezt az Olvasóra bízza, s a beérkezô véleményekben várja a reakciókat.

A legtöbbször a konvergenciát a fogyasztói készülékek összeolvadásával szokták érzékeltetni, pedig ennél sokkal többrôl van szó. Mint a Zöld Könyv leszögezi, napjainkban a végberendezések integrációja még nem is idôszerû tendencia, a konvergencia alapvetôen hálózati szinten megy végbe. Erre kiváló példa az Interneten keresztüli televíziózás. A vitairat megszületésekor már több, mint 700 webcast ­ azaz Internet alapú mûsorforrás ­ mûködött az Interneten. A hálózati konvergencia következményeként viszont az eddig elkülönített szolgáltatások összeolvadnak, miközben az egyes szektorokra vonatkozó szabályozás jelenleg teljesen eltérô lehet. Ezt az ellentmondást kell a jövôben feloldani, s ezzel kell megküzdeniük a piaci szereplôknek is, a konvergencia következtében ugyanis megváltozik az értékláncban betöltött szerepek fontossága. Csökken például az információszállítás értéke, viszont növekszik az értéklánc elején álló tartalom-elôállítás szerepe és ezzel értéke is.

A konvergencia, mint folyamat megállíthatatlan, társadalmi és gazdasági hatásait viszont jó elôre fel kell mérni. Ennek a jelentôsége igen nagy, hiszen az érintett szektorok árbevétele 1996-ban több, mint 1700 milliárd ECU volt. Lényeges tehát, hogy a konvergencia elônyeit a lehetô legjobban ki lehessen aknázni Európában. Ezért külön foglalkozik a Zöld Könyv azokkal az akadályokkal, melyek megnehezítik a folyamatot. Ezek közé tartozik a felhasználók elérésének a problémája, a szabályozás erre vonatkozó korlátozásai, de ide sorolja a vitaanyag a távközlési szolgáltatások magas árát is, mely gátolja a rajta keresztül elérhetô szolgáltatások terjedését. Akadályt jelent a tartalom rendelkezésre állásának a hiánya is, az európai piac feldarabolódása és a szerzôi jogi védelem megoldatlansága.

A fenti, határozottan körvonalazódó akadályok mellett sok potenciális akadályt is felsorol a Zöld Könyv. A szabályozás bizonytalansága, a konvergáló területeken fellépô több szabályozó testület, a piacra lépés és az engedélyezési eljárások tisztázatlansága, a korlátozott erôforrások elosztásának a megoldatlansága jelentôsen megnehezítheti, irreálisan drágává és kockázatossá teheti az új szereplôk ­ vagy a régi szereplôk új köntösben való ­ piacra lépését. Ugyancsak a potenciális akadályok közé tartozik a tartalomhoz való hozzáférés szabályainak kidolgozatlansága, az egyetemes szolgáltatás kérdéskörének megoldatlansága, az elektronikus tranzakciókkal kapcsolatos jogi szabályozatlanság is.

A Zöld Könyv három alternatívát vázol a szabályozási struktúra továbbfejlesztésére. Az elsô modell a meglévô struktúrákra támaszkodik, elônye, hogy nem igényel alapvetôen új szabályozási keretrendszert, viszont lassíthatja az információs társadalom kialakulását. A második modell a távközlés és a mûsorszórás szabályozásával párhuzamosan mûködô új szabályozási modell létrehozását célozza meg. Ennek elônye, hogy biztosítaná a fokozatosságot, miközben az új szolgáltatásokat már nem kellene besorolni a hagyományos modell keretei közé. Hátránya viszont, hogy nehéz meghúzni a határvonalat az egyik és a másik modell szerinti szabályozás között, valamint az eddigi tapasztalatok alapján már látszanak bizonyos gyakorlati nehézségek. Végezetül a harmadik modell a meglévô és új szolgáltatások teljes választékára vonatkozó új szabályozó modell fokozatos bevezetésén alapul.

A Zöld Könyv ezt tekinti a legígéretesebbnek, bár vannak olyan vélemények, hogy ez túl ambiciózus elképzelés. Schmideg Iván végezetül a várható menetrendet ismertette. A hozzászólásokról 1998 nyarán tesznek közzé jelentést, melynek alapján az EU Parlament fog határozatokat elfogadni. Ezen határozatok alapján 1998 végére születik meg a tervek szerint egy intézkedési terv, mely a beérkezett vélemények figyelembe vételével készül el.

Jutasi István összefoglalta azokat a kérdéseket, melyeket a Zöld Könyv az egyes fejezetek végén feltesz és választ vár ezekre. Egyben jelezte, hogy a klubot tájékoztatni fogják az anyag további sorsáról. A Távközlési Mérnöki Minôsítô Bizottság vállalta, hogy a hazai körökbôl érkezô véleményeket összegyûjti, kiértékeli és ennek a munkának az eredményét is nyilvánosságra hozza. A véleményeket a HTE e-mail címére lehet eljuttatni: hiradastechnika@mtesz.hu. A Zöld Könyv eredeti angol változata a www.ispo.cec.be/convergencegp címen tanulmányozható, a magyar fordítás a www.itb.hu/dokumentumok/zold_konyv címen érhetô el.

