Nyilvános távközlés

 

Az Apple gépektôl a mikrohullámú internetig

Amikor 3x1 több, mint három...

Egy olyan feltörekvô cég sikertörténete lehet az ACE Telecomé, amely egyúttal a kooperatív üzleti gondolkodásban rejlô elônyöket is jól példázza. Az utóbbi évek fejlôdését látva a társaság az üzleti kommunikációs piac egyik szeletének meghatározó szereplôjévé is válhat. A cég létrejöttének hátterérôl az egyik ügyvezetôvel, Wéber Gyôzôvel beszélgettünk.
- Az ACE Telecom 1996-97 fordulója táján jött létre, tulajdonképpen három cég összeolvadásából. Én eredetileg az Amicus Apple Dealer Kft. vezetôje voltam, s e munka során kerültem kapcsolatba Farmosi Attilával, a Threef Kft. ügyvezetôjével. Ô IBM kompatíbilis PC-ben utazott, s amikor vegyes hálózatokat kellett kiépíteni, tapasztalataink alapján cégét választottuk partnernek. A harmadik alapító a Typhoon Kft. ügyvezetôje, Varga Gábor volt, velük nyomdai elôkészítési munkák során részben konkuráltunk, részben együttmûködtünk. A kilencvenes évek közepén már kezdett elterjedni az üzleti világban az internet, s azon üzletfeleink körében, akiket különbözô informatikai szolgáltatásokkal, számítógépekkel láttunk el, felmerült erre az igény. Ez adta az alapötletet az új cég megalakításához.
- Kizárólag internet-szolgáltatás volt a profil?
- Kezdetben csak ebben gondolkodtunk, azonban hamar rájöttünk, hogy érdemes behozni a cégbe a többi tevékenységet is, mindazokat, amelyeket az alapítók korábbi cégeikben külön-külön folytattak. Ma már úgy fogalmaznék, hogy teljes körû kommunikációs szolgáltatásokat nyújtunk, amelynek csak egy része az internet.
- Elsôsorban közepes, vagy nagyobb sávszélesség igényû vállalkozások kiszolgálására szakosodtak. Milyen megoldások lehetségesek e téren?
- Különösen a nemzetközi tulajdonosi háttérrel rendelkezô társaságok körében merülhet fel számos nem szokványos igény. Például egy nyugati vállalat hazai leányvállalatához küldhetnek rendszeresen nagyobb méretû dokumentumokat. Amikor 30-40 megabájtos fájlokat kell elküldeni, nem célszerû az internet hálózatot használni, legfeljebb ha a magyar egység és a nyugati központ között bérelt vonali kapcsolat áll fenn. Ez azonban egyáltalán nem olcsó dolog, elég jól modellezhetô, hogy milyen jellegû és nagyságú forgalom mellett éri meg kiépítése. Ezért az említett esetben az elektronikus dokumentumok gyors továbbítására jó megoldás az ISDN-en keresztüli adatkommunikáció. Forgalmazunk egy olyan számítógépes ISDN kártyát, amely PC-ben és Macintosh-ban egyaránt használható, és némi túlzással tetszés szerinti ISDN csatornát lehet vele összefogni. Így a nagyméretû fájlok átvitelénél nemcsak 64 k, hanem 256 k, vagy akár 2 megabites átviteli sebesség is elérhetô a két számítógép között. Az így elküldött anyagot a magyarországi telephelyen aztán igény szerint lehet használni, kiírni CD-re és úgy tovább küldeni stb.
- Nem mindenkinek éri meg ennyi ISDN csatornát fenntartani...
- Arra törekszünk, hogy ügyfeleinknek lehetôleg teljeskörû informatikai, kommunikációs szolgáltatásokat nyújtsunk. Vagyis nemcsak a hálózat berendezéseit tudjuk leszállítani, beüzemelni, ahhoz az internet kapcsolatot biztosítani, hanem például outsourcing jellegû szolgáltatásokat is tudunk nyújtani. Ha kell, akkor privát hálózatot is tudunk kiépíteni és üzemeltetni az ügyfél kívánságára.
- Hogyan jutottak el odáig, hogy a fôvárosban mikrohullámú bérelt vonali szolgáltatásokat tudnak nyújtani?
- A cég megalakulása után nem sokkal kezdett el kialakulni a Hajógyári-szigeten egy "üzleti negyed", ahol kiépítettük azóta is üzemelô privát hálózatunkat. Ez a hálózat nemcsak a beszéd alapú szolgáltatásokat, hanem az adatátvitelt, ezek integrációját, és számos kapcsolódó területet (tûzvédelmi, biztonsági kommunikációs rendszert) is magába foglal. Úgy láttuk jónak, ha rendelkezésünkre áll egy, a Matáv kommunikációs csatornáitól független átviteli közeg is - hiszen a rézdrótot is átvághatják például egy félresikerült útfelbontásnál és hasonlóknál. Mint internet szolgáltató, megvan a jogosultságunk ahhoz, hogy kiépítsünk egy közvetlen kapcsolatot a belföldi és nemzetközi peering központhoz. Ezt oldottuk meg elôször mikrohullámú összeköttetéssel.
- Mennyire kockáztattak üzletileg ezzel a nem kis beruházással?
- Mindig arra törekedtünk, hogy a partnereink valós igényeit szolgáljuk ki. Ezért ebbe a beruházásba is azért mentünk bele, mert a hajógyári-szigeten kívül is voltak bérelt vonali szolgáltatást kívánó ügyfeleink. Tehát nem a kiépített kapacitáshoz kerestünk vevôket, hanem partnereink igényei alapján fejlesztettük ki a szolgáltatást.
- Mi az igazán vonzó ebben a MetroLink névre hallgató mikrohullámú bérelt vonali kommunikációban?
- A megoldás nagyszerûsége abban áll, hogy minden olyan helyen, ahol a bázisállomásunkra rálátás van, igen rövid idô alatt 64 kilobittôl 2 megabites másodpercenkénti sebességig terjedô pont-pont összeköttetés építhetô ki, nagy gyorsasággal és alacsony költségek mellett, hiszen nem kell feltúrni az utcát, kábeleket fektetni stb. A csatlakozási felület egy szabványos 10 megabites Ethernet port, tehát helyi hálózatok is könnyedén ráültethetôk például az internetre. Természetesen nemcsak ilyen jellegû adatkommunikációra használható, hanem két telephely magánhálózatban történô összekötésére, IP telefónia ráültetésére, adat-hang integrációs szolgáltatások nyújtására és a többi. Természetesen ezek során kiemelt figyelmet fordítunk a biztonság kérdéseire is.
- Ha megnézzük a cég forgalmi adatait, szép növekedést látunk, hiszen az 1997-es 5 millió forinttól indulva tavaly 130 milliót meghaladó értékig jutottak. Milyen cégfilozófia segít ebben?
- Nagyon fontosnak tartjuk az ügyfelekkel való személyes kapcsolattartást. Egy cég igényét akkor lehet igazán felmérni, ha idôt töltünk el nála, látjuk mit csinálnak. Ennek ismeretében lehet testreszabott, jó megoldásokat ajánlani. Nem tartjuk jónak, ha fölösleges megoldásokat és eszközöket tukmálunk a vevôre. Azt tapasztaljuk, hogy tanácsot, megoldást kérô partnereink egy-két év alatt olyan szintre fejlôdnek, hogy helyesen ítélik meg, korábban jó megoldást adtunk-e nekik. Ha nem, akkor megválnak tôlünk, ha igen, akkor hosszú távon is nyereséget hozó partnereink maradnak.

B. J.


Mi történt a hi-tech cégekkel?

