alap

Nyilvános távközlés

Startra kész a Széchenyi terv

Tudásalapú gazdaságot!

Végsô fázisába érkezett a tavasszal meghirdetett Széchenyi terv elôkészítése. A Gazdasági Minisztérium által gondozott tervet a Kormány is támogatja, s ha a költségvetés is mellé áll, akkor januártól évi 300 milliárd forintos sebességgel beindul a program. A következôkben dr. Cséfalvy Zoltán, a GM helyettes államtitkárának a tájékoztatása alapján mutatjuk be a tervet és kapcsolódását az infokommunikáció területéhez.

A Széchenyi-terv elsô dokumentuma március végén látott napvilágot és azóta folyik a kidolgozása. Alapvetôen egy szûken értelmezett gazdasági fejlesztési tervrôl van szó, mely kiemelt prioritásokat fogalmaz meg. A Széchenyi terv lényege, hogy nem önálló állami beruházások jelennek meg benne, hanem pályázati rendszerben lehet vissza nem térítendô támogatást nyerni finanszírozási háttérrel rendelkezô elképzelésekhez. A Széchenyi-terv tehát társfinanszírozóként jelenik meg 25-30 %-os részvétellel, azaz az állam 3-4 forintnyi önrész mellé tesz le egy forintot a nyertes pályázatok megvalósításában. Összességében a terv hét évre kitekintô, középtávú program, mely természetesen csak akkor tud életre kelni, ha a költségvetés biztosítja a szükséges forrásokat. A tervek szerint 2001-re 292 milliárd, 2002-re pedig 298 milliárd forint költségvetési támogatással indul a program 2001. január elsejével. Ez azonban nem külön tételként, hanem az egyes minisztériumok célelôirányzataiban fog megjelenni. Ilyen értelemben tehát nem képez elkülönített, független forrást.

A Széchenyi terv hét programra épül. Ezek a következôk: vállalkozáserôsítô program; kutatási, fejlesztési és innovációs program; információs társadalom- és gazdaságfejlesztési program; turizmusfejlesztési program; regionális gazdaságépítési program; lakásépítési program és autópálya-építési program. A Gazdasági Minisztérium a hét program tájékoztató füzeteibôl néhányat már megjelentetett, de még ebben az évben megjelenik az összes dokumentum. A programok közül az autópálya-építési és a lakásépítési program természetesen a források jó részét - az elsô két évben több, mint a felét - elviszi ugyan, mégis jelentôs összeg marad a többi téma támogatására is.

Az infokommunikációs terület két programban - az innovációs programban és az információs társadalommal foglalkozó programban - is közvetlenül érdekelt. Külön érdekessége a dolognak, hogy az utóbbi programot a márciusban meghirdetett tervben még nem lehetett megtalálni. Dr. Cséfalvy Zoltán elmondta, hogy a prioritásokban két alapvetô módosítást tettek március óta. Az egyik a kis- és középvállalkozás fejlesztési program és a beszállítói program összevonása volt vállalkozáserôsítô programmá. A másik - lehet mondani gyökeres - változást az hozta, hogy az elôkészítô munkák során világossá vált a távközlés és az informatika kiemelkedô szerepe az összes program kidolgozása során. Egyértelmûvé vált, hogy a gazdasági siker, a felzárkózás kulcsa éppen ennek a területnek a kiemelt fejlesztésén múlik. Ugyanilyen kulcskérdésként jelent meg a gazdaság fejlesztése is, ezért úgy döntöttek, hogy ez a két kulcstéma legyen önálló program a Széchenyi terv keretein belül. Ebben az idôszakban alakult ki a kormányzati munkamegosztás is ebben a kérdésben, mert megalakult az Informatikai Kormánybiztosság.

A téma tehát több minisztérium kezében lesz. A Gazdasági Minisztérium foglalkozik a szûkebben vett informatikai gazdaságfejlesztés kérdéseivel, az Oktatási Minisztériumhoz a tágan értelmezett információs kultúra fejlesztése kapcsolódik, míg az Informatikai Kormánybiztosság feladatköre az információs társadalom fejlôdéséhez szükséges jogi szabályozás, az elektronikus közigazgatás és közszolgáltatás kifejlesztése és minden más, ezzel kapcsolatos tevékenység. A kormányzati munkamegosztás a témára adható forrásokat is megnövelte. Többek között ez teszi lehetôvé, hogy a következô két év költségvetésében a Széchenyi terv az eredetileg tervezett 434 milliárd forint helyett közel 600 milliárd forinttal számolhat.

Az infokommunikációs területet érintô másik program, a kutatási, fejlesztési és innovációs program tájékoztató füzete már november közepén megjelent. A program alapját az a magállapítás adja, hogy a 21. század a tudásalapú gazdaság évszázada lesz, ugyanakkor a GDP 0,7-0,8 %-át kitevô hazai K+F tevékenység meszsze elmarad az Egyesült Államok és Japán 3 %-os vagy az Európai Unió tagországaiban tapasztalható 2 %-os ráfordítás mögött. Ráadásul a fejlett országokban a K+F tevékenység 60 %-át a vállalkozások végzik és 40 %-ot finanszíroz az állam, míg nálunk ez az arány fordított. Tovább rontja a helyzetet, hogy az elmúlt tíz évben a tízezer fôre jutó kutatók száma csökkent, már csak tíz kutató körül jár, miközben ez a szám Finnországban 33, Szlovéniában 25, Írországban pedig 23. A versenyszférában mûködô kutatóintézetek az USA-ban nyolcszor, az Európai Unióban háromszor annyi kutatót foglalkoztatnak, mint nálunk.

Ezt a trendekkel ellentétes tendenciát mindenképpen meg kell fordítani. Mivel a hazai kutatási potenciál hagyományosan erôs, tehát érdemes ezt a területet kiemelten támogatni. A program ennek érdekében öt nemzeti kutatási és fejlesztési programot emel ki, ezek közül az egyik az információs és kommunikációs technológiákkal foglalkozik. Ezen belül is nevesít hat témakört, melyek a következôk:

- Integrált intelligens eszközök

- Az emberi nyelvtechnológia eszközeinek és módszereinek fejlesztése

- A mobil és integrált távközlési hálózatok

- Az analóg számítási módszerek alkalmazása és a távjelenlét technológiái

- A molekuláris szintû információs technológiák alkalmazása

- Az intelligens közlekedési telematika rendszerei

A kiemelt területeket nézve a hazai kis- és középvállalkozásoknak jócskán tudnának témát kínálni a programhoz, a kérdés már csak az, elô tudják-e állítani a költségek nagy részét fedezni tudó önrészt, hiszen a pályázat deklarációja szerint a Széchenyi terv így mûködik. A másik kérdés ez után következik: kik fogják eldönteni, melyik pályázat mellé érdemes pályázati pénzt rendelni és melyik mellé nem. A helyettes államtitkár kérdésünkre megnyugtató választ adott: a döntési mechanizmusba nagy mértékben be kívánják vonni a terület szakértôit mûszaki és gazdasági értelemben egyaránt.

