ITU meghatalmazotti értekezlet
Európa hátrányban?
Igen fontos eseményrôl, az ITU 1998 végén megtartott Meghatalmazotti Értekezletérôl tartottak beszámolót néhányan a résztvevôk közül a HTE januári Távközlési Klubján. A téma fontosságát mutatja, hogy az elôadók között volt többek között Katona Kálmán KHVM miniszter is.
Katona Kálmán elmondta, hogy elôször vett részt a négy évenként megrendezett Meghatalmazotti Értekezleten, de most is csak rövid idôre, mert a tiszai árvíz miatt meg kellett szakítania az ottani munkát. Az Értekezlet méreteit tekintve lenyûgözô volt, az ITU 188 tagországából 168 vett részt rajta összesen 1308 képviselôvel, de emellett még 26 ország 96 szervezetétôl további 298 képviselô is jelen volt. Az 1606 küldött a minneapolis-i Kongresszusi Központban tartotta a közel egy hónapon keresztül zajló tanácskozás plenáris üléseit.
A KHVM miniszter részletes beszámolóval szolgált az ITU vezetésének megújításáról. Pekka Tarjanne, aki már 8 éve az ITU fôtitkára, az Alapszabály értelmében már nem volt újraválasztható. A fôtikári címet így Yoshio Utsumi (Japán) nyerte el egy kenyai és egy indonéz jelölt elôtt. Katona Kálmán szerint Utsumi úr törékeny termete ellenére igen határozott és koncepciózus embernek tûnik elsô benyomásai alapján. A fôtitkár-helyettesi címért három európai jelölt is indult, s az európai koordinálatlanság eredményeként fordulhatott csak elô, hogy a címet a negyedik induló, a brazil Roberto Blois nyerte el. A Rádiókommunikációs Iroda vezetôje egy kanadai, a Távközlési Szabványosítási Iroda vezetôje egy kínai, a Távközlési Fejlesztési Iroda vezetôje pedig egy Maliból érkezett jelölt lett. A névsorból jól látható, hogy Európa teljesen kiszorult az ITU felsô vezetésébôl, ami elég meglepô és egyben figyelmeztetô jel is.
A magyar távközlési diplomácia nagy sikere viszont, hogy a Rádió Szabályozási Testület tagjává választották Dr. Kovács Gábort. Miután Magyarország az ITU nyugat-európai csoportjába tartozik és innen két jelöltet lehetett bejuttatni a 12 tagú testületbe, Kovács igen erôs versenyben nyerte el a pozíciót.
Horváth Ferenc, a KHVM fôosztályvezetôje a Meghatalmazotti Értekezlet munkájáról adott keresztmetszetet. Mint szavaiból megtudtuk, az ITU 133 éves szervezet, de 1992-ig nem volt a szervezetnek Alapokmánya, csak Egyezménye. A szervezeti korszerûsítés kapcsán merült fel az ötlet, hogy a 2/3-os döntéseket igénylô alapvetô kérdéseket Alapokmányban fogalmazzák meg, míg az egyszerû többségi szavazatot igénylô vonások az Egyezményben maradjanak.
A Meghatalmazotti Értekezlet &endash; becenevén Plenipot &endash; 4 évenkénti megtartását is az Alapokmány írja elô. Az elsô Plenipotot Kyotóban rendezték 1994-ben, s ez volt a második ilyen értekezlet. A mostani elhatározások közül fontos, hogy bevezették a Tagország és a Szektortag státuszt. Az elôbbi státusszal az egyes országok igazgatásai, a másodikkal szolgáltatók, kutatóintézetek, gyártók csatlakozhatnak az ITU-hoz. Ezzel az ITU elismerte, hogy munkája a cégek segítsége nélkül kevéssé mûködôképes, a jövôben az Igazgatások mellett a Szektortagok növekvô szerephez jutnak.
A Plenipot foglalkozott az ITU pénzügyi kérdéseivel is, több évre elôre meghatározták a költségvetési kereteket, s bizonyos szolgáltatások esetében az üzleti gondolkodás is megjelent az ITU keretein belül.
Dr. Sallai Gyula, a HIF elnökhelyettese az ITU stratégiai tervét mutatta be a hallgatóságnak. Ez az anyag két éves elôkészítô munka után került az Értekezlet elé. Az elôkészítô munka részint a szektorok tanácsadó testületeiben, részint az ITU2000 Bizottságban folyt, de a mostani ülés folyamán is változott a tartalma.
A stratégia bevezetésként megállapítja, hogy a Kyotóban rögzített várakozásokhoz képest a liberalizáció és a globalizáció sokkal gyorsabban halad. Ennek egyik mozgatója az Internet rohamos elôretörése, a másik a WTO egyezmény megszületése volt. Az elmúlt idôszak alatt a verseny is igazi piaci erôvé vált, így a szabályozás is mind kevésbé lehet távközlés-specifikus, inkább a közérdek és a verseny védelme kerül elôtérbe. Idôközben a Globális Információs Társadalom (GIS) jövôképe is általánosan elfogadott lett, s ugyanakkor új szakadékok jelentek meg a fejlett és fejlôdô országok között. Ezek tehát a stratégia kiinduló megállapításai.
Ugyanakkor az ITU-nak új kihívásokkal is szembe kell néznie. Ilyen például az ITU szolgáltatásai iránti növekvô igény, a szektortagok létszámának növekedése, a stagnáló költségvetési szint, a szektortagok jogainak és kötelességeinek növelése, a munkamódszerek hatékonyságának növelése és nem utolsósorban az a törekvés, hogy az ITU továbbra is a távközlés nemzetközi fókuszpontjában tudjon maradni.
Az ITU ezekre a kihívásokra válaszolva öt stratégiai célt fogalmazott meg és fejtett ki. Az elsô a tagok sokoldalú együttmûködésének erôsítése, melybe beletartozik a világértekezletek elôkészítése, a különbözô egyezmények létrehozása, de a Nemzetközi Távközlési Szabályzat átdolgozása is. A második stratégiai cél a globális információs infrastruktúra (GII) kiépítésének, az alapvetô távközlési és informatikai szolgáltatásokhoz való hozzáférésnek az elôsegítése és ezen keresztül a GIS megvalósításában való részvétel. A harmadik prioritás a szûkös távközlési erôforrások menedzselésének nemzetközi koordinálása. A negyedik a tagországok bátorítása és támogatása a távközlés liberalizálásából származtatható elônyök kiaknázására. Végezetül az ötödik megfogalmazott cél az ITU mûködésének, eredményességének és hatékonyságának a javítása.
Mint Sallai Gyula elmondta, az értekezlet számos határozatot is hozott konkrét munkák megkezdésére, az új stratégiával összhangban. Ezek közül két téma már az Internettel foglalkozik, jelezve, hogy az ITU felvállalja az Internet kérdéseivel való foglalkozást más szervezetekkel együtt.
Végezetül Simon Gyula, a HIF elnöki tanácsadója néhány érdekesebb határozatra hívta fel a figyelmet. Mérföldkô volt Palesztína különleges státuszának megadása, de fontos lépés a valóságban soha fel nem lôtt „papír-mûholdak" ellen hozott intézkedés is.
Bartolits István
Matáv ajánlat
„kisüzemeknek"
Jobb adatátvitel
Már meglévô technológiák jobb kihasználásával, illetve apró bôvítésével az eddiginél nagyobb teljesítményû adatátviteli lehetôségeket ajánl a kiskereskedelmi boltoknak, kisvállalkozásoknak, postahivataloknak a Matáv. Két alapvetôen különbözô lehetôség állt korábban az elôfizetôk rendelkezésére adatátviteli kapcsolat létesítésére: a hagyományos hálózat ilyen célú felhasználása, illetve speciális adatátviteli kapcsolat kiépítése. A Matáv tavaly decembertôl két olyan új megoldással is piacra lépett, amelyek e hagyományos módszerek némi módosítása, illetve kiegészítése révén minimális plusz kiadással javítják az adatátvitelt. Az egyik az Infohíd, a másik a DATEX-P szinkron távbeszélô-hálózati behívás szolgáltatás.
Az Infohíd a DATEX-P (X.25) és az ISDN2 között teremti meg az átmenet lehetôségét (s teszi ezzel szükségtelenné bizonyos feltételek teljesülése esetén a külön adatátviteli csatorna kiépítését). Az átmenetet az ISDN2-es alapszolgáltatás jelzéscsatornájának felhasználásával valósítják meg. A D jelzéscsatornát eddig kizárólag az ISDN jelzések átvitelére, az ISDN-hívások menedzselésére használta a rendszer. A DATEX-P és az ISDN-központokban olyan átalakításokat hajtottak végre, amelyek nyomán lehetôség nyílik a D csatorna többfunkciós felhasználására, így az a jelzések továbbításán túl 9600 bit/másodperces adatátviteli sebességgel csomag üzemmódú, teljes értékû adatátvitelre válik képessé anélkül, hogy az alapcsatornák (telefonok, faxok stb.) forgalmát zavarná.
Ez a lehetôség olyan boltok számára lehet igen kedvezô, amelyek több telefon- faxvonalat és egy bankkártya-leolvasó POS-terminált is mûködtetnek egyszerre. Ez utóbbi berendezés kapcsolt adatátvitelt igényel, hiszen egy-egy tranzakció, azaz egy-egy bankkártyás fizetés alkalmával viszonylag kis adatmennyiséget továbbít. Ugyanakkor, ha a POS-terminál nem rendelkezik saját csatornával, akkor meg kell várni, hogy a telefonálás, faxolás befejeztével felszabaduljon egy vonal a számára, s addig a vevô várakozik, sorban áll a pénztár elôtt. A D csatorna kihasználásával a meglévô ISDN2-es vonalak biztosíthatják ezt az önálló adatátviteli lehetôséget, ráadásul a Matáv szakembereinek állítása szerint 30-35 százalékkal gyorsabb kapcsolatfelépítéssel, mint amit a hagyományos távbeszélô-hálózati, úgynevezett PAD-os behívás lehetôvé tesz. Egy úgynevezett koncentrátorral 20 POS-terminálig, „pénztárig" bôvíthetô a D csatorna kapacitása, ami azt jelenti, hogy közepes méretû üzletek is használhatják azt.
