Internet

 

Kutatás a hazai internet használatról

Jelentôs a lemaradás

Több nyugat-európai országban a Taylor Nelson Sofres sikerrel mûködteti TNS Interactive néven az Internettel kapcsolatos kutatásokra specializálódott divízióját. Ezen belül az InterBus országos, a 14 évnél idôsebb populációra reprezentatív, 4000 fôs mintán vizsgálódik, az InterBusiness pedig a 10 fônél többet foglalkoztató gazdálkodó szervezetek körében teszi ugyanezt egy szintén reprezentatív, 500-as elemszámú mintán. A most következô anyag a legutóbbi, március-áprilisi adatfelvétel fôbb eredményeit foglalja össze.

InterBus eredmények
Hazánkban jelenleg a háztartások 17 százaléka rendelkezik személyi számítógéppel, ami abszolút értékben mintegy 650 ezer háztartást jelent. A 15 éves és annál idôsebb lakosság 10,5 százaléka fér hozzá az internethez Magyarországon, ami körülbelül 879 ezer fôt jelent. Az internet penetráció tehát igen alacsony, hiszen az európai átlag 23, az USA-beli pedig 50 százalék feletti. A hasonló fejlettségû Csehország is lényegesen elôrébb tart, hiszen ott ugyanez a mutató 16,4 százalék. A kutatási eredmények a különbségeket elsôsorban a magyar piacot jellemzô, az európai átlagot jóval meghaladó telekommunikációs költségekkel magyarázzák.
A vizsgált mintának csupán 7-8 százaléka nyilatkozott úgy, hogy belátható idôn belül csatlakozni tud a világhálóra, 1,6 százalék teljes bizonyossággal állította, 6,2 százalék valószínûsítette. Az idôhorizontra vonatkozó kérdések alapján úgy tûnik, hogy az egy milliós internet felhasználói számot a harmadik negyedévben fogjuk meghaladni. Év végére elérhetôvé válik az 1 172 ezer felhasználó is. A fejlôdés dinamikusabbá is válhat az internet szolgáltatók kedvezôbb ajánlatai, esetleg aktívabb kormányzati beavatkozás hatására.

InterBusiness eredmények
A 10 fônél többet foglalkoztató hazai gazdasági társaságok valamivel több, mint fele rendelkezik internet eléréssel (53,2 százalék). A nagyvállalatok (300 fô felett) körében ez az arány közel 90 százalék, a középvállalatok (50-299 fô) körében 63 százalék, míg a 10-49 fô közötti vállalkozások esetében ez 50 százalékra tehetô. Összességében tehát mintegy 18-20 ezerre tehetô az internet-hozzáféréssel rendelkezô 10 fônél többet foglalkoztató cégek aránya.
Az idôdinamikát vizsgálva megállapítható, hogy 14 százalék 1998-ban, 20 százalék tavaly vásárolt elôfizetést. Az internet hozzáféréssel nem rendelkezô cégek 31,5 százaléka tervezi, hogy az elkövetkezô hat hónap során csatlakozik a világhálóhoz. Ennek megvalósulása esetén év végére a 35-36 ezres 10 fônél többet foglalkoztató cégek táborából 24-25 ezer rendelkezik majd internet elôfizetéssel.
Vállalatméret szerinti megoszlásban megfigyelhetô, hogy a nagyvállalatok 49 százaléka már 1997-ben kiépítette hozzáférését a világhálóhoz, az összes internettel rendelkezô vállalatra vetítve ugyanez a kiépítettség tavaly történt meg. A fejlôdési tendenciákat figyelve a harmadik negyedévre a kisvállalatok kétharmada kapcsolódik majd a világhálóhoz, a középvállalatok esetében ez az érték háromnegyedes, a nagyvállalatoknál pedig 95 százalékkal telítôdik a piac.

Honlap tervezôk boomja
Kihasználatlan területnek látszik viszont még az Intranet hálózatok piaca, a nagyvállalatok közül is csak minden harmadik rendelkezik jelenleg intranettel. Egyelôre nem várható nagyobb arányú fejlôdés ezen a területen, a cégek csak kis hányada jelezte ilyen irányú kiadási terveit. Kevésbé elterjedtek a saját weboldalak, hiszen csak egyharmad arányban számoltak be errôl, itt is a nagyvállalatok járnak az élen közel 50 százalékos aránnyal. Az idei harmadik negyedévre még mindig csak 50 százalékos arányban lesz a 10 fô feletti cégeknek saját honlapja, ezen belül a nagyvállalatoknál ez az érték kétharmadra várható.

