Internet

 

Szerzôi és felhasználói jogok az interneten

A tiltástól a tûrésig

Elôzô számunkban a webtartalom szûrésével kapcsolatban szóltunk a különbözô szexuális tartalmakat nyújtó oldalakról. A kérdésben, hogy menynyire és mikor van értelme a szûrésnek, különbözô nézetek csatájának kereszttüzébe kerülni egy pillanat mûve. Van azonban egy pont, amikor tovább mélyíthetjük a viták tengerét. Ez pedig nem más, mint az, amikor a fel-felugró extra ablakok tartalmát kezdjük nézegetni. Bár részletesebb adatok híján nem mondhatunk véleményt, de erôsen úgy tûnik, hogy a szex-tartalmat szolgáltató oldalak jó része némi kapcsolatban van az internetes szürke zóna egy másik szegmensével, a speciális szoftveres tartalmat szolgáltatókkal. Ezek léte és tevékenysége a komplett programok letöltésének ajánlatától a "csak" sorozatszámokat kínálókig széles skálán mozog, mely skálán a szexoldalak legtöbbször csak kiinduló pontokat dobálnak a népek elé.

Megnézni még szabad...
Mielôtt bárki elhamarkodottan mondana véleményt, felhívjuk az olvasók figyelmét arra, hogy az itt idézett web-címek felkeresése nem törvénytelen, és ezért is lehet a http: //warez.lap.hu/ oldalon is teljes gyûjtemény a sokszor leegyszerûsítve wareznek nevezett szoftverek lelôhelyébôl. Ugyanakkor kiemeljük azt is, hogy az ezeken az oldalakon kínált eszközök, szoftverek alkalmazása kapcsán már korántsem ilyen egyértelmû a helyzet. A korábbi számban említett szextartalmak oldalainak a kéretlen pop-up ablakokban feltûnô információi kapcsán hasonló a helyzet. Ezek egyébként leggyakrabban szintén valamilyen induló lapok, sokszor magukat valamilyen Toplistának tituláló oldalak, mint amilyen a www.t50.com, a www.mywarez.net.
Az itt olvasható további web-helyek ajánlatában gyakran megtalálható szó az "illegal", ami megerôsítheti azt a nézetet, hogy teljes mértékben az Internet alvilágába hatolhatunk be általuk. Azonban ez sokkal inkább a szürke zóna különbözô árnyalatainak végigkíséréséhez nyújt belépôjegyet. Itt és most kicsit eltekintünk attól, amikor egyfajta társadalmi véleménynyilvánításként jól-rosszul a törvénykezés száll be az (ön)korlátozásba. Ilyen korlátozásokat jelent az a törvény is, melynek módosításáról lapzártakor még elsôsorban az MTI híradásaira alapozva, illetve a Kerszöv-nél (www.kerszov.hu/external.php?url=3) ismerhettünk meg adatokat, és amely egyértelmûen büntetni rendeli, mégpedig teljes mértékben elfogadható módon a fiatalkorúakkal kapcsolatos pornómegnyilvánulásokat.
Sajátos módon sokszor éppen az igazságérzet látszik sérülni egy másik rendeletcsomag kapcsán, mely a szerzôi jogok védelmére hivatott. Többekben óhatatlanul felmerülhet a kérdés, hogy a szoftveres oldalakon fellelhetô kínálat közül választhatunk-e magunknak kedvünkre valót? Ezen kérdésnek van egy jogforrásokból levezethetô válasza, mely röviden egy egyszerû nemmel összefoglalható, és akár ezzel is megelégedhetnénk. Ám mielôtt egyértelmûen és minden kategóriára érvényes válaszra jutnánk, érdemes kicsit jobban szétnéznünk a nagyvilág szürkeszoftveres oldalain. Egyrészt, mert a jogforrások a történelem tanúsága szerint változnak, másrészt mert jelenleg a legritkább esetben a valamennyi lehetséges kérdésre választ keresô informatikusok alkotják azokat.