A D csatorna ilyen értelemben vett életre keltése csak egy mérést igényel a szolgáltató részérôl a felhasználó telephelyén, új ISDN2-elôfizetôk esetén ennyit sem. Havi elôfizetési díja 4000 forint, az átvitt adatmennyiség után fizetendô tarifa megegyezik az X.25-ös vonalak hasonló díjszabásával.
A Matáv azon piaci elôrejelzések alapján vezette be ezt a szolgáltatását, amelyek szerint a banki automaták és a bankkártyával történô vásárlások száma a következô években a többszörösére nô. Terveik szerint a banki szolgáltatásokkal (számlavezetés és a többi) együtt fogják ajánlani az ügyfeleknek ezt az adatátviteli módot. Az Infohíd egyébként PC-s adatátvitelre és Internet-kapcsolat fenntartására is alkalmas, ezért még magánszemélyek számára is hasznos lehet.
Kifejezetten üzleti felhasználóknak ajánlják a DATEX-P szinkron távbeszélô-hálózati behívás lehetôségét. Ez lehetôvé teszi, hogy a normál távbeszélô-hálózatból indított kék számos hívással az elôfizetôk elérjék a DATEX-P csomagkapcsolt adatátviteli hálózatot - szinkron üzemmódban. Segítségével kiváltható az aszinkron üzemmódú PAD-behívás. A szinkron üzemmódból adódóan az összeköttetések biztonságosak, hibavédettek. Az átviteli sebesség nagyobb és stabilabb, mint az aszinkron behívás esetén (az utóbbi 2400-4800 bit/másodpercet, az új megoldás 128 kilobit/másodpercet tud). Míg a PAD esetén csak terminál üzemmód volt megengedett, a DATEX-P szinkron távbeszélô-hálózati behívás széles körû számítástechnikai alkalmazásokat tesz lehetôvé. Az új kapcsolatforma kiépítése alapvetôen a szolgáltatónál igényelt változtatásokat a DATEX-P központban, a felhasználóknak mindössze egy szinkron üzemmódban mûködô modemre van szükségük régi, aszinkron modemük helyett.
Az új szolgáltatások bevezetésével teljessé vált a távbeszélô-hálózat és a DATEX-P hálózat közötti átmenetek skálája. A hagyományos analóg távbeszélô-hálózatból aszinkron és szinkron üzemmóddal, az ISDN-hálózatból pedig a D2 csatornás szolgáltatás igénybevételével teremthetô kapcsolat a távbeszélô- és az adatátviteli hálózatok között.
K. S.
Európai távközlési
szabányok
Zöld út a hozzáféréshez
Bárki számára hozzáférhetôvé, letölthetôvé és kinyomtathatóvá vált az Európai Távközlési Szabványosítási Intézet (ETSI) közgyûlésének határozata alapján 1998. november 1-tôl a szervezet valamennyi kiadványa, elektronikus úton, térítésmentesen. Az ETSI tagszervezeteinek régi kívánsága valósult meg ezzel, aminek a célja az, hogy minél tágabbra nyíljanak az európai távközlési piac kapui a kiváló minôségû szabványok alkalmazásának széleskörû és hatékony elterjesztése révén. Különösen a kis és közép- vállalatok, valamint az oktatási intézmények számára jelent rendkívüli elônyt ez a lehetôség, és máris ugrásszerûen megnövelte az ETSI tagság iránti érdeklôdést. 1 hónap leforgása alatt 2,7 millió megkeresés érkezett az ETSI Internet honlapjára, az ETSI SERVER-re és több, mint 800 tagfelvételi ûrlap igény futott be a Titkársághoz.
Az ETSI szabványokhoz eddig két úton lehetett hozzáférni: minden országban a nemzeti szabványosító intézmény árusította ôket papír formában drága pénzért (nálunk az MSZT 300 Ft/oldal áron), illetve az ETSI a tagjai számára 1700 ECU, nem tagoknak 2000 ECU éves elôfizetési díjért negyedévenként CD-ROM készletet bocsátott ki, amely tartalmazta az összes érvényes kiadványt mintegy 160.000 oldal terjedelemben és kiegészítésképpen jelszóval hozzáférést biztosított az ETSI SERVER-hez a legfrissebb szabványdokumentumok elektronikus letöltése céljából. Az ETSI ezen kívül rendelkezésre bocsátotta a CD-ROM készlet minden elôfizetôjének az Acrobat Reader 3.0 programot, amelynek a segítségével a szabvány-dokumentumok olvashatóvá és kinyomtathatóvá válnak anélkül, hogy tartalmukat szerkesztéssel változtatni lehetne.
Miközben a fenti CD-ROM elôfizetési rendszer továbbra is megmarad, bárki ingyen regisztráltathatja magát az ETSI-nél, aminek fejében jelszót és jogot kap a SERVER-en található szabványdokumentumok szabad letöltésére, kinyomtatására és felhasználására a szerzôi jogok tiszteletben tartása mellett.
A megnövekedett letöltési igények kiszolgálására az ETSI felôl jelenleg 1 Megabit/sec sávszélességû adatátviteli összeköttetés áll rendelkezésre.
Az alábbiakban megadjuk, hogyan lehet Internet útján zöld utat nyerni az ETSI kiadványaihoz:
1. A kapcsolatot felvevô munkaállomás legalább Windows 3.1 operációs rendszerrel mûködjék, legyen telepítve rajta Netscape Navigator vagy Microsoft Internet Explorer program, valamint a letöltött dokumentum állományok olvasásához és kinyomtatásához Acrobat Reader 3.0 szoftver. Ez utóbbi - ha még nem áll rendelkezésre &endash; ugyancsak ingyenesen letölthetô az ETSI SERVER-rôl.
2. A jelentkezônek regisztráltatnia kell magát, hogy jelszót kapjon az ETSI kiadványok ingyenes letöltéséhez. Jelentkezzék a http:/webapp.etsi.fr/publications/register.asp internet címen. A képernyôn megjelenik az „ETSI PUBLICATIONS DOWNLOAD AREA" fôcím, alatta „Individually downloadable publications, free-of-charge" alcím, majd pedig egy tájékoztató szöveggel bevezetett kérdôív. A kérdôív csillaggal megjelölt rovatait ki kell tölteni, az egyéb kérdések megválaszolása nem kötelezô, de hasznos. A kitöltés befejeztével a „Validate" szövegre kattintva a jelentkezés megtörténik. Néhány másodperccel késôbb válaszüzenet érkezik: „Thank you for registering for the ETSI Publications Download area. Your identifier is [VEZETÉKNÉV00x] Please make a careful note of this identifier in order to use it in the future…"
Ezután &endash; megjegyezve az ETSI által adott személyi regisztrációs kódot &endash; célszerû kilépni a kapcsolatból anélkül, hogy a felkínált „DOWNLOAD" területre rákattintanánk.
3. A hozzáférést biztosító regisztrációs kód birtokában kezdeményezzünk új Internet kapcsolatot a http://www.etsi.org/docbox cím behívásával és hatoljunk be a rendszerbe 4 lépésben az alábbi menüláncon keresztül: DOCBOX HOME &endash; FINDING INFORMATION &endash; PUBLICATIONS &endash; QUERY FORM. A „Query Form" keresô ablakában cím, tárgy, szabványjelzet vagy szakbizottság megadásával kiadvány keresést végezhetünk. Ha már ismerjük a letölteni kívánt kiadvány jelzetét, akkor erre a keresésre nincs szükség.
4. A kiadvány letöltése céljából lépjünk át a DOCBOX HOME - FINDING INFORMATION - PUBLICATIONS - STANDARDS DOWNLOAD menülánc végére. A keresôablakba írjuk be a kívánt kiadvány jelzetét és kattintsunk rá a „Search" parancsra. A képernyôn megjelenik a letöltendô kiadvány címe, valamint az az Internet cím, amelyrôl a dokumentum letölthetô. Kattintsunk rá erre az Internet címre.
5. Újabb, részletesebb ismertetés jelenik meg a letöltendô dokumentumról, a tárgy és alkalmazási kör összefoglalásával. Ha most rákattintunk a „Click here to download" üzenetre, akkor három lehetôséget kínál fel a rendszer:
a) ha a letöltô ETSI tag, akkor az elsô „download" üzenetre kell rákattintania,
b) ha nem ETSI tag, de már van személyi azonosító kódja, akkor a második „download" üzenetre kell kattintania,
c) ha még nincs személyi azonosító kódja, akkor a „register" üzenetre kell kattintania és eljut a 2.lépésben ismertetett regisztrációs kérdôívhez, hogy azt kitöltse.
Az a) és b) esetben a letöltési folyamat elindul. Az egér jobb billentyûjét lenyomva kis almenü jelenik meg, amelyben &endash; Netscape Navigator használata esetén &endash; a „Save Link As" parancsra kell rákattintani, (MS Internet Explorer használata esetén a „Save Target As" parancsra) majd a folyamat rákérdez a saját munkagépen való tárolás kívánt könyvtárára és az állományt oda letölti.
6. A letöltött állomány .pdf kiterjesztésû, (portable document format), Acrobat Reader 3.0 program segítségével olvasható és nyomtatható. (Azaz a letöltés és a dokumentum olvasása Macintosh számítógéppel is történhet. A szerk.)
7. Ha szükséges, az Acrobat Reader 3.0 program letöltése a következôképpen történhet: Haladjunk végig 4 lépésben az alábbi menüláncon: DOCBOX HOME &endash; QUESTIONS/ANSWERS &endash; SERVICES &endash; DOWNLOAD &endash; SOFTWARE DOWNLOAD. A „Software Download" menüben megtalálható az Acrobat Reader és letölthetô.
Kihasználva az ETSI nyújtotta hozzáférési lehetôséget, a fentebb ismertetett eljárás alkalmazása remélhetôleg hozzásegít sok hazai céget az európai távközlés szabványainak széleskörû megismeréséhez és alkalmazásuk gyors elterjesztéséhez.
Kesselyák Péter
(Hírközlési Fôfelügyelet,
ETSI Board)
Matáv akciók futószalagon
Célcsoport a lakosság is
Már több mint 60 ezer ISDN csatorna mûködött a MATÁV szolgáltatási területén a tavalyi év végén. Ezek szinte mindegyikét üzleti vállalkozás használja, a lakossági ügyfelek száma egyelôre elenyészô.