B. I.

Honlap

Tartalom

Hátra

Elôre


Megvalósuló projekt

Indulhat a távmunkáltatás

Több alkalommal is írtunk a távmunkavégzés bevezetésének lehetôségérôl, ami országszerte jelentôs érdeklôdésre tart számot. Eddig csak a tervekrôl eshetett szó, most azonban a bevezetés szakaszába érkezett ez a projekt. A konkrét lépésekrôl ­ mint legutóbb is ­ Skriba Sándortól, a Matáv kormányzati osztálya projektreferensétôl kértünk tájékoztatást.

Legutóbbi beszélgetésünk óta megalakult a Távmunka Koordinációs Közhasznú Társaság, amit a Futurisz Rt. és a Munkaügyi Minisztérium alapított ­ mondta Skriba Sándor. Feladatuk kettôs: egyrészt a minisztériumtól megkapták a távmunka regisztrációs központ szerepét, másrészt az ô dolguk a munkaadók és a munkavállalók közötti munkaközvetítés.

A Távmunka Koordinációs Társaság szolgáltatóközpontja napjainkban kezdi meg mûködését. Ez összefüggésben van azzal a két pályázattal, amit a Munkaügyi Minisztérium februárban, illetve májusban írt ki. Az egyik a megváltozott munkaképességûek munkahelyteremtését szolgálja. Ôk mint távmunkások szerepelnének. A pályázatra százmillió forintos keretösszeget biztosítottak. A másik pályázat a gyesrôl, gyedrôl visszatérni nem tudó nôknek teremt munkahelyet. Mind a két esetben a munkaadók pályázhatták meg a távmunkahelyek támogatására rendelkezésre álló pénzt, ami ötszázezer forint volt távmunkahelyenként.

Az elsô pályázat lezárult. Hatvan munkaadó pályázott, durván nyolcszáz-kilencszáz munkahely létesítését célozták meg. Közülük huszonketten nyertek és várhatóan kétszáz munkahely jön létre a százmillió forintból. A távmunkát vállaló cégek területi elosztását tekintve kétharmaduk vidéki. A második pályázat napjainkban fog lezárulni, így errôl a részletek még nem ismertek, annyi azonban igen, hogy itt is többszörös volt a túljelentkezés.

Ezzel párhuzamosan a Matáv eredeti vállalásának megfelelôen távmunka szolgáltatási csomagokat dolgozott ki. Ezek a csomagok biztosítják a különbözô szintû távmunkavégzéshez szükséges kommunikációs vonalakat, valamint a Távmunka Kht. által biztosítandó, a vállalatnál, illetve a távmunka végponton szükséges hardver-, és szoftverelemeket, ezenkívül munkajogi ismereteket tartalmaznak. Mivel a Matáv is érdekelt abban, hogy elkezdôdjék a távmunka, ezért a Matáv a szolgáltatáscsomagokhoz belépési díjkedvezményt biztosít, ami egyes esetekben eléri a negyven százalékot is. Ezek a szolgáltatáscsomagok akkor vehetôk igénybe, ha a munkaadó regisztráltatta magát a Távmunka Koordinációs Közhasznú Társaságban és ezzel együtt vállalja, hogy meghatározott ideig távmunkásokat fog alkalmazni. A Matáv ugyanis nem szeretné, ha a csomagokat másra is használnák, mivel ilyen kedvezményt a társaság soha senkinek nem adott még. Ha a Matáv távmunkáltatni fog, akkor ugyanúgy regisztráltatni fogja magát a Távmunka Közhasznú Társaságban, mint ahogy azt más munkaadónak is tenni kell.

Háromféle távmunka szolgáltatási csomag készült el. Az egyik a Matáv "Standard" távmunkacsomag. Ez alapvetôen normál analóg üzleti vonalra épül és modemes kapcsolatot föltételez. Olyan tevékenységek elvégzését szolgálja ki, amelyek pontosan leírhatók, egységes a munkafolyamat, jól definiált a tevékenység. Ilyenek a fordítói és az adatbázis-feltöltôi tevékenységek. E szolgáltatáscsomag az analóg vonal mellett Digifon, Hangposta, Hívásrészletezés és Internet-szolgáltatásokat tartalmaz.

A második a Matáv "Optima" távmunkacsomag. Ez ISDN-vonalra épül. Azokon a területeken ad megoldást, ahol a feladat kialakításakor és a munka elvégzése utáni leadáskor szükség van az anyag továbbszerkesztésére, valamilyen közös tevékenység elvégzésére, szorosabb együttmûködésre, például újságírásnál, tervezésnél és így tovább. Az ISDN a legjobb kommunikációs csatorna a feladatra, ami lehetôséget biztosít az adat-, a beszéd- és a videokapcsolat létesítésére is. E szolgáltatáscsomag az ISDN2 vonal mellett Hangposta, Hívásrészletezés és Internet-szolgáltatásokat tartalmaz.