Érdekes kérdés az internet használata funkció szerint. A leggyakrabban levelezésre használják a világhálót (90 százalék), ezt követi a böngészés, valamint a pénzügyi-gazdasági-piaci információk gyûjtése (68 és 60 százalék). A beszállítókkal és ügyfelekkel való kapcsolattartásra leginkább a nagyvállalatok használják a webet, 48 és 63 százalékos arányban. Az egész sokaságot tekintve ez csak 33-53 százalékos arányú. A távmunka hazánkban még gyerekcipôben jár, hiszen csupán 19 százalékban jelezték ezt a fajta foglalkoztatást. Majd minden harmadik vállalat számára napi gyakorlat a szoftverek, adatbázisok letöltése a netrôl, e tekintetben is jobban állnak a nagyvállalatok. Az interneten keresztüli beszerzés aránya kétszer akkora, mint a webes értékesítés, ami az elektronikus kereskedelem alacsony elterjedtségével függ össze. Beszerzésre inkább a kis és középvállalatok, értékesítésre pedig a közép- és nagyvállalatok használják a netet.


Bemutatkozik a Motorola Surfview rendszere

Internet a televízión

Akár bevalljuk magunknak, akár tagadjuk, kétségtelen tény, hogy a televízióban vetített reklámok hatással vannak a nézôre. Biztos mindenki érezte már, milyen jó lenne, ha a reklámozott, csupa elônnyel rendelkezô készülék -hipp-hopp -ott lenne a szobánkban. De ki indul neki este kilenckor DVD lejátszót vagy mikroprocesszoros palacsintasütôt vásárolni? Másnap pedig reggeltôl újra a mindennapi gondok vezérlik lépéseinket, s egészen az esti reklámig idônk sincs az utánajárásra. Aztán este a reklám... és kezdôdik a történet elölrôl.
Ezt a végtelen történetet töri meg a Motorola SURFview rendszere, melyet az INFO 2000 kiállításon tekintettünk meg mûködés közben. Egyetlen gombnyomás a reklám alatt -és máris megjelenik az az Internet honlap a képernyôn, ahol a részletekrôl tájékozódhatunk és akár rögtön meg is rendelhetjük a terméket minden fárasztó utánjárás nélkül. A következôkben azt mutatjuk be, mit is tud még ezen kívül a rendszer és milyen jövôt tartogat a kábeltévé elôfizetôk és szolgáltatók számára.

A kulcs a set top box
A SURFview lényege, hogy maximálisan igyekszik kihasználni azt a szélessávú kapacitást, amivel egy kábeltévé szolgáltató rendelkezik -és amely sokszor kihasználatlan. Az egyes elôfizetôk egy u.n. set top boxot kapnak, s a kábeltévé hálózat ezen keresztül csatlakozik fel a televíziókészülékre. A set top box a hálózat jellegétôl függôen lehet analóg vagy digitális. Az analóg hálózathoz a Motorola CFT 3300-as modellt, digitális hálózat esetén pedig a DCT 2000 vagy a DCT 5000+ modellt szükséges az elôfizetônél telepíteni.
A set top box egy olyan intelligens berendezés, mely 54 MIPS-es (Million Instructions Per Second -millió utasítás másodpercenként) processzorsebességgel rendelkezik és a legkorszerûbb ASIC (Application Specific Integrated Circuit -alkalmazásorientált integrált áramkör) áramkörökbôl van felépítve. Ez a technológia lehetôvé teszi, hogy az intelligens eszköz komoly szoftver hátteret biztosítson minden egyes lakásban anélkül, hogy ehhez PC-t vagy más számítógépet kellene használni. A nyújtott szolgáltatások három fokozatba sorolhatók és ennek megfelelôen három különbözô szoftvercsomag tartozik hozzájuk, de az alapok lényegében azonosak.