Kipukkadt a dotkom luftballon

Sok évi ígéretes diadalmenet után aggasztó hírek hallatszanak a fejlett technológiával foglalkozó cégek háza tájáról. Mi történt az utóbbi idôben és kiket érint ez a folyamat? Pontosan talán válaszolni sem lehet erre a kérdésre, inkább csak találgatni, mi volt fontos és mi kevésbé abban, hogy megtört a hi-tech cégek lendülete.
Érdekesebb kérdésnek számít a jövô, hiszen nem mindegy, hogy csak átmeneti megtorpanásról vagy tartós visszaesésrôl van szó. A következôkben néhány mozaikot tárunk az Olvasók elé, melyek talán segítenek egy keveset a kérdés megválaszolásában.
Kezdjük a tényekkel. Az utóbbi idôben sokat lehetett hallani arról, hogy egymás után jelentenek csôdöt az USA-ban a dotkom cégek, melyeknek nem sikerült beváltaniuk a hozzájuk fûzött reményeket. Ugyancsak hallani lehetett arról, hogy a tôzsdén a hi-tech cégek reprezentánsait tömörítô NASDAQ index jelentôsen visszaesett. Végül, de nem utolsó sorban egymás után jelentik be a nagy távközlési gyártó cégek, hogy jelentôsebb - 10-30 százalékos - létszámleépítésre készülnek a következô idôszakban. Eredményeik sem mutatják azt a dinamizmust, ami az elôzô évekre jellemzô volt, sôt az elsô negyedéves mérlegek sok esetben veszteséget mutatnak.
Ahhoz, hogy ezeket az egymással összefüggô és mégis eltérô gyökerû eseményeket megértsük, vissza kell mennünk idôben. Bôgel György szerint, aki a Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesület közgyûlésén éppen ezt a kérdést elemezte, a sarokpont 1995. augusztus 9-e volt.
Ekkor ment tôzsdére a Netscape, a Mark Andreessen vezérelte ígéretes cég, az igazán jól használható böngészôprogram forgalmazója. A dátum azonban nem a technológia, hanem a pénzügyek szempontjából fontos. A Netscape részvényei ugyanis a reggeli induló 7 dollárról napközben 36 dollárra emelkedtek, s végül 29 dolláros árfolyamon zárták a napot. December 5-én pedig a Netscape részvények már 85 dollárt értek.
Négy hónap alatt 12-szeres árfolyam, azaz évi 3600 %-os kamat!! Ez az, ami a befektetôk legszebb álma, különösen így, hogy ehhez különösebb spekuláció nélkül lehet hozzájutni. Hiszen mindenki látta, hogy a vállalkozás mögött termék van, méghozzá olyan termék, melyet még Bill Gates is csak kétes módszerekkel tudott sarokba szorítani, mikor ráébredt, mekkorát tévedett az Internet szerepével kapcsolatban.
A tôzsde tehát megjegyezte, hogy érdemes az új gazdaság cégeibe invesztálni, mert szinte nyerôautomataként mûködnek. És az új gazdaság cégei valóban így mûködtek - látszólag. Volt olyan induló vállalkozás, amely már pár nappal a tôzsdére kerülése után 6-8-szoros tôkét tudhatott a zsebében. A befektetôk abban bíztak, hogy ezek a cégek nagy eredményeket fognak elérni és zsákszámra hordták beléjük a pénzt abban a reményben, hogy a növekedés az ô pénztárcájukat is gazdagítja.
A kockázat minimálisnak tûnt, hiszen világosan látszott, hogy az Internet valóban növeli a cégek hatékonyságát a marketingben, a kapcsolattartásban, tehát alapvetôen logikus, hogy az ezt kihasználó cégek nagy eredményeket tudnak elérni. Bôgel szerint beindult a pozitív spirál, a gyorsuló technológiai fejlôdést felkapja a gazdaság, ettôl növekszik a termelékenység, a gazdaságosság, nônek a jövedelmek, amitôl felpezsdül a részvénypiac, ettôl újabb cégek születnek, ami tovább erôsíti a technológia fejlôdését és így tovább.
Ez a gyorsuló spirál emelte felfelé a gazdaságot a kilencvenes évek közepétôl egészen a legutóbbi idôkig. Jelentôs invesztíciók történtek az informatika területén és megnôtt a kockázati tôke szerepe is ezen a pezsgô piacon. Mindenki szívesen fektetett be az infokommunikáció területére, mert biztos volt a nyereség. A lakosság is elkezdett költekezni, akár még hitelek árán is gyorsítani a spirál felfutását.
Ha azonban létezik pozitív spirál, akkor a lánc megszakadása esetén akár egy negatív spirál is megindulhat, ami egy tartós tôzsdei recessziót is elôidézhet. Bôgel szerint a jelenlegi megtorpanás akár ennek az elôjele is lehet, s ha ez a negatív spirál valóban beindul, akkor kezd a jelenlegi helyzet komolyra fordulni. Nem biztos azonban, hogy valóban a spirál megszakadásáról van szó, lehet, hogy csak egyfajta kijózanodás következtében laposabb pályára áll a növekedés.
Igen ám, de mitôl következett be a megtorpanás? Nos, ennek az oka éppen a túlzottan könnyû piacra lépésben található meg. A kockázati tôke ugyanis egyszerûen gondolkodik. Ha befektet tíz vállalatba, elég, ha csak három üt be, a többi hét veszteségét ennek a háromnak a nyereségébôl bôven fedezni lehet. Olcsóvá vált tehát a pénz ebben a világban, szinte bármire lehetett tôkét szerezni, nem volt kellô kontroll a vállalkozások átgondoltsága, sikeressége felett.

 Valóban van dotkom összeomlás?

A tények persze makacs dolgok, tehát "valami van", de ha statisztikai alapon vizsgáljuk ôket, lehet, hogy másik arcukat mutatják. A dot.kom Internet Consulting cég - mely egyébként köszöni szépen, jól van - megvizsgálta a statisztikákat és a következôre jutott. Európa egyik internetes nagyhatalmában, Nagy-Britanniában 2000-ben közel 15 ezer cég ellen indult felszámolási eljárás. Ez az adat hasonló az elôzô évek átlagához, tehát nem kiugró értékrôl van szó. Errôl a 15 ezer cégrôl azonban mit sem tudunk, mert nem kerültek sehol címoldalra, nem jutottak el a hírek hozzánk. Ezzel szemben a megszûnt közel 50 dotkom cég mindegyike valamelyik újság címoldalára került. Pedig az 50 cég a 15 ezernek mindössze a 3,3 ezreléke. Lehet, hogy még sincs annyira nagy dotkom összeomlás?


Különösen a csak az Interneten létezô dotkom cégek (lásd Modem Kisszótár) kerültek abba a helyzetbe, hogy jócskán túlértékelte ôket a tôzsde, miközben nem voltak mind életképesek. A 98-99 körül gomba módra elszaporodott dotkom cégek egy darabig éltek a megkapott tôkébôl, de bevételük messze nem fedezte a kiadásokat, a veszteségek lassan felélték a befektetôk bizalmából megkapott induló tôkét és az ezredforduló táján több ilyen cég is csôdbe került. Ezek a vészjelzések hirtelen felébresztették a befektetôk eddig alvó óvatosságát és a folyamatok - legalábbis átmenetileg - valóban megfordultak.
Ez a megtorpanás azonban nem csak a dotkom cégekre hatott vissza, hanem az összes hi-tech céget sújtotta. A NASDAQ index ugyanis valamelyest túlértékelt volt, de ezt a túlértékeltséget a piac nem egyenlítette ki egészen a megtorpanásig. Akkor viszont a riadalom hatására nem csak a túlértékeltséget kompenzálták a tôzsdei árfolyamok, hanem megindult egy általános tôzsdei kivonulás a hi-tech piac minden részébôl. Ezt a kivonulást csak azok a cégek tudták jól kompenzálni, melyeknek komoly anyagi tartalékai voltak a hullámvölgy áthidalására.

 Hol mekkora a hullámvölgy?

Az Ericsson Magyarország vezetôje, Fodor István szerint valóban van különbség az USA és az Európa által átélt hullámvölgy között, mert ennek a mértéke az USA-ban a nagyobb. Európa tehát kevésbé érezte meg ezt, bár a hatások némi késleltetéssel nyilván begyûrûznek Európába is. Még kedvezôbb azonban a helyzet, ha Magyarországot nézzük, mert itt már teljesen optimisták lehetünk. Nálunk a tôzsde korántsem annyira meghatározó, mint az USA-ban vagy Európában. Remény van tehát arra, hogy a magyar Ericsson nem érzi meg ennek a hatását.
A multinacionális cégek természetesen különbözôképpen reagálnak a közelmúlt történéseire, vannak, akik gépiesen létszámleépítéssel élnek minden piacon, de az Ericsson nem így gondolkodik. Van annyi rugalmasság a cégben, hogy eltérô módon kezelje az egyes régiókat. Az Ericsson a cégen belüli rekonstrukciót az egyes részegységek sebessége, teljesítménye, költségei figyelembe vételével hajtja végre és ebben a tekintetben az Ericsson Magyarország igen jó helyzetben van. Fodor István tehát nem fél attól, hogy ez a hatás begyûrûzne a magyar Ericsson házatájára, hanem éppen ellenkezôleg, úgy gondolja, hogy ebben a még hatékonyabb, még dinamikusabb felállásban az Ericsson Magyarország szerepe tovább erôsödhet.


A csak kockázati tôkére épülô, saját tartalékkal nem rendelkezô, induló dotkom cégek többsége erre nem volt felkészülve, s az elsô kivonulási hullám már ôket is magával ragadta. Ez viszont már komoly hatással volt a tôzsdei árfolyamokra is, melyek elindultak lefelé. Bekövetkezett az általános hi-tech visszaesés, melynek következményeit elsôsorban az USA érezte meg, de a jelenség hatással van Európára is, csak nem olyan intenzitással.
A tôzsdei árfolyamok visszaesése jelentôs létszámleépítéseket indított meg a távközlési cégeknél is, mert nyilvánvalóvá vált, hogy a kereslet elôre tervezett növekedésére nem lehet tovább számítani. A túlértékeltség most már bizonyosan alulértékeltségbe csapott át, s mindenki azt érzi, hogy annak a tôkének csak a töredéke van a zsebében, mint amit egy évvel ezelôtt birtokolt. A kérdés már csak az, hol van a határa ennek az alulértékeltségnek.

 Szemben az árral

Vannak olyan cégek, akik a NASDAQ esése ellenére is optimisták és eredményeik is igazolják az optimizmusukat. A Nokia elsô negyedéves eredménye például 22 %-os nettó növekedést mutat, s Jorma Ollila szerint ez felülmúlja elôzetes várakozásaikat. Az Avaya Communications szintén jónak tekinti elsô negyedéves mérlegét, mely ugyan számszakilag minimális veszteséget hozott, de nem szabad elfelejteni, hogy ezt az eredményt számos, az átalakulással kapcsolatos egyszeri kiadás terheli.