***

Hatmilliós díj alapítása

A Graphisoft R&D Rt., az Ericsson Magyarország Kft., valamint a Richter Gedeon Rt. közös alapítványt hoz létre a Magyar Természettudományos Oktatásért néven. Az alapítvány kuratóriuma évente ítéli oda a Rátz tanár úr-díjat összesen mintegy 6 millió forint értékben. Az Alapítvány jövôbeli díjazottjai azok a középiskolai tanárok, akik kimagasló szerepet töltenek be a matematika, fizika, kémia oktatásában, e tantárgyak népszerûsítésében és a tehetséggondozásban.

Rátz László (1863-1930) a 20. század fordulójának egyik kiváló pedagógiai érzékû és nagy tudományos felkészültségû tanár egyénisége volt. A híres Fasori Gimnázium matematikatanára volt 35 éven át. Az ô tanítványa volt többek között Neumann János, az elsô számítógép megalkotója, és Wigner Jenô, akibôl Nobel-díjas fizikus lett.

Dr. Bartolits István

Beszélgetés Bruce Eisensteinnel, az IEEE vezetôjével

Elnöki látogatás

Az IEEE magyar tagozatának elnöke meghívására Budapesten járt Bruce Eisenstein, az IEEE elnöke. A villamosmérnökök nemzetközi szervezetének a vezetôjét zsúfolt program várta, de így is szakított idôt arra, hogy egy szívélyes beszélgetés keretében válaszoljon a Modem Kor kérdéseire.

- Az IEEE jelentôs szerepet játszik a nemzetközi szabványosításban. Hogyan látja ennek a szerepkörnek a jövôjét a gyorsuló innováció tükrében?

- Valóban, az IEEE-nek kiemelkedô szerepe van sok szabvány kidolgozásában. A fô probléma most éppen az, hogy a technológia igen gyorsan fejlôdik, s szinte minden termékké válik, mielôtt még megtörténne a szabványosítás. Ennek egyik kézzelfogható példája látható pl. az USA mobil piacán. Európa kétségtelenül jobban koncentrált erre a szegmensre s volt ereje kivárni a GSM szabvány befejezését. Azt azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az amerikai piacon - és persze egyre inkább más piacokon is - óriási csata folyik, s egy-egy megoldás szabvánnyá nyilvánításának óriási anyagi, gazdasági hatása van. Ezért alakult másként a mobil piac Amerikában. A gyorsuló innováció szorítása sajnos csak egyetlen módon oldható fel: gyorsabban kell a szabványokat kidolgozni, elfogadni.

- A konvergencia nyomán két eltérô múlttal rendelkezô terület, a tradicionális távközlés és a kissé csapongóan fejlôdô informatika egymásba fonódásának vagyunk a tanúi. Úgy tûnik, a szigorú szabványosítási folyamat fellazul a konvergencia következtében.

- Jogos a felvetés, ez valóban egy fontos jelenség, amit kezelni kell. A különbség oka a múltban keresendô. A távközlés a múlt század végén lassan indult fejlôdésnek, s a hálózat kiépítése 60-70 évet vett igénybe. Ez idô alatt volt mód a szabványok alapos kidolgozására. Az elsô komolyabb problémák a szoftver termékek megjelenésekor jelentkeztek, amikor a kompatibilitás hiánya felütötte a fejét. A gyártófüggô szoftverek oly mértékben behozták ezt a rendetlenséget, hogy ez már kezd a távközlési rendszerekre is átterjedni. Ha lehet így mondani, az IEEE a folyamatban brókerként mûködik: leteszi a szabványt, de nem avatkozik be a folyamatba. Európa ebbôl a szempontból talán szerencsésebb helyzetû.

- Más a megközelítés az európai és az amerikai szabványosítás között?

- Ezt nem mondanám, de mások a gyökerek. Mondok egy példát. Japánban járva mindig megcsodálom azokat a miniatûr, szinte ékszerjellegû készülékeket, míg az USA-ban ehhez képest hatalmas mobilokat gyártanak. Nem lenne képes az amerikai ipar ilyen készüléket gyártani? Dehogynem. A fô ok egészen máshol keresendô. A japán ember állandóan sétál, miközben vele van a mobiltelefon, az amerikai meg állandóan autózik. Mi mindig autóban, kamionban gondolkodunk. Emlékszem, az ötvenes években apám kamionnal fuvarozott és bent volt a fülkében a mobil berendezés. A két akkumulátorral együtt 150 kiló volt, de az volt a fontos, hogy mûködött. Az amerikai piacon ez a másik megkötöttség: az újabb hálózatoknak ezekkel a berendezésekkel is együtt kell mûködniük, míg Európa a semmire építkezhetett, s bevezetett egy olcsó rendszert. Az USA-ban ezzel szemben hatékonyabb a sávkihasználás, de drágább a készülék.

- Ha már a mobil sávkihasználásnál tartunk: milyen esélyt lát a mobil Internet WAP alapú szabványosítására?

- Nos, úgy gondolom, ez most az újdonság miatt érdekes téma. Ugyanakkor nem vagyok benne biztos, hogy éppen a WAP lesz a szabványosítható megoldás. A kicsi kijelzô, a grafika hiánya, a kezdetleges adatbevitel, a dokumentumok csatolásának a hiánya miatt a WAP nem fog áttörést elérni. Ha viszont a laptophoz csatlakoztatjuk a mobilt, a sávszélesség hiánya lesz a korlát. Azt prognosztizálom, hogy néhány igen jelentôs alkalmazás köré fog kikristályosodni a végsô megoldás, mert a gyors, néhány mondatos információ elérésének ez lehet a leghatékonyabb módja.

- Végezetül, bár az IEEE-rôl, mint szervezetrôl elég sok információt kaptunk az Akadémián tartott elôadásban, mégis engedjen meg egy kérdést. Míg 1985-ben a tagság 18 %-a volt az USA-n kívüli, addig ez az arány mára 35 % lett, s 2005-re 50 %-ot jósolt. Mi áll ennek hátterében?

- Az IEEE 1963-ban nemzetközi szervezetként alakult meg, s a nemzetközi jelenléte mindig is erôteljes volt. Az persze tény, hogy a vezetôk többsége és a tagság gerince is az USA-n belüli szakemberekbôl került ki. Önmagában az egy pozitív eredmény lehetne, hogy Amerikán kívül is ekkora az érdeklôdés. Sajnos azonban inkább arról van szó, hogy az USA szakemberei egyre kevésbé látnak értéket abban, hogy IEEE tagok legyenek, s ez határozottan rossz tendencia. Az Internet terjedése teljesen visszavetette a helyi tagságot, hiszen minden információt el tudnak érni az IEEE tagság nélkül is. Mondhatnám azt is, hogy éppen az IEEE nagy sikere vetette vissza a hazai tagság létszámát. Ezen a valószínûleg jól diagnosztizált problémán éppen most készülünk egy hosszú távú stratégián alapuló átpozicionálással segíteni. Ez egyaránt segít majd újra felfedezni a tagság valódi értékét a hazai és külföldi - így a magyar - IEEE tagok számára is.