A harmadik fajta a Matáv "Maxima" távmunkacsomag annak a felhasználói körnek készült, ahol a feladatok elvégzéséhez a munkaidô nagy részében valamilyen nagy sebességû és általában hosszú idejû kapcsolatra van szükség a központ és a távmunkavégpont között. Ilyenek a szoftverfejlesztôi tevékenységek. Itt alapvetôen adat- és beszédkapcsolatra van szükség, de a videokapcsolat is igény lehet. A "Maxima" bérelt vonali kapcsolatot feltételez.

A költségeket tekintve az elsônél a hatvanezer forint helyett harmincötezer forint plusz áfa az analóg vonalas belépési díj, az ISDN-nél pedig százötvenezer helyett százezer. Ezenkívül az egyéb szolgáltatások is kedvezményesek. A távmunka szolgáltatási csomagok június 1-jétôl vásárolhatók meg. A Matáv által biztosított távmunka szolgáltatási csomagok most belépési díjkedvezményt tartalmaznak. Amikor jövôre a Matáv áttér az idôalapú számlázásra az impulzusalapú helyett, akkor szándékában áll forgalmi díjkedvezményeket is biztosítani.

Ezek a csomagok nemcsak a pályázat nyertesei számára szólnak, bárki számára elérhetôek, aki regisztráltatja magát távmunkaadóként.

A munkavállalók érdeklôdése is nagy a távmunka iránt. Eddig tizenötezren jelentkeztek be és regisztráltatták magukat a távmunka adatbázisban annak érdekében, hogy majd távmunkálkodhassanak, ha lesz munka.

A létesítendô távmunkahelyek száma az idén nyolcszáz és ezer közé tehetô. Jövôre ez megduplázódik vagy megháromszorozódik, mert akkor már ismertebb lesz ez a munkaforma.

H. E.

Honlap

Tartalom

Hátra

Elôre



Új szolgáltatás a Matávtól

Vezetékes mobilitás

Jókor lép a piacra a Matáv legújabb szolgáltatásával. A nyár derekán sokan utaznak, s a Világkártya az otthontól távol töltött idô igazi gondtalanságát segítheti elô. Valójában mi is ez a plasztiklapocska ­ érdeklôdtünk Kolláth Gábortól, a Matáv Rt. tudakozó és nyilvános távbeszélô szolgáltatások osztályának vezetôjétôl.

­ Elsô pillantásra telefonkártyának tûnô, azzal megegyezô nagyságú eszköz a Világkártya, melyen egy azonosító szám szerepel. Ez az, amit a használatkor be kell pötyögni a készülékbe. A hasonló kártya már sok országban, elsôsorban Észak-Amerikában népszerû. Ezzel a kártyával a világ legtöbb pontjáról haza vagy egy másik országba lehet telefonálni, illetve újdonsága, hogy itthon is lehet vele telefonálni a Matáv szolgáltatási területérôl bárhová: külföldre, mobilrendszerek felé, a koncessziós társaságok területére.

­ A korábban megismert Hívókártyánál miben több?

­ Az új szolgáltatás ôse a Hívókártya szolgáltatás volt, amellyel külföldrôl lehetett haza telefonálni telefonkezelôn keresztül. A Világkártyát nemcsak külföldrôl Magyarországra, hanem mind a négy relációban lehet használni: külföld­külföld, külföld­haza, itthon­külföld, itthon­itthon és mindezt telefonkezelô nélkül. Ha a szolgáltatás magyarországi elérési számát, az 1234-et felhívjuk, akkor a központban automatikus hangbemondás jelentkezik. Ez irányítja a továbbiakban a telefonálót.

­ Hogyan használhatjuk külföldön ezt a szolgáltatást?

­ Ekkor a külföldi elérési zöld számot kell bebillentyûzni, ami minden országban más, és ami országonként fel van tüntetve a kártyához tartozó tájékoztató füzetben. Ha például Ausztráliából akar valaki telefonálni, akkor a kis füzetecskében az Ausztrália mellett feltüntetett zöld számot kell tárcsázni és ugyanazt a szövegbemondó hangot fogjuk hallani, mint az 1234 tárcsázásánál. Fontos tudni, hogy a kártya az azonosító számot tartalmazza, tehát azt nem kell a telefonkészülékbe bedugni, hanem a számot le kell nézni róla és be kell billentyûzni.

­ Hogyan fizetünk a Világkártyás hívásokért?

