125 éves a telefon
"Mr. Watson, jöjjön át,
látni szeretném!"
Éppen 125 esztendôvel ezelôtt,
1876. március 10-én következett be a történelmi
esemény Bostonban. Alexander Graham Bell, a skót
származású tanár, aki napközben
halláskárosult gyermekeket tanított beszélni,
esténként, de fôként éjjelente
kitartóan folytatta kísérleteit segédjével
Thomas Watsonnal, hogy sikerüljön az emberi
beszédet elektromos úton továbbítania.
A szabadalmat egyik tanítványának az apja,
késôbbi apósa már február 14-én
benyújtotta a washingtoni Szabadalmi Hivatalban, s március
elsô napjaiban Bell meg is kapta az értesítést
a szabadalmi jog odaítélésérôl.
A berendezés azonban még csak egészen gyenge
zörejek, hangfoszlányok átvitelére
volt képes. A kitartó kísérletezés
aztán március 10-én eredményt hozott.
Bell - ki tudja hányadszor - tagoltan mondta rá
a valószínûtlen berendezés membránjára:
"Mr. Watson, come here, I want to see you!". A másik
szobában lévô vevôkészülék
mellett ülô Watson szerszámokkal a kezében
igazgatta a berendezést, mely ekkor elôször
érthetôen továbbította Bell szavait.
Nem tudjuk, hogy tudatában volt-e akkor Bell, hogy találmánya
egy új korszak nyitányát jelenti. Annyi
bizonyos, hogy eredendôen nem a telefont akarta feltalálni,
hanem a távíró tökéletesítésén
fáradozott. A távíró abban az idôben
kezdett népszerû lenni és a városok
közötti összeköttetések kapacitása
már nem volt elegendô a sok távirat továbbítására.
Többen is azon törték a fejüket, hogy lehetne
egyetlen érpáron több távíró
jeleit továbbítani egyidejûleg. Ezen a problémán
dolgozott a távírógépeket gyártó
Western Electric jónevû mérnöke, Elisha
Gray, de ezzel volt elfoglalva a Western Union által támogatott
Thomas Alva Edison is. A két mérnök sokkal
jobb körülmények között dolgozhatott,
mint Bell, s valószínûleg a "hangtávíró"
szabadalmát nem is tudta volna elhódítani
elôlük, 1875 nyarán azonban a véletlen
közbeszólt. Az egyik beragadt rezgônyelv kiszabadításakor
Bell azt vette észre, hogy a nagy pendülést
a vevôoldal rezgônyelve hûen megismételte.
A vonalon tehát nem csak a jel, hanem a hang is átjutott
elektronikusan. Ettôl kezdve Bell a sokkal izgalmasabb
telefon kifejlesztésén dolgozott.
Most, 125 év elteltével kimondhatjuk: neki volt
igaza. Nevét még ma is több amerikai szolgáltató
ôrzi, a Bell által alapított "Bell Telephone
Company" távoli utódaként. A világon
már egymilliárd telefon mûködik, s ma
már azt is hozzá kell tennünk, hogy vezetékes
telefonról beszélünk, hiszen a több,
mint 700 millió mobil telefon már egy másik
korszak beköszöntét jelzi. Alexander Graham
Bell találmányának érdemei azonban
ettôl függetlenül - sôt talán éppen
ezért - elévülhetetlenek.
Amikor 1922-ben Bell meghalt, a feltaláló elôtti
tisztelgés jeleként a temetési szertartás
megkezdésekor egész Amerikában néhány
percre elnémultak a telefonok. Most, a találmány
125 éves évfordulóján ez már
elképzelhetetlen. Így csak arra kérjük
az Olvasót, hogy a következô telefonhívása
elôtt gondoljon egy pillanatra arra az emberre, aki megtette
az elsô nagy lépést a mai hírközlés
megteremtéséért.
Bartolits István