Az IEEE története

Az IEEE (Institute of Electrical and Electronics Engineers) formálisan ugyan 1963-ban alakult meg, története azonban sokkal régebbre nyúlik vissza. Még az 1884-es philadelphiai nemzetközi elektromossági kiállítás megrendezésekor jött az ötlet, hogy az ott összegyûlt mérnökök alakítsák meg a villamosmérnökök amerikai nemzeti szövetségét. Május 13-án meg is alakult az American Institute of Electrical Engineers (AIEE), melynek elnöke Norvin Green, a Western Union Telegraph Company elnöke lett, de alelnökei között ott találjuk Alexander Graham Bellt és Thomas A. Edisont is.

Az 1900-as évek elején a rádiótechnikával foglalkozó mérnökök kiváltak a szervezetbôl és megalakították az Institute of Radio Engineers (IRE) önálló egyesületet. Ennek a rádiós szervezetnek a kormánnyal való együttmûködésébôl nôtt ki 1927-ben az amerikai szövetségi rádióbizottság, majd késôbb a mai FCC.

1962-ben az IRE 96 ezer, az AIEE 57 ezer taggal rendelkezett, s ekkor született meg a döntés, hogy a két szervezet újra egyesül és felépítését a hatékonyabbnak mutatkozó IRE szervezetéhez hasonlóra igazítják. 1963 januárjában így létrejött az IEEE. Az IEEE magyar tagozata 1987-ben alakult meg.

IEEE adatok

Tagok száma: 352 ezer fô
Egyetemi hallgatók száma: 53 ezer fô
USA-n kívüli tagok aránya: 35 %
Szekciók száma: 297
Periodikák száma: 108
Kiadott oldalak 1999-ben: 419 ezer oldal
Dokumentumok száma: 650 ezer darab
Konferenciák száma: 350
Költségvetés nagysága: 200 millió USD felett

Dr. Bartolits István

Ismét HIF konferencia II. rész

Fejlôdési katalizátor a Mobil Internet

Elôzô számunkban a szabályozási trendekkel foglalkozó szekcióról számoltunk be, most a "Mobil Internet", az "Információtechnológiai körkép" és az "Infokommunikáció biztonsága" címû szekciók egy-egy elôadását mutatjuk be.

A "Mobil Internet" szekcióban Cindy Dahm, a WAP mikroböngészôk nagy részét kifejlesztô Phone.com európai kereskedelmi igazgatója a WAP szolgáltatások bevezetésérôl tartott elôadást. A mobil Internet piaci bevezetése ugyan megtörtént, azonban nagyon sok múlik azon, milyen szolgáltatásokat és milyen készülékeket lehet a jelenlegi és a leendô felhasználók kezébe adni. Az Internet elérésre alkalmas tömegpiac jelentôs növekedést fog mutatni a közeljövôben. 1998-ban hozzávetôleg 298 millió PC, 199 millió kábeltévé és 290 millió mobiltelefon mûködött a világon. A növekedés következtében 2003-ra a PC-k száma 550 millióra, a kábeltévé csatlakozások száma 260 millióra, míg - s ez a legmeredekebb fejlôdési ráta - a mobiltelefonok száma 1,4 milliárdra emelkedik. Ez erôs átalakulást jelent az Internet elérésre alkalmas eszközök százalékos megoszlásában.

Persze a mobil Internet szerepe teljesen más, mint a PC-alapú, többnyire vezetékes elérés. Az elsô tapasztalatok szerint a mobil területen a kommunikáció, az elektronikus levelezés ("postafiók a mellényzsebben"), a szórakoztató játékok és a mobilitással összefüggô helyfüggô szolgáltatások lehetnek igazán népszerûek. Tovább bôvülnek a lehetôségek az elektronikus fizetés megjelenése után, amikor belépnek a képbe az m-kereskedelem elemei és a nagy bankok. Mindezek a szolgáltatások megfelelô húzóerôt fognak teremteni a mobil Internet elterjedése irányában.

Vannak persze vélt és valódi korlátok is a WAP elterjedésében. Nem jelent valódi korlátot a protokoll kidolgozottsága, hiszen már 580 tagja van a WAP Fórumnak, mely a protokoll kidolgozásán munkálkodik. Ugyancsak nem jelent korlátot a mobil hálózat típusa, mert a WAP protokoll többféle platformon is mûködôképes, így a GSM mellett a TETRA és az UMTS rendszeren is. Dahm szerint a sávszélesség sem igazán korlát, mert a mobil Internet sokszor még a jelenlegi GSM adatátviteli sebességgel is gyorsabb, mint egy PC-rôl lehívott információ - különösen, ha a PC-t még be is kell tölteni bekapcsolás után. Korlátot jelent viszont a jelenlegi vonalkapcsolt mûködésmód, mert 15-20 másodpercet kell várni, mire felépül a kapcsolat a WAP szolgáltató szerveréig. Ezen a GPRS bevezetése már képes lesz változtatni, de éppen az a másik korlát, hogy a felhasználók a fejlettebb adatátviteli megoldásokra várnak.

Ugyancsak korlátot jelent, hogy nincs még olyan világos üzleti modell a piaci szereplôk elôtt, mely a win-win - tehát a minden résztvevô nyer az üzleten - típusú megoldást szállítaná. Márpedig csak ennek az ereje segítheti át a mobil Internet szolgáltatást a kezdeti nehézségeken.

Az "Információtechnológiai körkép" szekció egyik kiemelkedô elôadását Latif Ladid, az IPv6 Fórum elnöke tartotta. Az elôadó néhány - ma már mosolyt fakasztó - jóslattal kezdte elôadását. 1943-ban Thomas Watson, az IBM elnöke úgy nyilatkozott, hogy szerinte mintegy öt számítógépre lesz szükség a világpiacon. 1981-ben Bill Gates kijelentette, hogy 640 kilobájt bárkinek elegendô kell, hogy legyen a számítógépében. Mai fejjel mindkét kijelentésrôl nyilvánvaló, hogy alapvetôen tévesek voltak, de az adott idôpontban ezt nem lehetett látni. Nos, hasonló hibába esett 1977-ben Vint Cerf, az Internet atyja, mikor kijelentette, hogy a 32 bites címzésnek az egész Interneten elégnek kell lennie. Mára már eljutottunk oda, hogy ez a címzési tartomány igen szerény kezd lenni, az 1975-ben megszületett hálózat, az Internet az utóbbi években elképesztô sebességgel növekszik. Az elôadó adatai szerint 2000 márciusában a világhálóra az USA-ból és Kanadából 125 millióan, Európából 48 millióan, Ázsiából és a Csendes-óceáni régióból 46 millióan, Latin-Amerikából 10 millióan, míg Afrikából 3 millióan csatlakoznak. Ez összesen 232 millió felhasználó, de nem tudni, hogy a tûzfalak mögött még hányan rendelkeznek teljes értékû kapcsolattal.

