Teszteltük: HP OfficeJet
V40 multifunkciós eszköz
Az árhoz mért minôség
Már
elsô pillantásra is tetszett a HP OfficeJet V40
típusú, az irodai papírkezelô funkciók
(nyomtatás, másolás, lapolvasás és
faxolás) mindegyikét tudó, képességeihez
mérten igazán kedvezô árú kombinált
készüléke. Az általa nyújtott
szolgáltatások egy kisvállalkozás
számára tökéletesen megfelelnek, bár
a színes lapok költsége kicsit magas. A nyomtatóval
való közelebbi ismerkedés korántsem
indult felhôtlenül.
A telepítés,
ha feledhetném!
Murphy egyik törvénye
szerint ami elromolhat, az el is romlik. Bár az is meglehet,
hogy csak az volt a baj, hogy nem jártam el az esôtáncot,
mindenesetre régen küzdöttem ennyit egy telepítéssel.
A készülék üzemkésszé tételével
nem volt különösebb gond, a telepítést
segítô plakátról minden egyértelmûen
kiderült. A fekete kazettáról viszont nem
akarta elhinni az elsô két próbálkozásnál,
hogy benne van. A régebbi PC-khez nem lehet csatlakoztatni,
mert csak USB-porttal rendelkezik. USB-kábel viszont nincs
a csomagban.
Az elsô komolyabb dolog, ami szemet szúrt, hogy
a HP háza táján feltehetôleg még
nem minden programozó értesült arról,
hogy a FAT32 már létezik. Ha ugyanis tudnának
róla, akkor nem írná ki hibásan a
telepítôprogramjuk a szabad területet, ha egy
5,5 GB szabad helyet tartalmazó partícióra
akarom telepíteni. Ezen a hibán felbuzdulva megpróbálkoztam
a hálózati meghajtóra történô
telepítéssel. Össze is omlott. Ha nem szabad
hálózati meghajtóra telepíteni, akkor
vajon miért lehet így elindítani? Ez az
így megszakadt telepítés viszont nem engedte,
hogy újra próbálkozzam, a korábbi
telepítés eltávolítását
kérte, csak éppen – legalábbis látszólag
– nem volt mivel. Az eltávolításhoz
szükséges bejegyzések valószínûleg
még nem történtek meg, amikor beütött
a krach. Mit lehet tenni? Irány az uninstall könyvtár.
Ott azonban csak rejtélyes nevû programfájlok
vannak. A megoldást csak némi körülnézéssel
lehetett megtalálni egy .bat kiterjesztésû
fájl képében, annak viszont a nevébôl
nem, csak belenézve lehetett rájönni, hogy
benne rejlik a megoldás.
Megnézném magamnak azt a kezdô felhasználót,
aki parancsfájlok olvasgatásával próbálja
meg kitalálni, mit is tegyen ilyenkor! A telepítôprogram
a párhuzamos portos nyomtatóbejegyzést laza
eleganciával kiölte a WIN.INI-bôl, pedig rokonra,
egy HP 670C-re vonatkozott. Mivel a tesztpéldányt
nem állt szándékomban regisztrálni,
ezért a regisztrációs folyamatot megszakítottam.
Jutalmam egy szép fennakadás volt.
A telepítési kínlódás után
komoly fenntartásokkal láttam hozzá az eszköz
teszteléséhez, de kellemesen csalódtam.
A festékfogyás vaklármáján
kívül mûködésében nem sok
kifogásolni valót találtam. Ez is lehet
persze ízlés kérdése, ugyanis a fekete
patron elsô jelzését követôen
még 200 oldalt nyomtattam, és még mindig
volt festék, a színes patronnál a kifogyás
jelzését követôen még 40 erôsen
fedett oldalt lehetett nyomtatni. A korábbi típusokkal
ellentétben nem rázza szét az asztalt, úgy
tûnik, mintha fékezne a fejkocsi az irányváltás
elôtt.
A kezelôszervek ésszerûen vannak elhelyezve.
Nyomtatása és lapbeolvasása nem dönt
sebességrekordot, de azért elfogadható.
A vele adott OCR-szoftver lassú, de tûrhetô
hibaaránnyal dolgozik. A másolásnál
viszont csak néhány lapot lehet türelmetlenkedés
nélkül lemásolni, 26 másodperc oldalanként
kicsit sok. Ezen némiképp segít a 20 lapos
adagoló, így legalább nem szükséges
ôrt állni mellette.
Apróbb hiányossága, hogy ha a festék
és a papír fogyását egyszerre kellene
jeleznie, a nyomtatási állapotjelzés aktív
marad. A másolás (lapbeolvasás és
nyomtatás magáról az eszközrôl
indítva) meglepôen jó, színhû
képet adott. A kétszeres nagyításnál
a méretpontosság az eredetihez képest 1%-on
belül van.
A kisméretû dokumentumok másolásánál
igen hasznos fóliatasak sajnos hiányzik. Félô,
hogy a kisebb méretû másolnivaló után
esetleg vadászatra kell indulni a hengerrengetegben.
A hosszú, több száz oldalas tesztelés
alatt egyszer sem történt papírbegyûrôdés,
de ha mégis bekövetkezik, a levehetô hátlap
mögött hozzá lehet férni a papírtovábbító
hengerekhez. Vázlatmódban percenként 8 fekete,
illetve 7 színes lap nyomtatására képes
a V40-es. A színes fénykép még közönséges
papíron is nagyon szép a PhotoRet III-nak köszönhetôen.
Faxolás színesben
Ha az ellenállomás
is képes erre az üzemmódra, akkor színesben
továbbítja a faxot (G3, ITU-T.30E). A faxoláshoz
ugyanúgy, mint a másoláshoz, nincs szükség
PC-re. Ezeken a funkciókon kívül még
a lapolvasás is elindítható a készülékrôl.
A színes illetve az egyszínû mûveleteket
külön-külön gombbal lehet elindítani.
Nagyon hasznos funkció lehet a faxtovábbítás.
A beérkezett faxot képes egy másik számra
továbbküldeni. Belsô memóriája
50 faxoldalt képes tárolni, ki lehet törölni
a szükségtelen faxokat még kinyomtatásuk
elôtt.
A Director nevû alkalmazáson keresztül lehet
elérni a PC-rôl a készülék valamennyi
funkcióját. A másik vele adott szoftver
a HP Image Editor (HP képszerkesztô), a beolvasott
oldal képét lehet megnézni, vagy a szövegfelismertetéshez
a szükséges részt lehet kijelölni.
Jó tulajdonságok: Viszonylag alacsony ár,
megbízható mûködés, igen jó
nyomtatási minôség, egyszerûen kezelhetô
a vezérlôgombokkal.
Gyenge pontja: Hiányzik
a párhuzamos port, a faxmodem lassú, a szövegfelismerô
program gyengécske, Mac-kel nem lehet használni
Apróbb hibáitól és a gyenge telepítôprogramtól
eltekintve jól használható eszköz lehet
a mintegy nettó 74,000.- forintba kerülô OfficeJet
V40 egy kisvállalkozás irodai feladataihoz.
O. P.
