Ki az „igazi" Internet-szolgáltató?A domainnév-adás domíniuma
Nincs írott kritériumrendszere annak, ki jegyezhet be ma Magyarországon internetes domain neveket. Az Internet Szolgáltatók Tanácsának tagszervezetei jogosultak a .hu végzôdésû nevek bejegyzésére, s hogy ki kerülhet közéjük, azt ôk döntik el a jelentkezô kérelmének mérlegelése alapján...
Bár Internet-szolgáltatás végezhetô anélkül, hogy az ezzel foglalkozó vállalkozás adhatna „hivatalos" domain neveket, az ügyfelek elvárják, hogy .hu-ra végzôdô néven jelenjenek meg a hálón. Aki tehát erre a tevékenységre adja a fejét, annak vagy jogosultságot kell szereznie az ilyen végû domain nevek kiadására, vagy olyan szolgáltatóktól kell annak rendje és módja megvásárolnia a bejegyzést, amelyek jogosultak erre. Nem könnyû annak a dolga, aki most indul, hiszen lemaradt a regisztrációs jogok „eredeti" elosztásáról.
A domain név egy szöveges megnevezés, amely egyúttal az Internetnek egy konkrét helyére (általában www-kikötôre vagy e-mail címre) mutat. Nem adható ki egy adott domain név a kérelmezônek akkor, ha a név valamilyen értelemben kizárólagosságot sugall és ezzel nyilvánvalóan sérti a hasonló jellegû szervezetek érdekeit vagy más módon megtévesztô lehet. A magyarorszag.hu bejegyzése nyilvánvalóan regisztrációs nehézségekbe ütközne, de ki akadályozhatná meg, hogy például a Magyar Nemzet címû hetilap magyarnemzet.hu domain nevet válasszon magának? (Itt jelentkezik a regisztráció, a bejegyzésre jogosult vagy jogosultak problémája, de erre majd visszatérünk.)
A domainnév fontossága
A domain nevek legfelsô szintje, Magyarország esetében a .hu általában egy kétbetûs országnév. A következô lépcsô általában valamilyen szervezettípusra utal, például egy co.uk domain névrôl tudni lehet, hogy angliai üzleti címrôl van szó, egy net.de egy német hálózati szolgáltatót takar, egy gov.pl minden bizonnyal egy lengyel kormányzati szervet, míg egy org.se valószínûleg egy svéd társadalmi szervezetet fed. Az ezt követô szinten jelentkezik az elôbbi bekezdésben említett probléma, hiszen ennek a betûsornak, névrésznek kellene ránézésre elárulnia tulajdonosát, anélkül, hogy mások érdekeit sérelem éri.
Kezdetben a .hu domain-adminisztrációval kapcsolatos teendôket az Internic nevû nemzetközi szervezet megbízásából az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézete (SZTAKI) végezte, pontosabban ezen belül egy hivatal. A bejegyzés ingyenes volt ugyan, de egyre nehezebben ment, a sokasodó igényeket nem tudták kielégíteni, továbbá nem tudtak ellenállni a névadási szabályokat sokszor figyelmen kívül hagyó ügyfelek &endash; általában marketingszempontok által vezérelt &endash; kéréseinek. A helyzet rendezésére hozta létre 1997 tavaszán 14 akkori Internet-szolgáltató az Internet Szolgáltatók Tanácsát (ISZT), amely átvette a .hu domain nevek bejegyzésének jogosultságát és azt a szervezet tagjaihoz delegálta. Elfogadtak számos szabályt a névadásra vonatkozóan, köztük azt, hogy csak mûködô, jogilag önálló szervezet kaphat .hu végû nevet a hálón (így kerülik el például azt, hogy valaki egy csomó ismert nevet elôre bejegyeztessen és azután azok átadásáért pénzt kérjen a nevek eredeti tulajdonosaitól). A több regisztrátor persze gyorsabban végzi a munkát, így a tanács megalakulása óta napok alatt domain névhez lehet jutni.
