125 éves a telefon

"Mr. Watson, jöjjön át, látni szeretném!"

Éppen 125 esztendôvel ezelôtt, 1876. március 10-én következett be a történelmi esemény Bostonban. Alexander Graham Bell, a skót származású tanár, aki napközben halláskárosult gyermekeket tanított beszélni, esténként, de fôként éjjelente kitartóan folytatta kísérleteit segédjével Thomas Watsonnal, hogy sikerüljön az emberi beszédet elektromos úton továbbítania. A szabadalmat egyik tanítványának az apja, késôbbi apósa már február 14-én benyújtotta a washingtoni Szabadalmi Hivatalban, s március elsô napjaiban Bell meg is kapta az értesítést a szabadalmi jog odaítélésérôl. A berendezés azonban még csak egészen gyenge zörejek, hangfoszlányok átvitelére volt képes. A kitartó kísérletezés aztán március 10-én eredményt hozott. Bell - ki tudja hányadszor - tagoltan mondta rá a valószínûtlen berendezés membránjára: "Mr. Watson, come here, I want to see you!". A másik szobában lévô vevôkészülék mellett ülô Watson szerszámokkal a kezében igazgatta a berendezést, mely ekkor elôször érthetôen továbbította Bell szavait.
Nem tudjuk, hogy tudatában volt-e akkor Bell, hogy találmánya egy új korszak nyitányát jelenti. Annyi bizonyos, hogy eredendôen nem a telefont akarta feltalálni, hanem a távíró tökéletesítésén fáradozott. A távíró abban az idôben kezdett népszerû lenni és a városok közötti összeköttetések kapacitása már nem volt elegendô a sok távirat továbbítására. Többen is azon törték a fejüket, hogy lehetne egyetlen érpáron több távíró jeleit továbbítani egyidejûleg. Ezen a problémán dolgozott a távírógépeket gyártó Western Electric jónevû mérnöke, Elisha Gray, de ezzel volt elfoglalva a Western Union által támogatott Thomas Alva Edison is. A két mérnök sokkal jobb körülmények között dolgozhatott, mint Bell, s valószínûleg a "hangtávíró" szabadalmát nem is tudta volna elhódítani elôlük, 1875 nyarán azonban a véletlen közbeszólt. Az egyik beragadt rezgônyelv kiszabadításakor Bell azt vette észre, hogy a nagy pendülést a vevôoldal rezgônyelve hûen megismételte. A vonalon tehát nem csak a jel, hanem a hang is átjutott elektronikusan. Ettôl kezdve Bell a sokkal izgalmasabb telefon kifejlesztésén dolgozott.
Most, 125 év elteltével kimondhatjuk: neki volt igaza. Nevét még ma is több amerikai szolgáltató ôrzi, a Bell által alapított "Bell Telephone Company" távoli utódaként. A világon már egymilliárd telefon mûködik, s ma már azt is hozzá kell tennünk, hogy vezetékes telefonról beszélünk, hiszen a több, mint 700 millió mobil telefon már egy másik korszak beköszöntét jelzi. Alexander Graham Bell találmányának érdemei azonban ettôl függetlenül - sôt talán éppen ezért - elévülhetetlenek.
Amikor 1922-ben Bell meghalt, a feltaláló elôtti tisztelgés jeleként a temetési szertartás megkezdésekor egész Amerikában néhány percre elnémultak a telefonok. Most, a találmány 125 éves évfordulóján ez már elképzelhetetlen. Így csak arra kérjük az Olvasót, hogy a következô telefonhívása elôtt gondoljon egy pillanatra arra az emberre, aki megtette az elsô nagy lépést a mai hírközlés megteremtéséért.

Bartolits István