Információtechnológia

Nagy testvér mindenütt
Ötletek üldözési mániához

 

Aki a mindkét nagy kereskedelmi csatornán futó kukkolós reality show-k szereplôit irigykedve nézi, annak minden oka meg lehet az örömre: nemsokára mi is szerepelünk. Van azonban egy fájó különbség, mégpedig az, hogy itt nem lesz többmilliós fôdíj. Egyszerûen csak figyelni fognak minket. A következô összeállításból megtudhatjuk, milyen vélt vagy valós fenyegetések érhetik a jövôben privát életünket vagy amirôl azt hittük, hogy privát.

Az Unióban mindenki gyanús
Az EU ez év szeptemberében dönt arról a szabályozásról, amely a terrorizmus elleni harcra is hivatkozva az elektronikus privacy végét jelentheti, és egy teljes megfigyelésen alapuló rendszert alakít ki. A tervezet értelmében a személyes kommunikációra vonatkozó adatokat legalább egy, maximum két évig kötelezô tárolni a tagországokban. A telekommunikációs cégeknek (mobilszolgáltatók, telefontársaságok, internetszolgáltatók, stb.) tárolniuk kellene az EU-s állampolgárok személyes adatait és az általuk hívott számokat; illetve azt, hogy milyen e-mail címre üzentek; kinek és hová küldtek faxot, és kitôl kaptak bármilyen elektronikus üzenetet; továbbá azt is, hogy a kommunikáció mennyi ideig tartott. A "Draft Framework Decision" értelmében az összes tagállamnak ugyanazokat a szabályokat kell majd elfogadnia, mivel csak ez teszi lehetôvé, hogy a forgalmi adatok tárolása hozzájáruljon a hatékonyabb bûnüldözéshez.
Bár a változtatásokat a terrorizmus elleni harc jegyében vezetnék be, ma az EU-s hivatalnokok amellett érvelnek, hogy szükség van a megfigyelések kiterjesztésére, hogy minden komoly bûncselekmény ellen hatékonyabban léphessenek fel - tehát például a bûnszövetkezetben való részvétel, az emberkereskedelem, a gyerekek szexuális zaklatása, a kábítószer-kereskedelem, a pénzmosás, csalás, rasszizmus, emberrablás és a gépjármûvel kapcsolatos bûncselekmények ellen is. A jogvédôk körében kevésbé népszerû Draft Framework Decision "Lényegében azt állítja, hogy minden EU-s állampolgár potenciális bûnözô, és ezért kémkedni fognak utána", mutat rá Ian Brown, a brit Foundation for Information Policy Research igazgatója.
Az elektronikus kommunikáció megfigyelése persze nem újdonság Európában. A német szövetségi kormány már tavaly ôsszel döntött a telekommunikációs csatornák ellenôrzésérôl szóló intézkedéscsomag bevezetésérôl. Vagyis a szélessávú internetkapcsolattal rendelkezôk esetében kötelezték a szolgáltatókat a lehallgató-berendezések felszerelésére. A kormány szerint a felhasználók jogai nem sérülnek meg, az adatvédôk szerint pedig van ok aggodalomra. Mások a rendszer eredményességében kételkednek.
Az itthoni helyzetrôl még nincs kialakult kép. Az Index egy márciusi cikke szerint a Nemzetbiztonsági hivatal már telepített hasonló berendezéseket a szolgáltatóknál. Mint írták, Demeter Ervin, polgári titkosszolgálatokat felügyelô tárca nélküli miniszter megerôsítette, miszerint a szakszolgálatok ellenôrizni tudják az interneten zajló kommunikációt. Bírósági engedély nélkül azonban a hálót sem szabad lehallgatni.
Ha nem is lehet gátat szabni a különbözô lehallgatásoknak, amelyek részint indokoltak lehetnek, a legtöbb aggodalom a megvalósításuk körül van. Míg a lehallgatás célja és kívánalmai pontosan meghatározottak, sok esetben a módszerrôl, az információkhoz hozzáférô szervek ellenôrzésérôl egyáltalán nem esik szó a jogszabályokban. Ha pedig mégis, akkor már csak az a kérdés, hogy mi valósul meg ebbôl a gyakorlatban.