Csak azért fizetünk, amit nézünk
A legegyszerûbb szolgáltatáscsomag az "Én városom" névre hallgat. Már ebben a csomagban is mûködik a "TV Csatorna Hiper Link Kapcsolat", amirôl a bevezetôben már szóltunk: a televízió programjából a kívánt web oldalra jutás lehetôsége. Ezen kívül lehetôséget nyújt a helyi, akár kisebb közösségeknek szóló tájékoztatás megvalósítására és további kábeltévés értéknövelt szolgáltatások reklámozására mint az Interneten való böngészés és a nézett programok alapján való fizetés (Pay Per View). Ha a kábeltévé hálózat operátora belép az elektronikus kereskedelemmel foglalkozók táborába, akkor ilyen jellegû szolgáltatásokat is nyújthat elôfizetôinek. Mindehhez az otthon telepített set top boxon kívül csak a televízió távirányítója kell, semmi egyéb.

Segít a billentyûzet
A következô lépcsô az "Én barátaim" csomag, melyhez már egy gyors és könnyû kommunikációt biztosító billentyûzet is tartozik. A csomag az "Én városom" szolgáltatásai mellett tartalmazza még az e-mail használatot, az üzenettovábbítást, a csevegôvonalat és a naptárprogramot, melynek segítségével napi beosztásunkat tarthatjuk nyilván.
A legizgalmasabb kétségtelenül az "Én világom" csomag, mely az eddig felsoroltak mellé a teljeskörû web elérést is biztosítja, tehát a csomag birtokosa számítógép nélkül is kedvére szörfözhet a világhálón.

Internet-használat számítógép nélkül!
Nem kétséges, hogy a felsorolt három csomag olyan lehetôségeket ad az elôfizetôk és a szolgáltató kezébe egyaránt, mely mindkét fél számára igen elônyös. Az elôfizetôk újabb szolgáltatóval való kapcsolatba lépés nélkül jutnak el a világhálóra, ráadásul egy nagyobb sávszélességet biztosító hálózat segítségével. Emellett nem elhanyagolható, hogy a hálózat kiegészítésével lehetôvé válik az Internetes telefonálás, hiszen ha mást nem is, de a hálózaton belüli hívásait ezen bonyolítja a csomag tulajdonosa, máris megtakarításhoz jutott anélkül, hogy nagyobb beruházást kellett volna ezért eszközölnie. A legfontosabb elôfizetôi elôny talán mégis az, hogy olyanok juthatnak ezáltal aktív Internet használóvá, akik nem is gondoltak arra, hogy számítógépet vásároljanak.

Bevezetésre kész technológia
Sok lehetôséget rejt a megoldás a rendszert felkínáló szolgáltató számára is. Túl azon, hogy a "TV Csatorna Hiper Link Kapcsolat" szolgáltatással kényelmessé varázsolja a reklámozott termékek megvásárlását, egy egész sor olyan szolgáltatást tud az elôfizetôknek felajánlani, mely a szolgáltató számára is bevételt jelent. A kábeltévé szolgáltató ugyanis a legtöbb elektronikus kereskedelmi formában az értéklánc közbülsô elemévé válik, hiszen saját rendszerén keresztül biztosítja a vásárlási lehetôséget. Ezen kívül a helyi információk, a kábeltévé hálózaton folytatott telefonbeszélgetés, sôt a szolgáltatásokhoz kapcsolódó reklámlehetôségek is bevételhez juttatják a szolgáltatót.
Felmerül persze a kérdés, hogy az INFO 2000-en látott bemutató mikor válik valósággá. Nos, ez elsôsorban a kábeltévé szolgáltatókon múlik. Ha ugyanis a set top boxok az elôfizetés részeként kerülnek be a hálózatba, akkor ki lehet alakítani olyan díjstruktúrát, mely az elôfizetôk számára vonzóvá teszi a szolgáltatást. A technológia pedig -mint láthattuk -készen áll.

B. I.


Az internet "hatóságai"

A szabályozatlanság szabályozása

Úgy tartja a közhiedelem, hogy az interneten folyó kommunikáció, a rajta keresztül megvalósuló együttmûködés az emberek teljesen kötetlen, anarchikus viszonya. Szemben e mítosszal a kibertér erôsen szervezett, szabályozott rendszer, és ezalatt nem csupán a technikai standardok kialakítását és betartását kell érteni.