(bartolits)


Macedóniában terjeszkedik a Matáv

Nagy növekedési lehetôség

Egy évvel ezelôtt áprilisban döntött úgy a macedón kormány, hogy értékesíti a macedón telefontársaság, a MakTel 51 százalékát. Szoros versenyben végül a Stonebridge Communications nevû konzorcium lett a gyôztes. A macedóniai székhelyû Stonebridge tagjai a Matáv (86,5 %), a Southeast Europe Equity Fund (6,1 %), és a Cosmotelco/Interamerican Holding (7,4 %).
A 2001. januárjában lezárult akvizíció kertében a konzorcium a MakTel 51 %-áért 343,3 millió eurót fizetett. A konzorcium elôtt adott az elvi lehetôség arra, hogy a középtávú jövôben növelje tulajdoni részesedését. Emellett a Matáv számára is lehetôség van a konzorciumon belül részvényhányada egy részének értékesítésére. A Matáv a vételárból ráesô 301,5 millió eurót a Deutsche Telekom által nyújtott kölcsönökbôl finanszírozza. A MakTel 2000-ben a Nemzetközi Számviteli Szabályoknak megfelelô eredménykimutatás szerint 201 millió eurós bevétel mellett 47 millió euró nettó profitot termelt, EBITDA-ja 82 millió, üzemi eredménye 62 millió euró volt.
Mint az a Skopjében tartott, közös Matáv-MakTel sajtótájékoztatón elhangzott, a Matáv többek között azért tartotta vonzónak ezt a befektetést, mert a macedón távközlési piac kiemelkedô növekedési lehetôségeket rejt magában, miközben a MakTel ma is jelentôs profitot termel.
Macedóniában valamivel több mint 2 millió lakos él, 60 százalékuk városi jellegû településen. Az egy fôre jutó GDP 1885 dollár. A vezetékes telefon ellátottság 2000 végén körülbelül 25, a mobiltelefon ellátottság mintegy 5 százalékos volt. A telefonhálózat digitalizáltsága magas, 82 százalékos.
A Matáv vezette konzorcium a tenderben kötelezettséget vállalt mintegy évi 100 millió euró nagyságú beruházásra. Ennek keretében idén 55 ezerrel szeretnék növelni az elôfizetôk számát. 58 ezer analóg vonalat kívánnak digitalizálni, és 306 km optikai kábelt kívánnak lefektetni. A meglévô kapacitások kihasználtságát 20 százalékkal szeretnék növelni. A mobiltelefon piacon az elôfizetôi számot szeretnék megduplázni.
A 2001 elején tartott közgyûlésen a Matáv átvette a MakTel irányítását az 51 százalékos tulajdonosi többségnek megfelelô mértékben. Megválasztották az új igazgatóságot és megerôsítették tisztségében Daniel Doncevet, a MakTel vezérigazgatóját. Az azóta eltelt három hónap alatt számos folyamatot indítottak el. Megkezdték a mobiltelefon szolgáltatást végzô részleg (MobiMak) önálló, 100 százalékos MakTel leányvállalatba való szétválasztását. A MobiMak jelenleg az egyetlen GSM szolgáltató Macedóniában, de várhatóan idén új mobilszolgáltató jelenik meg a piacon.
A MakTel beszerzéseire központosított rendszer bevezetését határozták el. A korábbi regionális központok helyett ezentúl a beszerzéseket központilag, a megelôzônél hatékonyabban végzik majd. A tarifák meghatározásánál Macedóniában is elindult a keresztfinanszírozás megszûnésének folyamata, a folyamat a nemzetközi és a mobil percdíjak csökkenésével és a havi elôfizetési díjak, valamint a helyi és belföldi beszélgetési díjak növekedésével jár.
További projektek is elindultak, így például a központosított számlázási rendszer bevezetése, az SAP rendszer bevezetése, valamint a szervezeti rendszer korszerûsítése. E folyamatok során felhasználják a Matávnál szerzett tapasztalatokat, és a Matáv számos szakembere dolgozik kint tanácsadóként és vezetô beosztásban.

(budai)


ISO minôsítés a Matáv KBI-nek

Tanúsított beszerzések

Az ISO 9001:2000 szabványainak megfelelô minôsítést tanúsító oklevelet vett át Rácz József, a Matáv Központi Beruházási Igazgatóság (KBI) igazgatója Kákonyi Andrástól, a hitelesítést végzô SGS Magyarország Kft. hitelesítési igazgatójától április 2-án. Az új szabványnak megfelelô minôségirányítási rendszer bevezetésével a KBI, illetve a Matáv a liberalizált távközlési piacon való eredményes szereplésre készül.
Straub Elek elnök-vezérigazgató az esemény kapcsán elismerôen beszélt a KBI munkájáról, s utalt arra, hogy módosulnak a célok, hiszen a sikeres jövô útja a hatékony beruházás. Ez azt jelenti, hogy a több százezer ügyfél bekapcsolása után a jövôben minôségi, célirányos beruházásokat szorgalmaznak. Manfred Ohl mûszaki vezérigazgató-helyettes egyebek mellett kiemelte, hogy ezentúl a megrendelôi kapcsolatot kell elôtérbe állítani és a komplex projekt menedzselési tevékenységet kell erôsíteni.
Rácz József elmondta, hogy a Matáv elkötelezett a minôségi szolgáltatás mellett, s ennek újabb jele a mostani tanúsítvány. A sikeres tanúsítással visszajelzést kaptak arra, hogy az igazgatóság folyamatai szabályozottak, összehangoltak és dokumentáltak. Az elért szint jó alapot biztosít a sikeres folytatáshoz. Az értékek közé tartozik a munkatársak szakmai felkészültsége, tapasztalata; az igazgatóság rugalmas alkalmazkodási képessége a piaci helyzet változásaihoz; az új technológiák bevezetésénél az innovatív szemlélet, kreativitás; a magas színvonalú szervezôi és koordinációs képesség. A KBI vezetôi és munkatársai elkötelezettséget vállaltak arra, hogy a mindennapi munkában alkalmazzák a minôségirányítási rendszert. Küldetésük: a Matáv kiváló belsô szolgáltatójává váljanak oly módon, hogy a beruházások lebonyolítása elôírt határidôre a tervezett források keretein belül gyors és hatékony munkavégzéssel valósuljon meg. A célok között szerepel, hogy javítsák a beszállítókkal való együttmûködés színvonalát, folyamatosan fejlesszék a partnerkapcsolatokat.
A KBI vezetése fontosnak tartja a kitûzött célok megvalósítását, ezért ösztönzi a csoportmunkát, a munkatársak kezdeményezéseit a hatékonyság növelése és a minôség javítása érdekében. Motiválja és tovább képezi dolgozóit, hogy képességeiket, tudásukat teljes mértékben a társaság céljainak megvalósítására fordítsák. A vezetéshez kapcsolódóan kialakította a minôségügyi vezetôi munkakört, s rendszeresen ellenôrzi a minôségirányítási rendszer mûködésének hatékonyságát.
A Központi Beruházási Igazgatóság idei legfontosabb feladatai közé tartozik a Matáv mûszaki területének 2001. március elsejétôl bekövetkezett változásából adódóan a KBI belsô folyamatleírásainak illesztése a Matáv új innovációs folyamatába, új együttmûködési megállapodások megkötése a társszervezetekkel, és ebbôl eredôen a módosított minôségügyi rendszer dokumentációk kiadása.
Rácz József igazgató elmondta, hogy az új szabvány szerinti minôségirányítási rendszer mûködését minden évben felülvizsgálják, tehát nincs mód "lazításra".

Cs. A.