Titkosítani csak titokban
Törvénybe foglalt állami lehallgatás nélkül is sokan döntöttek már a különbözô titkosítási módszerek használata mellett. Üzleti titkok megôrzése esetében ez éppúgy fontos lehet, mint akkor, ha valaki csupán a partnerével folytatott pornográf levelezését szeretné megvédeni kíváncsiskodó idegenektôl. Noha az átlag felhasználó számára a titkosító kulcsok használata eleinte nehézkesnek tûnik, ma már könnyen meg lehet szokni, és a fontosabb levelezôprogramok is támogatják ezek használatát. Ez viszont megnehezítheti a kormányzati szervek kutakodását, ezért Nagy-Britanniában úgy tervezik megoldani a problémát, hogy megtiltják a titkolózást. Akinek titka van, az biztos elkövetett valamit, hiszen akinek tiszta a lelkiismerete, annak nincs rejtegetnivalója. Ez a gondolkodás sajnos sokaknak ismerôs lehet: a leveleket "véletlen" felbontó féltékeny házastársak és a megalázásig kíváncsi, tinédzser gyermekük naplóját olvasgató szülôk tipikus érveirôl van szó.
Az Egyesült Királyságban 2000 júliusa óta hatályos RIPA (Regulation of Investigatory Powers Act, nyomozati jogkörökrôl szóló törvény) értelmében a rendôrségnek lehetôsége van lehallgató berendezéseket elhelyezni a szervereken. Míg korábban bírósági határozattal lehetett csak a különbözô szerveknek - adónyomozók, titkosszolgálatok stb. - a magánemberek kommunikációját figyelni, addig ma már csak annyi kell, hogy a lehallgatások felügyeletével megbízott hivatal ne találjon szabálytalanságot. Hogy ez, a felügyeleti biztosok hivatala (Office of Surveillance Commissioners, OSC) a gyakorlatban képes-e ellátni feladatát, a privacy-t féltô szervezeteken kívül már senkit nem érdekel.
A tervek szerint idén lépne hatályba a törvény, amely az eddigiek mellett kötelezôvé tenné a kriptográfiai programokat használó felhasználóknak, hogy kérésre átadják titkosító kulcsukat a hatóságoknak. Ellenkezô esetben irány a börtön. A privacy-védôk szerint a RIPA túlságosan nagy hatalmat ad az állam kezébe, ezért a matematikus és komputer-szakértô Peter Fairbrother egy programozói csoporttal olyan nyílt forráskódú operációs rendszer fejlesztésébe kezdett M-o-o-t néven, amelyet majd mindenki használhat, "akit zavar a kormány szimatolása".
A M-o-o-t nem a merevlemezre dolgozik, és a titkosításhoz használt kulcsot és az összes adatot külföldön fogja tárolni - vagyis a végrehajtó szervek hatáskörén kívül. A szerverrel való kommunikációt természetesen titkosítani fogja.
A projekt weboldalán a rendszer jövôjérôl is lehet olvasni, eszerint más országok hasonló törvényeit és kémkedését is ki tudja majd védeni, többek közt a Carnivore ellen is hatásossá kívánják tenni. A módszerek közt szerepel a titkosított adatok elrejtése, hogy még puszta létük se legyen észlelhetô, valamint annak lehetôsége, hogy valami egészen más, "ártalmatlan" adattá is visszafejthetôk legyenek.
A brit belügyminisztérium szóvivôje szerint a M-o-o-t olyan eszközt ad a bûnözôk kezébe, amivel azok vissza fognak élni, és "rossz kezekbe kerülve sokkal jobban fogja sérteni a megszámlálhatatlan áldozat emberi jogait, mint az olyan ellenôrzött és szabályozott folyamat, amilyen a RIPA is."
A programozó Fairbrother szerint vitathatatlan, hogy a rendszert a bûnözôk is fel tudják majd használni, ám azoknak már eddig is sokkal kifinomultabb eszközök álltak a rendelkezésükre. "A haszon messze felülmúlja a problémákat", mondja.