Szubjektív elbírálás
A kérdés mármost az: ki lehet az alapítókon kívül tagja az Internet Szolgáltatók Tanácsának, mert aki nem, az csak egy tagon keresztül jegyeztetheti be ügyfelei domain nevét, és ezért bizony egyszeri és havi díjat is fizetnie kell, az elôbbit tízezer forintos, az utóbbit néhány ezer forintos nagyságrendben, hogy pontosan mennyit, az a regisztrátor „étvágyától" függ. A szervezet alapszabálya csak annyit mond, hogy a jelentkezônek hitelt érdemlôen bizonyítania kell, hogy Internet-szolgáltatással (is) foglalkozik, kérelmét írásban be kell nyújtania, a felvételhez pedig a közgyûlésen a szavazásra jogosult, jelen lévô tagok több mint kétharmadának egyetértô szavazata szükséges. A döntés titkos szavazással születik, tagfelvétellel évente kétszer foglalkoznak.
Egy általunk megkérdezett, kétszer is elutasított jelentkezô elmondása szerint sem írásos felvételi kritériumrendszert nem kaptak, sem az elutasító döntés írásos indoklásához nem jutottak hozzá. A Hírközlési Fôfelügyelettôl megkapták a végleges Internet-szolgáltatási engedélyt (miközben tudomásuk szerint számos ISZT-tag technikai eszközeinek nem szabványos volta miatt csak ideiglenes engedéllyel rendelkezik), ilyen szolgáltatási tevékenységük pénzügyi forgalma a két szavazási idôpont között jelentôsen nôtt és ügyfeleik listája, amit mellékeltek felvételi kérelmükhöz, meglehetôsen jó neveket tartalmaz.
Kérdésünkre az ISZT-nél elmondták, hogy írásos kritériumrendszer valóban nem létezik és az alapszabálynak megfelelôen lebonyolított szavazáson minden tag saját belátása szerint dönt a jelölt sorsáról (sic!), így nem jöhet létre valamiféle írásos elutasító indoklás. Nem zárkóznak el a taglétszám bôvítésétôl, hiszen ma már 35 szervezet képviselteti magát a tanácsban. A HIF-engedély megszerzése túl könnyen teljesíthetô követelménynek tûnik &endash; mondták &endash;, más technikai elvárások viszont talán túl kemények lennének. (Ennek persze ellentmond, hogy számos ISZT-tag mégsem rendelkezik ezzel a HIF-engedéllyel... A szerk.)
Sértik a versenytörvényt?
Az Internet-szolgáltatásból származó árbevétel bizonyos nagyságához is lehetne kötni a tagságot, de kérdés, hol húzódjon a határ. Felmerült, hogy a domain nevek adásának ne legyen feltétele az ISZT-tagság, de ez esetben félô, hogy túl tág kör, túl sok, esetleg nem szakmabeli kaphatna erre jogosultságot, amely vállalkozásokat nehéz lenne a névadási szabályok betartására szorítani. Az ISZT-nél csak néhány olyan cégrôl, elsôsorban tartalomszolgáltatókról tudnak, amelyek szerettek volna és nem (esetleg többszöri próbálkozásra sem) lettek tagjai a szervezetnek.
Mint a névadás rendszerének története is mutatja, teljesen jó szabályozás ezen a téren aligha képzelhetô el. Ugyanakkor ha már piaci szereplôk kaptak jogot a regisztrációra, nem látszik szerencsésnek, hogy rögzített követelmények helyett saját belátásuk szerint engedhetnek be maguk közé másokat. (Ezt egyébként érdemes lenne a Versenyhivatalnak is megvizsgálnia, mert az a gyanúnk, hogy ilyen formában az ISZT mûködése sérti a Versenytörvényt! A szerk.) A domain nevek bejegyzése ugyanis része az Internet-szolgáltatási tevékenységnek, az, hogy ki tud ügyfeleinek ilyeneket regisztrálni, a piaci verseny egyik tényezôje, a siker egyik feltétele. Ezért aztán a szubjektív alapon születô döntések, azaz a jelenlegi szabályok lehetôvé teszik, hogy a „körön belül lévô" vállalkozások hátrányos helyzetbe hozzák újonnan megjelent versenytársaikat.
Komócsin Sándor
honlap, tartalom