­ Nagy elônye, hogy készpénz nélkül állandóan telefonálási lehetôséghez jut az ügyfél, ugyanis miután a Világkártya úgy mûködik, mint egy hitelkártya, a beszélgetésért nem helyben kell fizetni, hanem a legközelebbi telefonszámlán kell kiegyenlíteni a szolgáltatás díját. Mivel hitelkártyaként funkcionáló tárgy, elvesztése esetén azonnal le lehet tiltani egy központon keresztül a további használatát. A rendszer kártyánként a tíz leggyakrabban használt telefonszámot tudja tárolni, azokat sokkal kényelmesebben, rövidített számként lehet felhívni. Meg lehet változtatni a titkos kódot, ha az ügyfél úgy gondolja, valaki a titkos kódjának birtokába jutott. A kártya megrendelésekor meg lehet határozni, milyen nyelven kéri az ügyfél a hangbemondásokat, mivel ez több nyelven is lehetséges. Emellett kiegészítô szolgáltatásokat is igénybe lehet venni. Az elôfizetô kikötheti, milyen hívószámokat, illetve hívott irányokat nem akar megengedni a kártya használatakor. Például korlátozni lehet a drágább hívásokat, letiltani a külföldi hívások lebonyolítását. Kérhetô a hívás gyakoriságának és a hívás idôtartamának a korlátozása és a többi.

- Honnan lehet a Világkártyával telefonálni?

- Külföldön azokból az országokból, amely országokkal a Matávnak elszámolási megállapodása van. A kártyán harminchét ilyen ország szerepel, ami lefedi a magyarok által látogatott országok döntô többségét. Ez a szám idôvel bôvülni fog. Belföldön év végéig csak a Matáv koncessziós területérôl lehet igénybe venni a Világkártyát szabályozási és elszámolási problémák miatt. A Matáv és a koncessziós partnerek szándéka is az, hogy a szolgáltatás minél hamarabb teljessé váljon. Reméljük, hogy ez a korlát jövô évre megszûnik. Fontos tudnivaló, hogy nyomógombos készülékrôl lehet igénybe venni e szolgáltatást.

­ Mit tud még ezen túl?

­ Elônye, hogy mindig ott lapulhat a zsebben és bármikor kommunikálhatunk vele minden különösebb befektetés nélkül. Ahogy említettem már, a telefonálás költségét utólag a telefonszámlán, forintban kell kiegyenlíteni, akkor is, ha külföldrôl telefonáltunk. Emellett a díja kiszámítható, az ügyfelet meglepetés nem érheti, hiszen használatával a Matáv tarifái érvényesek és nem a külföldi tarifák. Ez a díj sokkal olcsóbb, mintha egy szállodai szobából telefonálnánk és az esetek jelentôs hányadában olcsóbb a nyilvános állomás használatánál. Van olyan ország, ahol a Világkártyával fele pénzért lehet telefonálni. Mivel a hívásokról részletes számla készíthetô, így például a cégek a bizonylatokat könnyen ellenôrizhetik, ami az elszámolás szempontjából fontos lehet.

­ Milyen költségekkel kell számolnia az ügyfélnek?

­ Beszélgetésenként számolnia kell a szolgáltatás díjával, ami megegyezik a Matáv tarifájával, valamint hívásonként belföldön 50 forint pótdíjjal. Külföldet érintô viszonylatban ez az egyszeri díj 100 forint. A belföldi díjat a bevezetési idôszakban 25 forintra csökkentettük október 15-éig. Az ügyfélszolgálati és a telefonos ügyfélszolgálati irodákban a Világkártyát a Matáv díjmentesen bocsátja az ügyfelei rendelkezésére.

(halay)

Honlap

Tartalom

Hátra

Elôre


A szolgáltató sikere a gyártón is múlik

2002 közel van

Jeff Travers személyével erôsödött az Ericsson Kft. A 34 éves fiatalember közgazdaságtant tanult, Svájcban szerzett MBA diplomát. A közelmúltban Stockholmban dolgozott az Ericssonnál, elôbb a Közel-Kelet piacai, majd Délkelet-Ázsia tartozott hozzá. Az elmúlt években a közép-kelet-európai térség telekommunikációs gazdasága jelentôs növekedésnek indult. Így került Jeff Travers a magyarországi Ericsson leányvállalathoz, ahol a Public Infocom Systems (Nyilvános Távközlési Igazgatóság) üzletág vezetôje lett. Elôször arról kérdeztük, mely területek tartoznak ehhez a részleghez.

­ Hozzánk tartozik minden olyan terület a nyilvános hálózati rendszerek közül, amelyekhez elérési hálózatra és kapcsolástechnikára van szükség a szolgáltatások nyújtásához. Értelemszerûen ez nemcsak beszédátvitelt takarhat.

­ Milyen okok miatt találta érdekesnek, kihívásnak, hogy Magyarországra jöjjön?