Az évet kedvezmények bevezetésével kezdte a távközlési szolgáltató: az ISDN-csatornán keresztüli adattovábbítás forgalmi díjának a távbeszélô tarifához képest érvényesített 40 százalékos felárát 25 százalékra mérsékelték. Az ISDN2-es szolgáltatás bevezetésének listaára is csökkent, mégpedig nettó 150 ezerrôl nettó 125 ezer forintra.
Ez persze önmagában még mindig nem eléggé vonzó az egyszerû lakossági ügyfelek számára, amit az eddigi felhasználási tapasztalatok is alátámasztanak. Ezek ugyanis azt mutatják, hogy az ISDN-t elsôsorban üzleti célú adatátvitelre használják megrendelôi, ezt követik a nagy sebességû internet-hozzáférések, majd a videokonferenciák. Utóbbiaknál lényeges szempont, hogy segítségükkel milyen költségek takaríthatók meg (elsôsorban az utazási kiadások lefaragása jöhet szóba).
Ennek ellenére a Matáv nemhogy nem mond le a lakossági elôfizetôk megnyerésérôl, hanem az idei évben kifejezetten ezt a célcsoportot is igyekszik elérni. Az eddigi ISDN-csatlakozások használatbavétele, a végberendezések telepítése és üzembehelyezéseése szakértelmet kívánt. Február második felében akció keretében olyan kedvezményes csomagokkal lép a piacra a távközlési vállalat, amelyek magukba foglalnak végberendezéseket is: így az ügyfél azonnal használhatja ISDN-vonalát annak kiépítése után. Olyan új típusú ISDN2 csatlakozás is bevezetésre került, amely rendelkezik két analóg csatlakozóval is, amire az elôfizetô rákötheti meglévô analóg végberendezéseit, telefonját, faxát is.
Ha tehát valaki mondjuk elôfizet egy olyan csomagra, amely PC-kártyát is tartalmaz, akkor amellett, hogy korábbi készülékeit is továbbhasználhatja, a számítógépébe épített kártya segítségével nagy sebességû internetkapcsolatot építhet ki magának.
A palettát színesítik azok a komplexebb, az Üzleti kommunikációs üzletág által speciálisan az üzlet- és irodaházak számára kidolgozott szolgáltatáscsomagok, melyekkel teljeskörû irodai és üzleti kommunikációs/alkalmazói környezet hozható létre, egyetlen csomag egy helyrôl történô megvásárlásával.
Az év adományozója
Múlt évi tevékenysége alapján az Év Adományozásban Élenjáró Gazdasági Szervezete kitüntetô díjat 1998-ban a Matávnak ítélte a Nonprofit Információs és Oktató Központ (NIOK) és a Soros Alapítvány. Szabó Gyulának, a Matáv társadalmi szerepvállalás és regionális PR osztályának vezetôjének az elmondása szerint ezzel a díjjal a Matáv kiemelkedô támogatási tevékenységét ismerték el.
1995-ben alapította a díját a NIOK és a Soros Alapítvány, amivel a magyarországi adakozásban élenjáró gazdasági szervezeteket, magánszemélyeket, illetve példaértékû munkát végzô civil szervezeteket jutalmaznak. A díjra nonprofit szervezetek jelölhetnek gazdálkodó szervezeteket. A díj odaítélésérôl a NIOK hattagú kuratóriuma dönt. A Matávot jó néhány olyan szervezet és alapítvány jelölte, amelyeknek támogatást nyújtott.
Az elmúlt három évben a Matáv tudatosan, stratégiai megfontolások alapján építette fel adományozási tevékenységét. Az adományozási tevékenység meghatározott, rögzített szabályok alapján folyik. Eszerint kizárólag alapítványok és egyesületek kaphatnak adományt a Matávtól, magánszemélyek nem. Hatfôs testület, a Matáv adományozási kuratóriuma &endash; amelyben a vállalat különbözô területei képviseltetik magukat &endash; hozza meg a döntéseket minden esetben. A lehetôségek korlátozottak, így ez a kuratórium jelenti a garanciát arra, hogy amennyire lehet, a döntés objektív legyen.
Összességében a Matáv szponzorálásra, adományozásra, intézmények fenntartására éves bevételének fél százalékát fordítja, ami egy ekkora vállalatnál komoly összeg. Megtisztelô a Matáv számára a most elnyert díj, hiszen nem nagyon van más ilyen jellegû elismerés Magyarországon, amivel jutalmaznák ezt a tevékenységet. A díj arra is inspirálja a társaságot, hogy még tovább fejlôdjön ezen a területen és még konkrétabban meghatározott célok alapján folytassa az adományozást. Ennek érdekében két fontos újításról döntöttek már 1999-re. Új kategóriát vezettek be társadalmi célú szponzorálás néven, amely átmenet az üzleti célú szponzorálás és az adományozás között. Míg az adományozásoknak nem csapott hírverést a vállalat, a társadalmi célú szponzorálás nagyobb nyilvánosságot kap. A beérkezô kérésekre adott támogatás mellett a korábbiaknál jóval nagyobb projekteket is fog a társaság létrehozni, elsôsorban azzal a céllal, hogy példát mutasson a többi gazdasági szervezetnek. Az adományozás a Matávnál soha nem ad hoc jellegû, hanem egész évben folyamatos tevékenység.
Az adományozási összeg évrôl évre az infláció arányában változik, de például ebben az évben kimondottan társadalmi célú feladatokra reálértékben is nagyobb összeget fognak fordítani.
Telefonvonal részletre
Egy tavalyi lehetôség folytatásaként a Matáv Rt. kedvezményes fôvonal-megrendelési akciót indított egyéni ügyfelei részére. A vonalértékesítési akcióról Zámbó Róbert, a Matáv lakossági üzletágának programkoordinációs osztályvezetôje tájékoztatta lapunkat.
Eszerint az egyéni fôvonalhoz jutni az akció keretében tizenkét havi részletfizetés mellett, havi (bruttó) 1999 forint befizetése ellenében lehet. Az akciós ajánlat új eleme, hogy kamatmentes részletfizetést kínálnak ügyfeleik részére, melynek törlesztését csak az állomás felszerelése után kell megkezdeni.
Az akciós vonal megrendelése a díjmentesen hívható 1212 ügyfélkapcsolati telefonszámon lehetséges. Itt a megrendelés felvételével egyidejüleg többek között tájékoztatást adnak az akció idôtartama alatt érvényes kedvezményes végberendezés-vásárlási lehetôségekrôl is.
Emellett személyesen is megrendelhetô az akciós vonal a MatávPont boltokban és az ügyfélszolgálati irodákban. Itt megvásárolhatók az akciós végberendezések is, amelyek között nemcsak alap és üzenetrögzítôs, valamint zsinórnélküli készülékek, hanem kisalközpontok is szerepelnek.
Az akció várhatóan március végéig tart. Az elmúlt évek során a vezetékes telefóniában is kialakult a kínálati piac, így napjainkban a vezetékes vonal már nem számit luxuscikknek: a háztartások hagyományosan nélkülözhetetlen részévé vált.
K. S. &endash; H. E.
Teendôk más
szolgáltató területére
telepedéskor
Hogyan költöztessünk telefonvonalat?
Azt már a legtöbb telefon elôfizetô bizonyára tudja, mit tegyen, ha máshová költözik, és szeretné az új helyen is megôrizni telefonját. Azonban kicsit bonyolultabb a helyzet, ha az elköltözés egyúttal a korábbi távközlési szolgáltató területérôl való elköltözést is jelenti. Megkérdeztük a Hírközlési Fôfelügyeletet és a MATÁV illletékeseit arról, mi a teendô ilyen esetekben?
&endash; A jogszabály többször változott &endash; nyilatkozta Reményi Attila, a Hírközlési Fôfelügyelet Mûszaki szabályozási igazgatója. A közcélú távbeszélô szolgáltatás-hozzáférési pont létesítéséért fizetendô egyszeri belépési díjról szóló, módosított 11/1995. (VII.12.) KHVM rendelet meghatározza, hogyha az elôfizetô elôfizetôi szerzôdését más szolgáltató mûködési területére történô átköltözése miatt szünteti meg, a korábbi szolgáltatónak a szerzôdés megszûnésével egyidejûleg igazolnia kell, hogy az elôfizetôtôl mely idôpontban szedett be belépési díjat, és annak meghatározott hányadát részére visszafizette. Abban az esetben, ha az elôfizetô akként nyilatkozik, hogy az általa korábban befizetett egyszeri belépési díj vagy azzal azonos értékû hozzájárulás visszafizetését nem igényli, erre irányuló nyilatkozata alapján a teljesítés helye szerint jogosult új szolgáltató részére, a díj átadásáról az érintett szolgáltatóknak kell megállapodniuk.
A szolgáltatók kötelesek az igénylôk, illetôleg elôfizetôk által befizetett belépési díjelôlegekrôl és belépési díjakról nyilvántartást vezetni, és errôl az igénylôk, illetôleg az elôfizetôk részére igazolást adni. Ha az igénylô (elôfizetô) a belépési díjat vagy belépési díjelôleget nem fizeti meg, a szolgáltató jogosult az igénylést nyilvántartásából és sorolási rendszerébôl törölni.
A szolgáltatók az áthelyezési igényeket, az elôfizetô által kitöltött kérelem alapján megbeszélik. Az elôfizetô nem jár rosszul, egyszerûbb lett a nyilvántartás, zökkenômentesebbek az áthelyezési igények megoldása is. Az áthelyezési igény elôtt az elôfizetônek a számláját ki kell egyenlíteni, enélkül nem megoldható az új körzetben a telefon szerelése, bekapcsolása.
A Matávnál az Országos Telefonos Ügyfélszolgálat igazgatóhelyettese, Pozsgainé Vígh Aranka kifejtette, hogy az ügyfél a különbözô helyi szolgáltatók területe között bármelyik irányba mozoghat.
Három verzió lehetséges:
Egyik lehetôség, hogy az elôfizetô a korábbi szolgáltatónál jogviszonyát felmondja, kéri a pénzügyi elszámolást. Az új szolgáltatónál új igénybejelentéssel él, ahol a nyilatkozata szerinti elôfizetôi kategóriának megfelelô, a szolgáltatónál aktuálisan alkalmazott egyszeri belépési díj megfizetése mellett létesítenek számára új szolgáltatás hozzáférési pontot.
