Teszteltük

 

 

Drótnélküli hálózat akár otthon is!

Kábelmentes hálózatok

Mint neve is mutatja, a Wireless LAN (LAN=Local Area Network), vagyis a vezeték nélküli hálózat egy olyan hálózati megoldás, amely a hagyományos LAN-tól csak abban különbözik, hogy nem kell hozzá drót. Ehelyett rádiófrekvencián, a levegôn át továbbítódnak az adatok. Ez a különbség azonban rengeteg elônnyel jár. Egyfelôl mobilitást jelent a végberendezések (notebook, palmtop stb.) használói számára, másrészt megszûnik ezáltal a kábelezés okozta gond, sôt, a drótnélküli hálózat olyan helyekre is eljuthat, ahova a kábelek nem tudnának. A hálózat felépítése is egyszerûbbé és gyorsabbá válik, és hosszútávon jóval alacsonyabb a mûködtetés költsége, ezért a relatívan drágább induló befektetések (speciális hardverek költségei) is hamar megtérülhetnek. Sokféle hálózati topológia is könnyen kialakítható az igényeknek megfelelôen.
Bár Magyarországon, legalábbis a magánszférában még luxusnak számít a vezeték nélküli hálózat, az USA-ban már igen elterjedt, és ezért ott a szükséges berendezések ára is csak tört része az európai áraknak. Ettôl függetlenül érdemes hosszú távú alternatívaként figyelembe venni ezt a lehetôséget, fôleg cégek esetében. Egy magánember életében is megjelenhet azonban a wireless hálózat, de ehhez vagy sok pénz, vagy némi szerencse is kell. Esetünkben a véletlen játszott közre, ugyanis a vékony, könnyû és ultra-hordozható notebook-ok után kutatva végül választásunk az Acer Travelmate 352TEV típusra esett, amelybe történetesen gyárilag be volt építve egy wireless hálózati adapter. A lakásba bevezetett 512 Kbit-es sávszélességû ADSL hálózat mellett már szinte egyértelmû volt a következô lépés: ki kell használni a wireless LAN lehetôségeit, és el kell érni, hogy az említett laptopon is elérhetô legyen a szélessávú internetkapcsolat. Ehhez már csak egy további dobozra van szükség, egy úgy nevezett access point-ra, amely a vezeték nélküli és a vezetékes hálózat közötti kapcsolatot hivatott létrehozni. Esetünkben ez egy D-Link 713P nevû eszköz. Ez Amerikában 160-200 Dollárba (50-60000 Ft) kerül, Európában 500-700 Euro (120-170000 Ft), és ahogy haladunk kelet felé, úgy sajnos egyre drágább.
A drótnélküli hálózatok mára már szabványosak lettek, ezért kompatibilisek egymással a különbözô eszközök. A fenti Acer laptopban található Wireless Lan szabvány neve: IEEE 802.11b. Az adatátvitel maximális sebessége 11 MBps (régen a vezetékes ethernet hálózatok mûködtek hasonló, 10 MBps-os sebességgel, ma már 100 MBps-ot, sôt újabban 1 GBps-ot tudnak). A 11 MBps másodpercenként 1.375 megabyte-ot jelent, ami durván egy 8-10 szeres CD olvasó sebességének felel meg, és bôven elég az egyszerûbb hálózati alkalmazások üzemeltetéséhez (pl. file-szerver, nyomtatószerver). Internetezni pedig kiváló, hiszen sávszélessége sokszorosa az 512 Kbit/s-os ADSL-nek. A fenti berendezések a 2.4 GHz-es rádiófrekvencián mûködnek. Ez éppen az a sáv, ahol az ilyen berendezések használatáért nem kell frekvenciahasználati díjat fizetni.
Egy ilyen rádiós hálózati adapter hatótávolsága nem nagy, egy épületen belül, falakon át maximum 30-40 méter. Ha szabadban használjuk, akkor tiszta rálátással akár 400 méterig is elér. Ahogy távolodunk, úgy romlik a "minôség" is, ezért amikor egy egységnyit romlik az átvitel minôsége, az access point felezi a sebességet. (Elôször 5.5 MBps lesz, aztán 2, végül 1). A ház melletti garázsból néhány falon át már csak 1-2 MBps-os sávszélességgel ment a hálózat, ami persze az 512k-s ADSL-hez még mindig bôven elég. A jobb (drágább) eszközökhöz lehet külsô antennát is használni (pl. a fenti D-Link-bôl is ki lehet venni az antennákat és be lehet dugni nagyobb tetôantennát). Léteznek olyan notebook kártyák, amelyekbe szintén lehet nagyobb antennát tenni. Elméletileg irányított antennákkal több kilométeres távolság is elérhetô. Az access point technikailag 255 klienst tud kiszolgálni, 11 MBps-mal mindegyiket. A gyakorlatban azonban 20-50 kliens már jó eredménynek számít. Természetesen lehet több access point-ot is telepíteni, és ezzel lefedni egészen nagy területeket (mint például egy irodaház vagy kollégium). Az access point rácsatlakoztatható különbözô hálózati egységekre, ebben az esetben az ADSL modemre, de például egy routerre is csatlakoztatható.