­ Magyarországon az Ericsson erôs piaci pozíciókkal rendelkezik, többek között nagy fontosságú K+F laborral. A piac mozgalmas, dinamikusan változó, bôvülô, a mobil telefóniában, az adatátviteli szolgáltatásokban és még számos területen éles verseny van a piac szereplôi között. Kevesebb mint három és fél év van hátra csak addig az idôpontig, amikor a közcélú beszédátviteli szolgáltatások területén is elindulhat a verseny, amelyhez már az alternatív szolgáltatók is megtették a szükséges kezdôlépéseket. Erre fel kell készülnie minden hálózatüzemeltetônek és szolgáltatónak, de a nekik beszállító vállalatoknak is. Az élesedô piaci verseny során egyre több feltételnek kell megfelelniük a beszállítóknak is, csak azok maradhatnak hosszabb távon talpon, amelyek vevôorientált módon cselekszenek ­ ennek egyik kulcsa pedig a jó marketing tevékenység. Ez egy kihívás, és emiatt választottam Magyarországot.

­ Milyen piaci lehetôségek állnak még az üzletág elôtt akkor, ha már a vezetékes telefonhálózat úgy a Matávnál, mint a helyi telefontársaságoknál jórészt már kiépült?

­ A versenyben való helytálláshoz minden tradícionális távközlési szolgáltatónak jobb marketing tevékenységre, a meglévô hálózaton nyújtható új szolgáltatásokra, hatékonyabb, költségtakarékosabb üzemeltetési rendszerekre, javuló szolgáltatásminôségre lesz szüksége. Ebben az Ericsson, mint beszállító úgy segítheti ôket, ha lehetôvé teszi, hogy az új szolgáltatásokhoz szükséges bôvítéseket gyorsan tudja leszállítani. Tehát képesnek kell lennünk a vevô igényeit igen gyorsan kielégíteni.

­ Láttunk már arra példát, hogy egy újonnan piacra lépô szolgáltató nem szívesen vásárol olyan cégtôl, amelyik a konkurenciájának is szállítója ­ például mert tart attól, hogy a konkurens vállalat, régi kuncsaftként elôbb hozzájuthat az új szolgáltatások bevezetéséhez szükséges bôvítésekhez. Milyen esélyeik vannak, hogy a Pantelnél beszállítók lehessenek?

­ Az érdekütközések elkerülésére teljesen külön értékesítési csapatokat szervezünk ilyen helyzetekben. Erre van példa a cégünknél a nemzetközi piacokon, és az eddigi tapasztalatok szerint ez a rendszer mûködik. Emellett az is fontos, hogy a megrendelt termék a globális centrumokból érkezik, ahol minden megrendelést egyforma fontosan kezelnek és a kért határidôre igyekeznek leszállítani a szóban forgó megoldást.

Ami az új szolgáltatókat illeti, abban biztosak lehetnek, hogy mi ismerjük a magyar piacot, tisztában vagyunk a specifikus tényezôkkel, így idôben és megfelelô minôségben ki tudjuk szolgálni ôket. Más piacokon szerzett tapasztalataink azt mutatják, hogy intelligens rendszerekre, tudásban és kapacitásban könnyen bôvíthetô megoldásokra kell építkezniük, ebben pedig az Ericsson a világ élvonalában van a szállítók között.

­ Melyek azok a megoldások, amelyek különlegessé teszik az Ericssont?

­ Itt nemcsak a konkrét termékekre kell gondolni. Az Ericsson bevételeinek jelentôs része nemzetközi piacokról származik, a hazai piac csak kis részét képezi ennek a forgalomnak, és sikereit piaci eszközökkel, valamint más piacokon szerzett tapasztalatok felhasználásával éri el. Száznál több országban vagyunk jelen, tehát globális vállalat vagyunk, és az egyes leányvállalatok átadják egymásnak tapasztalataikat. Talán ennek is köszönhetô, hogy technológiai szempontból számos területen az élen vagyunk. Kevés szállító mondhatja el magáról, hogy a vezetékes, a mobil telefónia, az intelligens hálózatok, a multimédia megoldások terén egyaránt élenjáró megoldásokat tud felmutatni.

­ Milyen kihívások állnak a szolgáltatók és beszállítóik elôtt?

­ Az egyik az intelligens hálózatok felépítése, hiszen ezek segítségével lényegében bármilyen szolgáltatási igény kielégíthetô. Ez gyors, nagy sebességû és széles sávszélességgel kommunikálni képes fejlett számítógépes hálózatot feltételez. Ebben nagy szerepe lehet az ATM kapcsolástechnikára épülô adatkommunikációs megoldásoknak is. Emellett egyre fontosabb szerepet kapnak a komputer-telefon integráció, a telefon és az Internet összeolvadására épülô alkalmazások. A verseny körülményei között az elôfizetôk elégedetlenség esetén operátort válthatnak. Az ügyfélkiszolgáló rendszerek ­ mint a számlázás, hibabejelentés és javítás, szolgáltatáscsomag módosítási rendszerek ­ mûködésének színvonala eldöntheti, hogy egy vevô megmarad-e a régi szolgáltatónál, vagy újhoz menekül. Mindannyiunk számára elôtérbe kerül a vevôkör szélesítése és a vevôkapcsolatok ápolása.