Másik lehetôség, hogy az elôfizetô „áthelyezést" kér a másik szolgáltató területére, de kéri a pénzügyi elszámolást. Ebben az esetben az elszámolási, majd a fizetési feltételek azonosak az elôzô verzióval, de az új helyen az igény „áthelyezési elsôbbséggel" bír az új megrendelôkkel szemben.
Harmadik lehetôség, hogy az elôfizetô „áthelyezést" kér a másik szolgáltató területére, pénzügyi elszámolás nélkül. Ebben az esetben a korábban fizetett egyszeri díjjal a két szolgáltató egymás között elszámol, az új helyen a létesítésért az elôfizetô csak szerzôdésmódosítási díjat fizet.
Az elsô két esetben a pénzügyi elszámolásról akkor beszélhetünk, ha az elôfizetô a létesítéskor fizetett egyszeri hozzájárulást, összege annak függvényében alakul, hogy az elôfizetô a létesítéskor milyen típusú egyszeri hozzájárulást fizetett.
A beruházási hozzájárulást az üzleti elôfizetôk 1972, egyéni elôfizetôk 1978 után létesített vonalakért fizettek, elszámolás esetén teljes összegben kapja vissza az elôfizetô 2000. Június 1-ig. Az 1995. Július 20. és 1997. Október 15. között létesült jogviszonyokért belépési díjat kellett fizetni, amely elszámoláskor a befizetéstôl számított naptári évenként 20 százalékkal csökkenve jár vissza. 1997. Október 15. után létesített jogviszonyért fizetett belépési díjat a 19/1997. (X.11.) KHVM rendelet 3.§-ára tekintettel a szolgáltatók nem fizetik vissza.
A szolgáltatók közötti mozgás esetén az elôfizetô számára legelônyösebb mozgástípus kiválasztása az egyéni körülmények ismeretében lehetséges. A belépési díj összegét a szolgáltatók határozzák meg, a maximált díjtól lefelé szabadon eltérhetnek. Elôfordulhat, hogy az elszámoláskor visszakapható összeg magasabb az új helyen fizetendô egyszeri díjnál, de többségében elônyösebb a korábbi befizetési kondíciók megtartása mellett kért „áthelyezés".
Miközben a MATÁV Rt. 1999.
január elsejével átállt az
idôalapú számlázásra, a
törvényben elôírtnál egy
évvel korábban, a helyi koncessziós
telefontársaságok idén még
megmaradtak az impulzus alapú
díjszámlálásnál.
Telefonos körkérdések
formájában tudakoltuk meg tôlük,
mikorra tervezik az átállást
és hogyan történik a MATÁV
Rt.-vel való
elszámolásuk. Dr. Sasvári Anna, az
UTI Rt. munkatársa
tájékoztatása szerint az UTI Rt.
körzeteiben történô
átállást 2000.
januárjában tervezik, amikor már az
idôalapú számlázást
fogják használni. A Matáv
átállása idôalapú
díjazásra a kettejük közötti
elszámolásban semmilyen
problémát nem okoz. A KHVM rendelet
alapján belföldi, illetve nemzetközi
hálózatból irányuló
és onnan érkezô hívások
esetén az összekapcsolási díj
1998-ben 8,14 Ft/perc volt, 1999-re a tervezett
összeg pedig 9,16 Ft/perc. Némethy
László a CG SAT
vezérigazgatója elmondta, hogy 2000.
január 1-én állnak át az
impulzusdíjról a perc alapú
díjazásra. Ez ugyanúgy
történne, mint a MATÁV-nál
történt 1999. január 1-én, de
hangsúlyozta, hogy az infláció
feletti áremelésrôl szó sincs.
Az árkalkulációról elmondta,
az ingyenes impulzusok eltörlésével
együtt még az
inflációnál is alacsonyabb lesz az
átlag tarifaemelés. Az
elszámolás már több éve
percdíjban történik az LTO-k (helyi
szolgáltatók) és a MATÁV Rt.
között. Az összekapcsolási
díjat még nem az európai
normák szerint számolják ki. Az
elmúlt években több mint 100
millió dollárral többet fizettek ki az
LTO-k, mint amennyi európai normák szerint
fizetendô lett volna. Az 1999-es
összekapcsolási díj még mindig
jóval magasabb az európai
átlagnál &endash; az LTO-k ezt úgy
értelmezik, hogy továbbra is
szükségtelenül
szubvencionálják a MATÁV-ot,
még a verseny és a
liberalizáció küszöbén is.
Némethy László nehezményezi,
hogy (írásunk
elkészítésekor, február
harmadikáig) még mindig nem született
döntés az 1999-es összekapcsolási
díjakról.
Az LTO-k és az
idôalapú
számlázás
Török Ágota
Intelligens hálózatok
Magyarországon &endash; I. rész
Útban az információs társadalomhoz
Alig egy éve még az intelligens hálózat (IN - Intelligent Network) átvételi vizsgálatait folytattuk, ma pedig a Matáv Rt. hálózatában már négy intelligens hálózati platformon nyújtott szolgáltatás üzemel. Ezek között van több olyan is, amit eddig az intelligens hálózat elôdje, a pre-IN szolgáltatott. Így került átterhelésre a pre-IN-rôl a Zöld szám (ingyenesen hívható) és a Kék szám (helyi hívás díjáért hívható). Emellett új szolgáltatások is megjelentek, idôrendben elôször a távszavazás, bár ennek az elôfizetôi tábora viszonylag szûk, mivel fôleg a közszolgálati és kereskedelmi televíziót és rádiót célozza meg. Legnagyobb ismertséget és a legtöbb elôfizetôt pedig a Világkártya néven nemrégen bevezetett szolgáltatás hozta.
Mielôtt azonban az IN hazai megvalósításáról beszélnénk, nézzük meg, milyen szempontok alakították a távközlési piacot az elmúlt idôszakban. Hazánk is a többi fejlett országgal együtt az információs társadalom építésén dolgozik. Ennek két lépcsôjét lehet megkülönböztetni. Az elsô lépcsô a távközlési alap-infrastruktúra kialakítása, aminek kiépítése szinte már befejezôdött. A fejlôdés következô lépcsôjét a hálózati értéknövelés jelenti, ami a távközlés hatékonyabb alkalmazását eredményezi a magánéletben és a gazdasági életben egyaránt. A közeljövô magyarországi távközlésfejlesztésének fô célja, hogy a fejlett országokhoz felzárkózva minden olyan terméket, szolgáltatást piacra dobjon, ami hozzájárul a globális információs társadalom építéséhez.
Az információs szakadék
A világ két részre oszlik: az információval rendelkezôk és nem rendelkezôk, az információval bánni tudók és nem tudók, így az esélyesek és az esélytelenek kategóriájára. Azon országok, amelyek nem képesek korszerû távközlési alap-infrastruktúrát kiépíteni, értelemszerûen esélytelenek és lemaradnak a többiektôl. Magyarországnak reális esélye van arra, hogy képes legyen az együtthaladásra és így a fejlettek klubjába tartozzon. Azonban nem elég csak felzárkózni és csatlakozni, hanem ott is kell maradni, ami szüntelen fejlesztést igényel az üzemeltetôktôl.
Magyarország a többi országgal szemben speciális helyzetben van, hiszen a távközlési piac deregulációja néhány éve elkezdôdött, de a Matáv Rt. mint gerinchálózati szolgáltató még két-három évig monopolhelyzetben marad a nemzeti koncesszió miatt. A piacon ezzel párhuzamosan új társaságok alakulnak, amelyek harcba szállnak a piac egy részéért. A versenyképesség megôrzésének egyik fontos eszköze, hogy új szolgáltatások kerüljenek bevezetésre. Az intelligens hálózat mindezt elôsegíti.
Új résztvevôk a piacon
A dereguláció végrehajtása után új résztvevôk jelennek meg az eddigiek mellett a távközlési piacon, melynek a szereplôi a következôk lesznek:
&endash; hálózatüzemeltetô (network operator)
&endash; szolgáltató (service provider)
&endash; elôfizetô (service subscriber)
&endash; felhasználó (service user)
A hálózatüzemeltetô biztosítja és menedzseli a távközlési infrastruktúrát, ami a szolgáltatások nyújtásához elengedhetetlen. Ezért ezt a szerepet feltehetôleg a korábban monopolhelyzetben lévô vállalat veszi át. A szolgáltatók a piaci igények felmérése után, mint kereskedôk kínálják a szolgáltatásokat és ôk azok, akik a kapcsolatot tartják majd az elôfizetôkkel. A szolgáltató a szolgáltatás elôfizetôvel köt majd szerzôdést, a szolgáltatást pedig az elôfizetô által feljogosított felhasználó veszi igénybe.
A Matáv Rt. számításokat végzett az intelligens hálózat bevezetését illetôen. Természetes, hogy ettôl bevételei növekedését várja. Az IN-bôl adódó bevétel nagyobbik része a forgalom növekedésébôl, kisebbik része pedig az elôfizetési díjakból fog állni. Az EU tapasztalatok alapján az intelligens hálózati forgalom a teljes forgalom 60 százalékát teszi ki. Ennek csak a fele a növekmény, a többi a korábbi nem IN hívásból adódik.
Az intelligens hálózati technológia alkalmazásának stratégiai jelentôsége van, éppen ezért a fejlett távközlési infrastruktúrával rendelkezô országokban már régóta elkezdték ennek az elvnek a megvalósítását. Az intelligens hálózatokkal szemben három fontos követelményt támasztottak. Az elsô és legfontosabb, hogy alkalmas legyen szolgáltatások rugalmas kezelésére, vagyis nyújtson lehetôséget új IN szolgáltatások gyors bevezetésére. Másodsorban feltétel a technológia függetlenség, tehát az új IN szolgáltatások bevezetése a meglévô kapcsoló- és átviteli rendszerek képességeinek jelentôs megváltoztatása nélkül történhessen, ami azzal az elônnyel jár, hogy az üzemeltetôk korábbi nagy beruházásaikat megtarthatják. Ehhez kapcsolható a harmadik feltétel, hogy együttmûködjön az aktuális kapcsoló alapú szolgáltatásokkal, így az IN-nek egy olyan fejlôdési utat kell végigjárnia, amelyen egy bizonyos darabig együtt menetel az eddig meglévô szolgáltatásokkal, nem versenyezve, hanem kiegészítve azokat.