Mindezzel párhuzamosan nô a sávszélesség-igény és az alkalmazások köre is. A mobil Internet - abban a pillanatban, hogy kétirányúvá akar majd válni - hirtelen óriási mennyiségû IP címet fog igényelni. Szükség van tehát az Internet címzési rendszerének a jelentôs bôvítésére - Vint Cerf jóslata ellenére. A jelenlegi Internet hálózat egyébként is kezdi elveszíteni eredetileg kitûzött célját, a transzparenciáját. Az intranetek, a proxy szerverek, a tûzfalak és a NAT-ok (Network Address Translator) teljesen ködössé tették az Internet átlátszóságát. Ezeknek a problémáknak a nagy részén segít az új Internet protokoll, az IP version 6, rövidítve az IPv6.

Az utolsó szekcióban több elôadó is foglalkozott a most oly aktuális elektronikus aláírás témakörével. Ehhez a kérdéskörhöz az elvi alapokat Vajda István, a BME Híradás-technikai tanszékének az oktatója adta meg. A elektronikus kereskedelem és általában a biztonságos információtovábbítás csak kriptográfiai módszerekkel lehetséges és ezeknek az alapját a titkosítás alapját adó kulcsok generálása és kezelése jelenti. Mint az elôadó elmondta, az igazán jó kulcsokat véletlenszám-generálással állítják elô. Annak, hogy a véletlen számokat milyen módon állítjuk elô, nagy jelentôsége van a kulcsok megbízhatósága szempontjából. Az elôadás elsô felében ennek elméleti részeibe kaptak betekintést a hallgatók.

Az elôadás második része a generált kulcsok tárolásával, kezelésével foglalkozott, kitérve a tanúsítvány szolgáltató és a hitelesítés szolgáltató központok jelentôségére.

Természetesen nincsen módunk a rendezvény elôadásainak részletes ismertetésére, a fentiekben csak ízelítôt tudtunk adni az elhangzott témák széles skálájából, de az elôadások anyaga a Hírközlési Fôfelügyelet által kiadott CD-n teljes egészében megtalálható. A konferencia zárszavában pedig az is elhangzott, hogy a jövô évi ôszi konferencia a "Hálózatok új generációja" mottóval kerül megrendezésre október 11-12. között.

B. I.

Ügyfélkapcsolati technológiák integrációja I. rész

Mire jó a Contact Center?

Egy vállalat ügyfelei számára az ügyfélkapcsolati rendszer megoldáselemei (Customer Relationship Management, CRM) közül talán a leglátványosabb és legkönnyebben mérhetô elem a kommunikációs központok kezelésének megoldása. Például jelentôs (pozitív) változás, ha nem csak személyesen, hanem telefonon, a WEB-en, SMS-en keresztül, emailben tudják banki, közüzemi vagy éppen az utazási és vásárlási ügyeiket intézni.

Természetesen egy Contact Center megvalósítása sem feltétlenül jelenti egybôl a teljeskörû kommunikációs csatorna választásának lehetôségét, ez lépésrôl lépésre, csatornáról csatornára alakítható ki. A fokozatos bevezetéshez jól illeszthetôk a kapcsolódó üzleti folyamatoknak, munkafolyamatoknak a kialakítása, átalakítása. Ezek a munkafolyamatok általában csak technikai (egyedi tevékenység) szinten térnek el egymástól, alapjaiban azonban egységes felsô szintû hierarchia alakítható ki az ügyfél-kommunikáció kezelésére. Egy teljes Contact Center kialakításának alapja lehet egy meglévô ún. hagyományos call center, telefonközpont, de ugyanilyen kezdemény egy internetes áruház, vagy egy interaktív honlap, avagy egy önkiszolgálást biztosító IVR (Interactiv Voice Response) menürendszer is.

Fontos szempont a rendszer tervezésénél, hogy milyen prioritás állítható fel az egyes csatornák kezelése között. Ahol az ügyfelek telefonos megkeresése dominál (pl. mobil szolgáltató), ott a telefonos központ kialakítása élvez elônyt, ahol az email használata is jellemzôen elterjedt (pl. Internet szolgáltató), ott egyértelmû, hogy az emailen keresztül történô kommunikációt is kezelni kell. Ez utóbbi esetben azonban nyilvánvaló, hogy a telefonos és emailes megkeresések (akár az ügyfél által kezdeményezettek, akár kampány jelleggel az ügyfél felé irányulnak) nem kezelhetôk egymástól függetlenül szigetszerûen.

Az ügyfél számára azonos színvonalú és lényegében azonos tartalmú szolgáltatást kell nyújtani a kommunikációs csatornától függetlenül. A fenti megfontolások alapján a következô funkcionális elemekbôl épülhet fel egy Contact Center (az alábbi felsorolásban a "hívás" szó általában ügyfélmegkeresést, ügyfél-kommunikációt jelent, és nem csak telefonhívást):

