Internet

 

Peer-to-peer alkalmazások

Élet a Napster után

Az elmúlt fél évtized szédületes sebességû fejlôdést hozott nemcsak az internet felhasználóinak számában, hanem a hozzáféréshez használt technológiákban is. A legalábbis Amerikában és az EU országaiban tömegessé vált otthoni elérés mostanra már sok helyütt szélessávú kapcsolatot jelent, amely a hagyományos 33 vagy 56k-s modemekhez képest többszörös átviteli sebességet produkál – 256 vagy akár 512 kbit/s-ot is. Szintén az elmúlt 5-6 év eredménye a különbözô hang- és képtömörítési módszerek fejlôdése. A klasszikus példa az MP3 fájlformátum, amellyel a zenei mûvek szinte CD minôségben tömöríthetôk eredeti méretük tizedére, vagyis általában 3-5 MB-ra dalonként. Ez a két fejlôdés mára „egymásra talált“.
A fájlcserélô rendszerek elterjedésüket, és talán kifejlesztésüket is elsôsorban inkább az illegális fájl-cserélgetésnek köszönhetik, mintsem a legális felhasználói igényeknek. Az Internetnek, a könnyû fájl-mozgatásnak, a kis méretûre tömörített és egyre jobb minôségû zenei és video fájloknak köszönhetôen ma már csupán a lelkiismeretünkön múlik, hogy letöltjük ôket ingyen és törvénytelenül, vagy megvásároljuk a boltban. Ez a tendencia persze ellenlépést is eredményezett, amelynek elsô nagy és ma már klasszikusnak számító példája a Napster elleni per volt.
A Napster egy mp3 fájlok cseréjére, letöltésére specializálódott program, amely felhasználóinak száma az utóbbi években 65 millióra emelkedett, egészen addig, amíg a per véget nem vetett a Napster tündöklésének. Mûködésének lényege, hogy mindenki berakott pár dalt a „közösbe“, amit aztán bármely felhasználó elérhetett. A perben az amerikai lemezkiadók szövetsége, a RIAA nyert: a Napster tevékenysége törvényellenes. A szolgáltatást fizetôssé alakítják, a Napstert kiszolgáló szervereket pedig leállították.
Így hát a szerzôi jogok iránt tiszteletet nem tanúsító fogyasztói tömegek, s az ôket kiszolgáló „net-alvilág“ egyre trükkösebb megoldásokhoz folyamodik. A cél, hogy mind a szolgáltatók, mind a felhasználók biztonságban legyenek, a letöltés, keresés pedig kényelmesen, zavartalanul mûködjön. Mivel egy központi szerver lekapcsolása zavarnak számít, ezért kézenfekvô volt az ötlet: ne legyen központi szerver. A megoldás kicsit hasonlít magához az Internethez, hiszen a hálózat bármely gépét lekapcsolhatjuk, attól még a mûködése nem áll le. Persze szükség van kiemelt, speciális gépekre, amelyek szerverként ellátnak bizonyos, a mûködéshez nélkülözhetetlen feladatokat, de ha ezek pótolhatók, ha több van belôlük, akkor szinte lehetetlen a rendszert leállítani. Így jutottak a különbözô decentralizált fájl-cserélô (ún. peer-to-peer) rendszerek mára hihetetlen népszerûséghez.
Csak példaképp, az egyik legnépszerûbb programot, a Kazaa-t eddig 9.1 millióan töltötték le. A program maga nagyon jól használható, gyors, praktikus, sok szolgáltatással és kitûnô keresési funkcióval rendelkezik. A hálózatába belépett felhasználók adatainak rendszerezésére, kereséshez és a fájl-cseréhez a bent lévôk erôsebb, gyorsabb gépei közül a program választ ki néhányat, amely szerverként üzemelteti a rendszert. A gépek bármikor pótolhatók, átvehetik egymás munkáját.
Természetesen legális célokra ajánlják a programot, amely végsô soron csak a számítógépek közti kommunikációt hozza létre, fájlokat rendszerez, és önmagában semmilyen törvénysértô szolgáltatást nem nyújt. Használható például katalógusként, tárolni tudja a képek, filmek, mp3-ak olyan adatait, mint például a méret, szerzô, bitráta és egyéb adatok. Így offline mód is remekül használható, gyorsan és könnyen, több szempont alapján is kereshetünk benne. Az Internethez kapcsolódva eldönthetjük, megosztjuk-e valamelyik mappánkat a merevlemezen. Itt szintén legálisak maradhatunk, elérhetôvé tehetjük például nyári fotóinkat a tengerpartról, vagy azt a felvételt, amelyen elénekeljük a Boci boci tarkát. A fájl-okat nem kell feltöltenünk egy központi helyre, addig érhetôk el mások számára, amíg online vagyunk, és fut a program.
Ez így van a többiekkel is, és minthogy egy átlagos hétköznapon a rendszerbe belépett felhasználók száma kb. fél millió, az általuk megosztott adatok mérete pedig fél millió GB(!) körüli, ezért elég sok mindent találhatunk a letölthetô fájlok közt. Például mp3 dalokat, képeket, videókat különbözô témákban, humoros, erotikus vagy éppen kamerával felvett premier-filmeket éppúgy, mint dokumentumokat és programfájlokat. Hogy ki a fájlok jogos tulajdonosa, hogy legálisan terjeszthetô állományokról van-e szó, az rejtély, így lelkiismeretünkön kívül naivságunkon is múlik, hogy mennyire tartjuk be a jogszabályokat, vagyis letöltünk-e Michael Jackson vagy MS Office nevû fájlokat tévedésbôl... :-)
Mindenesetre, amíg a több millió felhasználó cinkos mosollyal az arcán fájlokat csereberél, az eset kárvallottjai sem maradnak tétlenül. A Napster felett gyôzedelmeskedô RIAA és az amerikai filmstúdiók szövetsége, a MPAA egymással karöltve perbe fogta a Kazaa motorját képezô FastTrack alkalmazás készítôit. Az amszterdami székhelyû FastTrack azonban nem esett pánikba, hiszen az általuk kifejlesztett rendszer önmûködô. Leállításához egy egész hadsereg kéne, az egyetlen megoldás ugyanis: több millió felhasználó gépébôl kihúzni a kábelt, kiszedni a vincsesztert, elaltatni a házôrzô kutyát, letörölni a programot, stb. Ráadásul a Kazaa csak egy a sok közül. Ugyanerre a technológiára épül a Morpheus és a Grokster, hasonló programokból pedig több tucat létezik. A pereskedésekre, a fenyegetésre pedig újabb technológiák, még nehezebben ellenôrizhetô rendszerek, feltört másolásvédelem a válasz. Egyesek szerint lehet, hogy nem arra kellene okot keresni, miért ne töltsünk le bármit az Internetrôl, hanem arra, hogy miért vegyük meg inkább a boltban azt, amire szükségünk van. Sokan az alacsonyabb árakban látják erre a megoldást, mivel a CD-k, szoftverek árát indokolatlanul magasnak tartják – utóbbiak esetében bizonyos termékek minôségét, megbízhatóságát ismerve teljes joggal.

(ét)