Távközlési magánnyugdíjpénztár

Tízéves a Dimenzió

Ünnepi megemlékezést és küldöttgyûlést tartott a Dimenzió Biztosító Egyesület április 26-29-én Balatonkenesén annak kapcsán, hogy az egyesület éppen tíz esztendôvel ezelôtt, 1991. április 30-án alakult meg. A küldöttgyûlés újabb öt évre ismét Tölgyesiné dr. Nagy Olgát választotta meg a Dimenzió elnökének.
Az eseményen köszöntôt mondott Straub Elek, a Matáv elnök-vezérigazgatója, valamint a Dimenzió Biztosító Egyesület alapító tagjai közül Bierbaum Ottó, a Rábacom Rt. és a Pápatel Rt. vezérigazgatója és dr. Szász Károly, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnöke.
Dr. Pásztory Tamás, a Matáv vezérigazgató-helyettes kiemelte, hogy a Dimenzió létrehozásával javult az egyesülethez tartozó munkavállalók szociális és jóléti ellátása, ami egyre fontosabb szerepet játszik a munka világában. A Dimenzió erényei között említette az önkormányzati szellemet, az önkéntességet, a profizmust, a biztonságot, s a családiasság megtartásának szándékát.
Tölgyesiné dr. Nagy Olga a célokkal kapcsolatban utalt rá: az alapító dokumentum ma is hatályos preambuluma szerint az alapítók "a vállalati közösséghez való tartozás erôsítése, szociális biztonságuk elôsegítése és hozzátartozóik megsegítése érdekében - a közösség tagjainak kockázatközösségén alapuló önsegélyezô egyesületet alapítottak".
A Dimenzió elmúlt tíz esztendeje sok változást hozott az egyesület életében. Annak idején a Matáv alkalmazottait képviselô 80 küldött és a munkáltató mint jogi személy alakította meg a Távközlési Dolgozók Önsegélyezô Egyesületét, a ma már Dimenzió néven ismert biztosító egyesületet. Az egyesület, illetve a két pénztárral kibôvült Dimenzió-csoport nagy sikere, hogy a Matáv Rt.-én kívül mintegy száz - többnyire távközlési, informatikai - cég alkalmazottait tömöríti, emellett rendszereinek többsége számtalan lehetôséget biztosít az egyéni tagok részére is.
Mindezek alapján megvalósult egy korszerû, biztosítási alapon álló, a munkáltatók támogatását élvezô szociálpolitikai rendszer. Ez mára az országban szinte páratlan, hárompillérû, egymással összekapcsolható, de külön-külön is mûködô elemekkel védi az alkalmazottakat az idôskori, egészségbeli és más váratlan helyzetek által okozott anyagi kiszolgáltatottságtól. A Matáv gyakorlatilag valamennyi munkatársa tagja a Dimenzió-csoport legalább egyik, de sokan mind a három dimenziójának.
Az egyesület jelenleg az ország egyik legjelentôsebb biztosító intézete, amely 70 ezer biztosítási szerzôdéssel, 27 ezer fôs tagsággal, 16 milliárd forint vagyonnal rendelkezik. A megalakulást követôen, 1992 végére a taglétszám elérte a 11 ezret, a vagyon pedig a félmilliárd forintot. A tagok 1992 végén kezdeményezték, hogy az egyesület bôvítse tevékenységét biztosítási szolgáltatásokkal, ennek megfelelôen 1993. március 17-én a küldöttgyûlés határozott az "önsegélyezô és biztosító egyesületté" való átalakulásról. Ettôl kezdve a Dimenzió az önsegélyezés keretében nyújtott sokszínû segélyek és támogatások mellett különbözô biztosítási módozatokat kínál. A baleset, rokkantság, halál esetén járó szolgáltatási összegek érdemi segítségnyújtást jelentenek a bajba jutottak részére.
Az egyesület legmarkánsabb szolgáltatása az önkéntes nyugdíj-kiegészítô rendszer. A nyugdíjreform alapján az egyesület az országban az elsôk között megalapította a Dimenzió Magánnyugdíj-pénztárat 1997-ben. Eddig összesen 13 ezren döntöttek úgy, hogy ezt a magánnyugdíj-pénztárat választják. Az általa kezelt vagyon jelenleg eléri a 2,5 milliárd forintot. Az egyesület kezdeményezésére 1998-ban alakult meg a Dimenzió Egészségpénztár, amelynek a tagság egészségének megôrzését szolgáló szakmai programja egyedülálló az országban. Dr. Kricsfalvi Péter fôorvos, az egészségpénztár fôigazgatója "emberbiztosítónak" nevezte a pénztárat, mivel minden ténykedése a tagok egészségének megôrzésérôl, javításáról szól.
Mára az ország vezetô egészségpénztára, több mint tízezer tagot számlál, s több száz - magas szintû elvárások szerint kiválasztott - szolgáltatóval kötött szerzôdés alapján látja el tevékenységét az ország egész területén. Az eltelt másfél év alatt jelentôs azoknak a száma, akik a szív- és érrendszeri, valamint az emésztôszervi szûrésen vettek részt. Ezeken a vizsgálatokon sikeresen szûrték ki az esetleg beteg tagokat, s gondoskodtak további ellátásukról. Az évente ismétlôdô fogászati program keretében tavaly 5367 pénztártag szûrését végezték el. Az egészségôrzô és a fogászati programban számos pénztártag családtagja is részt vett. Az egyéni számla felhasználása jelentôs mértékben növekedett, a tagok a rendelkezésükre álló összeg mind nagyobb részét költik nem fogászati jellegû szolgáltatások igénybevételére. Aránylag nagyobb tételt jelent a természetgyógyászat, ennek harmada fitness szolgáltatás vásárlása. Komolyabb tényezô a magánorvosi ellátás, valamint a gyógyfürdô és a rehabilitáció. A szolgáltatások körét egyébként folyamatosan bôvítik, a legújabbak közé tartozik a stresszkontroll-program és a meditációs szolgálat.
Az ünnepi megemlékezésen mások mellett elôadást tartott Bogár László, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára, aki a humántôke újratermelôdésének globális dilemmáiról, valamint Skrabszky Árpád, a Magyar Pénztárszövetség elnöke, aki a társadalmi tôke és a tôkepiac szerepérôl beszélt. Dr. Csehák Judit, a Pénztártanács elnöke, aki szintén tagja a Dimenzió Egészségpénztárának és Magánnyugdíj-pénztárának, utalt rá, hogy az emberek egyre inkább nem kliensként, hanem szavazópolgárként, dönteni akaró tagokként lépnek fel a pénztárakban, s ez a fejlôdés motorja is. Bár a nyugdíjpénztárak megtakarításai nônek Magyarországon, nyugaton ennek a többszörösét fizetik ki erre a célra. Emelkedik az egészségpénztárak taglétszáma is - jelenleg mintegy 120 ezer embert érint hazánkban -, de például az Egyesült Államokban vagy Svájcban a lakosság 74 százaléka számít tagnak.
Dr. Fehér János professzor, a Magyar Életbiztosítási és Orvostani Társaság elnöke a korszerû táplálkozásról és az életmódról tartott elôadást. Emlékeztetett rá, hogy az ókori Egyiptomban egy negyven éves ember már öregnek számított, míg jelenleg az Egyesült Államokban a lakók 80 százaléka 80 esztendôt is megélhet. Magyarországon az utóbbi évtizedekben lassabban nôtt az átlagéletkor, mint nyugaton: 1910-ben a magyar férfiak 50, a nôk 55 éves korukig éltek - nyugaton szintén körülbelül ennyi volt az átlagos életkor abban az idôben -, 1998-ban 68, illetve 73 évre számíthattak - nyugaton 75, illetve 80 esztendô az átlag jelenleg.
Az okok között említhetô, hogy míg nyugaton stagnál, hazánkban nô a rákos megbetegedések száma, s ugyanez érvényes az alkoholos májzsugorodásra is. A vörösbor mértékletes fogyasztásának ugyanakkor kimutathatóan kedvezô hatása van bizonyos szív- és agyérrendszeri betegségekre. Orvosok számításai szerint 2050-ben a várható élettartam 100 év lehet - ha jobban vigyázunk egészségünkre. Ebbôl a szempontból fontos tényezô a mértékletesebb alkoholfogyasztás, a dohányzás mérséklése, a fizikai aktivitás, a stressz csökkentése, a megfelelô táplálkozás.

Csarnai Attila


Beszámoló a 4. Projekt Menedzsment Fórumról

Merjünk-e hinni Goldrattnak?