Követ a mobil is
A mobilhálózatok mûködéséhez hozzátartozik, hogy bizonyos mértékben azonosítható legyen a telefonálók helyzete. A hálózatnak tudnia kell, melyik adóról, mely cellában kell kapcsolatot létesítenie a készülék használójával. Azonban ezek az adatok eddig pusztán technikai adatok voltak, amelyeket komoly indok nélkül nem volt szabad kiadni. A terroristák és az állampolgárok megfigyeléséhez azonban ez egy újabb remek platformot jelent. Így például az Amerikai Egyesült Államokban a szövetségi e911 szabályozás értelmében - a 911-es segélyhívásoknál - olyan technológiákat kell alkalmazni, amelyek segítségével pontosan megállapítható, hogy éppen hol tartózkodik a mobiltelefon tulajdonosa. Egy ilyen technológiában persze már az egyéb hívások azonosításának lehetôsége is benne rejlik. A mobilszolgáltatók október 1-ei határidôvel kezdôdôen kötelesek a segélyhívások azonosítását megoldani, bár már sokan jelezték közülük, hogy ezzel még nem lesznek készen akkora.
Más szolgáltatók már jóval korábban - és néha kérés nélkül is - elkezdték az ügyfelek tartózkodási helyének adatait gyûjteni. Kiderült, hogy a brit Virgin Mobile már 1999. novembere óta tárolja az arra vonatkozó adatokat, hogy melyik felhasználója melyik telefonáláskor pár száz méteres pontossággal hol volt, és nem is tervezi az adatok törlését. A brit adatvédelmi biztos vizsgálatot kezdeményezett.
Az emberi jogok szakértôje, Caspar Bowden (Foundation for Information Policy Research) szerint ez különösen veszélyes lehet szeptember 11. után, hiszen a politikusok egyre inkább az adatok begyûjtése (és így a felhasználók nyomon követése) mellett vannak. Ugyanekkor a terroristák már régen megtanulták, hogyan ne hagyjanak maguk után nyomokat: például eldobható mobiltelefont használnak állandó elôfizetés helyett.
Aggodalmat okozhatnak az új, helyfüggô (location based) szolgáltatások is, amelyek éppen arra alapoznak, hogy ismerik a felhasználó pontos helyét, és ennek szellemében küldenek neki például célzott reklámüzenetet vagy közlekedési információt. Ezekhez a felhasználókra vonatkozó adatokhoz persze tilos hozzáférni; tilos felhasználni ôket és hasonlóképpen tilos ôket tovább adni. A gyakorlatban viszont nem lehetetlen. A múlt század nyomasztó történelmével és a modern kor életstílusával népbetegséggé tette a depressziót. Az új évszázad talán a paranoiáé lesz.

Ne oszd meg felebarátoddal (se)
Az állandóan újabb vereségeket szenvedô, visszaesést mutató lemezipar a letöltéseket támogató programok, rendszerek után most már a felhasználók - vagyis a potenciális cd-vásárlók - után vetette magát. Ha mi nem is kalózkodunk, az ilyen ügyek mégis felvetik a kérdést: honnét lehet tudni egy peer-to-peer hálózaton, hogy melyik felhasználó mit oszt meg másokkal? És mi minden mást lehet még megtudni - jogosan vagy jogtalanul - a felhasználókról?
A amerikai zeneipart összefogó szövetség, a RIAA eddig ritkán keveredett közvetlen konfliktusba magánszemélyekkel. Évekkel ezelôtt elkoboztatták egy oklahomai egyetemista számítógépét, illetve letiltattak harmincezer felhasználót a Napsterrôl. A nagyobb, nyilvános mp3-akat kínáló weboldalakat persze világszerte sorra bezárják (miközben nyílik helyettünk mindjárt kettô, valahol másutt). Eddig azonban attól még senkinek nem kellett tartania, hogy mondjuk egy kíváncsiságból letöltött album miatt kommandósok ugranak be a nappaliba a csukott ablakon keresztül.
Noha itt még valóban nem tartunk, a RIAA már megpróbált bírósági közremûködéssel rákényszeríteni egy internetszolgáltatót egy nagy mennyiségû mp3-mat megosztó felhasználója adatainak kiadására. A szolgáltató azonban ezt megtagadta.
A RIAA hozzáállását illetôen igen megosztottak a vélemények. Az internetes közösség, és fôleg a fájlokat csereberélô felhasználók szerint a lemezeladások visszaesését a magas árak, a rossz zene, és az általános gazdasági nehézségek okozzák. Több felmérés, köztük a Jupiter Media Matrix vizsgálata szerint is pont azok vásárolnak jóval több lemezt, akik folyamatosan letöltik és cserélgetik a fájlokat. Így sokkal nagyobb kínálatot ismernek meg, sokkal nyugodtabban veszik meg kedvenc elôadójuk új albumát ahelyett, hogy zsákbamacskát vásárolnának. Bár az is lehet, hogy ez a tendencia erôteljesebben jellemzi a kifinomultabb zenei ízléssel rendelkezôket, vagyis inkább a kisebb, alternatív kiadóknak kedvez, nem pedig az egyébként is agyonreklámozott olcsó kommerszet kínáló multiknak.
A harc azonban nem csak a bíróságokon folyik. Ma már a szerzôi jogok tulajdonosai is profikat bérelnek fel, hogy ellehetetlenítsék a cserélgetést. Így történt például, hogy Eminem új albumának álcázott adatszemét lepte el a Világhálót. Ez azonban még nem elég. Howard Berman, kaliforniai demokrata képviselô olyan javaslatot nyújtott be az amerikai törvényhozásnak, amely engedélyezné a szerzôi jogok tulajdonosainak, hogy - egyébként illegálisnak számító, börtönbüntetést is maga után vonó - hacker módszerekkel jogszerûen támadjanak a kalózkodó felhasználók gépeire és hálózatukra. A RIAA közleményben üdvözölte a javaslatot.