***

Egy nagy lobby

Június közepén tíz, országos súlyú távközlési és informatikai cég bejelentette, hogy nyílt egyesületet alakítanak a magyar gazdaság IT, távközlési és elektronikus média-ellátottságának javítása céljából. Infokom Egyesület néven. Az alakító tagok a következôk (ábécé-sorrendben): Ericsson Kft., IBM Magyarország Kft., KFKI, Matáv Rt., Nokia Telecommunications Kft., Pannon GSM Rt., Siemens Telefongyár Kft., Synergon Rt., SZÁMALK, Westel 900 GSM Rt. Az Infokom Egyesület megalakítói a sajtótájékoztatón hangsúlyozták, hogy országunk a térségben élen jár a modern telekommunikáció és információtechnológia kiaknázásában, ehhez képest viszont elmaradás tapasztalható e tevékenységek szabályozásában. Az Egyesület mûködésének egyik fô célja ezen ellentmondás és következményeinek csökkentése.

Az Egyesület számottevô tevékenységet fog kifejteni többek között az úgynevezett szingapúri egyezményhez való csatlakozás (ez az IT termékek vámmentes forgalmazását mondja ki a csatlakozó országok között), az informatikai, ezen belül az elektronikus kereskedelem jogszabályainak kidolgozásában való aktív részvétel, az IT módszerekkel elkövetett visszaélések hathatós büntethetôségének elôsegítése, üzleti etikai kérdések, valamint a közbeszerzési törvénnyel és végrehajthatóságával kapcsolatos problémák körében.

 

K. M.

B. J.

Honlap

Tartalom

Hátra

Elôre



Be part of tomorrow - bemutatkozó Bell Labor II.

Az Internet jelentôsége 2018-ban

Elôzô számunkban beszámoltunk arról, hogy a Lucent Technologies kutatóintézete, a patinás Bell Labs vezetô kutatói egésznapos szemináriumot tartottak Budapesten a szakmai közönség számára. A kiemelkedô esemény egy elôadását már ismertettük, s ígéretet tettünk a folytatásra. Jelen számunkban Thomas J. Aprille, a Bell Labs Progresszív Technológiák részlege mûszaki igazgatójának a jövô Internetjét felvázoló elôadását mutatjuk be.

A jövô felvázolását Aprille egy rövid visszatekintéssel kezdte: 1844-ben a távíró megjelenésekor a vonalon az átviteli sebesség 5 bit/másodperc volt, azóta a sávszélesség fokozatosan nô. A Telstar mûhold 1962-ben 768 ezer bit/másodperces teljesítménnyel kötötte össze a két kontinenst, az 1983-ban kiépített elsô optikai kábeles átviteli rendszer New York és Washington D.C. között már 45 millió bitet továbbított másodpercenként. A Lucent Technologies ma a 400 Gbit/s-os átviteli sebességû optikai összeköttetést is meg tudja valósítani, ami 400 milliárd bitet jelent másodpercenként. Az átviteli sebességnek ez a hihetetlen fejlôdése tette lehetôvé, hogy az 1969-ben ­ tehát még az optikai kábeles korszak elôtt ­ megszületett, néhány csomópontból álló ARPANET hálózat a mai Internetté növekedjen. 1971-ben alakult ki az elektronikus levelek küldésének a gyakorlata, s 1982-re született meg a TCP/IP protokoll, ami az Internet és az intranet hálózatok alapját képezi. Az Internet igazán a World Wide Web 1991-es megjelenése után lépett ki a kutatóintézetek falai közül és árasztotta el a világot. Az Internet növekedésének a hajtóerejét így már két forrás adja: az egyik változatlanul a technológiai fejlôdés, míg a másik az újabb szolgáltatások iránti egyre erôsödô piaci igény.

Aprille elôször az Internet fejlôdésének a technológiai oldalát vette nagyító alá. Az egyik kulcskérdés a hozzáférési hálózat, azaz az otthoni számítógépek és az Internet szerverek közötti hálózat fejlôdése lesz. Itt egyaránt komoly szerep vár a ISDN és az xDSL megoldásokra a hagyományos érpárakon, a kábelmodemekre, az optikai kábelekre és a vezeték nélküli megoldásokra. Változások lesznek a routerek ­ magyarul útvonalválasztók ­ rendszertechnikájában is, mert a növekvô sebesség egyre gyorsabb feldolgozást igényel. A Bell Labs kutatója szerint az algoritmusok egy részét szoftver helyett újra hardvermegoldásokkal kell megvalósítani, miközben közeledni fog egymáshoz az útvonalválasztók és a kapcsolók világa. A gerinchálózatban az ATM és IP technológia házassága hozhat áttörést, ami azt is jelenti, hogy nagy sebességû ATM kapcsolók fognak megjelenni az Internet gerinchálózatokban, s újfajta routerek a gerinchálózat határain. A World Wide Web megjelenése elôtt ugyanis elegendônek bizonyultak a 100­200 kilocsomag/másodperc sebességû útvonalválasztók a forgalom lebonyolítására, a jövôben azonban már sokkal hatékonyabb feldolgozásra lesz szükség.