Idén negyedik alkalommal rendezte meg a Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesület a Távközlési és Informatikai Projekt Menedzsment Fórumot. A szervezô bizottság hatékony munkát végzett, mert 105 cég több mint 280 szakembere jelentkezett az egész napos rendezvényre, melyen 30 elôadás hangzott el és két kerekasztal-beszélgetésre is sor került.
Dr. Prónay Gábor, a Fórum atyja, a szervezô bizottság elnöke bevezetôjében elmondta, hogy a projekt menedzsment mára már itthon is elfogadottá vált, a cégek, vállalatok felismerték, hogy erre valóban szükség van. Egyre több ajtóra kerül fel a "projekt menedzser" tábla, de a módszer filozófiája sokszor sajnos elsikkad. Hiába van projekt és hiába van menedzsere, ha az érdekeltek egy része nincs benne a projekt elôkészítésében és vezetésében, ha feleslegesen vannak végtelenbe nyúló értekezletek, de az érdekegyeztetés elmarad. Hiába vesznek részt tehetséges emberek a projektben, ha nem az a feladatuk, amihez értenek, amire alkalmasak. Sokszor hiányzik a résztvevôk motivációja és a felsô vezetés sem adja meg a szükséges támogatást a projekt mûködéséhez. Az is komoly gondot jelent itthon, hogy nem tudjuk tiszteletben tartani mások idejét, sokszor a sajátunkat sem.
Ezek a problémák a legjobban eltervezett projektet is zátonyra tudják futtatni, pedig vannak nehézségek a helyi gondokon túl is. A globalizáció következtében egyre többször kell különbözô kultúráknak együtt dolgozniuk, ami nem könnyû dolog az eltérô viselkedési minták, reakciók miatt. A fokozódó integráció egyre jobban megköveteli az állandó együttmûködést. Negyedik alkalommal is van tehát mivel foglalkoznia a Fórumnak, melynek megszervezését több, mint harminc cég támogatta.
Nos, a kitûnô hangulatú Fórum valóban igazolta Prónay bevezetô szavait. Az elôadásokból kiderült, hogy egyre szélesebb körben jelenik meg a projektszemlélet, de az is bebizonyosodott, valóban sok még a probléma a projekt vezetése és a környezet kapcsolata között. Az elôadásokat követô kérdések, viták pedig megmutatták, hol vannak a felfogásbeli eltérések a szakma mûvelôi között.
Megjelentek a konferencián a projekt menedzsment új irányvonalai is. Nemeslaki András, a Budapesti Közgazdaság-tudományi és Államigazgatási Egyetem elôadója Eliyahu Goldratt 1997-ben megszületett elméletével foglalkozott, mely nemzetközi szinten is megosztotta a szakmát. A "Kritikus lánc" címû kötetében Goldratt megállapítja, hogy a projekt menedzsment területén a hatvanas évek óta nem történt semmilyen alapvetô újítás, s ennek apropójából kezdi megvizsgálni az alapfeladatot. Általában a projektek kezelésénél a legfontosabb kérdés, hogyan lehet a bizonytalanul megbecsülhetô határidôt biztossá tenni. Ezt két módszerrel szokás kezelni, az egyik Parkinson, a másik Murphy nevével fémjelezhetô. Parkinson szerint egy tevékenység mindig kitölti a rászánt idôt, azaz semmi nem készül el elôbb, mint a határidô. Murphy szerint viszont ami elromolhat, az el is romlik, tehát bôséges ráhagyással kell becsülni az egyes fázisokat. Ebbôl kiindulva 85, 90 vagy 95 %-os konfidenciájú becslésekkel dolgozik a projekt tervezôje, azaz "kipárnázza a projektet", s ezeket a becsléseket teríti szét a projekten, azt gondolva, hogy ezzel jól lehet kezelni a kockázatokat. Az ilyen módon elkészülô ütemterv jól széthúzott határidôket tartalmaz, mindenhol van tartalék, de a Parkinson-effektus miatt az egyik tartalék nem tud besegíteni a másiknak.
Ehelyett Goldratt azt javasolja, hogy becsléseinkben legyünk agresszívek, mellôzzük a kipárnázást, s ezzel párhuzamosan szüntessük meg a részhatáridôket, amik úgyis csak arra jók, hogy eltereljék a figyelmet a véghatáridôkrôl. A részhatáridôk megléte hozza be ugyanis a Parkinson jelenséget, s ezzel lehetetlenné teszi a projekt gyorsítását. A másik lényeges megállapítás, hogy a menedzsment hagyja dolgozni az erôforrásokat és ne avatkozzon be mindaddig, amíg nem szükséges. A menedzsment feladata az, hogy az erôforrások rendelkezésre állásának a feltételeit biztosítsa.
A projekt ezek után úgy építhetô fel, hogy elkerüljük az erôforrások közös használatát, a multitaszkingot, s a kialakult idôdiagram és a véghatáridô között keletkezik egy puffer, amit projekt puffernek nevezünk és ami most már az egész projektre nézve közös. A mellékágakban is keletkeznek pufferek, amit folyampuffereknek hívunk és a fôágat védik a mellékágak csúszásától. A fôágat nevezi Goldratt kritikus láncnak, errôl kapta a módszer is a nevét.
Igen ám, de hogyan lehet a projekt idômérlegét kézben tartani, ha nincsenek részhatáridôk? Nos, erre is megvan a módszer. Azt kell figyelni a projekt folyamán, mennyi van még hátra a projekt pufferbôl. Ha annak az elsô harmadát a projekt felélte, még semmi baj. Ha a második harmadban járunk, akkor fel kell készülni a projekt gyorsítására, de beavatkozni még nem kell. Ha azonban a projekt a puffer harmadik harmadát kezdi felélni, akkor már határozott beavatkozás szükséges. Általában azonban erre nem kerül sor, mert a projekt elkészül.
Nemeslaki a kritikus lánc módszerének hazai alkalmazására nem tudott példát mondani, de több külföldi példát említett. Az egyik egy félvezetô gyár felépítése volt, ahol a szokásos 54 hónap helyett 13 hónap (!) alatt készült el a zöld mezôs beruházás, pedig közben egy 40 napos idôjárási krízis is hátráltatta a munkát. A másik példa a "Humanic for habitant - Habitant for humanity" program, melynek keretében összeszokott csapatok építenek fel faházakat a szegényebb rétegek számára. A kritikus lánc módszerével egy négy hálószobás faház 44 perc 33 másodperc (nem elírás, háromnegyed óra!!) alatt készült el, ami közel egy órával jobb idô, mint a hagyományos projekt menedzsment módszerrel épült házaké.
Veréb Elemér, az e-Group Magyarország vezérigazgató-helyettese a projektirányítás elôtt álló kihívásokkal foglalkozott. Véleménye szerint új módszerekre azért van szükség, mert a projektek száma erôsen nô, szerepük egyre jelentôsebb a vállalat életében, de éppen emiatt áttekinthetetlenné is vált az egész rendszer. A jövôt igen plasztikusan megjelenítô elôadó 9 kritikus sikertényezôt jelölt meg elôadásában. Fontos, hogy már nem egyes projektek, hanem a teljes projektportfólió sikere lesz a mérce, ez tudja emelni a cég üzleti értékét. Alapvetôvé válik a szerzôdésmenedzsment, mert a sok projekt miatt ennek kiemelt szerepe lesz. Lényeges pont a projektkommunikáció, mert a projektben részt vevô belsô és külsô partnerek csak hatékony kommunikációval tudnak megfelelni a rövidülô reakciók igényének.
Az elôadó bevezette a projektirányítás fejlettségét mérô PM Képességi és Érettségi Modellt (PM KÉM), mely öt szintre sorolja be a projekt menedzsmentet. Az 1. szint a kezdeti, ahol a projektvégrehajtás még ad hoc jellegû, s a siker egyéni erôfeszítés eredménye. A 2. szinten a folyamat alapelv már a megismételhetôség. A 3. szinten a PM folyamatok dokumentáltak, egységesek és integráltak a vállalat más irányítási rendszereinek folyamataihoz. A 4. szinten a PM folyamatok ismertek, értelmezettek, mértek és kontrolláltak, míg végül az 5. szinten már a PM folyamatok folyamatos fejlesztése is megtörténik.
Konklúzióként az elôadó megfogalmazta, hogy a következô években a projektirányításnak ki kell törnie az "egy idôszakos erôfeszítés, feladat végrehajtásának módszertana" skatulyából és úgy kell beépülnie a vállalati struktúrába, mint a szervezeti mûködés alapdimenziója, az üzleti értékteremtés fontos eleme, a stratégia megvalósításának hatékony eszköze. A jövôben ezáltal a projekt menedzsment a vállalatirányítás meghatározó alrendszerévé válik.
A Fórum érdekes színfoltját jelentették azok a kerekasztal beszélgetések, ahol államigazgatási cégek, közszolgáltatók és a versenyszférában mûködô vállalkozások illetve konzultáns cégek projekt vezetôi osztották meg a hallgatósággal tapasztalataikat, gondjaikat. A délelôtti kerekasztal elsôsorban a vevôi igényekkel, míg a délutáni a projektek finanszírozási kérdéseivel foglalkozott.
Természetesen ezen a Fórumon is nagy érdeklôdés kísérte azokat az esettanulmányokat, melyek a délutáni szekcióüléseken hangzottak el és lehetôséget teremtettek a szakmai vitákra illetve a tapasztalatok átadására.
Elôadás hangzott el a Matáv Rt. hálózatok összekapcsolásának számlázási rendszerét kiépítô projektjérôl, egy összetett call center kiépítésérôl az Avaya Magyarország részérôl, a Béghin-Say cukorgyárainak SAP projektjérôl. Komoly projektek indultak meg az államigazgatásban is, idén ezt az elôadást mutatjuk be az esettanulmányok közül.
A Hírközlési Fôfelügyelet SIMON projektjét Tomka Péter, a Mérésügyi Igazgatóság vezetôje mutatta be. A projekt a nevét a Spectrum Interference MONitoring rövidítésébôl kapta és feladata az, hogy egy országos mérôrendszert hozzon létre, mely a tavalyi Fórumon bemutatott FMS projekt kiegészítô része. Mindkét projektet az 1998. április 18-án megjelent Hírközlés-politikai Irányelvek kormányrendelet hívta életre, mely meghatározta, hogy mik az állam feladatai a frekvenciagazdálkodásban. A HIF ennek a feladatnak a hatékony és optimális elvégzésére indította el a két projektet.
A SIMON projekt két fázisban valósul meg. Az elsô fázis 1999 januárjában kezdôdött és 2000 novemberében ért véget, amikor megszületett az a mintarendszer, mely már alkalmas az országos rendszer modellezésére, bár a monitoring központon kívül még csak két fix és két mobil állomásból áll. Az elôadás az elsô fázis tapasztalatairól számolt be, a második fázis - a teljes országos rendszer kiépülése - ugyanis csak 2003-ra lesz készen.
Tomka Péter ismertette a projekt felépítését, a projekt szervezetét és kiemelte, hogy különösen fontosnak tartja a Projekt Felügyelô Bizottság munkáján kívül a belsô kontrolling szerepét, mely a projekt termékének a leendô felhasználóiból áll és rendszeresen kontrollálják a projekt alakulását. A belsô kontrolling csoport részt vett a célok meghatározásában, a projekt kialakításában és véleményük azért kiemelten fontos, mert ôk lesznek a termék felhasználói. Ez a módszer jelentôsen segíti a projekttel szembeni elvárások és érdekek célszerû összehangolását, végsô soron a projekt végeredményének az elfogadását.
Az elôadó külön kitért a projekt kockázati kérdéseire, s kiemelte, hogy hosszú dilemma volt abban a kérdésben, hogy egy- vagy kétfázisú legyen a projekt, illetve hogy egy vagy több szállítóval valósítsák meg a rendszert. A kockázati tényezôk analízise után a kétfázisú megvalósítás és a többszállítós rendszer mellett döntöttek, mert a komplex kockázati tényezô így a legalacsonyabb, jóllehet a projekt így nagyobb odafigyelést igényel.