Hogyan szervezôdik az Internet?
Nem igazán ismerik a "mezei" internetfelhasználók azokat a szervezeteket, amelyek megszabják a háló használatának szabályait. A net mûködése látszólag nem más, mint a rá kapcsolódó emberek kötetlen, anarchikus együttmûködése, valójában azonban több döntéshozó testület is bábáskodik az együttmûködés feltételinek születésénél. Ezeket az különbözteti meg a kézzel fogható világ intézményeitôl, hogy nem fölülrôl lefelé, hanem fordítva: alulról fölfelé szervezôdnek. Ez azonban nem csökkenti akaratérvényesítô képességüket a háló világa felett.
Az Internet Engineering Task Force (IETF) feladata a technikai standardok, például a kommunikációs protokollok kialakítása, ennek vezetô szerve az Internet Engineering Steering Group (IESG) koordinálja ezt a szabályalkotást és gondoskodik a standardok elfogadtatásáról. Hasonló a célja, de az elôbbinél centralizáltabban mûködik a World Wide Web Consortium (W3C), az Internet Corporation for Assigned Names and Numbers (ICANN) pedig a domainnevek kialakításának, odaítélésének folyamatát koordinálja. E szervezetekben közös, hogy alapvetôen önszervezedô, a tagfelvételre és a vitára nyitott módon mûködnek, döntéseiket a konszenzusos elve alapján hozzák. Eddig zökkenômentesen végezték dolgukat annak ellenére, hogy létrejöttük óta az internet a kormányok és az üzleti szervezetek érdeklôdését is felkeltô, világméretû rendszerré vált, amelyhez -szemben a kezdetekkel -kereskedelmi forgalomban értékesítik a hozzáféréseket.

Az ICANN tagjai(*)
/2000. május 22., százalékban/

USA-beli

41

Német

23

Kanadai

4

Brit

5

Japán

3

Dél-koreai

2

Egyéb

22

* összesen 16 919
Forrás: The Economist

Döntéshozatal csak konszenzussal
Az internet "hatóságainak" bibliája szerint szervezôdésükben nincs helye királyoknak, elnököknek, de még szavazásnak sem, ehelyett az elégséges konszenzus elvét alkalmazzák a döntéshozatalban. Fontos mûködési elvük, hogy minden anyaguk abszolút nyilvános, "nincsenek elôre leosztott kártyák, elôjogok, titkos kézfogások". (Na, ezt nem minden esetben tapasztalni a hazai internet szolgáltatók tanácsában. A szerk.) Mindez nem jelenti, hogy mindenki egyenlô súllyal vesz részt a munkában. A korábbi szabályok kialakításához való hozzájárulásuk és hozzáértértésük alapján egyesek különös tekintélyre tesznek szert. 1998 októberében bekövetkezett haláláig például Jon Postel többé-kevésbé egyedül felügyelte az internetcímek számozási rendszerét. Összességében ez a mûködési mód azért lehet sikeres, mert a közösségek tagjai hisznek a hálóban, a nyilvánosságban, azonos szakmai kultúrával és érdeklôdéssel rendelkeznek.
Az IETF-nél bárki kezdeményezheti valamilyen standard bevezetését. Ezzel elindít egy eljárást, amelyben különösebb bürokratikus szabályok nélkül bárki elmondhatja véleményét a dologról. Ha egy ilyen együtt dolgozó emberekbôl álló csoport hoz egy döntést, azt az IESG elé terjeszti nyilvános vitára és elfogadásra. Ahhoz, hogy valami internetstandarddá váljon, mûködnie kell legalább két a gyakorlatban használatos berendezésen, például routeren. A döntéshozatal nem formális szavazással történik, hanem különféle konszenzusos módszerekkel. (Az egyik ilyen az úgynevezett zümmögés, amikor az érintettek egy ülésen beszélgetnek a javaslatról, miközben nem derül ki, ki van mellette és ki ellene. Akinek kifogása van a végeredmény ellen, az fellebbezhet az IESG-hez.)
Felmerül a kérdés, hogy miközben a világháló egyre erôteljesebben gazdasági erôforrássá válik, s ezért mûködtetése több milliárdos üzletet rejt, meddig folyhat a szabványalkotás ilyen módon? Meddig állhatnak ellen az alulról szervezôdô konszenzuscsoportok a nagy gyárak törekvéseinek, hogy a saját technikájukat tegyék általánosan elfogadottá? Az internet "hatóságai" eddig igen strapabírónak mutatkoztak, csak néhányszor próbálták meg egyes cégek már kifejlesztett technológiájukat az IETF-n keresztül "eladni" a világnak.