Az IN-ben már a távbeszélôközpontok szolgáltatáskapcsoló pontokként viselkednek, így a hívások közül egy bizonyos információ alapján kiválasztják az IN hívásokat. Ezt a megkülönböztetô információt általában a hívószám tartalmazza, és ez általában egy speciális körzetszám (például 80-as a Zöld szám, 40-es a Kék szám speciális körzetszáma). Ha az SSP ilyet észlel, akkor leállítja a hívásfelépítés folyamatát és az SCP-hez fordul további információért. Az SSP és az SCP között az adatforgalmat a No. 7-es jelzésrendszer INAP egysége bonyolítja le.
Miután az SCP megkapta a szükséges információkat, kikeresi a szolgáltatási adatbázisból az adott szolgáltatáshoz tartozó adatokat, majd ezeket feldolgozva közli a híváskezdeményezô központtal a teendôket. Ez egyszerûbb esetben lehet például számtranszláció és akkor a központ ennek megfelelôen folytatja a hívásfelépítést. Bonyolultabb esetben szükség lehet tovább kommunikálni a felhasználóval (mondjuk PIN szám bekéréséhez), ilyenkor a speciális erôforrás funkció használata válik szükségessé, mely az intelligens perifériában található. Ekkor, a példánál maradva a hívót fel kell szólítani a PIN beadására, majd a DTMF-en érkezô kódot venni és ellenôrizni kell. A következô tevékenységet az SCP vagy közvetlenül közli a speciális erôforrás funkcióval az INAP protokoll alkalmazásával, vagy a szolgáltatáskapcsolási funkción keresztül közvetve utasítja. Az utóbbi esetben a két funkció között magas intelligenciával rendelkezô jelzésrendszert használnak, ami lehet a DSS 1 kibôvített változata vagy a No. 7 ISUP protokoll.
Bôvülô IN kapacitás
Az IN magyarországi konfigurációja jelzési és forgalomirányítási szempontból több fázisban fog véglegesen kiépülni. A különbözô fázisokban egyre több SSP vesz részt az IN rendszer mûködésében. Mint az a 2. ábrából is látható, egy helyen (Budapesten) van a két, terhelésmegosztásban mûködô SCP. Jelenleg három EWSD (Siemens) központ kapott SSP funkciót, ezek a következôk: a budapesti második (BPS2), a gyôri és a szegedi szekunder központok.
Az IN egyelôre csak EWSD SSP-kel tud együttmûködni a teljesen nyílt IN protokoll interfész hiányában. Az Intelligens hálózati szoftver újabb verziója, a GAIN V5 már tartalmaz gyártófüggetlen INAP protokollt is, így lehetôség nyílik az AXE (Ericsson) központoknak az IN-be való integrálására is az EWSD (Siemens) központok mellé. Az IN szolgáltatások a hálózat bármely részérôl elérhetôk a három SSP-n keresztül. A primer területekrôl érkezô hívások a szokásos forgalomirányításnak megfelelôen jutnak el a szekunder központokig, ahol a kapcsolódó SSP felé irányítódnak.
A fejlesztés következô lépcsôje a jelenlegi kapacitás jobb kihasználása lesz, folyamatosan növelve az SSP-k számát. Elôre láthatólag a szekunder (BPS2, Gyôr, Szeged, Debrecen, Szolnok, Miskolc, Székesfehérvár és Zalaegerszeg), majd a nagy forgalmú primer EWSD központok (mint Kecskemét, Budapesten az István, az Erzsébet és az Angyalföld) SSP-vé bôvítése következik.
Rózsahegyi Csaba
villamosmérnök, IN rendszermérnök, Matáv Rt. Rendszertámogató Központ
(Ha e témában vagy a cikkel kapcsolatban kérdés merült fel valakiben, akkor annak a szerzô szívesen áll a rendelkezésére e-mail-ben (rozsahcs@ln.matav.hu). Rózsahegyi Csaba több mint egy éve figyelemmel kíséri és tevékenyen részt is vesz az IN (Intelligent Network) magyarországi adaptációjában és rendszertámogatásában mint a Matáv Rt. gyôri Rendszertámogató Központ (RTK/CTS) Intelligent Network (IN) csoportjának munkatársa.)
In memoriam Tölösi
Péter
A
távközlési szakma ismét gyászol:
Tarnay Kálmán tavaly decemberi halála
után ezúttal Tölösi Pétertôl
volt kénytelen búcsút venni. Tölösi
Péter 1943-ban született Pécsett. A Budapesti
Mûszaki Egyetem hiradástechnika szakán
szerzett villamosmérnöki oklevelet 1970-ben. A Magyar
Postánál elsôsorban a
vezetéknélküli területeken szerzett
sokrétû tapasztalatokat, végigjárta a
ranglétrát. A legnehezebb feladatokat is
szívósan, becsülettel megoldotta. A Magyar
Posta három részre válása után
a Magyar Távközlési Vállalat
Pécsi Igazgatóságának
vezetését bízták rá. Sikereit a
felsô vezetés is elismerte, így 1991.
szeptemberétôl már
vezérigazgató-helyettes. A Matáv
privatizációja után elôbb mûszaki
fôigazgató, majd az elmúlt években a
logisztikai terület vezérigazgató-helyettese.
Higgadt, korrekt és tárgyilagos
stílusáért nemcsak beosztottai, de
vitapartnerei és a sajtó munkatársai is
becsülték. Betegségével hosszú
ideig szívósan küzdött, de
végül alulmaradt, s viszonylag fiatalon
távozott közülünk: február
17-én lett volna 56 éves.
Újabb
cégfelvásárlás
Fôleg a Cisco számára lehet nagy kihívás az a fúzió, melyet a múlt hónapban jelentettek be azután, hogy a Lucent Technologies és az Ascend Communications vezetôi aláírták a mindkét cég igazgatótanácsa által jóváhagyott szerzôdést, amelynek értelmében minden egyes Ascend részvényt 0,825 Lucent részvényre konvertálnak. A Lucent 107,7/8 dolláros január 12-i tôzsdei záró ára alapján a felvásárlási tranzakció körülbelül 20 milliárd dollár értékû.
Richard McGinn, a Lucent elnök-vezérigazgatója szerint a felvásárlás egyértelmû vezetô pozícióba hozza a céget, növelve tôzsdei értékét. McGinn szerint világszerte minden jelentôsebb szolgáltató döntéseket hoz új, vagy alakuló adat- és beszéd-átviteli, fax vagy video szolgáltatási hálózatainak kialakítására vagy fejlesztésére nézve. Azon cégek szûk körében, amelyekkel a szolgáltatók együtt szeretnének mûködni, a Lucent és az Ascend együtt vezetô szerepet kapnak.
Mindez része a Lucent adathálózati stratégiájának, amelynek keretében az elmúlt két év során 11 vállalatot vásárolt fel a stratégiai adathálózati technológia területén, fejlett saját intelligens kapcsolási, hozzáférési és hálózat-vezérlési portfoliót alakított ki, csupán 1998-ban 30 új terméket vezetve be, illetve stratégiai együttmûködési megállapodásokat kötött a kereskedelmi és elosztási csatornák tekintetében.
A Lucent kimondott célja, hogy a beszédátvitel és adatátvitel konvergenciájának vezetô megoldásszállítójává váljon. Elmúlt évi forgalma meghaladta a 30 milliárd dollárt, tôzsdei értéke pedig a 100 milliárdot.
Ár- és
díjszabályozás a
távközlésben
Versenypiacon is kell állami szabályozás
Úton
2000 felé címmel tartott egész napos
konferenciát a Távközlési
Érdekegyeztetô Fórum néhány
hete. A tucatnyi elôadásból most egyet
emelünk ki, mely igen nehéz fogalmak
megértéséhez vitte közelebb a
hallgatóságot. Spakievics Sándor, a
HIF gazdasági szabályozási
igazgatója elôadásában
néhány, az árakkal és a
díjakkal kapcsolatos fogalmat helyezett új
megvilágításba.
A távközlés szabályozásában két jól elkülöníthetô modellt lehet megkülönböztetni: az egyik az amerikai típusú, ahol a távközlés soha nem volt állami tulajdonban, míg a másik az európai típusú, ahol hosszú ideig az állami monopólium volt a jellemzô. Ez a kép 1998. január elseje után is igaz marad, mert a változások még hosszú idôt igényelnek.
Lévén a távközlés szabályozása állami feladat, rögtön felmerül a kérdés, hogy mi indokolja egy magántôkén alapuló versenygazdaságban az állami beavatkozást, hiszen a szabadon mozgó tôke nem igényli, sokszor nem is tûri a beavatkozást. A válasz az, hogy a gazdaság mûködésének vannak olyan szempontjai, melyek ezeket a beavatkozásokat indokolják. Különösen igaz ez a távközlésben. Az egyik ilyen ok a monopóliumok kialakulása, majd ezek lebontása után az erôfölény, a dominancia ellensúlyozása. A másik ok a vertikális struktúrák megjelenése, ami röviden azt jelenti, hogy az alaptávközlésre olyan szolgáltatási rétegek rakódnak rá, amelyek már versenyhelyzetben vannak. Ekkor adódhatnak olyan helyzetek, amikor a távközlô hálózatot birtokló szolgáltató, belépve a versenyszférában mûködô rétegekbe is, indokolatlan versenyelônyre tesz szert. Ez megint beavatkozást igényel. (Az analógia alapján logikus és jogos a Microsoft elleni per &endash; az informatikában. A szerk.)
A harmadik ok megértéséhez meg kell ismerkednünk egy jelenséggel, amit externáliának neveznek. Externálián azt a jelenséget értjük, mikor valaminek a mennyiségi növekedése pozitív vagy negatív hatást gyakorol egy rajta kívülálló, extern területre. Az autógyártás bôvülése negatív externália, mert a növekvô forgalom negatív hatásokat okoz az autó használhatóságában. A távközlésben ezzel szemben az externália pozitív, mert egy új elôfizetô bekapcsolása a hálózatba az összes többi elôfizetônek is jó, hiszen több elôfizetôt lehet elérni a hálózaton keresztül. A hálózatok összekapcsolásának elôsegítése, ösztönzése tehát fontos állami feladat. Ez persze szoros kapcsolatban van a hálózatok összekapcsolásának a szabályozási kérdéseivel is.