B. I.


Hazai eredménybôl nemzetközi termék

Magyar kutatók sikere

HAZAI kutatók ötletébôl nôtt ki az a szoftver eszköz, amit az Ericsson Magyarország Kutatási-fejlesztési Igazgatóságán belül mûködô Netperf egység mutatott be 2001. április közepén.
Az úgynevezett Plasma platform eredetileg az ATM hálózatok szimulációjára szolgált, mára azonban, hat év kitartó kutatás és fejlesztés után, egy olyan univerzális eszközzé vált, ami képes arra, hogy tetszôleges bonyolultságú telekom hálózatot tervezzenek illetve szimuláljanak vele.
A szakemberek elmondták, hogy a világ minden részén használják ezt az eszközt. Lévén, hogy kevés olyan hálózat létezik a világon, ami homogén lenne, így természetesen az sem jelenthet akadályt, ha több gyártó már meglévô hálózatát kell szimulálni. Ugyancsak kiválóan mûködik az eszköz hálózatbôvítések tervezésekor is.
Azt, hogy szimulációs programra szükség van könnyen beláthatjuk, ha arra gondolunk, hogyan omlik össze a mobil hálózat szilveszterenként a rázuhanó SMS üzenetek súlya alatt. Az ilyen és ehhez hasonló csúcsokra nem lehet ugyan méretezni, de meg lehet úgy tervezni a hálózatot, hogy ilyen esetekben is mûködôképes maradjon.
Az üzemeltetô a modellen próbálhatja ki, hogyan mûködik vagy nem mûködik a rendszere, ha meghibásodik egy központ, mi történik, ha egy körzetbôl tömeges hívások indulnak stb. A Plazma platform elnevezés azt is magában foglalja, hogy nem csak egyfajta rendszert képes ellátni tervezô és szimuláló eszközökkel, hanem esetenként igen különbözô hálózatokat is.
Így, híven eredeti céljához kiválóan használható ATM/IP hálózatokhoz és természetesen a fô csapásirány a különféle mobil rendszerek: csomagkapcsolt mobil adatátviteli hálózatok (GSM/GPRS), harmadik generációs mobil hálózatok (UMTS). A Plasma hatásköre kiterjed a hálózat minden alkotó elemére: a magra, a gerinchálózatra és a hozzáférési hálózatra egyaránt.
A Plasma fejlesztése nem fejezôdött be, folyamatosan bôvítik az igényeknek és a kutatási eredményeknek megfelelôen. Nagyon jó kapcsolat van a fejlesztôk és a kutatók között, aminek az a következménye, hogy az eredmények hamar éreztetik hatásukat az eszközben, ami lelkesíti a kutatókat, fejlesztôket egyaránt.
Tehát a Plasma már nemcsak a kutatók számára fenntartott eszköz, hanem termék, ami minden lehetséges variációban értékesíthetô, bérelhetô. Sôt megrendelhetô egyedi mérések, szimulációk elvégzéséhez. Leggyakrabban még az Ericsson berkein belül használják, de már van érdeklôdés elsôsorban szolgáltatók részérôl, akik hálózatuk gyenge pontjaira szeretnének rátalálni. Ugyancsak fontos segédeszköz lehet új technológiák bevezetésekor, hogy azok hatását a teljes hálózatra minél pontosabban ismerjék.
A harmadik generációs mobil hálózatokra való áttérésnél minden bizonnyal sokan veszik majd igénybe ezt a technikai kristálygömböt, hogy minél pontosabban tudják méretezni a hálózatot, illetve az elôfizetôi szokások és a hálózat egyéb tulajdonságainak figyelembevételével elvégzett szimulációk segítségével a lehetô legtöbb hibalehetôséget kiküszöböljék.

Gyôri Erzsébet


Befektetés a marketlink-be

A hazai Call Center piac egyik jelentôs szereplôje az 1996-ban alapított Marketlink Kft. A céget három amerikai üzletember hozta létre, s a kft. immár a hazai piac egyik elismert szereplôje, számos jónevû, multinacionális ügyféllel. A Marketlink üzleti stratégiájában fontos szerepet szánnak a regionális növekedésnek, az outsourced Call Center szolgáltatások iránti igények folyamatos bôvülésének eredményeképen. Figyelembe véve a nyelvtudást, a mûveltségi szintet, a viszonylag alacsony alkalmazotti költségeket és a minôségi telefonos infrastruktúrát, a cégnek komoly lehetôsége van arra, hogy a nyugat-európai nagy cégek Call Center szolgáltatás iránti igényeit Magyarországról szolgálják ki.
Ezt a lehetôséget ismerte fel egy 50 millió dolláros magánkézben lévô részvény alap, a Magyar Részvény Partnerek (HEP) Kft. Az alapnak a MAVA Befektetési Kft. a tanácsadója, s ôk is javasolták a HEP számára a Marketlink-be történô befektetést. Az ügylet révén jelentôs mértékû kisebbségi részesedéshez jutottak a cégben, amelyben a három alapító, David Lee, Paul Brown és Jonathan Lee továbbra is többségi tulajdonos marad.



Túl az elsô lépésen a Tenovis

1899 volt az alapítási éve annak a cégnek, amely a múlt század közepétôl elôbb Telenorma, majd a 90-es évtized végén Bosch Telecom néven vált ismertté a nagyvilágban. 2000 áprilisában aztán az amerikai Kohlberg Kravis Robert & Co. megvette a Bosch távközlési üzletágát. A szerzeményt Tenovis-ra keresztelték, s nemrégiben ünnepelték egyéves születésnapját.
A KKR az üzletág megvásárlása elôtt alapos átvilágítást végzett, s az átvilágítást vezetô Záboji B. Pétert kérték fel utána a Tenovis vezérigazgatói posztjára is. Záboji Magyarországon született, de felsôbb iskoláit már külföldön végezte. Elôbb az IBM-nél, majd a Siemensnél különbözô vezetô beosztásokban dolgozott.
A KKR azzal a feladattal bízta meg a Tenovisnál, hogy a százéves hagyományokkal rendelkezô céget vezesse át a jövô információs gazdaságába, a web alapú kommunikációra épülô gazdaságba. Az elmúlt évben hat hónap alatt átszervezték a vállalatot, s elindították azon az úton, melynek révén a telekommunikációs és informatikai megoldások gyártóktól független európai szállítójává válhat.
Már az elsô üzleti évet több, mint egy milliárd eurós forgalommal zárták, ami várakozáson felüli eredmény volt. A Tenovis a privát hálózatok üzletágban Németországban a második, Európában a harmadik a piaci részesedést tekintve. Érdekes módon a Tenovis piaci részesedése Magyarországon a legnagyobb, ahol évek óta nagyon jó együttmûködésük van a Matávcom-mal..
Hazánkban a Tenovis disztribútora a Robert Bosch Kft., a Tenovis pedig megtartja a Bosch Telecom alközponti termékvonalat és 2002-végéig használhatja a Bosch márkanevet. A Tenovis szintén erôteljesen lép a contact center üzlet irányába, valamint aVoIP megoldások felé. Mint az az egyéves születésnapot ünneplô budapesti tájékoztatón elhangzott, a Tenovis Magyarországot az egyik kulcspiacnak tekinti.

 


A hírközlés története LIII.