A Domain nevek megoszlása
/2000. január, százalékban/

com

34,3

net

23,3

edu

8,4

jp

3,6

Egyéb

30,4

 

Beszivárog a technológiába a politika
Ugyanakkor megjelentek azok a színtiszta technológián túli összefüggéseket felvetô kérdések, amelyek kezelése teszteli a döntéshozatal eddigi rendszerének határait. Nemrégen például egy munkacsoport azon vitatkozott, milyen mélységben kellene támogatni az IETF-nek a törvényalkotók azon kérését, hogy a bûnüldözés érdekében lehetôvé tegyék az internetes telefonálások lehallgatását. A telefoneszközök gyártói attól tartottak, termékeiket át kell alakítaniuk, hogy azok megfeleljenek a lehallgatási elôírásoknak, mások a Nagy Testvér vízióját látták a dolog mögött, ezért aztán le is vették a kérdést a napirendrôl. Vint Cerf, az IETF egyik alapítója látva az internettechnológia immár politikai vonatkozásait egy a világháló szociális és gazdasági problémáit vizsgáló munkacsoportot alakított.
Komolyabb kihívást jelentenek ilyenfajta problémák a W3C-nek minthogy ez "jobban kézben tartott", centralizáltabb szervezett, mint az elôbbi. Létrehozója, Tim Berners-Lee, a world wide web feltalálója korábban az IETF keretein belül próbálta érvényesíteni elképzeléseit, de túl lassúnak találta annak döntéshozatali eljárásait, különösen "a sok filozófiai szócséplés miatt, amelyek elnyelik a konkrét technikai problémákról folyó vitákat" -írta könyvében. A W3C szintén konszenzusos elven mûködik, de erôsebben fölülrôl lefelé koordinálva Berners-Lee jóindulatú diktátorsága alatt. Az évek alatt elvégzett munkát "kodifikálják", folyamatdokumentumokban rögzítik, amelyek összetartó erejét az alapító fontosabbnak tartja saját személyénél.
A W3C politikai semlegességét megkérdôjelezô nyilatkozatokat az robbantotta ki, hogy a szervezet felvette egy platformfüggetlen tartalomszelekciós technológia bevezetését, amely -hasonlóan a tévéprogramok szelektálására való v-chiphez -lehetôvé tenné az iskolák, a szülôk számára, hogy ellenôrizzék, milyen webhelyek kerüljenek gyerekeik szeme elé. Az elképzelés szerint a site-ok megadnák veszélyességi fokozatukat és a felnôttek ennek függvényében blokkolhatnák a hozzáférésüket. A szólásszabadság hívei szerint ez a technológia ellentétes hatást érne el: a vitatható hasznosságú tartalmak elérésének korlátozása helyett a tiszta beszéd korlátozására adna eszközt a diktátorok kezébe. A háló alapítói elfogadják, hogy a politikai kérdések egyenrangúvá váltak a technikai problémákkal, de a W3C például úgy véli, ez nem az ô problémája. "A technológiafejlesztôknek felelôs állampolgárokként kell viselkedniük, de el kell választaniuk munkájukat a világ uralásának problémájától" -nyilatkozta Berners-Lee.