Mivel a hozzáférési hálózat duplikálása általában nem gazdaságos, de sok esetben nem is lehetséges, ezért is fontos, hogy a hálózatok összekapcsolásával kialakuló pozitív externáliát a lehetô legjobban érvényesíteni lehessen. Az összekapcsolás útjába esô akadályokat tehát célszerû felszámolni, de ekkor a kölcsönösség és aszimmetria problémaköre kerül elôtérbe. Ha két szolgáltató összekapcsolja a hálózatát, akkor egymás számára is szolgáltatnak. Ez hasonló méretû szolgáltatók esetén valóban kölcsönösséget jelent, de két jelentôsen eltérô méretû szolgáltató esetén a helyzet aszimmetrikussá válik. A két szolgáltatónál ekkor nem csak az érdekeltségben, hanem a fajlagos költségekben is különbségek mutatkoznak, amit megint csak szabályozási beavatkozással lehet rendezni.
Az állami szabályozás tehát versenypiaci környezetben is szükséges, azonban sokat változtak a szabályozási megközelítések is az utóbbi idôben. A régebbi mûszaki szabályozás helyett egyre inkább a gazdasági szabályozás kerül az elôtérbe. Ugyancsak szorul vissza a jogi szabályozás dominanciája abban az értelemben, hogy a régebbi „csak azt szabad, ami megengedett" elv helyett egyre inkább a „csak azt nem szabad, ami tiltva van" elv az érvényes. Ez hatalmas különbséget jelent, különösen a hálózatok összekapcsolása terén, ahol egyik oldalról az összekapcsolás lehetôsége, másik oldalról az összekapcsolás kötelezettsége komoly jogi szabályozási probléma.
A hálózatok összekapcsolása esetén a mûszaki kérdéseket megelôzik a közgazdasági és kereskedelmi szempontok. Ebben az értelemben igen fontos az ár és a költség fogalmának tisztázása, valamint a kettô kapcsolata. A szabályozónak pedig olyan szakmapolitikai kérdéseket kell eldöntenie, hogy infrastruktúrák versenyét vagy szolgáltatások versenyét ösztönzi-e. Az ösztönzés az árszabályozók, díjszabályozók megfelelô alakításán keresztül történhet.
A fentiek eredményeképpen a sikeres távközlési piacú országok jellemzôen az ösztönzô gazdasági szabályozást alkalmazzák a tételes jogi mûszaki szabályozás helyett, ahol a megfelelô önállóság biztosítása mellett a keretek olyanok, hogy a gazdasági mûködés eredményébôl közvetlenül profitálhatnak a szolgáltatók. Ez abban az értelemben is igaz, hogy míg egy tételes díjmeghatározás esetén a költséggazdálkodásnak viszonylag kis szerepe volt, addig a megfelelô szolgáltatói szabadság mellett végzett gazdálkodásnál egy termelésnövekedésnek az eredménye közvetlen módon jelenik meg a szolgáltatónál.
Ami az ár és a költség kapcsolatát illeti, fontos látni, hogy ebben a kérdésben erôsen eltér a számviteli és a közgazdasági megközelítés. A számvitel ugyanis csak a szûk költségeket ismeri el, míg a közgazdaságtan sokkal tágabban értelmezi a fogalmat. Jellemzôen elválik azon szolgáltatások kezelése, ahol végfogyasztói felhasználásról van szó. Ott ugyanis a bevételek nem fedezték a költségeket, ezt a nemzetközi díjakból keresztfinanszírozták. A verseny azonban azt vetítette elô, hogy a racionálisan gondolkozó befektetô csak oda fektet be, ahol biztosítva látja tôkéje növekedését, oda nem, ahol ezt nem látja. Ennek a jelenségnek a kiküszöbölésére indult meg a díjkiegyensúlyozás folyamata, amikor a keresztfinanszírozott szolgáltatás ára jobban emelkedik, mint a nem keresztfinanszírozottaké.
Érdekes problémát vet fel az idôtényezô is. A szabályozási ciklusok minimuma ugyanis három év, ez alatt viszont a távközlés sokat változik. Szigorúan vett költségalapúságról eleve nem beszélhetünk, mert a számvitel nem ismeri el a befektetô elvárásait. Az összekapcsolási szolgáltatásnál viszont fontos a költségalapúság, nehogy ezen keresztül bárki nyereséget csoportosíthasson át saját maga számára.
Árképzés szempontjából szintén két filozófia létezik: a teljesen megosztott költségek és az új szolgáltatásra vetített költségek világa. A probléma itt az, hogy a határköltségek alkalmazása a folyamatosan csökkenô átlagköltségek mellett nem biztosítja a beruházási megtérülést, míg a megosztott költségek esetén viszont olyan költség is rárakódik a szolgáltatásra, melyet senki nem vett igénybe. A szolgáltató így alap nélküli bevételhez jut, ha ezek mennyisége megnô.
Az sem mindegy, hogyan számoljuk a költségeket. A hálózati befektetést lehet történelmi szemlélettel értékelni, ekkor az a kérdés, mennyibe került a felépítés, de lehet úgy is, hogy mibe kerülne, ha ma kellene felépítenem, ez az elôremutató szemlélet. A számviteli rendszerek a történelmi szemléletmódot alkalmazzák, s ez komoly problémát okozhat a befektetôknek.
Ugyancsak problémát okoz a nem kifejezetten szolgáltatásokhoz tartozó költségek felosztása, hiszen a gyakorlatban az a tapasztalat, hogy a költségek egyharmada rendelhetô hozzá egyértelmûen a szolgáltatásokhoz, a másik egyharmad már bizonytalan ebbôl a szempontból, míg a harmadik harmadnál egyáltalán nem rendelhetôk a költségek szolgáltatásokhoz. Az EU ugyanakkor 90 százalékban írja elô a besorolási kötelezettséget, csak 10 százalék lehet az osztatlan költség.
A díjak szabályozásánál két alapvetô típus különíthetô el: a megtérülési ráta alapú és az ársapka alapú szabályozás. A két típust szembe szokták állítani, mint egymás alternatíváját, pedig a kettô hasonló azzal a különbséggel, hogy az ársapka típusú szabályozás esetén néhány paraméter (például infláció, termelékenységi faktor) segítségével hosszabb idôszakra ugyanaz az elv érvényesül.
Ami a hazai helyzetet illeti, Spakievics Sándor kiemelte, hogy 1998. január elsején lényeges változás volt, hogy az elôfizetôi és fogyasztói díjak szabályozása kettévált, megjelent a termelékenységi tényezô a szabályozásban, de ez egyben élesebbé is tette a szolgáltatók vitáját, mert elôtérbe kerültek a piaci kérdések. Látni kell, hogy most egy átmeneti szabályozás van érvényben, mert szerkezetét tekintve még a régi fogalmakat használja, de már elôrevetíti egy megváltozott szabályozás fényét, ahol a legfontosabb feladat a valós költségeken alapuló összekapcsolás díj kialakítása lesz.
B. I.
Rekordözön
Van vezére az AH-nak
DR. LÁSZLÓ GÉZÁT, az Antenna Hungária Igazgatótanácsának az elnökét választotta meg a legfelsôbb tulajdonosi fórum, a közgyûlés a cég vezérigazgatójának. Az új elnök-vezérigazgató a közgyûlést követô sajtótájékoztatón kijelentette: reális célkitûzésnek tartja az Antenna Hungária Rt. jelentôs jövôbeni távközlési szerepvállalását, elsôsorban a rádiókommunikáció területén. Az új céloknak megfelelôen azonban a szervezeten belüli módosítás elengedhetetlen. Az új menedzsment bemutatását Dr. László Géza február végére, március elejére tervezi.
A MOTOROLA sajtótájékoztatón számolt be a Belügyminisztérium megbízásából és koordinálásával, a BRFK bevonásával és az Antenna Hungária közremûködésével 100 napja tartó hivatalos TETRA kísérletekrôl. A Motorola 1998 novemberében Budapesten hozta létre demonstrációs célokra a világ eddigi legnagyobb TETRA kísérleti rendszerét. A 3 bázisállomásból, 100 db kézi rádiótelefonból és 50 darab mobil rádiótelefonból álló rendszer valós körülmények között teszi lehetôvé a felhasználók és a majdani döntéshozók számára a TETRA rendszer tesztelését, vizsgálatát. A nyílt tesztelésen a Nokia és a SIMOCO készülékei is részt fognak venni.
REKORDÉVET ZÁRT A NOKIA 1998-ban. A növekedési ütem meghaladta a tervezett szintet, a nyereség pedig ebben az évben volt a legmagasabb a vállalat történetében. A nettó eladások 51 százalékos növekedést és 71 231 millió finn márkát mutatnak, az üzemi eredmény pedig 75 százalékot nôtt, elérve a 14 800 millió finn márkát. Európa részesedése a Nokia 1998. évi eladásaiból 58 százalék volt, az amerikai kontinensé és az Ázsia-Csendes Óceán térségéé pedig egyaránt 21-21 százalék. A Nokia továbbra is a világ elsô számú GSM 1800-as infrastruktúra szállítója és az elsô kettô között van a GSM 900-as rendszerek területén is.
AZ ERICSSON IS rekordévet zárt 1998-ban. A cég nettó árbevétele 10 százalékkal, adózás elôtti bevétele 6 százalékkal nôtt 1997-hez képest. Az értékesítés 12 százaléka a kínai piacon történt. A további meghatározó piacok sorrendben: Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Brazília, Olaszország és Svédország. Latin-Amerikában az eladás 20 százalékkal, míg az európai, közép-keleti és az afrikai régiókban 17 százalékkal növekedett.