A fejlôdés alkalmazástechnikai oldalának bemutatása elôtt az elôadó egy jövôkutató társaság felmérésébôl idézett, akik munkájukban különbözô összetett Internet-szolgáltatások elterjedésére igyekeztek elôrejelzést adni. Eszerint az Internet videokonferencia 2004 körül, az on-line könyvkiadás 2117 körül, az elektronikus pénz- és bankmûveletek 2009 körül válnak széleskörûen elterjedtté. Az USA árutermelésének a felét 2018 táján már elektronikusan fogják eladni, míg 2019 körül fog a dolgozók 80 százaléka bekapcsolódni valamilyen formában a távmunka végzésbe. Ezek az elôrejelzések jól mutatják, hogy az Internet komoly részt fog vállalni a jövô alakításában. Aprille szerint a közeljövô egyik legígéretesebb alkalmazása az Internet telefónia lesz, melyben már gyakorlati eredményeket is hozott a Bell Labs kutatási programja. Az elv tulajdonképpen nem új: az ARPANET hálózatra már 1976-ban kidolgozták a csomagkapcsolt beszédátvitel protokollját. Az igazi áttörést most a H. 323-as ajánlás, mint egységes felület alkalmazása és a célorientált berendezések ­ mint például a Lucent Internet Telephony Server ­ kifejlesztése hozhatják meg.

Hasonló sikerre számíthat a telefaxforgalom Interneten keresztüli bonyolítása is. A fax ugyanis több okból sem helyettesíthetô az e-mail bevezetésével. Egyrészt ma még sokan ragaszkodnak a papíralapú információhoz, amit a hagyományos módon tudnak kezelni, másrészt sok helyen fax már van, de e-mail elérés még nincs vagy a személyzet nem alkalmas a kezelésére. Szintén nagy jövô vár az üzleti megbeszélések Internet-konferencia segítségével való lebonyolítására. Ezzel már elérkeztünk a multimédia- alkalmazásokhoz, melyek szintén egyre fontosabbak lesznek, és ahol megint csak elôtérbe kerül a szabványosítás kérdése. Ezen a területen az ITU-T kezdett komoly munkába, s az SG16-os tanulmányi bizottság eredményei meghatározóak lehetnek. Aprille szerint fontos lesz még egy terület, mely akár az e-mail oldalágának is tekinthetô: a voice message, azaz a hangüzenet. Ma is lehet az e-mail mellékleteként hanganyagot küldeni, de a hangüzenetek küldése ugyanolyan teljes háttérrel kiszolgált felületen fog történni, mint ma az e-mail-ek küldése.

A felsorolt jövôbeni alkalmazásoknak a technológiai alapja már adott, de természetesen teljes kidolgozásuk még komoly munkát jelent. Az igazi kihívást a szolgáltatások minôsége, a QoS, a hangminôség javítása és az adatbiztonsági kérdések jelentik. A szolgáltatások minôsége tekintetében a megoldást a mûszaki igazgató szerint csak az új protokollok, a kidolgozás alatt levô IPv6 és társai jelenthetik. A hagyományos IP ugyanis nem tudja kezelni azokat a folyamatokat, ahol a csomagok egyenletes átvitele a fô cél, mint a beszéd vagy a videó. A hangminôség javítására a Lucent "elemedia" beszédkódolója adhat megoldást, melyet már a Netscape is átvesz leendô termékeihez. Végül az adatbiztonságot illetôen két téren is van tennivaló: egyrészt az információ tartalmának, másrészt a vezérlô- és jelzôüzenetek tartalmának megóvásában.

Bartolits István

Honlap

Tartalom

Hátra

Elôre


A hírközlés története XXV.

A Strowger-féle vonalválasztó

Az elsô automata telefonközpont 1882-es bemutatkozása (Modem Idôk, 1997. május) után még hosszú idônek kellett eltelnie, míg végleges, nagy mennyiségben gyártható berendezések jöttek létre. Tökéletesíteni kellett a számtárcsát is, de a legnagyobb problémát a megbízható kapcsológépek mechanikai kialakítása jelentette. A legegyszerûbb és mégis jól használható elem a Strowger-féle vonalválasztó volt. Ezt mutatjuk be most Olvasóinknak.

A kapcsológép legprimitívebb formájában egy forgatható tengelyre rögzített érintkezôkarokból, valamint egy körív mentén elhelyezett érintkezôcsúcsokból állt. A forgórész három vagy négy érintkezôkarjára csúszókefékkel csatlakozott fel a hívó készülékhez tartozó két beszédvezeték és a további egy vagy két kiszolgáló vezeték. A körívben elhelyezkedô érintkezôcsúcsok vagy más néven ívpontok alkották a gép állórészét, a kapcsolómezôt. Az ívpontok egymás alatti három vagy négy érintkezôje a hívott állomáshoz kapcsolódott. Az ábrán látható M jelfogó vezérelte a kapcsológép mozgását, a tengelyen lévô fogaskerék segítségével minden egyes hurokmegszakításnál tovább léptette a kapcsológépet. Ha tehát a hívó "4"-es számot tárcsázott, akkor az érintkezôkarok a "4" pozícióban álltak meg és a karok végén lévô kefék a "4" pozíció a, b, c és d pontjával teremtettek kapcsolatot.