Élet-halál ura az Interneten
Az ICANN némileg eltér a két elôbbi szervezettôl. Bár ez is a konszenzus elvét alkalmazza, ám mivel döntései közvetlenebbül érintik a való világ szervezeteit, kormányait, egyéneit, jelentôs részben hagyományos módon mûködik. Elvileg egy-egy döntése csak akkor lép érvénybe, ha a 19 tagszervezet ratifikálja és az ICANN adminisztrációja felel azért, hogy a döntések végrehajtassanak, például megköti a domainregisztrátokkal a szerzôdést, valójában azonban a szervezet eddig több nyilvánosságot kapott a körülötte kirobbant viták miatt, mint konszenzusos döntéseinek köszönhetôen.
Már alapítása is sûrû homályban történt: vezetô testületének összeállítását állítólag cégek befolyásolták (ezen javíthatnak idén novemberben, amikor öt új ICANN-tagot választanak). További botrányt okozott, amikor alig sikerült lebeszélni a szervezet döntéshozóit arról tervükrôl, hogy az ICANN domainnevenként egy dolláros díjat szedjen.
Pedig ez a szervezet bizonyos értelemben élet-halál ura az interneten. Miközben a háló maga decentralizált rendszer, a nevek alapján mûködô keresési eljárása hierarchikus. 13 úgynevezett "root server" mutatja meg minden komputernek hová kell fordulnia, hogy megtalálja az általa éppen keresett számítógép címét. A névadás legfelsôbb döntéshozó szervén múlik tehát, hogy a felhasználók gépei megtalálhatók legyenek a hálón.
A közeljövô kihívása az ICANN számára, hogy a nagy cégek ellenzik a felsô szintû domainnevek bôvítésére irányuló kezdeményezéseket (minthogy márkaneveik kialakítása, fenntartása sokba kerül nekik, s ha azok további nevek részévé válnak, akkor még többet kellene erre költeniük, miközben felhígulna a névhasználat, lazulna annak ellenôrzése). Meg kell birkózni a területi alapon jelentkezô névigényekkel is, például a pont-eu kezelésével. (Mi sem jelzi jobban ennek súlyosságát, mint hogy egy regisztrátor az ICANN engedélye nélkül elkezdett pont-eu.com végzôdéseket kiadni.)
Mindezek mellett nem szabad elfelejteni az ICANN eddig elért sikereirôl sem: a mindössze hét fôállású alkalmazottal dolgozó, évi 4,3 millió dolláros éves költségvetésû világszervezet megakadályozta a domainregisztráció monopolizálását és nemrégiben sikerült precedenst teremtenie arra, hogy magánszemélyek "visszakapják" domainbrókerek által lenyúlt nevüket. (Például Julia Roberts kapta vissza nevét, amit azon a címen regisztráltatott valaki, hogy a személynév nem márkanév.)

Tanuljon egymástól az Internet és a való világ irányítást
Összegzésképpen megállapítható, hogy az internet szabályozó szervei hosszabb távon nem kerülhetik a formalizáltabbá válást, azt, hogy jobban hasonlítsanak a hagyományos döntéshozó testületekhez. Ugyanakkor a "való világ" demokratikus intézményeinek is van mit tanulniuk tôlük, például azt, hogy az online diskurzusban többen és szabadabban nyilváníthatnak véleményt, de átvehetik e szervezetek azon gyakorlatát is, hogy minden dokumentumukat nyilvánosságra hozzák.

K. S.


Demokratikus diktátor...

Látszólag a világ legkevésbé uralt emberi együttmûködése a nyílt forráskódú szoftverek fejlesztésének folyamata. A föld különbözô részein dolgozó szakemberek az egymással folytatott vitában alakítják közös terméküket. Csakhogy a konszenzus megteremtése ezekben az esetekben is igényel egy utolsó, döntô szót, amit egy jóindulatú, jótékony diktátornak kell kimondania. A linux operációs rendszer esetében a program egyes elemeirôl lefolytatott vita nyomán az alapító atya, Linus Torvalds dönti el, melyik megoldás kerül be a szoftver alaprendszerébe. Ennek a fajta vezetésnek a mintája az ôsi Afrikában keresendô: ha ott egy közösség fônöke túl diktatorikusan viselkedett, akkor a csoport tagjai egyszerûen megölték vagy továbbálltak, más lakóhelyet kerestek maguknak. Ha Torvalds túl erôszakos lenne, az önkéntes programozók nem dolgoznának vele tovább.


Önvédelmi módszerek

Azok a frissen végzett diákok, akik a hatvanas évek végén újfajta adathálózatot kezdtek fejleszteni az USA hadügyminisztériumán belül mûködô kutatási-fejlesztési intézmény részlegeinek összekapcsolására, egyáltalán nem gondoltak arra, hogy annak valamiféleképpen le kellene képeznie a társadalmak, a gazdasági szervezetek hierarchikus mûködését. Ellenkezôleg, attól tartottak, hogy lépésrôl lépésre fejlôdô hálózatukat érettségének egy pontján lenyúlják a vezetô mérnökök saját ideáik terjesztésére, támogatására. Hogy kivédjék hatalmukat féltô fônökeik támadásait, minden vitájukat és döntésüket precízen dokumentálták. Mint egyikük visszaemlékezik: napokat töltött azzal, hogy alázatos szavakat találjon munkájuk belsô marketingjéhez. Ezzel egy idôben kitalálták azt az azóta is elfogadott elvet, hogy bárki bármit mondhat, nem alakítanak ki hivatalos álláspontot.