Bejövô hívások kezelése (Inbound call center)
- Hívásfogadás
- Hívásirányítás (Routing)
- Híváskapcsolás
Kimenô hívások kezelése (Outbound call center)
- Telemarketing (Automatikus kihívás)
Mûködésfelügyelet
- Riportolás, Elemzés, Minôségbiztosítás
- Folyamatos (real time) elemzés
- Rögzített adatok (historical) elemzése
- Ügyintézôi elemzés
- Erôforrás-elemzés, -tervezés
Integráció megoldása
- Kommunikációs eszközök között (IVR, Internet, call center, stb.)
- Informatikai rendszerek felé
Az elôzôekben felsorolt megoldáselemekbôl felépülô kommunikációt kezelô rendszernek rugalmasnak, nyíltnak és nonstop mûködésûnek kell lennie.
A fenti funkcionális elemek, mint a bejövô és kimenô hívások kezelése és a mûködésfelügyelet, - ha nem is a legfejlettebb módon -, de már léteztek, illetve megvalósításra kerültek egy ún. "old style" - régi stílusú telefonos call center esetén is, amelyek alapja általában egy nagyteljesítményû ACD elem volt.
Ezek a megoldások természetesen megoldják a hívás fogadását. Az ügyfél azonosítás is általában standard módon, számfelismeréssel, vagy az IVR rendszeren keresztül bekért PIN kód, jelszó felismerésén keresztül történik.
Az IVR rendszerrel az ügyfelek önkiszolgáló szolgáltatásokat is elérhetnek (számlaegyenleg lekérdezése, termék, szolgáltatásinformációk megismerése, stb.) Sajnos az ügyintézô azonnali választása még sok helyen a bonyolult menürendszer mellett is hiányzik, avagy nagyon fondorlatos úton lehet emberi hanghoz jutni, alacsony kiszolgálási szintet elérve.
Az IVR rendszeren keresztül felajánlott tetszôlegesen kiválasztható visszahívási idôpont már egy magasabb fejlettséget mutat, hiszen itt már meg kell teremteni a bejövô és a kimenô hívások közötti kapcsolatot. Ezekben a rendszerekben a hívások leosztása, sorba állítása is megoldott, akár az ügyintézôk képesség szerinti csoportosításával vagy a várakozási idô (esetleg a várható várakozási idô számítása) figyelembe vétele mellett is.
A kimenô hívások esetében is nagyon hasonlóak a call center megoldások. A kampányokhoz rendelt ügyfeleket különbözô módon lehet felhívni attól függôen, hogy a kampányunkban milyen tempót diktálunk az ügyintézôinknek. Megadhatjuk nekik a lehetôséget, hogy felkészüljenek a hívásra, és ôk kezdeményezzék azt, de automatikussá is tehetjük a tárcsázást
Egy call center mûködése során menedzsmenti szempontból a legfontosabb a hatékonyság, a kihasználtság és a generált forgalom minél pontosabb mérése. A kulcsparaméterek on-line és statisztikai változásának a követése elemi kérdés. Ilyen paraméter lehet többek közt a fogadott hívások száma, ideje, eldobott hívások száma, sorban állási idôk, a sikeres (döntéshozót elért) kimenô hívások száma, stb. akár ügyintézôi csoportra, ügyintézôre, idôszakra lebontva. A mérési lehetôségek között legfeljebb technikai különbségek lehetnek.
A funkcionális megoldások megvalósításának módja már különbözhet, azaz a különbözô rendszerek rugalmassága, és nyíltsága eltérô. A call center megoldások felépítése mára már egyre jobban az informatikai rendszerek felépítéséhez közelít, tehát a telefonos hardver alapú felépítés helyett a nyílt szoftver alapú rendszereké a jövô. A szoftver alapú hívásirányítási megoldás esetén már nem kell az ACD-ben megtalálható merev sorba állítási kötöttségeket szigorúan alkalmazni. Kidolgozhatók akár ügyfélcsoportra, vagy egyedi ügyfélre szabható híváskezelési módszerek. Az ügyintézôi erôforrások kezelésénél már nincs szükség elôre definiált minimális-maximális csoportméretrôl beszélni. Az ügyintézôi tudásszinteket és csoportokat egységesen ügyintézôre lebontva lehet kezelni. Ezen hívásirányítási módszerek természetesen könnyebben és gyorsabban módosíthatók, illeszthetôk az üzleti stratégiában bekövetkezô változásokhoz.
A fentiek mind megtalálhatók a Contact Centerek világában is. Ami mégis növeli a megvalósított rendszer értékét, az a Computer Telephony Integration (CTI): Integráció az egyes kommunikációs csatornák (a telefónia világa és a számítógépes világ) között, és integráció a vállalati informatikai rendszerek (front office és back office megoldások) információ- és üzleti folyamat világa között. Ezzel a kommunikációs központ, mint hatékony, integrált eszköz használható az ügyfelek kiszolgálásában, és a vállalati folyamatrendszer hatékony mûködtetésében.
Pafféri Balázs
Compaq Magyarország
(folytatás a következô számban)

A bitszolgáltatás rejtelmei

Globális jövedelemforrás

Ma már vitathatatlanul a digitális jelzések sokaságával egyenlô a távközlés. A telefonközpontok a hangunkat digitális formában továbbítják, a rádió, a televízió stúdiók digitális jelek formájában kezelik a mûsorokat, a számítógépes hálózatok biteket cserélnek ki egymás között, többek közt az internet esetében is. A távközlô hálózatok túlnyomó része 1,0 kombinációk milliárdjait továbbítja. A legnagyobb sávszélesség-robbanás a földi optikai hálózatokon történt és most is tart. A világon igényelt adatátviteli kapacitás az RHK 1999-es felmérése szerint minden évben 5-6 szorosára nô. Az optikai hálózatok kapacitásának növeléséhez a technológia jó támogatást ad. Az utóbbi évek gyakorlatban is igazolták a WDM (wavelength division multiplexing) megoldás életképességét, és ez az ötlet egyre bátrabb megvalósítási formát nyer. Ma már lehetséges 100 különálló jelfolyamot küldeni egyetlen optikai kábelen, melyek mindegyike 2.5 Gbit/másodperc sebességû. Néhány éven belül már 1000 csatorna is mûködhet ugyanazon az optikai szálon egyidôben..

Túltermelés hálózati kapacitásból

A szolgáltatók, akik az infrastruktúrát birtokolták, a legjobb helyzetben voltak, hiszen számukra volt a legkisebb az adattovábbítás fajlagos költsége. Ez az elôny továbbra is megmarad, de sokan felismerték hogy az úgynevezett saját hálózattal rendelkezô szolgáltató (facility based carrier) üzleti lehetôségei még kiaknázatlanok. Csak Európában több, mint tíz olyan projekt van, amelyek nagyvárosok között sok millió dollárért építettek ki hálózatot, hogy azt majd bérbe adhassák. Az eufórikus hálózatépítési láz kezd lecsillapodni, mert már így is nagy a verseny. Vajon milyen körülmények között kell ma versenyezni? A felhasználók általában üzleti elôfizetôk és távközlési vállalatok, akik minôséget igényelnek. Ma már nem elég az optikai hálózat kapacitását növelni, de komplex megoldást kell nyújtani. A hálózati alapszolgáltatás velejárói a hálózatirányítási, hálózatfelügyeleti megoldások. A hálózati kapacitás igénybe vétele általában dinamikus, ezért az optimális kihasználtságot ügyes, forgalomelosztó megoldásokkal kell segíteni.
Azért sem mindegy, hogy milyen sávszélességet adunk a felhasználónak, mert újabban az átvitt adatok mennyisége a számlázás alapja. Tehát ugyanazt az információt a lehetô legkisebb kapacitás elfogyasztása mellett érdemes átvinni. Az új koncepción alapuló hálózati szolgáltatás jó példája az angol Storm Telecommunications Ltd., ahol felismerték, hogy a domináns szerepet játszó IP forgalom viselkedése jellemzi a hálózat leterhelését. Ez idôben és irányok szerint is folyamatosan változó adatfolyam. Ezért a Storm eseményvezérelt, dinamikus hálózatfoglalási lehetôséget adott az ügyfelei kezébe, akik a hálózati kapacitás továbbszolgáltatói, internet szolgáltatók, tartalomszolgáltatók, más elektronikus kereskedelmi vállalkozások. A hálózati eseményeket az ügyfelek maguk is ellenôrizhetik.
Az elôfizetôi oldalon a sávszélességet 51Mbit/másodperces szeletekben lehet lefoglalni. Nincs szó arról, hogy egy robosztus digitális hierarchiában kell lépkedni. Az optikai hálózatot még nem könnyû az ügyfélig eljuttatni, de ahol sikerül, az elôfizetôi berendezések teljesen transzparens módon, szinte fizikailag összeköthetôk. Az optikai szál felett bármilyen arra alkalmas protokoll közlekedhet, mint például gigabites Ethernet, ATM vagy IP.