A PANNON GSM IS rekordot döntött: egy éven belül eddigi mûködése során tavaly szerezte a legtöbb új elôfizetôt: 260 ezerrôl 140 ezerrel, 400 ezerre nôtt a pannonos ügyfelek száma. Az üzleti tevékenység árbevétele hasonlóan nagy növekedést mutat: az 1997-es 33,8 milliárd forinttal szemben 1998-ban 60 milliárd forint volt a forgalom, ami 80 százalékos gyarapodásnak felel meg. A Pannon 80 millió dollárt költött fejlesztésre tavaly, aminek eredményeként az év végén 8 kapcsolóközpont és 800 bázisállomás alkotta hálózatát. Régi-új vezérigazgató vette át a GSM-szolgáltató irányítását december 21-étôl. Björn J. Flakstad már több évet töltött el a Pannon GSM-nél, Emri Gussi vezérlete idején a marketing-vezérigazgatóhelyettesi poszton dolgozott, majd rövid ideig megbízott vezérigazgató is volt. György Miklós kinevezésekor hazatért Norvégiába. A rövid életû György-érát, s az azt követô átmeneti idôszakot zárta le Björn Flakstad kinevezése a Pannon GSM életében. Az igazgatótanács elnöki posztján öt év után történt változás: az új elnök Joop C. Volkers (KPN, Hollandia) lett. Nemcsak személyi változások történtek a Pannon GSM-nél: Új országgal bôvült roamingpartnereik sora. A távol-keleti Makaó a magyar turisták egyik legkedveltebb célországa az utóbbi idôben.
MÁR NEMCSAK 9-ESSEL kezdôdnek a Westel 900 GSM hívószámai. A lapzártánkkor már 560 ezernél több ügyféllel rendelkezô cégnél megkezdték a 2-essel kezdôdô hétjegyû telefonszámok kiosztását. A közeljövôben más számokkal is kezdôdnek majd a westeles hívószámok, ugyanis a cég újonnan bemutatkozó értéknövelt szolgáltatásai mellé rendelt hívószámok az eddigi 9-es mellett 8-assal is kezdôdhetnek.
ÁTSZERVEZÉS A SIEMENSNÉL: az informatika és a kommunikáció területén tapasztalható technológiai konvergencia hatására is reagálva a hazai Siemens csoport ezentúl a megoldások integráltsági foka szerint három ágazatba tömörül. Ezek az ágazatok az IC Termékek, az IC Hálózatok valamint az IC Szolgáltatások nevet viselik. A Siemens Telefongyár, amely korábban elsôsorban kapcsolástechnikájáról volt ismert, az IC Hálózatok ágazat hazai vezetôje lett, magába integrálva többek között az üzleti kommunikációs üzletágat.
Távközlési cégek a
tôzsdén II. rész
Verseny és áresés
Már áttekintettük 1998. decemberében Európa távközlési vállalatainak privatizációs helyzetét. Idéztük azt is, hogy több országban már a telekommunikáció terén is versenyhelyzet alakult ki. Azonban ezzel még semmi sem fejezôdött be, sôt az események felgyorsultak.
1998. októberében kezdôdött meg a Telekommunikacija Polska, a teljes egészében állami kézben lévô, egyetlen lengyel távközlési rt. privatizációja. A globális piaci válsághangulat közepette a cég 15 százalékát vitték tôzsdére, ezért sok elemzô a részvénykibocsátás elnapolását javasolta. A lengyel kormány annak érdekében, hogy minél elôbb megkezdôdjön a túlduzzasztott létszámú, 73 ezer fôt foglalkoztató vállalat átalakítása, nem halasztotta el a privatizációt.
A lengyel és román lépések
A lengyel kormány áttekintette az ország távközlési helyzetét: a távközlési hálózat mûszaki-technikai szempontból elmaradott, a szolgáltatások alacsony színvonalúak, 100 lakosra csak 20 telefonvonal jut. A cég menedzsmentje még nem esett át a tûzkeresztségen, nincs GSM 900 koncessziója sem. Ezzel szemben a lengyel piac rendkívül nagy, a lakosság létszáma 39 millió, a GDP pedig 1993-tól átlagosan 6 százalékkal növekszik évente. Fentieket összegezve a részvények árát 4,44 dollárban, azaz 15,2 zlotyban állapították meg, 6,2 milliárd dollárra értékelve ezzel a TPSA-t.
A TPSA 10 százalékát (140 millió részvény) a nemzetközi befektetôknek kínálták eladásra, akik 1,6 milliárd dollár értékben több, mint 360 millió részvényt jegyeztek. A belföldi magánbefektetôknek a vállalat 3,5 százalékát (49 millió részvény) ajánlották fel, körükben 105,5 millió részvényjegyzés történt. Egyedül a belföldi intézményes befektetôk nem mutattak heves érdeklôdést: mindössze 22 százalékát jegyezték a részükre felkínált részvényeknek. A TPSA privatizációjának második fordulóját 1999-re rendezik, ekkor a vállalat 35 százalékát stratégiai befektetôknek kínálják megvételre. A privatizáció bevételeit az 1999. január elsejétôl induló új magánnyugdíjpénztár-program finanszírozására fordítják.
Idôközben Romániában is lezajlott az állami távközlési vállalat, a Rom Telecom privatizációjának elsô fordulója. A privatizációs szervek november elsô felében fogadták el a részben már magánkézben lévô görög OTE ajánlatát, amely 675 millió dollárt kínált a Rom Telecom 35 százalékáért, vagyis a céget 1,93 milliárd dollárra értékelte. Az OTE vállalta, hogy amennyiben a befektetés hozama elér egy bizonyos szintet &endash; amelyet várhatóan 20 százalék körül állapítanak meg &endash; további 400 millió dollárt fordít az elkövetkezendô három-négy év során a román cég fejlesztésére. Ezzel az ajánlatával a görög távközlési vállalat kiütötte a nyeregbôl az egyedüli másik pályázót, a Telecom Italiát.
Az amerikai GTE, a világ egyik legnagyobb telekommunikációs csoportja támogatásban részesíti az OTE befektetési programját. Ennek fejében opciót kapott arra, hogy két éven belül 10-15 százalékos részesedést vegyen a Rom Telecomban. Az OTE az egyezmény szerint 16 százalék szavazati jogot szerez a 35 százalék stratégiai részesedésen felül, vagyis irányítása alá vonja a Rom Telecom vezetési ügyvitelét, viszont erre a 16 százalékra nem kap osztalékot.
A finnek tôzsdéznek, a franciák kivárnak
Tôzsdére került a legnagyobb finn távközlési szolgáltató is. A Sonera elsôdleges nyilvános részvénykibocsátásán a magán- és az intézményes befektetôk egyaránt túljegyezték a részvényeket, noha a kormány az 1998 októberben megállapított ártartomány felsô határán, 45 finn márkában (8,85 USD) szabta meg az értékpapírok árát. A Sonerának 20 százalékát kínálták eladásra, a maradék 80 százalék továbbra is állami kézben marad. Az intézményes befektetôknek a Sonera 14,6 százalékát, a magánbefektetôk részére pedig a cég 5,4 százalékát ajánlották fel megvételre, további 2 millió részvényt pedig a cég alkalmazottainak tartottak fent.
Ezzel szemben a francia kormány - kihasználva a részvénypiac újjáéledését - egyelôre kivár. Úgy döntött, megtartja a részben privatizált France Télécom 40 milliárd FRF (7,2 milliárd USD) értékû, 12 százalékos részesedésének másodlagos részvénykibocsátását, melyet 1998 októberében eredetileg a bizonytalan piaci viszonyok miatt kellett elhalasztani. Csak a megfelelô pillanatban kívánja ezeket piacra dobni.
A másodlagos kibocsátást követôen a kormány részesedése a telekommunikációs szolgáltatóban 75-rôl 62 százalékra csökken. Dominique Strauss-Kahn pénzügyminiszter kijelentette, hogy a francia kormány nem tervezi többségi részvénytulajdonosi pozíciójának feladását a France Télécomban és a maradék 62 százalékot meg kívánja tartani.
Ugyanakkor a France Télécom 5 százalékos tôkeemelést tervez és összesen 25 millió új részvényt kíván a piacra dobni 20 milliárd frank értékben. A befolyó összegbôl 10 milliárd frankot a nemzetközi részlegek fejlesztésére kívánnak fordítani, a maradék 10 milliárd frankból pedig 2 % részesedést vásárolnak a Deutsche Telecomban. Ezen túlmenôen a kormány részvénycserét tervez a Deutsche Telecommal, amely a két vállalat régóta tartó kapcsolatának megpecsételését hivatott szolgálni.
A céljuk, hogy 2006-ra a cég jövedelmének egyharmada a nemzetközi tevékenységbôl származzon, amit a Deutsche Telekommal és az amerikai Sprinttel közösen létrehozott Global One névre hallgató szövetségen, illetve a Deutsche Telekommal és az Energis brit telekommunikációs csoporttal meglévô közös vállalkozáson, a Metroholdingson keresztül kívánnak megvalósítani. További növekedést a mobiltelefon-piacon, illetve az online üzletágban folytatott tevékenységük kiterjesztése révén kívánnak elérni.
A francia telekommunikációs piac szereplôinek széles köre 1998 november közepétôl újabb taggal színesedett: a Carrefour, az ország legnagyobb kiskereskedelmi hálózata ekkor indította be vezetékes telefonszolgáltatásait.
A Carrefour november 15-tôl kínálja 1,4 millió, Carte Pass fizetôkártyával rendelkezô ügyfelének az Omnicom telefonszolgáltatásait (Az Omnicom egyike annak a négy szolgáltatónak, amelyek tavaly koncessziót nyertek, hogy a vezetékes telefónia piacán versenyezzenek a France Télécommal). A Carrefour ügyfelei azon felül, hogy rendszeres telefon-elôfizetési konstrukciókat ajánl nekik a cég, minden, a csoport szuper- illetve hipermarketeiben történô 1000 frankos vásárlás után 10 perc ingyenes telefonálási idôhöz jutnak. A cég állítása szerint a belföldi hívások ára náluk 15 százalékkal lesz olcsóbb, mint a France Télécom hálózatán és ígéretük szerint 50 százalékkal olcsóbban kínálják nemzetközi szolgáltatásaikat, mint a többi távközlési vállalat.
A DT piaca jelentôs részét elvesztette
A 74 százalékban még állami kézben lévô Deutsche Telekom franciaországi iparkodásának prózai okai vannak: saját hazájában egyre nagyobb konkurencia harcnak van kitéve. A DT versenytársai, amelyek a belföldi távhívási piac mintegy 25 százalékát már elhódították, további árcsökkenést jelentettek be.