A megoldás egyszerû, de nagy kapacitású központ megépítésére nem alkalmas. Ezzel a kapcsológéppel ugyanis csak annyi vonalat lehet kezelni, ahány impulzust a tárcsa ad. Célszerû tehát olyan kapcsológépet alkotni, mely több ívpontot tartalmaz, de azokat más módon kapcsolja. A Strowger-féle vonalválasztónál a kapcsolómezô ugyanúgy körív alakú, s 10 ívpont van egy köríven, de 10 emelet van egymás fölött. Az érintkezôkarok itt nem közvetlenül egymás fölött helyezkednek el, hanem az a, b, c és d érintkezôkar ugyanazon a tengelyen, de külön mezôben helyezkedik el. A tengelyen egy tízelemû fogazás található, melyet az EM jelû emelômágnes lépésenként tud felemelni. Az FM forgató mágnes pedig ­ akárcsak az elôzô példában ­ el tudja forgatni az érintkezôkarokat.

Ha például az elôfizetô a 74-es számot tárcsázza, akkor az elsô számjegy impulzusai az EM emelômágnes tekercsére jutnak, s az érintkezôkart a 7. emeletre emelik fel. A második számjegy 4 impulzusát a vezérlés már az FM forgató mágnes tekercsére juttatja, s így a 74-es ívponton állnak meg a kefék. A vezérlés a két számjegyet a köztük eltelô hosszabb szünet alapján különíti el, ezt egy késleltetô jelfogó méri és kapcsol át az egyik tekercsrôl a másikra. A számjegyek közötti szünet biztosítása tehát alapvetô feladat a számtárcsa kialakításánál. Az is megfigyelhetô, hogy a 10. emeletet tíz impulzus hatására éri el a kapcsológép, ennyi impulzus megy ki a "0" tárcsázásakor. Ennek megfelelôen a 01, 02, ... 00 számok vannak a legfelsô emeleten. Ugyancsak ebbôl következik, hogy az ívpontok növekvô sorrendben vannak egymás után, de a 39 után ­ ugyancsak a "0" különleges volta miatt ­ a 30 jön. A beszélgetés befejezésekor az EM és FM jelfogók hosszabb idôre meghúznak, s az érintkezôkar a tengelyt fordító rugó illetve a saját súlya hatására visszamegy alaphelyzetbe. A vonalválasztó ettôl kezdve újabb kapcsolás felépítésére készen áll.

Az így kialakított százvonalas automata telefonközpont persze elég drága lesz, hiszen mind a száz elôfizetôhöz kell egy külön vonalválasztó, majd a száz vonalválasztó összes kimenetét rá kell csatlakoztatni az egyes elôfizetôk érpárjára, hogy bárki hívhassa ôket. Ez aztán hihetetlen mennyiségû vezetéket és rengeteg kihasználatlan áramkört jelent. A konstruktôrök hamar ráébredtek, hogy nem így kell a problémát megoldani. Éppen elég lenne a központban tíz vonalválasztó is, több beszélgetés nem nagyon folyik egy idôben a százvonalas központban, 90 vonalválasztó tehát felesleges. A Strowger-központokba tehát csak tíz vonalválasztót tettek, viszont a vonalakat nem az érintkezôkarok csúszókeféire csatlakoztatták, hanem elôkeresôket iktattak közbe.

Az elôkeresô egy hasonló kapcsológép, mint a fenti egysíkú kapcsológép, az érintkezôkarok bemenetére az elôfizetôi készülék csatlakozik, de a gépet nem a tárcsázott impulzusok vezérlik. Feladata az, hogy amikor az elôfizetô hívást indít, az elôkeresô összekapcsolja egy szabad vonalválasztóval. Ennek megfelelôen az elôkeresô tíz ívpontjára a vonalválasztók vannak rákapcsolva.

Az elôkeresô egyszerûen mûködik. Amikor az elôfizetô felemeli a kézibeszélôt, záródik a mikrofon-áramkör és az elôkeresô léptetô mozgással elindul és szabad ívpontot keres. Ezt a "c" ágon lévô feszültség jelzi számára, s ha szabad ívpontot ­ azaz szabad vonalválasztót ­ talál, az elôkeresô megáll, s lefoglalja a vonalválasztót. Ha nincs szabad vonalválasztó, az elôfizetô addig forog körbe, míg szabaddá nem válik valamelyik a tíz közül. Az elôfizetô ez után kezdheti meg a tárcsázást, addig hiába teszi, mert az impulzusok elvesznek. Ennek jelzésére vezették be a tárcsahangot.

dr. Bartolits István

Honlap

Tartalom

Hátra

Elôre