Bûnözôk vagyunk mind?
Úgy tûnik, a szoftvergyártók szerzôi jogainak védelme jobban mûködik, mint a zene- és filmkiadók esetében. Egy másolt Britney-lemeztôl még senki nem lesz lelki beteg (legfeljebb, ha meghallgatja), de egy Abdullah BlablaX névre regisztrált, meghosszabbított próbaverziós üzleti program jelenlétét már nehéz félelem nélkül elviselni. A nagyobb szoftvercégek érdekeit védô BSA a kizárólag jogtiszta szoftvereket használó cégvezetôknek is okozhat néha álmatlan éjszakákat. Egy nagyobb vállalatnál könnyen felbukkanhat egy felelôtlen dolgozó, aki valami lopott programot installál a gépre. A konkurencia "szívatására" is kiváló megoldás, ha ráküldjük a BSA-t.
A cél - mármint a kalózkodás visszaszorítása - valóban helyes, de az arányokkal szemben lehet kifogásunk. Mivel a BSA az általa képviselt cégek érdekében lép fel, méghozzá keményen, ezért pont azok a kisebb cégek esnek el jogaik érvényesítésének lehetôségétôl - a gyakorlatban -, akiknek létkérdés lenne speciális vagy hazai fejlesztésû szoftverükbôl eladni azt a néhány száz darabot. Velük senki nem foglalkozik. Pedig igen megdöbbentô eredményre jutott a BSA egy nem régi vizsgálata során. A felmérésben a válaszadók 57 százalékáról derült ki, hogy többnyire nem fizetnek a letöltött szoftverekért, és 12 százalék úgy nyilatkozott, hogy tevôlegesen is részt vesz a feltört programok terjesztésében. A cég szerint sokan az Internet által nyújtott anonimitás mögé bújva, vagy ennek hitében cselekszenek így.
Ha ez az anonimitás megszûnne (például az internetes lehallgatás következtében), az milyen sokat lendíthetne a kalóz programok elleni harcon. A hatás legfeljebb az erkölcsi normákat gyengíthetné, amolyan kétélû fegyverként: ma még a szabad akaratunk és a tiszta lelkiismeretünk visz a jó útra. Ha már kötélen ráncigálnak rá, akkor az már nem a mi döntésünk, és nem is a mi tisztességünk jele.

Az érem másik oldala?
Nem szabad elfelejteni azonban, hogy a legtöbb jogszabály a mi érdekünkben születik. Azért, hogy a világban igazság, rend és tisztesség legyen. Nem lehet mindent ráfogni az üzleti érdekekre, a politikára és a hatalomvágyra. Azokat kell inkább hatékonyan megvédeni, akik becsületesen élnek: nem bliccelnek a villamoson, soha nem parkolnak tilosban, egy bonbon-meggy után sem ülnek autóba, nem hajtanak át a már nagyon sárga lámpán, hibátlan a könyvelésük, nem lógnak az iskolából, nem töltenek le szerzôi jogilag tisztázatlan médiafájlt vagy szoftvert, minden idôs nénit átkísérnek a zebrán, nem dobják el a cigarettacsikkeket, és természetesen bôrszínre, faji, vallási és politikai hovatartozásra való tekintet nélkül minden embertársukat tisztelik. Csak remélhetjük, hogy ôk vannak többségben.

A magyar nagy testvér A magyar nyelvû Privacy Hírlevél a Big Brother Awards - Nagy Testvér Díj - itthoni weboldalán (hu.bigbrotherawards.org) olvasható. Az 1998-ban létrehozott Nagy Testvér Díjat minden évben azoknak adják, akik a "legtöbbet tették az emberek elektronikus magánszférájának megsértéséért illetve a különféle megfigyelô rendszerek kiépítéséért". Hazánkban ezt a díjat idén ôsszel második alkalommal fogják kiosztani. A tavalyi "fôdíjat" az Országimázs Központ vihette haza. A négy kategóriában kiosztott negatív díjak mellett pozitív elismerést is lehet kapni. Ezt tavaly Dr. Majtényi László, volt adatvédelmi biztos nyerte el. Az idei díjátadás november 7-én lesz.

(teo)
(források: New Scientist, The Register, Wired,
Index, Privacy Hírlevél és más weboldalak)