A legnagyobb rivális az o.tel.o a sok esetben már ma is alacsonyabb tarifáit 1999. február 1-jétôl tovább csökkenti, van amit 61 százalékkal! 1999-ben 20 pfennigre mérsékli a percenkénti beszélgetési díjat napközben, de este csak 1 pfenniget számol fel. Az Arcor (a Mannesmann csoport telefonszolgáltatója) az országon belüli hívások árát csökkenti 54 százalékkal. Ezért aztán a Deutsche Telekom is kénytelen árait lefaragni: bizonyos esetekben ez akár 63 százalékot is kitesz, sôt jelezte, hogy a belföldi távhívás terén további engedményekre is kész: egy 1998. december végi bejelentés szerint rövidesen akár 6 pfennigre is csökkenhet az új tarifa.
A Mobilkom, amely alacsony tarifái révén idén a belföldi távolsági beszélgetések piacának 10 százalékát szerezte meg (jelenleg 17 pfenniget kér percenként), korábban bejelentette, hogy január elsejétôl este 7-tôl 11 óráig nem számol fel díjat az egy percnél rövidebb távolsági beszélgetésekért. Egy másik szolgáltató, a Viag és a British Telecom vegyes vállalata, a Viag Intercom 17 pfennigre csökkenti a percenkénti beszélgetési díjat.
A DT egyúttal bejelentette, hogy január elsejétôl érvénytelennek tekinti a rivális távközlési szolgáltatókkal korábban kötött összekapcsolási szerzôdéseket, és újra kívánja tárgyalni ezeket. Az érvényben lévô szerzôdések ugyan 1999 végéig érvényesek, de a DT szerint 12 hónappal a lejárat elôtt felbonthatók. A távközlési felügyelet korábban percenként mindössze 2,7 pfennigben (azaz 3,50 Ft) szabta meg a DT által felszámolható összekapcsolási díjat, amit a cég erôsen sérelmez. Ha ezt a duplájára emelik, még akkor is kevesebb lesz, mint a magyarországi 8,25 Ft-os összekapcsolási díj.
Kábeltévés versenytárs
Bécsben az ottani kábeltelevíziós társaság, a Telekabel szintén január elején jelentette be, hogy be kíván lépni a kétirányú vezetékes hang- és adatátviteli piacra. Ennek keretében a meglévô hálózaton nem csak Internet hozzáférési lehetôséget, de telefon szolgáltatásokat is nyújtani kívánnak az elôfizetôknek, az állami kézben lévô Telekom Austria tarifáinál 25 százalékkal olcsóbban. Hazánkban erre sincs még lehetôség: a távközlési törvény 2002-ig monopóliumot biztosít a Matáv számára a vezetékes telefónia területén. Ugyanakkor megengedi viszont a Matávnak, hogy beszálljon akár a kábeltelevíziózásba is.
Sipos Mihály István
Gazdasági Minisztérium
A Symbian Svédországban
Az Ericsson, Motorola, Nokia, és Psion által alapított Symbian kiterjeszti tevékenységét Skandináviára. Az alapítói megállapodásnak megfelelôen &endash; miszerint az alapítók szakembereikkel hozzájárulnak a Symbian EPOC operációs rendszerének fejlesztéséhez &endash; a Symbian felvásárolta az Ericsson Mobile Communications Ronneby-ben mûködô kutatóközpontját, az Ericsson Mobile Applications Lab-ot. A Symbian a telephely összes alkalmazottját átveszi, és EPOC fejlesztési központtá alakítja azt.
A Symbiant az említett telekommunikációs cégek és a Psion azzal a céllal alapították, hogy fejlesszék, támogassák és szabványosítsák az EPOC operációs rendszert, amely szoftvert, felhasználói interfészeket, alkalmazási kereteket és fejlesztési eszközöket nyújt olyan vezeték nélküli információs berendezésekhez, mint például a kommunikátorok és az intelligens telefonok.
(Rossz rágondolni, mi lenne, ha erre a területre is Bill bácsi csapata tenné rá a kezét. A szerk.)
A hírközlés
története XXX.
A dióda és a trióda
Sok hónapon át a telefon fejlôdését követtük a sorozatban, pedig a századforduló után a vezeték nélküli hírközlés is komoly fejlôdésnek indult. A rádióhullámokon keresztüli információtovábbítás történetét a szikratávíró megjelenésénél hagytuk el (Modem Kor, 1997. szeptember). A szikratávíró már lehetôvé tette a nagy távolságú táviratküldést, a technológia azonban hamar finomodni kezdett. A kohérert hamarosan felváltotta a kristályos egyenirányítóval, detektorral mûködô szikratávíró. A detektor azonban kényes jószág volt, mert a kristálynak csak bizonyos pontjai voltak alkalmasak egyenirányításra. Ha a kristályhoz érintett tû nem éppen ezt a pontot érintette, a berendezés nem mûködött. Valami kompaktabb egyenirányítóra lett volna szükség a megbízhatóbb, kezelhetôbb vevô létrehozásához.
Az újabb találmány nem késett sokáig. Ambrose Fleming (1849-1945), a Marconi cég mûszaki tanácsadója Edison levéltárában kutatva egy érdekes jelenség leírásával találkozott. Edison még 1883-1884 tájékán az izzólámpák kiégésének okait vizsgálta és sokféle kísérletet végzett, melyekrôl igen pontos jegyzôkönyvet vezetett. Egy alkalommal az izzószál közelében elektródot helyezett el az üvegbúra légritka terében, s az elektródát kivezette a búrán kívülre. Legnagyobb meglepetésére azt vette észre, hogy ha az izzószál és az elektróda közé úgy kapcsol feszültséget, hogy az izzószálhoz a negatív, az elektródához a pozitív sarkot kapcsolja, akkor az áram átfolyik a légritka téren. Ha viszont megfordította a polaritást, áram nem folyt. Edison a jelenséget gondosan feljegyezte, de minthogy az izzószál kiégésére nem volt hatással az elektróda, különösebben nem foglalkozott a késôbb „Edison-hatásnak" vagy szelephatásnak elnevezett jelenséggel.
Fleming rögtön megértette a jelenség lényegét és megépítette az elsô diódát. Egy üvegedénybe két elektródot forrasztott be, innen a „dióda" név a latin duo (kettô) szóból. Az egyik elektródát &endash; az anódot &endash; az áramforrás pozitív sarkához kapcsolta, míg a másikat &endash; a katódot &endash; a negatív sarokhoz. Ekkor még nem történt semmi. De ha a katódot izzítani kezdte, az áramkörben megindult az áram, hiszen az izzítás következtében elektronok repültek ki a katódból a pozitív anód felé. Megfordított polaritásnál a jelenség megszûnt. A tanácsadó &endash; akit 1929-ben lovaggá is ütöttek és Sir John Ambrose Fleming néven vonult be a hírközlés történetébe &endash; ezzel feltalálta az izzókatódos diódát, melyet Edison már-már felfedezett, de más dolga lévén elment mellette. A diódát kapcsolva a kristálydetektor helyére sokkal biztosabb egyenirányítót nyertek, mely a váltakozó áramot lüktetô egyenárammá alakította.
Az elektroncsöves detektor sem segített azonban a fô problémán, hogy a rádiójelek nagyon legyengültek mire a rádiókészülék antennájához érkeztek. A dióda csak az egyenirányítást oldotta meg, az erôsítést nem. De erre sem kellett sokáig várni. 1906-ban az amerikai Lee de Forest (1873-1961) és tôle függetlenül az osztrák Robert von Lieben ugyanazzal kisérletezett: az anód és a katód közé egy harmadik elektródát építettek be. De Forest megoldásában a harmadik elektróda egy finom fémrács volt, ezért ezt az elektródát rácsnak nevezték el. A létrejött elektroncsô pedig &endash; a latin tres (három) szóból &endash; a trióda nevet kapta, de nevezik audionnak is.
A
trióda mûködése teljes
mértékben megegyezik a
diódáéval abban az esetben, ha a
rácson nincs feszültség. Ekkor az elektronok
akadálytalanul száguldanak át a finom
fémrácson, mintha az ott sem lenne. Egész
más a helyzet, ha a rácsra csekély
pozitív feszültséget vezetünk. Mivel a
rács jóval közelebb van a katódhoz, mint
az anód, ezért a kis pozitív
feszültség is nagy mértékben
felgyorsítja az elektronokat, melyek így
jóval nagyobb energiával érkeznek meg az
anódra, mint rácsfeszültség
nélkül. Egészen finoman változtatva a
rácsfeszültséget, nagyon eltérô
sebességû elektronnyalábot kapunk.
Ha most a rácsra nem pozitív, hanem negatív feszültséget kapcsolunk, akkor a katódról elinduló elektronok lelassulnak, sôt meg is szûnhet az áramlás. A rácsfeszültség egészen kicsi változtatása a katód és anód között folyó áram igen nagy változását vonja maga után A trióda ilyen módon akár 100-200-szoros erôsítésre is képes. Több trióda egymás után kapcsolásával pedig tízezerszeres erôsítés is elérhetô.
A sors furcsa fintora, hogy ezt a korszakalkotó találmányt, melyet csak a tranzisztor tudott felülmúlni, hat év múlva csalásnak nyilvánították. De Forest ugyanis vállalatot alapított találmánya hasznosítására, de az tôkehiány következtében összeomlott. A részvényesek ekkor egész egyszerûen beperelték, mondván, közönséges csalás áldozatai lettek. Az ügyész vádbeszédben elhangzott szavai szerint „egy furcsa eszközzel szédítette az embereket, melyet audionnak nevezett és melyrôl kiderült, hogy hasznavehetetlen".
A trióda megjelenése ettôl függetlenül igen nagy lendületet adott a rádiótechnika fejlôdésének. Az Alexander Meissner német fizikus által kigondolt pozitív visszacsatolás segítségével megoldottá vált a hosszú ideje megoldatlan probléma is, mert így csillapítatlan rádióhullámokat lehetett elôállítani a bonyolult és tökéletlen szikrakeltô generátorok helyett. Segített az elektroncsô a vevôkészülékek erôsítésében is, ezzel megvalósulhatott a nagy távolságú mûsorszórás. Ennek a gyakorlati megvalósítására persze még több, mint egy évtizedet kellett várni.
dr. Bartolits István