A másik oldalon ­ vagyis a mobilizálni kívánt eszközökben ­ is különbözô megoldások vannak a wireless kapcsolatra. Létezik notebook-kártya, vagy USB-s PC adapter, és PCI-os kártya PC-be, amelybe PCMCIA kártya dugható. A fenti Acer notebook-ba be van építve egy ilyen PCMCIA WiFi adapter, azaz szabványos 802.11b. A wireless PCMCIA hálózati kártyák Amerikában 70-120 Dollár közötti áron kaphatóak, Európában 170-350 Euro az áruk, itthon pedig még több...
Többféle access point is létezik, van routerrel egybeépített, vagy akár DSL/broadband routerrel egybeépített változatuk is. A fenti D-Link doboz egy DSL/broadband wireless router. Ez azt jelenti, hogy kábeles, wireless adapter nélküli klienseket és wireless hálózati klienseket is csatlakoztathatunk hozzá, és ezekbôl egy közös helyi hálózatot alkot a készülék. Ezen túl a LAN forgalmát ki tudja routolni a WAN portra, amin az ADSL modem található (de ez lehet akár kábeles intenetkapcsolat modemje is), és ettôl kezdve már elérhetô az internet mindegyik gépen. Saját DHCP szervere és nyomtató szervere is van (vagyis a D-Linkre rákötve a nyomtatót, minden géprôl használható lesz ugyanaz a printer). Ezen kívül beépített tûzfallal is rendelkezik, és külön program nélkül be tud csatlakozni az ADSL szolgáltatásra. Webes interface-en konfigurálható minden paramétere, nagyon flexibilis. A két gyári antennája hajtogatható, az egész doboz falra szerelhetô, tehát meg lehet találni a legjobb pozíciót ahhoz, hogy messzirôl is fogadja a jeleket.
A drótnélküli hálózatokat ma már több helyen használják, fôleg nyugaton. Amerikában már a legtöbb cég rendelkezik vele, és az egyetemi kollégiumok, campus-ok területén is nagyon elterjedt a használata. Adott esetben az elôadótermek is le vannak fedve, a diákok és tanárok magukkal hordják a laptopjukat, és mindenhonnan elérik a fontos információkat. Kórházakban is elônyös lehet, ha az orvosok és nôvérek olyan kéziszámítógépekkel vannak felszerelkezve, amely egy ilyen hálózat segítségével folyamatosan, bárhol friss információkat szolgáltat a betegekrôl. És természetesen cégek esetében is nagyon elônyös, ha egy meeting, tárgyalás során a notebook-ról bármelyik más teremben is elérhetôek, bemutathatóak a hálózaton vagy az interneten található legfrissebb adatok (és persze, nem kell kábelkötegeken átbukdácsolni). Jobb gazdasági helyzetben levô országokban pedig, ahol már olcsóbb és elterjedtebb a wireless LAN, mint pl. az Egyesült Államokban, már beszélhetünk az otthoni felhasználás elônyeirôl is, ami egyrészt a minden esetben jelentkezô profit, amit a kábelezés elkerülése jelent, másrészt a (többszintes) házon belüli mobilitás, a több számítógép összehangolt használatának megoldása.
Talán sokakban aggodalmat kelthet a tény, hogy adataik nem kézzelfogható, látható kábeleken keresztül áramolnak, hanem csak úgy, a levegôben. A WiFi avagy Ethernet 802.11b szabványban található egy WEP nevû rész is, azaz Wireless Encryption Protocol, amely 40 vagy 64 bites titkosítást tartalmaz, ez opcionálisan bekapcsolható. Tehát ha valaki a levegôben "lehallgatja" az adatáramlatot (ami elég nehéz, de lehetséges) akkor sem tudja ellopni. Az egyetlen hátránya, hogy a titkosítás 40-50%-os lassulást eredményez. Ennél otthonra egyszerûbb és hatékonyabb módszer az, hogy a routert úgy konfiguráljuk be, hogy csak meghatározott MAC címû hálókártyák csatlakozhassanak hozzá (tehát csak adott PC vagy laptop). Minden ethernet kártyának van ugyanis egy ún. MAC címe, ami egy azonosító szám. Enélkül elôfordulhat, hogy valaki leparkol a házunk elôtt és ellopja a dokumentumainkat, vagy éppen csak internetezik a mi ADSL vonalunkon keresztül.

(ÉT)