Hálózati kapacitás tôzsdék

A technikai kifinomultsággal intelligencia vonult be az alaphálózati átviteli réteg mellé, persze a teljes körû elterjedése még várat magára. Mire lenne még jó ez az intelligencia? Lehetôvé válna, hogy a rendelkezésre álló fizikai kapacitást rugalmasan, akár pillanatok alatt lehessen átcsoportosítani a világ bármely részén. Valahogy úgy, mint ahogy a tôke cserél gazdát, országhatárokat nem ismerve. A kapacitás "likviditására" alapozzák az üzleti modelljüket a hálózati kapacitás tôzsdék, mint a RateXchange, Arbinet, vagy a BandX. A RateXchange például 6000 üzleti partnerrel (hálózati szolgáltatóval) dolgozik és ingyenes lehetôséget ad mindenki számára, aki átviteli útvonalat igényel valahol a világon. Amikor a szolgáltatók és az ügyfelek egymásra találnak, némi jutalék ellenében megköttetik az üzlet.
Az üzletek létrejöttét egyelôre még gátolja, hogy a hálózatok nem teljesen transzparensek, fôleg az ügyfelekhez menô helyi hálózat okoz illesztési problémát. A másik gond az, hogy az árak kialakítása nem egységes modellen alapszik. A hálózati beruházások megtérülését más-más módon számolják, ráadásul az árak gyakran változnak. Az ügyfeleknek és a tôzsdének is elôre jelezhetô, hosszú távon látható kondíciókra és modellekre van szükségük. Ez tenné lehetôvé azt is, nagyobb kapacitást rövid idôre is lekössenek a felhasználók, akár jövôbeni idôpontra is. A kapacitásbrókerek 2004-re több, mint 440 milliárd dollárra becsülik a piac volumenét.

Mindenkit összekötô optika

Látható, hogy a bitpiac globalizálódásának feltétele az átjárhatóság, egységes szabályrendszer mind technológia, mind ár szempontjából. A bitek által hordozott információ is eltérô üzleti megközelítéseket generál. Más szabvány és szabályrendszer vonatkozik a hangpiacra és az adatpiacra. Sôt, mostohagyerekként az internet telefónia (VoIP) piaca is egy elkülönült terület. A távközlési vállalkozások között találhatunk nemzetközi VoIP kicserélô központokat, hangforgalom elosztó központokat is. Ezek a nemzetközi csomópontok több VoIP, vagy telefonszolgáltatónak adnak helyet és egymás számára a legkedvezôbb üzleteket tudják megkötni. Ez a "kapcsoló ház" valójában egy hangforgalom tôzsde, ami nem csak virtuális formában bonyolítja a kereskedelmet, de a fizikai kapcsolók azonnal a kötött üzletek szerint állnak át egyik szolgáltatóról a másikra. A tendencia az, hogy egy alap fizikai hordozó réteg, az optika fogja összekötni az összes távközlési szolgáltatót. Az alapréteg intelligensen el tudja dönteni, hogy az útvonalakat hogyan kell összekapcsolni. Az optikai hálózat felett az összekapcsolt szolgáltatóknak ugyanazon nyelven kell beszélniük. A végberendezéseknek automatikusan fel kell ismerniük egymást.
Mégis, milyen esély van arra, hogy a végfelhasználó a globális szabad választás elônyeit élvezze? Valószínû, hogy a választás két lépcsôben valósulhat meg. Egyrészt a szolgáltatóknak kell olyan lehetôséget biztosítani, hogy a bitpiacon szabadon vásárolhassanak nemzetközi kapcsolatokat, másrészt a helyi szolgáltatói hálózatot kell jó üzleti feltételek mellett elérni. A nemzetközi távközlési árak és technikai feltételek várhatóan hamarabb közelítenek egy áttekinthetô modellhez. A helyi piacok költségalapú és szabad versenye ahhoz kell, hogy a nemzetközi piaci elônyöket a helyi szolgáltatók el tudják juttatni az elôfizetôkhöz. A helyi piac szabályozása az adott ország érintettjeinek feladata. A felelôsség nagy, hiszen a távközlési infrastruktúra alapvetô bevételi forrása, a bit csak akkor hoz jövedelmet, ha elég vonzó áron lehet felkínálni a globális piacon.
Csepeli Csaba

