Internet

 

 

Szerzôi jogi dilemmák az Interneten II.

Az Artisjus és az mp3-ak

Nehéz eligazodni a különbözô országokban különbözôképpen szabályozott szerzôi jogi kérdések között, amikor nap mint nap rémhíreket olvasunk másolt cédék miatt bíróság elé állított felhasználókról, vagy az amerikai hangfelvétel-kiadói szövetség, az RIAA felhasználók és cégek elleni csatározásáról. Vajon szabad-e letölteni egy dalt az internetrôl, lemásolhatjuk-e a legjobb barátunk cédéjét, és mi a helyzet a másolásvédett lemezekkel? A hazai - tehát a ránk vonatkozó - szabályokkal ismertet meg Dr. Szinger András, az Artisjus jogásza.
- Melyek a leggyakoribb félreértések a másolt vagy letöltött zenékkel kapcsolatban? Nem túlzás minden médiára jogdíjat kivetni, például a fôként digitális fényképezôkben használt SD, SM, CF kártyákra is?
- Nagyon sokan egyszerûen nem tudják, hogy bármilyen hordozóra, bármilyen eszközzel és bármilyen mûrôl szabad magáncélú másolatot készíteni. (Kivételt képeznek ez alól a szoftverek és az építészeti alkotások - persze, utóbbit nem is nagyon szokták magáncélra újból megépíteni.) A magánmásolás szabadsága ma elsôsorban a CD-másolások és az internetes letöltések esetében lehet fontos információ a felhasználók számára. Sokaknak az Artisjus-címke megjelenéséhez kapcsolódó sajtóhírekbôl, háttércikkekbôl derült ki, hogy az illegálisnak hitt, otthon írt audio CD, illetve MP3-gyûjteményük teljesen jogszerû - köszönhetôen a körülbelül 40-50 Ft/CD jogdíjnak, melyet az üres hordozók importôrei fizetnek meg (és azt nyilván a vásárlóra hárítják: azaz végsô soron a CD-re másoló személy fizet.) Ez az összeg viszonylag alacsony - legalábbis a mûsoros audio CD-k piaci árához képest -, viszont minden hordozóra meg kell fizetni, amelyre zenét, irodalmi mûvet lehet másolni. Míg a kazettáknál, CD-knél az üreshordozó-jogdíjnak már jelentôs gyakorlata van, az újabb keletû memóriakártyák esetében még gyerekcipôben jár a jogalkalmazás. Igyekszünk a gyakorlatban is kiküszöbölni az aránytalanságokat, a tarifát évente korrigáljuk - nem utolsó sorban az érintett érdekcsoportok jelzései alapján, de a szerzôk érdekeit is mindig szem elôtt tartva.
- Mi számit magáncélnak és mi (nagy) nyilvánosságnak? Kiknek és hogyan adhatjuk kölcsön az mp3-aink? Van-e különbség, ha merevlemezre, a webre vagy CD-re kerül?
- Magáncélúnak - jogszabályi meghatározás híján a bírói gyakorlat és a jogirodalom álláspontját véve alapul - a családi-baráti, ismeretségi kör mûélvezetét szolgáló másolatok minôsülnek. E kör számára tehát megengedett a másolás, függetlenül attól, hogy milyen forrásból (kölcsön CD-rôl, internetrôl, rádióból, tévébôl) származik a mûpéldány. (Nem kell tehát eredeti hordozóval rendelkeznie annak, aki a másolatot elkészíti, és az elkészített másolatot továbbadhatja ismerôseinek is.) A magánszférát meghaladó nyilvánosságnak e körben az számít, ha ismeretlenek számára is hozzáférhetôvé teszi valaki a másolatokat - akár fizikailag (például hirdetés útján forgalmazva az írt CD-ket), akár számítógépes hálózaton (mondjuk az interneten egy weboldalon). A "p2p-közösségek" is nyilvánosnak minôsülnek e szempontból, hiszen a hozzáférôk köre szabadon bôvülhet, tartalmilag meghatározatlan (nem egy baráti körrôl van szó). Így vélhetôen a fájlcsere-rendszerben történô "tartalommegosztás" szerzôi jogi szempontból engedélyköteles felhasználásnak minôsül a magyar jogban. Biztosat csak a bírói gyakorlat kialakulása után mondhatnánk.
A magáncélú másolásnak két fontos gyakorlati korlátja van:
a) Nem másoltathatok más személlyel számítógép útján vagy elektronikus hordozóra.
b) A másolásvédelmet még a magáncélú másolatkészítés érdekében sem törhetem fel.
Az utóbbi rendelkezés úgy tûnik, ellentétben áll a magáncélú másolás általános szabadságával, az EU vonatkozó irányelve szerint e körben a tagállamok - a jogosultak és a felhasználók önkéntes megállapodása híján - rendelkezhetnek úgy, hogy a jogosult köteles lehetôvé tenni a magáncélú másolást a felhasználóknak. Hogy ez technikailag hogyan történne, arra épkézláb javaslat még nem látott napvilágot, ötletek merültek már fel (például minden másolásvédett gyári CD mellé járna egy plusz példány, amely szintén másolásvédett, és ezzel biztosítva lenne a felhasználó másolata). Az EU-irányelv átültetése a magyar jogba vélhetôen idén fog megtörténni.