Paranoid törvénykezés?
Sajnálatos módon a törvénykezés több országban is egyfajta paranoid szervilizmusban szenved, melyet akár BSA-szindrómának nevezhetnénk. Pusztán olyan okból, hogy a nevezett "szakszervezet" tagjai között olyan cég, a Microsoft az egyik hangadó, mely kényelmesen megvehetné például a magyar gazdaság nagy részét. A cég különbözô társadalmi szegmenseknek szóló legalizációs, illetve népszerûségnövelô lépéseivel komoly gesztusokat tett az érdekei érvényesítése felé vezetô út egyengetésére. A BSA-szindróma a lakosságot megcélzó kommunikációban is fellelhetô. Mert a nevezett szervezet ugyan lelkesen tiltakozik, hogy szoftverrendôrségnek hívják, de ez nem tartotta vissza attól, hogy kommunikációs kampányaikban államhatalmi fenyegetést idézô jelképként a bilincset mutogassák, vagy attól, hogy több sajtótájékoztatójukat ne belügyi tiszt jelenlétével színesítsék.
De inkább térjünk vissza a világháló szürkés zónájának kínálatkategóriáihoz. Ugyanis itt különbözô kategóriái tûnnek fel a szoftverhasználattal kapcsolatos tartalmaknak. Márpedig az élet más területeihez hasonlóan véleményt mondani, ítéletet hozni ebben az esetben is csak ismeretek alapján érdemes. Az egyik kínálati típus tulajdonképpen a már említett toplistákat jelenti, de errôl már szóltunk. Ahogy talán a legegyszerûbben minôsíthetô a teljes programok kínálata, amennyiben elsôre szinte nyugodt lelkiismerettel ítélhetnénk el ezek igénybevételét az otthoni szoftverpark bôvítése érdekében. Azonban néhány kétely gyorsan felütheti fejét, ha hosszabban elgondolkodunk.

A demó verziók kipróbálási korlátai
Az önmagában teljesen érthetô, ha büntetni rendelik a számítógépes programok üzleti hasznot hozó illegális használatát, másolását. Ám mi a helyzet akkor, ha valaki például kipróbálási céllal szerzi be az adott szoftver egy példányát? Ugyanakkor a teljes funkcionalitásra kíváncsi, tehát arra, amit a dobozos termék tud és nem azt a ki tudja milyen készültségi fokkal rendelkezô kódból készült, valamint nem egy esetben funkcionális korlátokkal rendelkezô demót, amit a cégek vagy elkészítenek programjukból vagy sem. Erôsen sarkított analógiával élve, a cipôt is felpróbált állapotban vesszük meg, és amelyik nem tetszik, azt visszatesszük a polcra (letöröljük a géprôl), amelyik pedig tetszik, azzal a pénztárhoz járulunk (megvesszük a dobozos verziót). A jelenleg érvényben levô törvények ezt a fajta szoftverkipróbálást nem teszik lehetôvé. Talán azért, mert nehéz ellenôrizni a telepítés idejét, talán azért, mert az érdekelt szoftverfejlesztôk termékei egy nem vakrepüléses szoftverdoboz-beszerzés próbáját nem mindig állnák ki. Itt most csak mérlegelési szempontokat szeretnénk felvetni.
Egyfajta mérlegelés tárgya lehet az a tény, hogy a rendelkezésre álló dobozos terméket feltelepítsük-e gépünkre. Félre ne értse senki, az alapeset ekkor az, hogy számlával vásárolt dobozunk ott van a polcon, tehát a fejlesztôt egy fillér kár nem érte. A felhasználó azonban különbözô okokból a kisebb-nagyobb mértékben megmûtött, internetrôl begyûjtött változatot szeretné használni. Például mert nincs meggyôzôdve arról, hogy a dobozos termékbôl nem hiányzik valami olyan funkció, ami a korábbi változatban ott van. De ilyen ok lehet az olykor kényszeres regisztrációs folyamatok elkerülése.

Másolat biztonsági okból
A harmadik ugyancsak mérlegelést igénylô eset, ha egyfajta háttérmentésként használjuk az említett web-helyeket, miközben egyetértünk azzal, ami a http: //212.23.24.29:81/ gcw/games/gcw_notice.shtml címen lakó GameCopyWorld egyik oldalán is olvasható. Itt felhívják a figyelmet arra, hogy biztonsági másolattal csak akkor rendelkezhetünk jogszerûen, ha rendelkezésünkre áll a program eredetije. De mit tegyünk akkor, ha például CD-írónk nem lévén, nem tudunk biztonsági másolatot készíteni? Vagy akkor, ha a fejlesztô által dobozolt termékben található CD olyan védelemmel van ellátva, mely gátolja a biztonsági másolat elkészítését? Különösen az utóbbi esetben az lenne a nyilvánvaló, hogy egy jogtiszta, de sérült CD birtokában elballagunk oda, ahol a dobozt vettük, és ott alapanyagáron csere-médium a séta jutalma. Ismerôseim körében ilyen eljárásról még nem hallottam a dobozokat lelkesen árusító üzletek vagy a szoftvergyártók hazai képviseletei részérôl, de azért még ez is elôfordulhat.
Ha azonban ez az út sem bizonyul járhatónak, akkor bizony nem marad más választásunk, mint hogy letöltjük valahonnan a programot, vagy beszerezzük pl. a www.cdmediaworld.com címrôl azokat a sokszor szabadon fejlesztett eszközöket, melyek felszabadítják korongba zárt bitjeinket. Ugyanis engedély nélküli szoftverüzleteléssel foglalkozni biztos csúnya dolog, de egy mûanyag korong sérülése esetén senki nem veszi szívesen, ha több tízezres vásárlásra kényszerítik - egy egyszer már megvásárolt alkalmazás további használatához...
Az említettek kapcsán figyelmünket a világháló említett zugaiban fellelhetô egy-két másik segédletcsomagra ugyancsak rávetíthetjük. Egyikük a programok feltörésének eszköztára, melyet a "crakz" megjelöléssel kereshetünk meg a különbözô honlapokon. Felhasználásuk egyik területe a különbözô korlátozásokkal forgalomba kerülô demóverziók korlátlanná tevése. Használatuk kapcsán az egyik dilemma a cipôbolti hasonlatra vezethetô vissza, mivel kevés fejlesztô engedi, hogy tetszôleges konfiguráción és programkörnyezetben vásárlás elôtt kipróbálható legyen a teljes értékû program.

