Információtechnológia

Ki dönti el, mi a jó a felhasználóknak?

A számítógép (Orwelli) szelleme

 

Bár a Microsoft Palladium nevû tervezete egyszerre ígér biztonságot és privacy-t (tiszteletben tartott magánélethez, személyiséghez fûzôdô jogokat), de nem titkolt célja az illegális tartalmak használatának meggátolása is. A cég ez utóbbira irányuló szándékait már többször is megmutatta. Legutóbb a Media Playerhez készült automatikus frissítés segítségével jelezte a szoftveróriás, hogy mennyre szívén viseli a szerzôi jogokat.
Ugyan azt gondolhatnánk, egy médialejátszó frissítése csak a program javítására, képességei bôvítésére szolgál, de ezúttal sokkal több újdonságot is tartalmazott az update. Most már minden esetben el kell olvasni a feltételeket, amelyeket egy gyors OK-zással elfogadunk, mert igen meglepô dolgokra mondhatunk igent ismeretlenül. A példaként felhozott Media Player frissítés a jövôben az operációs rendszert és önmagát is frissítheti és telepítésével beleegyezünk, hogy "a digitális szerzôi jogokkal védett tartalmak és szoftverek integritásának védelmében a Microsoft az operációs rendszer komponenseihez automatikusan biztonsági célú frissítéseket töltsön le". "Ezek a biztonsági célú frissítések akadályozhatják Önt abban, hogy másoljon illetve lejátsszon biztonsági tartalmakat, és más programokat futtasson a gépén". A kérdés pedig, mint a következôkben ismertetett Palladium esetében is, hogy ki és milyen alapon dönti majd el, mi számít biztonsági tartalomnak és biztonságos programnak.
A Palladium kódnevû projekt (a Palladium a Tróját oltalmazó Pallasz Athéné szobor neve, és átvitt értelemben biztonságot, védelmet jelent) a számítógépes biztonság megvalósítása mellett minden eddiginél jobban hivatott a felhasználók privacy-ját és a digitális szerzôi jogokat is védelmezni.
A Palladiumnál alapvetô szerepet játszanak az új hardverelemek is, ezért a redmond-i szoftveróriás már szerzôdést kötött az Intel-lel és az AMD-vel; a tervek szerint ôk fogják gyártani a rendszer integráns részeit képezô biztonsági chipeket. A Microsoftnak a következô lépésben többek közt a Dell, a HP és az IBM együttmûködését is meg kell szereznie. Martin Reynolds, a Gartner szakértôje szerint "ez minden idôk egyik legkomplexebb PC-s rendszere lenne", és a jövôben - ha elterjed - a számítógép-vásárlók többletkiadásokra számíthatnak, hiszen az addig használt hardver nem lesz hozzá jó. Az együttmûködésben részt nem vevô hardvergyártóknak ezért aztán van mitôl tartaniuk.
A Palladium a tervek szerint 2004-ben jelenhetne meg, az akkor esedékes új Windows-verzióval együtt. Ehhez nem csupán új alaplapokra lesz szükség, de például új billentyûzetre is, ami gondoskodik róla, hogy az információk a begépelést követôen titkosítva jussanak el a számítógépig, és meg kell oldani a titkosítást a PC és a monitor közötti szakaszon is. Elôször valószínûleg a pénzügyi szektor, az egészségügyi intézmények és a kormányzati szervek fogják használni a Palladiumot; második lépésben pedig a nagyvállalatok térnének át rá. "Nehéz elképzelni, hogy az üzleti életnek ne lenne igénye erre", mondja Jim Allchin (Microsoft). Az átlagfelhasználók csak ezután következnének. Az ô esetüket már nem olyan nehéz elképzelni
A személyes adatok védelme, a behatolók és vírusok távoltartása a géptôl valóban olyan kritikus feladatok, amelyeket a jövô rendszereinek meg kell oldani. A Palladium még egy sor biztonsági elemet ígér a felhasználóknak. Például a jövôben eldönthetik, mi történjen elektronikus leveleikkel, azok másolhatók legyenek-e, vagy esetleg tilos legyen ôket továbbítani. Készíthetô lesz olyan Word dokumentum is, amely például csak egy hétig marad olvasható. A felhasználási módok feletti kontroll egy sor új szolgáltatást tesz bevezethetôvé, például digitális videokölcsönzôk "adhatnak ki" úgy egy filmet, hogy azt lemásolni, sôt, többször megnézni se lehessen. A banki alkalmazások is biztonságosabbá válhatnak ezen a felületen, a magas szintû titkosítás meggátolhatja, hogy jogosulatlanul hozzáférjen valaki az adatokhoz. A felhasználóknak többé nem kell tartaniuk a vírusoktól, a kémprogramoktól és még a kéretlen reklámoktól sem. (Legalábbis ezeknek a ma ismert változataiktól. Ugyanis nemcsak a biztonságnyújtás terén létezik fejlôdés.) A felhasználók továbbá az ellen is védelmet kapnak, hogy nehogy rossz útra térve zenei kalózkodásba kezdjenek: a jogtulajdonos engedélye nélkül már nem másolhatnak le semmilyen lemezt vagy filmet. Ez utóbbi extrával azonban nem biztos, hogy minden számítógép-tulajdonosnak megéri a drágább hardvert megvenni...
A Palladiummal kapcsolatban sokakban sokféle aggodalom jelentkezett. Már eleve kérdéses, hogy a rendszer tényleg képes lesz-e arra, amit ígér, és kérdés az is, hogy üzletileg sikeres, eladható vállalkozássá tud-e válni. A szoftverfejlesztôket joggal aggasztja az a tény, hogy a gépeken csak "biztonságosnak" minôsített programok futhatnak majd. Hogy mi alapján és hol dôl el, hogy mely programok fognak mûködni, nem tisztázott. Sokak szerint a Palladium megerôsíti a cég monopolhelyzetét, és túlságosan nagy befolyást kap annak eldöntésére, hogy milyen alkalmazások futhatnak majd a gépeken.
Más komponensek éppen azért nem tetszenek bizonyos köröknek, mert a felhasználóknak kedveznek. A kormányok számára nem feltétlenül jó, ha a felhasználók információit, adatait túlzottan védi a rendszer, és így esetleg nem lehallgathatók, nem szerezhetô bizonyíték ellenük. Ugyanakkor például a "nem megbízható" adatok feletti külsô kontroll vonzó lehetôség volna a számukra is: egy a felhasználó felett álló hatalom például letörölhetné a káros politikai nézeteket tartalmazó dokumentumokat vagy az egészségtelen zenei stílusban írt dalokat, és így tovább.
Nem kérdés persze, mindez kinek éri meg igazán. A gyártók, illetve a Microsoft a piac uralma mellett megszabadulhatnának a szoftverkalózkodás teljes problémájától, és akár a konkurenciától is egyben; különösen drágává tehetnék a más rendszerre való áttérést, és így gyakorlatilag bármilyen magas áron kínálhatnák a jövôbeli termékeiket, a minimális változtatást tartalmazó frissítéseket és így tovább. Biztató azonban, hogy a rendszer magjának forráskódját nyilvánosságra szeretnék hozni, a rendszer minél több elemét átláthatóvá kívánják tenni. Ez esetben valószínûleg mindenki arra lesz majd kíváncsi, hogy mi van ott, ahova nem látunk.

teo
(forrás: Newsweek és Privacy Hírlevél)