Rádiótelefonálás luxushajón


Ha már az elôzô részben a harmincas évek rádiótelefon rendszereivel foglalkoztunk, tegyünk egy kis kitérôt egy olyan jármû fedélzetére, mely az akkori technológia legkorszerûbb eszközeivel biztosította utasai kényelmét sokszor heteken keresztül. A Queen Mary utasszállító óceánjáróról van szó, mely 1936-ban indult elsô útjára, tehát a harmincas évek elejének a technikáját hordozta fedélzetén.
A Cunard White Star társaság büszkesége kétszer, 1936-ban és 1938-ban is elnyerte a Kék Szalagot, ma a kaliforniai Long Beach mellett horgonyoz és tengerészeti múzeumként mûködik. A hírközlés története sorozatban ennek a hajónak a hírközlési berendezéseit mutatjuk be egy korabeli, 1936-os cikk alapján.
A hajóról készült korabeli fényképeken is jól látszik, hogy a Queen Mary komoly antennarendszert használt a szárazfölddel való kapcsolattartásra. A hajó viszonylag nagy méretei lehetôvé tették azt is, hogy a hosszúhullámú antennák kivételével a többi hullámhossz adó- és vevôantennái szeparáltan helyezkedjen el. A vevôantennákat az elsô és a második kémény között telepítették, közel a vételi rádiószobához. Az adásra használt antennák a második kémény és a tat közötti területen kerültek telepítésre, az adóberendezéseket tartalmazó rádiószoba pedig egészen a tat közelében volt található.
A hosszúhullámú adó- és vevôantenna a hajó teljes hosszában, az elsô árboc és a tatárboc között húzódott. A hajó hosszúhullámú, középhullámú és két rövidhullámú rádiórendszerrel volt felszerelve. A hosszúhullámú antenna invertált "L" típusú antenna volt, a középhullámra "T" antennákat használtak, míg a két rövidhullámú berendezés invertált "V" antennákkal dolgozott.
Ezeken a berendezéseken keresztül mûködött a hajó teljes kommunikációs rendszere a hajózási, navigálási feladatoktól a logisztikai szervezésen keresztül egészen az utazóközönség számára biztosított hírellátásig illetve a távíró és telefonszolgáltatásig.
A hajózás biztonsága szempontjából természetesen a legfontosabb az állandó kapcsolattartás volt külvilággal, a közeli hajókkal, valamint a rendszeres idôjárási, navigációs információk, jéghegyek vonulásával kapcsolatos információk vétele volt. Erre a célra szolgált a hosszú- és a középhullámú adóvevô, mely 2000 mérföldes illetve 1000 mérföldes távolságra volt képes mûködni. Biztonsági okokból a középhullámú adóvevôbôl egy akkumulátorról mûködô másodpéldány is folyamatosan rendelkezésre állt arra az esetre, ha a hajó tápellátó rendszere kiesést szenved. Ennek a tartalékadónak a hatótávolsága 500 mérföld volt.
A rövidhullámú adók a 13,5 m-550 m-es tartományt fogták át és elsôdleges feladatuk a távíró és telefonkapcsolat biztosítása volt. A rövidhullámú antennák elhelyezésénél különös gondot fordítottak arra, hogy a lehetô legkevesebb rádiózavar érje ôket a hajó egyéb fedélzeti eszközeinek a mûködésétôl. Ennek a rendszernek a hajózás biztonsága szempontjából kevésbé volt jelentôsége, az utasok kiszolgálása szempontjából viszont alapvetô volt a kifogástalan mûködésük.
Az utasok a hosszú tengeri úton szinte a kontinentális ellátással azonos szintû szolgáltatásokat tudtak igénybe venni. Az elsô és másodosztályú fülkékben - összesen ötszáz kajütben - telefon állt a rendelkezésükre, melyrôl tetszôleges idôpontban összeköttetést tudtak teremteni valamelyik kontinens telefonhálózatával. Nagy híre volt a korabeli újságokban annak, hogy a hajót felavató elsô úton a sajtó tudósítói Cape Town-t és Johannesburgot is el tudták érni telefonon. Mivel a rövidhullámú rádiókapcsolatot akár egy egyszerû szuperheterodin vevôvel le lehetett volna hallgatni, a telefonkapcsolatot frekvenciában invertálták egy, a sávon kívül esô vivôfrekvenciára nézve, s így továbbították a kontinens felé. Ezzel a szellemes módszerrel a titkosítást is sikerült megoldani.
Akiknek nem volt lehetôségük - vagy éppen pénzük - a telefon használatára, azok számára a táviratküldés és fogadás maradt a kapcsolattartás fô eszköze. A vételi rádiószoba mellett található kis szobában lehetett a táviratokat feladni és természetesen fogadhattak is táviratokat az utasok. Az átlagos feladási sebesség 30 szó/perc volt, de ideális körülmények között 100 szó/perces sebességet is sikerült elérniük a rádiótávírászoknak. Általában egy távírász szolgálta ki az utasokat, de összesen négy feladóállomást képeztek ki a hajón és a csúcsidôben - megérkezés elôtt vagy nagyobb vihar után - bizony szükség is volt erre a növelt kapacitásra. A négy feladóállomásból kettô arra is fel volt készítve, hogy lyukszalagra rögzített táviratokat tudjon automatikusan egymás után feladni.
A hajó egyébként egy önálló stúdióval is rendelkezett, ahonnan mûsorokat lehetett adni. A stúdióban egy zongora is volt, így akár élô "hangversenyt" is rögtönözni lehetett a hajó utasainak. A kihangosítás teljes körû és igen kiváló minôségû volt, ezen keresztül oldották meg a hajón rendezett estélyek, mulatságok hangosítását is. A rövidhullámú adóvevôk segítségével különbözô rádióállomások hírmûsorait is továbbították az utasok felé rendszeres idôközökben.
Két speciális problémát is meg kellett oldaniuk a hírközlô rendszert kialakító mérnököknek a speciális feladat jellegébôl következôen. Az egyik, hogy a sok egymástól eltérô alkalmazás azt igényelte, hogy a hajó adóvevôit sokszor kellett áthangolni egyik sávról a másikra, mert az adók hol a táviratozást, hol a rádiómûsorok vételét, hol pedig a telefonálást - és ezen kívül még egyéb feladatokat - szolgáltak ki.
Ehhez egy automatikus sávváltást támogató rendszert dolgoztak ki, mely az egymáshoz tartozó berendezéseket 3-5 másodperc alatt állította át az egyik hullámsávról a másikra. Az egész rendszert egy telefontárcsa segítségével lehetett vezérelni, ahol az egyes számokhoz elôre beprogramozott adási illetve vételi sávok voltak hozzárendelve.
A másik probléma a rádióadók és rádióvevôk multiplex mûködése volt. Míg a földi körülmények között lehetôség volt a rendszerek adó- illetve vevôantennáját olyan távolságra telepíteni egymástól, hogy semmilyen hatással ne lehessenek egymásra, addig a hajón ez csak részben sikerülhetett. Az antennák elhelyezésérôl a cikk elején már szóltunk, a mérnökök azonban olyan szelektív vevôket dolgoztak ki a Queen Mary számára, melyek bármely frekvencián lehetôvé teszik a vételt akkor is, ha a négy adóállomás bármely frekvencián a használt 32 közül teljes kivezérléssel dolgozik.

A hajót felavató elsô út statisztikája a következô volt:
1808 feladott rádiótávirat,
összesen 95 744 szó;
1351 fogadott rádiótávirat,
összesen 36 119 szó;
149 rádiótelefon hívás,
összesen 826 perc tartásidôvel;
40 különbözô rádióprogram
összesen 647 percben.

dr. Bartolits István


Vállalati döntéshozók a távközlési liberalizációról

Akár szolgáltatót is válthatnak...

Egy reprezentatív felmérés keretében vállalati döntéshozókat kérdezett meg a távközlési liberalizációval kapcsolatos várakozásaikról a BellResarch piackutató cég. A megkérdezettek 33 százaléka szervezetén belül vagy kizárólag a távközlésért felel, vagy olyan mûszaki (ellátási) menedzser, akinek feladatkörébe tartozik a telefónia is. Minden negyedik válaszadó az IT-területérôl érkezik, 15 százalékuk a gazdasági vonalról, 21 százalékuk pedig közvetlenül az ügyvezetéshez tartozik (ügyvezetô vagy elsô számú helyettese). A válaszadók 15 százaléka végsô döntéshozónak, 85 százalékuk a döntést befolyásolónak nevezte magát. A középvállalatoknál a válaszadók 25 százaléka az ügyvezetô igazgató vagy annak elsô számú helyettese volt, míg a nagyvállalatoknál ez az arány mindössze 5 százalék.
A budapesti közép- és nagyvállalatok távközlési döntéshozói szerint több cég is ringbe fog szállni a vezetékes közcélú távbeszélô szolgáltatás területén 2002 januárjától. A megkérdezettek 34 százalékának véleménye szerint a Vivendi a szabad piacon biztosan nyújtani fog hagyományos közcélú távbeszélô szolgáltatást a fôvárosban, 30 százalékuk szerint a PanTel is; míg 26 százalékuk említette ebben a kontextusban a UPC-t. Említést érdemlô gyakorisággal jellemezhetô még az Antenna Hungária (15 százalék), míg az üzleti kommunikációs piac két jelentôs szereplôjének, a Novacomnak (6 százalék) és a GTS-nek (5 százalék) a piacra lépését a vizsgált alapsokasághoz tartozó döntéshozók csupán töredék része valószínûsítette. A megkérdezettek 7 százaléka szerint a British Telecomot is a Matáv versenytársai között kell majd számon tartani, míg 4 százalékuk szerint - a Matávban 59,53 százalékos tulajdonrészt birtokló német távközlési mamut - a Deutsche Telekom is piaci szereplôvé válik.
A válaszadók fele (48 százalék) nem tudott véleményt formálni arról, hogy melyik cég lesz a Matáv elsô számú versenytársa a hagyományos vezetékes távközlési piacon. 16 százalékuk szerint ez a Vivendi lesz, 14 százalékuk szerint a PanTel, míg a UPC-t a teljes mintába tartozó vállalatok döntéshozóinak 9 százaléka nevezte meg.

Húszszázalékos tarifacsökkenés jövôre
A válaszadók 75 százaléka a telefonálás forgalmi díjának általános csökkenését prognosztizálja a liberalizáció után: 49 százalékuk szerint a csökkenés mértéke nem lesz jelentôs, de feltétlenül "érzékelhetô", 26 százalékuk pedig jelentôs árzuhanást vár. Minden ötödik (19 százalék) távközlésért felelôs vezetô azon véleményének adott hangot, hogy a liberalizációnak nem lesz árcsökkentô hatása, míg 3 százalékuk véleménye szerint az árak alakulása éppen ellenkezô elôjelû lesz: növekedni fognak a tarifák. Az átlagosan várt tarifacsökkenés mértéke 19 százalék. Az árcsökkenést prognosztizáló válaszadók harmada (34 százalék) a helyi hívásoknál várja a legnagyobb mértékû tarifacsökkenést, a nemzetközi hívásoknál pedig 26 százalékuk. A belföldi hívásirányt mindössze a válaszadók 16 százaléka nevezte meg. Míg a vezetékes telefon tarifáinak csökkenését a megkérdezettek 75 százaléka jelzi elôre, addig 64 százalékuk mondta azt, hogy a liberalizáció a mobiltelefonálás forgalmi díjaiban is csökkenést fog eredményezni. A mobiltarifa-csökkenést elôre jelzô vállalatok szakemberei átlagosan 15 százalékos áresést prognosztizálnak.
Akik az árak stagnálására vagy emelkedésére számítanak (22 százalék) az alábbi félelmeiknek adtak hangot (az említések gyakoriságának sorrendjében):
- A liberalizáció után a Matáv dominanciájának köszönhetôen nem fognak mûködni a szabad piacra jellemzô mechanizmusok. A Matáv olyan versenyelônyre tett szert az elmúlt években (évtizedekben), amely - legyen bármilyen törvényi szabályozás - ellehetetleníti az újonnan belépôket.
- A versenyhelyzetre a szolgáltatók nem az árak csökkentésével fognak reagálni, hanem a minôséget javítják és az értéknövelt szolgáltatásaik körét növelik majd.
- A Matáv potenciális konkurensei pusztán megtérülési okok miatt sem mehetnek a Matáv jelenlegi tarifái alá, mert az elmúlt években olyan volumenû összegeket fordítottak a gerinchálózatok (kisebb részt az elérési hálózatok) kiépítésébe, hogy a befektetôk majd joggal várják el e beruházások megtérülését.
- A Matáv és potenciális konkurensei a színfalak mögött majd egyeztetik áraikat, a mobil- vagy a kábeltévépiacon sem volt tapasztalható árcsökkenés a szereplôk számának növekedésekor.
- A vezetékestelefon-tarifák ma olyan alacsonyak a piacon, hogy elkerülhetetlen lesz a tarifaemelés.