Használhatóságot korlátozó védelem
Van a feltörôprogramokkal kapcsolatban néhány más szempont is, ami olykor indokolhatja használatukat. Ez pedig egyes védelmi eljárások kijátszása. Mégpedig azoké a védelmi eljárásoké, melyek egy jogszerûen megvásárolt dobozból jogszerûen telepített program használatakor is indokolatlan kényelmetlenséget, esetleg betarthatatlan játékszabályok kikényszerítését jelentik.
Gondolhatunk például az olyan hardverkulcsra, melyet egy, a számítógépen esetleg nem is létezô csatlakozásba kellene illeszteni. De ide sorolhatjuk a kulcslemezes programokat, melyek kulcslemezét a meghajtónkban tartva korlátozódik a számítógép funkcionalitása vagy azokat a játékokat, melyek csak a telepítô-CD berakásával mûködnek. Ami feleslegesen van fokozott igénybevételnek kitéve. Amitôl esetleg hamarabb lesz karcos, és aminek biztonsági másolatát a rárakott kódolás miatt sem tudnánk elkészíteni.
Egy másik segédletcsomag, a szériaszám gyûjtemények, illetve az eredetivel megegyezô algoritmus alapján egyedi számokat generáló minialkalmazások sokszor hasonló szerepet kaphatnak. Teljes értékû, vásárlás elôtti próbát téve lehetôvé, vagy pótolni a másként pótolhatatlant. Például a CD-tokról elôbb utóbb lekopó, a dobozra ímmel-ámmal felnyalt és onnan leszakadt telepítési kulcsokat, melyeket kérdéses, hogy a gyártó pótolni akar vagy tud. Még abban az esetben is, amikor a gyári CD-t és számlát lobogtatni lennénk képesek. Ilyenkor a világhálóról begyûjtött eszközzel szembeni alternatíva ugyancsak egy szükségtelen pénzkiadás lehet, amennyiben a programot valami okból újra kellene telepítenünk és hiába mutogatjuk a telepítô-CD-vel csôre töltött CD-olvasónak a dobozt vagy a számlát.

Elkerülni a kiszolgáltatottságot
A fentiek alapján tehát akkor sem árt ismernünk bizonyos segédeszköz-forrásokat, ha egyébként maximálisan be szeretnénk tartani a legális szoftverhasználat körülményeit. Az elmondottak ugyanis éppen azt tekintik alapesetnek, hogy a felhasználó igenis meg akarja venni a számára szükséges szoftver bérleti, használati jogát, de csak azét, amit valóban használni tud. A másik alapeset, hogy rendelkezik a szükséges joggal, de nem kívánja kiszolgáltatottá tenni magát a telepítô médiát esetleg érô balesetnek, sérülésnek, vagy a szoftverfejlesztô által rákényszerített, nemritkán ésszerûtlen, gyakorlati használhatóságot zavaró, vagy éppen a felhasználó által lakott országban jogszerûtlen használati korlátoknak.
Van ugyanakkor az internetes bugyroknak egy olyan szoftverkategóriája, melynél a korlátozást az idô jelenti. Mert mi a teendô az olyan programokkal, melyeket a fejlesztôje már nem gondozza? Ezek azok a szoftverek, melyeket az abandonware névvel illetnek és például a DOS-világ számos jó segédeszközét magába foglalja. Az ebbe a csoportba sorolt eszközöket, melyekhez az út például a www.abandonwarering.com címen át vezet, már csak azért érdemes lehet némi nosztalgiával vegyesen kipróbálni, hogy megtapasztalhassuk azt, mi mindenre volt elég a 640 KB, illetve a fizikai méretük pár száz KB-jába mennyi funkciót lehetett belecsomagolni. Az abandonware fogalma is a fenti címen olvasható. Olyan legalább négy éves program, melynek árusítását és terméktámogatását sem fejlesztôje, sem más nem látja el. De itt olvasható a szoftverkalózkodás és az abandonware kapcsolatának kifejtése is.

Andrew_s