A hírközlés
torténete LXV.
A telexhálózatok
megjelenése
Két távoli
helyszín között használták kezdetben
a távgépírókat táviratok továbbítására.
Ehhez ritkábban önálló érpárat
használtak, de legtöbbször a távbeszélô
hálózat segítségével kötötték
össze a két berendezést. Elôször
a párhuzamosan kapcsolt telefonkészülék
segítségével felépítették
a két berendezés közötti fémes
kapcsolatot, majd megkezdték a távgépírók
egymás között a forgalmazást. Az önálló
távgépíró hálózatok
csak az igények intenzív növekedése
után jelentek meg a harmincas években. Leginkább
azok a szervezetek, cégek igyekeztek távgépíró
hálózatot kiépíteni, melyek számára
különösen fontos volt az írásos
információk gyors továbbítása.
Az egymás után kiépülô hálózatok
közül az egyik legkorábbi a Londoni és
Észak-keleti Vasút távgépíró
hálózata volt, melyrôl annak idején
az Electrical Communication 1939. áprilisi száma
adott áttekintô képet. A hálózat
- mely Londontól egészen Edinburgh-ig látta
el a sziget keleti oldalát - két központtal
rendelkezett. Az egyik központ Londonban a Liverpool úton
mûködött, mintegy húsz másik távgépíróval
tudott kapcsolatot felépíteni. A londoni központ
már automatikus kapcsolásra is képes volt,
ennek következtében a rendszer távgépírói
tárcsázással tudták elérni
egymást a privát hálózaton belül.
A hálózat másik központja Yorkban volt,
ahonnan további nyolc berendezést lehetett elérni
manuális kapcsolással. Az automata kapcsolóközpont
egyedi építésû berendezés volt,
de az automatikus a kapcsolás mellett már képes
volt arra, hogy a hívó állomást írásos
üzenetben tudja értesíteni a kapcsolat felépítésének
státusáról. Mikor például
a hívott távgépíró állomás
foglalt volt, akkor a hívó távgépíróra
a "busy" üzenetet íratta ki. Ha a hívott
állomás ki volt kapcsolva vagy rendellenesség
miatt volt elérhetetlen, akkor az "unob" felirat
(unobtainable - elérhetetlen) jelent meg a távgépírón.
Sikeres kapcsolatfelvétel esetén mindkét
oldalon kiíródtak az ellenállomás
forgalmi kódjai, ezzel azonosítva a kapcsolat két
partnerét. Ezzel a megoldással a teljes távgépíró
forgalom egyértelmûen és teljes körûen
dokumentálhatóvá vált.
A hálózat a két központban már
önálló felügyeleti munkahellyel is rendelkezett,
ahonnan például a sürgôs üzenetek
kezelését is el tudták látni. Arra
az esetre, ha valamelyik távgépíró
sürgôs üzenetet kívánt továbbítani
egy foglalt távgépíró állomásra,
akkor az "OPK" billentyû megnyomásával
közvetlenül a felügyeleti munkahelyre kapcsolódott,
ahonnan a sürgôsség függvényében
a felügyeleti munkahely kezelôje akár azonnal
meg tudta szakítani a foglaltságot okozó
kapcsolatot. Ha erre nem volt szükség, akkor az érkezô
üzenetet a foglalt távgépírón
tudta parkoltatni. Ez azt jelentette, hogy a hívott állomás
azonnal megkapta az üzenetet, mihelyt a foglaltságból
felszabadult. A hálózatban egyébként
az elôzô részben már említett
Creed távgépírókat használták.
A privát hálózatok sikerével párhuzamosan
megindultak a kísérletek a nyilvános szolgáltatások
elôkészítésére is. A "TELeprinter
EXchange" rövidítésébôl
telexnek elnevezett szolgáltatást az Egyesült
Királyságban 1932. augusztus 15-én indította
meg a British Post Office.
Ugyancsak komoly próbálkozások történtek
Németországban, ahol 1929-ben már 300 távgépírót
kapcsolt össze a berlini rendôrség manuális
központja. A nyilvános telexhálózat
pilotrendszere 1930-ban kezdte meg mûködését,
de tényleges kereskedelmi forgalmat csak 1933-ban bonyolítottak
rajta. Ekkorra azonban a Siemens és Halske cég
elkészítette a világ elsô nyilvános
szolgáltatásra is alkalmas TW39 jelû automatikus
telexközpontját, melyet Hamburgban és Berlinben
telepítettek.
Ezzel megszületett az elsô nyilvános automata
telexhálózat, melynek 1935-re 100, 1939-re pedig
700 elôfizetôje volt. Az egységesített
ITA2 kóddal mûködô nemzeti hálózatok
összekapcsolása is megtörtént, így
1942-re Németország, Svájc, Hollandia, Dánia,
Belgium, Anglia, a mai Csehország és Szlovákia,
Franciaország és Magyarország hálózata
tudott együttmûködni.
A hazai hálózatban az elsô idôkben
Siemens kézi kapcsolású központokat
használtak a telexhálózatban, majd késôbb
Siemens elôválasztó rendszerû automata
központot is beállítottak. Késôbb
megjelentek a korszerûbb, Standard gyártmányú,
rotary rendszerû központok a hálózatban,
melyek a számjegyek bevételezésére
már regisztert használtak.
|
Megszûnt a hazai telex-szolgáltatás Talán kevesen tudják, de a hazai üzleti életben néhány évtizeddel ezelôtt oly nagy jelentôségû telexhálózat idén nyugdíjba vonult. Mivel az országban év elején már csak 83 elôfizetô igényelte a szolgáltatást, ezért a Matáv Rt. 2002 februárjában ezeket az elôfizetôket átkapcsolta a szlovák szolgáltató telexközpontjára. Néhány hónapig a hazai telexközpont még melegtartalékként üzemelt, de mivel az elôfizetôk a szlovák szolgáltatóval elégedettek voltak, így 2002. június 5-én a Matáv Rt. ünnepélyesen kikapcsolta az utolsó hazai telexközpontot. Ezzel a telexhálózatok világa itthon teljes mértékben a technikatörténet részévé vált. |
dr. Bartolits István