Ötbôl négy cég kipróbálna új szolgáltatót
A szervezetek 83 százaléka valamilyen mértékig valószínûsítette, hogy a piac nyitása után a Matávon kívül más szolgáltatótól is igénybe venné a vezetékes távközlési szolgáltatást. Közülük 4 százalék a szabad szolgáltatóválasztás esetén teljesen elpártolna a Matávtól, 25 százalékuk egész biztosan kipróbálna más szolgáltatót, míg 54 százalék a szolgáltató váltást csupán lehetségesnek tartotta. Mindössze a válaszadók 15 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a liberalizált piacon is biztosan a Matávnál maradna. A szolgáltatók iránti preferenciák kialakulatlanságára engednek következtetni a kutatási eredmények, hiszen a vizsgált szegmens 74 százaléka (!) még nem tudja, hogy adott esetben melyik szolgáltatóval létesítene kapcsolatot; 8-8 százalék a Vivendit és a PanTelt említette, míg a többi cégre mindössze 1-2 említés érkezett. Ez a helyzet elôrevetíti, hogy ebben az évben a piac potenciális szereplôi nagy volumenû kommunikációs kampányokkal igyekeznek majd maguk mellé állítani a leendô ügyfeleket.
A más szolgáltató kipróbálását (esetleg a Matávval való teljes szakítást) kilátásba helyezô cégek távközlési döntéshozói elképzelésüket legnagyobb arányban azzal magyarázták, hogy a Matáv tarifái magasak (76 százalék), és egy elônyösebb ajánlat esetén megfontolnák a váltást. 41 százalékuk a szolgáltatók versenyeztetésének lehetôségét említette, 34 százalékuk a Matáv ügyfélszolgálatával elégedetlen, míg 31 százalékuk a Matáv rugalmatlanságára panaszkodott. Mindazonáltal három alapvetô típus rajzolódott ki a szolgáltatóváltás mögött meghúzódó motivációk prioritása szerint: a váltást kilátásba helyezô cégek több mint fele (60 százalék) kizárólag árprobléma miatt váltana, 18 százaléka a nem megfelelô ügyfélkezelés miatt, míg 23 százalékuknál a szolgáltatók versenyeztetése az elsô szempont.
A vizsgált vállalati körben nem volt olyan válaszadó, aki úgy nyilatkozott, hogy már 5 százalékos telefontarifa-különbségénél váltana, azonban 5-9 százalék esetén már 17 százalékuk megfontolná a Matáv elhagyását. 10-19 százalékos differencia késztetné váltásra a vizsgált cégek 30 százalékát. A válaszadók legnagyobb része (44 százalékuk) 20-39 százalékos megtakarítás esetén döntene a váltás mellett. Átlagosan körülbelül 20 százalékkal kellene olcsóbbnak lennie egy másik cég tarifáinak, hogy elpártoljanak a Matávtól a budapesti közép- és nagyvállalatok.
A teljes alapsokaságot vizsgálva megállapítható, hogy amennyiben "egy másik" szolgáltató 5-9 százalékkal alacsonyabb telefontarifákat kínálna, az összes budapesti közép- és nagyvállalat 16 százaléka fontolná meg a váltást (körülbelül 268 cég), 10-19 százalékos különbség esetén 43 százalékuk (mintegy 719 cég), 20-39 százalék esetén pedig már 82 százalékuk cselekedne így (hozzávetôleg 1371 cég). A 40 százaléknál nagyobb árdifferencia ügyfélszámban már nem jelente sok hozadékot a szolgáltató számára. Tehát összesen körülbelül 1421 cég váltana valamilyen valószínûséggel, míg az alapsokaság 15 százaléka (mintegy 251 cég) korábban úgy nyilatkozott, hogy mindenféleképp a Matávnál maradna.

A kutatás módszertana
A kutatás során a budapesti közép- (50-299 fôs) és nagyvállalatok (300 fô feletti) távközlési területen döntéshozónak számító vezetôi körében készítettek interjút, akik részt vesznek olyan stratégiai döntések meghozatalában, mint a vállalat vezetékes telefóniával kapcsolatos beruházásai, fejlesztései.
A vállalatok kiválasztásakor nem arányosan rétegzett véletlen mintát vettek alapul a kutatók a BellResearch integrált vállalati adatbázisából (több kereskedelmi forgalomban kapható adatbázis egyesített és frissített változata), a közép- és nagyvállalatok alapsokaságából külön-külön. A február 12-15 között összesen 203 interjút készítettek telefonon, ebbôl 116-ot a középvállalati, míg 87-et a nagyvállalati szegmensben.
A véletlen mintavételbôl származó torzulások kiküszöbölése érdekében a kutatás feldolgozási fázisában matematikai-statisztikai eljárással, úgynevezett súlyozással visszaállították az alapsokaságot jellemzô eloszlásokat. Ennek értelmében az eredmények reprezentatívnak tekinthetôk a budapesti 50 fô feletti vállalatokra nagyságuk és tevékenységi körük szerint. A minta maximális hibája ±6,5 százalék, azaz a kutatási eredmények legfeljebb ennyivel térhetnek el attól, mintha az egész alapsokaságot megkérdezték volna (95 százalékos megbízhatósági szinten).


 A BellResearch az elsô és jelenleg az egyetlen olyan hazai piackutató és tanácsadó cég, amelyet a telekommunikáció, az informatika és az internetgazdaság vezetô vállalatainak marketinginformációs igényei hívtak életre. A BellResearch 2000 eleje óta folytat piackutató tevékenységet hazánkban, a cég magyar szakmai befektetôk tulajdonában, a piackutató szakembereket egyesítô menedzsment kezében van.


Avaya-adomány a BME-nek

Mi tanulható a VIT Laborban?

Jó hír, kétszeresen is az a távközlési cégek részvényeinek a nemzetközi tôzsdéken való átmeneti visszaesése idején, ha egy oktatási intézmény távközlési cégtôl kap támogatást. Örömmel tettünk tehát eleget a BME Mikrohullámú Híradástechnika Tanszék meghívásának, ahol a Vezetéknélküli Információtechnológia (VIT) Labor jutott új eszközökhöz az Avaya Magyarország jóvoltából.
Dr. Zombory László professzor, a tanszék vezetôje elmondta, hogy a korszerû hírközlési rendszerek fejlôdésének az egyik jellemzôje a növekvô mobilitás, ennek érdekében hozták létre a VIT Labort, melynek kutatási témái között szerepelnek a frekvenciaugratásos alkalmi hálózati technológiák (multihop ad-hoc networks) is. Fontos, hogy ezek a korszerû irányzatok megjelenjenek az oktatásban, mert a jövô ebben az irányban fejlôdik tovább, ezen keresztül lehet olyan ismereteket adni a hallgatóknak, melyre aztán végzett mérnökként is építeni tudnak.
Ezt az oktatási tevékenységet támogatja az Avaya Magyarország azzal, hogy a labort a cég vezeték nélküli hozzáférési rendszerével szerelték fel. Az eszközöket jelképesen Petrik Bertalan, az Avaya Magyarország marketing igazgatója adta át Zombory professzornak egy Wireless LAN kártya formájában, hiszen a hálózat többi részét elôzetesen már a tanszéken telepítették. A kialakított helyi hálózatban helyet kapott egy vezeték nélküli hozzáférési pont is, mely az IEEE 802.11b szabványnak megfelelôen nagysebességû, 11 Mbit/s-os LAN hozzáférést biztosít a vezeték nélküli LAN kártyákkal ellátott laptopok számára.
A VIT Labort dr. Eged Bertalan, a VIT Labor vezetôje mutatta be mûködés közben. A késô délutáni idôpont ellenére is hallgatók hada végzett méréseket, kísérleteket a labor gyarapodó eszközállományával. Láthattuk azokat a lefedettségi térképeket is, melyet a hallgatók a labor személyzetével közösen készítettek az új Avaya Access Point épületen belüli elérhetôségérôl. Ezen kívül láthattuk azokat a hallgatói méréseket és kutatási projekteket, melyek a Labor keretein belül folynak és valóban a jövô kommunikációjának az alapját képezik. A rögtönzött bemutatóban pl. web-kamerával felvett képeket továbbítottak a hallgatók Petrik Bertalan WAP telefonjára. Természetesen ezek a kutatások még kezdeti stádiumban tartanak, azonban nagyon jól demonstrálják, hogy az oktatásra fordított befektetések hetek, hónapok alatt bizonyítják, érdemes volt az értékes eszközöket az oktatókhoz, hallgatókhoz eljuttani.
Végezetül Petrik Bertalan elmondta, hogy az Avaya Magyarország nagyon fontosnak tartja a hazai oktatás magas színvonalának megôrzését, ezért is csatlakoztak ahhoz a körhöz, akik korszerû technológiával látják el az oktatást. Az Avaya sokoldalú vezeték nélküli hálózati megoldással rendelkezik, mely a kis SOHO (Small Office Home Office) alkalmazásoktól egészen a nagyvállalati beltéri illetve kültéri megoldásokig terjed, ezekkel az eszközökkel tehát a késôbbiekben is találkozhatnak a hallgatók. Egy kérdésre válaszolva elmondta, hogy ez az elsô hazai akciójuk a felsôoktatás támogatása terén, de reményei szerint ezt újabbak követik majd, mert az Avaya pozíciói tovább erôsödnek a magyar piacon és ez a lehetôséget és a szükséget egyaránt megteremti ahhoz, hogy érdekeltek legyenek a hazai mérnökképzés fejlesztésében.

B. I.