Elôadások a PKI-napon

Igényesebbé váltak a felhasználók

Immár hagyományosan, ezúttal a felhasználóbarát szolgáltatás jegyében rendezte meg a MATÁV a PKI Napot november 21-én, amelyen a tudományos, mûszaki élet képviselôi vettek részt. Az eseményen elôadások hangzottak el egyebek között az EURESCOM eredményeirôl, a Hírközlési Fôfelügyelet szerepérôl, a piackutatásról, a legújabb távközlési technikai újdonságokról, a jövô lehetôségeirôl. Az alábbiakban néhány elôadásból idézünk.
Dr. Takács György, a Hírközlési Fôfelügyelet Távközlési Igazgatóságától a szervezet szerepérôl, a felhasználói elégedettségrôl beszélt. Ezen a területen a hírközlési hatóság szerepe lényeges változás küszöbén áll. Minden érdeklôdô számára a formálódó jövôkép a legizgalmasabb, de ennek felvázolásához a jelen és a múlt áttekintése szükséges. Számos tanulságos külföldi példa is segít az eligazodásban. A felhasználók részérôl az elégedettség meghatározó tényezôi a szolgáltatáshoz hozzáférés lehetôsége, a szolgáltatás minôsége és mindezek gazdasági oldala.
A felhasználóknak megvannak a szolgáltatási elvárásai, s elégedettségüket az szabja meg, hogy elvárásaik mennyiben teljesülnek, s ezért mekkora árat kell fizetniük. Egy évtizede még alapkérdés volt a szolgáltatásokhoz való hozzáférés lehetôsége, s - emlékeztetett dr. Takács György - még ma is hatályosak a "sorolási" jogszabályok. A 90-es években azonban a legderûlátóbb várakozásokat is felülmúló növekedést értünk el. A felhasználói elégedettség szempontjából lényeges tényezôk alakulása érdekében az állami (részben hatósági) szerepeket egy sor jogszabály részleteiben megszabja. Eszerint jogszabályi feltételei vannak annak, hogy ki és milyen feltételekkel nyújthat szolgáltatást. Kötelezô az üzletszabályzatok hatósági jóváhagyása, s megszabottak a koncessziós szerzôdés alapján nyújtott szolgáltatásoknál a szolgáltatásminôség követelményei is.
Nézzünk egy európai példát, a dán szabályozói szerv tevékenységét. A következô három esztendôre kiemelt feladatának tekinti a verseny élénkítését, de másik legfontosabbként a felhasználók kérdéseit taglalja. A nemzeti hatóságnak részt kell vállalnia abban, hogy Dánia valamennyi polgára részesülhessen az információs társadalom áldásaiból, s tájékozottnak érezzék magukat a szolgáltatás kínálat tekintetében. Ennek érdekében rendszeresen vizsgálatokat végeznek. Az elôfizetôi elégedettség tekintetében egy sajátosan érzékeny pont az egyetemes szolgáltatások kérdése, az errôl szóló egyik új direktíva tervezet egész fejezetet szentel a felhasználók jogainak tételes leírására. Ebben kitérnek például az elôfizetôi szerzôdésre, a szolgáltatás minôségére, a segélyhívó és tudakozó szolgáltatásokhoz garantált hozzáférésre. A direktíva közvetlenül elôírja a nyújtandó szolgáltatások minimális halmazát. A tagállamoknak elôírásokat kell megfogalmazniuk a sérült és speciális helyzetben lévô (például alacsony jövedelmû) felhasználók igényeinek kielégítésére.
Dr. Takács György "a felhasználóbarát szabályozás elemei az egységes hírközlési törvényben" témájában elmondta, hogy az európai elvekkel a legteljesebb összhangban megfogalmazódtak a felhasználói elégedettséggel kapcsolatos állami, kormány és miniszteri feladatok a törvénytervezetben. Ezek közé tartozik egyebek között az egyetemes szolgáltatás feltételeinek biztosítása, a hírközlés szabályozásának összeegyeztetése az adatvédelemmel, a fogyasztóvédelemmel és a környezetvédelemmel.
Dr. Pap Zoltán, a MATÁV igazgatóhelyettese "A piaci információk és a piackutatás szerepe a tervezésben" címmel tartott elôadást. Elmondta, hogy a tervezés legkülönfélébb területei használnak fel piaci információt a környezet viselkedésébôl fakadó kockázat csökkentésére. Az információk megszerzésének egyik módja a piackutatás és az erre épülô elemzés. Elôadása két tervezési terület piaci információs kérdéseivel foglalkozott részletesebben: a termékfejlesztéssel és a hálózattervezéssel.
Bevezetôjében utalt rá, hogy a piaci információk egy részét piackutatási eszközökkel lehet megszerezni. A piaci információk elôállításához a felhasználás sokszínûségének következtében különféle módszerekre és eljárásokra van szükség. A termékfejlesztés és a hálózatfejlesztés két, egymástól eltérô megközelítésû piaci információszerzést igényel. A termékfejlesztéssel foglalkozó szakemberek leggyakrabban termék központú igényeket fogalmaznak meg. E megközelítési mód abból az érdekbôl fakad, hogy a megrendelô a meglévô vagy éppen fejlesztés alatt lévô termék piacát a lehetô legkonkrétabban és legpontosabban láthassa, a konkrét piaci igényekre méretezze a kibocsátást, és elôre kalkulálható legyen a bevétel. A megrendelô az igényét tipikusan így fogalmazza meg: "a piacelemzés mondja meg, mekkora a kereslet a szóban forgó termék iránt". A MATÁV piacelemzô osztálya az üzleti szektor vizsgálatakor hasonló feladatok esetén - szakítva a hagyományokkal - ma már kettôs kérdezéses módszert alkalmaz. Továbbra sem kerülheti el a termékcentrikus, konkrét kérdéseket, de emellett széleskörûen használja az indirekt következtetéses módszert is, amely a termék központúval szemben szükségletalapú megközelítés. Ennek segítségével árnyaltabb és pontosabb kép kapható arról, hogyan alakul a piaci kereslet.
Dr. Pap Zoltán utalt rá, hogy a piackutatók számára a feladat bonyolultabb is. Részletesen fel kell térképezni egy szervezet "puha" igényeit is, és összefüggéseket kell találni az igények és a termékjellemzôk között. Meg kell tudni határozni, hogy az így tetten ért igények között milyen összefüggések, fontossági kapcsolatok vannak. Ez a megközelítés nagyon nehézzé teszi a fizetôképesség és a termék közötti viszony feltárását is, bár az eredmény lényegesen megbízhatóbb, mint a hagyományos.
Dr. Pap Zoltán a hálózatfejlesztés és a piackutatási információk kapcsolatáról elmondta: a távközlô hálózatok céljától, jellegétôl függ, hogy milyen piaci információ csökkenti a fejlesztés kockázatát. A gyakorlatban a tervezés számára az idôtáv, a földrajzi kiterjedés és elhelyezkedés, a méretezés és a gazdaságosság összetett problematikájaként fogalmazódik meg a hálózatfejlesztés kockázata. Piaci információval ezt a kockázatot kell minimalizálni. Ebben a megközelítésben egymásra épülô rétegekként kell tekinteni a technológia-választás, az alaphálózatok (és kiszolgáló berendezéseik), valamint az elérési hálózatok és a rajtuk mûködô eszközök méretezési és területi elhelyezési feladatait. Megállapítható, hogy mindhárom réteg tervezésénél szükség van piaci információra, de nem feltétlenül ugyanarra.
Németh Attila és Pomázi Lajos, a MATÁV PKI platformfejlesztési ágazatának munkatársai elôadásának címe: "Kényelmi szolgáltatások: a készülékben és/vagy a központban?" Az elôadók elmondták, hogy a központi szolgáltatások folyamatos bôvülésével egyre több olyan szolgáltatásra lehet elôfizetni, amelyeket korábban az elôfizetôi végberendezésekben valósítottak meg. Az ügyfél választhat, hogy drága, komfortos készüléket vásároljon, vagy egy olcsó készülékkel és néhány központi szolgáltatás elôfizetésével biztosítsa magának ugyanazt a szolgáltatási kört. A "Display és az ezzel összefüggésben levô szolgáltatások" bevezetése újra a készülékben megvalósítható szolgáltatások irányába vitte a folyamatot.