- Történtek már itthon precedens jellegû tárgyalások?
- Itthon bírói ítélet szintjére még nem jutott el ügy. Folyamatban van egy büntetôeljárás az mp3portal.hu üzemeltetôje ellen, melynek külön érdekessége, hogy a tartalomszolgáltató állítása szerint nem tárolt a szerveren fizikailag mûveket tartalmazó fájlokat, csak (deep) linkek voltak fenn, amelyek közvetlenül olyan mûvekre, illetve mûlistákra mutattak, amelyek azonban más szervereken voltak megtalálhatók. (A bizonyítást itt elôsegíti, hogy a rendôrség lefoglalta a szervert, illetve az oldal valós tartalmáról CD-melléklettel ellátott közjegyzôi ténytanúsítvány készült még a büntetô feljelentés megtétele elôtt.) P2P ügyekben tudomásunk szerint nem indult még jogérvényesítési eljárás. A sok problematikus kérdés miatt a jogosultak valószínûleg célszerûbbnek látják ez ügyben (is) bevárni a nemzetközi tapasztalatokat.
- Még mindig a "notice and take down" elv uralkodik vagy szigorodik a törvény, illetve a gyakorlat?
- A pusztán tárhelyet szolgáltatók felelôsségére vonatkozóan nem történt jogszabályváltozás, még mindig az elektronikus kereskedelmi törvény által bevezetett "értesítési, eltávolítási eljárást" (notice and take down) kell lefolytatniuk, ha mentesülni kívánnak a felelôsség alól. A bûncselekmény gyanújával lefoglalt másolt cédék vonatkozásában talán végre árnyalódni fog a hatóságok megközelítése, az Artisjus jogászai legalábbis - a hozzánk érkezô hatósági megkeresésekre válaszolva - mindig igyekeznek felhívni a bûnüldözô szervek figyelmét a kereskedelmi terjesztésre szánt és a magáncélra készült másolatok között fennálló alapvetô jogi különbségre.
- Mi a helyzet az internetes rádióadókkal? Hogyan fizetnek jogdíjat?
- Az internetes tartalomszolgáltatási piac egészét tekintve a webrádiók esetében a legnagyobb arányú az önkéntes jogkövetés: az Artisjus nagyszámú ilyen szolgáltatót jogosított már. Az engedély nélküli webcasting, illetve simulcasting-típusú felhasználás egyébként - hangminôségre tekintet nélkül - ugyanúgy szerzôi jogsértésnek minôsül, mint a download-jellegû szolgáltatások (mindkét szolgáltatásfajtára külön díjszabási rendelkezése van az Artisjusnak évek óta).
- Számít-e, ha külföldi szerveren van a zene?
- Az internetes felhasználásokat jogosító szervezetek között kialakult szerzôdéses "feladatmegosztás" alapján az Artisjus:
- magyar nyelvû és .hu kiterjesztésû oldalakat jogosítja (a tartalom forrására való tekintet nélkül);
- ha magyar nyelvû adás külföldi domain alatt van, illetve hazai alatt van, de nem magyarul, akkor a szolgáltató gazdasági székhelye dönt.
- Ön, mint jogász, és mint internetezô, milyennek látja a jövôt? Eltûnnek a kalóz anyagok vagy lazulni fog a szabályozás és felfedezik az mp3-akban rejlô reklámértékét? (Néhány elôadó már ma is szorgalmazza a letöltéseket, ezt példázza a System of a Down új lemezének cím is: Steal This Album - Lopd el ezt az albumot!)
- A szabály szerintem nem fog meglazulni: a jogosultakat illetô kizárólagos engedélyezési jog meg kell maradjon. A jogosultak magatartásának kellene megváltoznia, elsôsorban talán a kiadóké. Bízom abban, hogy lehet olyan rentábilis online üzleti modellt kialakítani, amely jó minôségû anyagokat, hatalmas választékot kínál. Lehet ez akár egy elôfizetéses rendszer (pl. havonta x forintért letölthetô x szám), vagy akár online megrendelés alapján mûködô CD-sokszorosítás is, ahol a netes felületen a kiadó repertoárjából a felhasználó tetszése szerint összeállított cédét elkészítik, és házhoz szállítják. Úgy gondolom, megfelelô automatizmus mellett ez kifizetôdô lehetne a jelenlegi albumok árának töredékéért, és csökkenthetné a bizonytalan tartalmakra p2p-hálózatokon vadászók számát is. Ez óriási marketing-input volna a kiadónak: pl. fontos lemezen belüli adatokat kapna, és elgondolkodhatna, hogy az aktuális fiúcsapat dupla albumáról vajon miért mindenki csak azt az egy adott számot kéri, míg például a System of a Down-tól a teljes cédét veszik. Ennek az információnak az alapján jobban el lehetne dönteni, hogy melyik elôadóba érdemes pénzt befektetni. A jobb, célzottabb befektetések arányának növelése pedig csökkentheti az összköltséget - tehát csökkenthetô lenne a piaci ár. Mindez persze csak egy szerzôi jogász mélyebb marketing- és közgazdasági ismereteket nélkülözô idealista elképzelése...

(ét)