A memória funkcióval kapcsolatban elhangzott: a hívószám tárolási képesség különbözô változatai egyre inkább a készülékek alapszolgáltatásának részévé válnak. A MATÁV termékkatalógusában szereplô analóg készülékek 75 százaléka rendelkezik ezzel a funkcióval. A központi hívószám tárolás ezáltal egyre inkább kiegészítô szolgáltatássá válik. Ismételt hívás: a készülékekben több hívásismétléssel kapcsolatos szolgáltatás teszi kényelmesebbé a felhasználó számára az utoljára hívott szám ismételt hívását. A közeljövôben bevezetendô CCBS szolgáltatás a szakemberek várakozása szerint népszerû lesz az elôfizetôk körében. Ha a hívott foglalt, aktiválás után a hívónak nem kell ismételten próbálkoznia, mert a központ visszahívja ôt, amint a korábban foglalt hívott ismét szabaddá válik.
Híváskorlátozás: a készülékbe beprogramozott híváskorlátozás, illetve lezárás csak a billentyûzeten keresztül beadott számokra terjed ki. A megvalósított korlátozás gyakran nem biztosít elegendô "számmélységet". A digifon szolgáltatások között található híváskorlátozás számottevô elônye a készülékben megvalósított híváskorlátozáshoz képest, hogy a védelem az elôfizetôi szakasz teljes hosszára kiterjed. A központi híváskorlátozás nem játszható ki hangtárcsázóval, mellyel a készülék híváskorlátozása vagy lezárása ellenére a készülék mikrofonján keresztül beadott DTMF kódokkal hívhatunk. Nem játszható ki vonallopással sem (a vonal bármely szakaszán párhuzamosan felkapcsolódó készüléken kezdeményezett illetéktelen hívással).
Díjinformáció: az elôfizetôk ellenôrizhetik és figyelemmel kísérhetik számlájuk alakulását. A megkezdett impulzuson alapuló számlázás korábban a központi számláló, valamint az elôfizetônél elhelyezett, a központból kiküldött 12 kHz-es tarifajelekkel vezérelt díjmutató együtt futása kellô pontossággal biztosítható volt. Az idôalapú számlázásra való áttérés óta a központ által kiküldött 12 kHz-es tarifaimpulzusok hivatalosan díjindító impulzusnak minôsülnek. Az idôalapú díjazás szerint mûködô díjmutatóknak modellezniük kell a központ tarifálással kapcsolatos mûködését. A pontosság elôfeltétele a nap, a pontos idô, a díjzónák, a tarifatáblák ismerete és alkalmazása. A kellô pontosság csak bonyolultabb, drágább eszközzel valósítható meg. Bármilyen tarifálással kapcsolatos módosítás (például új díjszabás bevezetése, idôszakos kedvezmények érvényesítése) a készülék újraprogramozását igényli.
Üzenetrögzítés: az üzenetrögzítôk központi helyen megvalósított alternatívája a MATÁV hangposta. Ezen a hívott foglaltsága esetén is hagyható üzenet, a központ típusától függôen egyidejûleg akár több hívó is hagyhat üzenetet ugyanannak az elôfizetônek. Az üzenetek illetéktelen meghallgatása ellen a MATÁV hangposta az e tekintetben legbiztonságosabb üzenetrögzítôkkel megegyezô szintû védelmet biztosít. A hangposta elônye, hogy a MATÁV területérôl a távolról történô üzenet meghallgatása (távlekérdezés) díjazása a távolságtól függô díjazás helyett a helyi hívás díjazásával azonos.
Németh Attila és Pomázi Lajos a display szolgáltatások helyzetérôl, jövôjérôl is szóltak. A spirál, amely a legutóbbi idôkig abba az irányba vitte a szolgáltatásokat, hogy azokat a legegyszerûbb készülékekrôl is igénybe lehessen venni, a display (és a velük összefüggésben levô) szolgáltatások bevezetésével újra a készülékek szolgáltatásainak kibôvülése irányába mozdul el. Ebben valószínûleg az a folyamat is közrejátszott, hogy a GSM, illetve az ISDN eszközök elterjedésével és a kiegészítô szolgáltatások megjelenésével a fogyasztók is igényesebbekké váltak, keresettebbek lettek azok a berendezések, amelyek az ISDN-hez hasonló szolgáltatásokat tudtak nyújtani analóg vonalakon is. Az új szolgáltatás, amely valójában több kiegészítô szolgáltatást is takar, nagy mennyiségû információ kijuttatására alkalmas, s ezekre a készülék mint intelligens eszköz sokfajta másodlagos szolgáltatást tud felépíteni.
Tekintsük át a teljesség igénye nélkül a hívószám kijelzésre épülô új szolgáltatásokat a végberendezésben, amelyek már a jövôt idézik! A hívó fél azonosítása hívószám felismerésével. Ez a szolgáltatás alapesete, egy kijelzôn csupán a hívó száma jelenik meg. A másik: a hívó fél azonosítása a hívószámhoz rendelt név segítségével. Ha a hívó már elôzôleg is jelentkezett és telefonszámát egy név hozzáadásával tároltuk el, akkor az újabb jelentkezés esetén már a nevet is kijelzi a készülék. A harmadik: a hívók kategorizálása és ezen kategóriák alapján a hívásjelzô mûködtetése vagy tiltása. Lehetséges a hívók csoportokba, kategóriákba sorolása. Ezen kategóriák alkalmazásával lehetséges olyan irányú szûrés, amely az adott idôpontban fontos hívók bejelentkezését teszi lehetôvé. A negyedik: a hívószámmal egyidejûleg kiküldött dátum és idô alapján szinkronozott óra segítségével a nap különbözô szakaszaiban az elôzô szolgáltatás igénybevétele. A szolgáltatás a nap különbözô szakaszaiban a fontosnak ítélt hívók bejelentkezését, a többiek egyidejû kiszûrését valósítja meg. Az ötödik: megkülönböztetett csengetés hozzárendelése hívókhoz vagy kategóriákhoz. Ez a szolgáltatás is a szûrés egy enyhébb formáját takarja, miszerint az ügyfél eldöntheti, hogy a hívót egy adott pillanatban kívánja-e fogadni.
Továbbá: az utolsó bizonyos számú, meg nem válaszolt hívás hívószámainak és a próbálkozások számának rögzítése. Telefonkönyv használata: az egyre bôvülô név és telefonszám összerendeléseket tartalmazó telefonkönyv létrehozása, amelyben a funkciógombokkal könnyen kiválasztható a felhívni kívánt személy, akit egy gombnyomással felhívhatunk. Hívószám hiánya esetén tájékoztatás a hívószám hiányának okáról. A számítógép és telefon integrációja: a hívószám kijelzô eszköz átküldi a számítógépnek a fogadott információt, amely alapján a gép a hívó részletesebb adatait is megjeleníti.
A jövôrôl elmondható, hogy az ISDN és a GSM szolgáltatások, amelyek elsôsorban ösztönözték az analóg vonali szolgáltatások bôvülését, még ma is hatással vannak ez utóbbiak fejlôdésére. A "display szolgáltatások" kiteljesedésével az analóg vonali szolgáltatások köre is bôvül és az ISDN, a GSM és az analóg fôvonalak által nyújtott szolgáltatási halmazok egyre jobban fedik egymást.
(csarnai)

Global One változások jövôre

Még globálisabb vállalat

Az egyik vezetô nemzetközi távközlési szolgáltató, a Global One Communications Holding B.V.. hazai leányvállalata a Global One Magyarország. A céget Sprint Telekommunikációs Szolgáltató Kft. néven az amerikai Sprint International alapította meg 1993-ban, majd 1996-ban jogutódként jött létre a Global One Telekommunikációs Szolgáltató Kft. A cég adathálózati forgalmi és hozzáférési szolgáltatásokat nyújt. Nemrég jelentôs változás történt az anyavállalat, a Global One Communications Holding életében, ami minden bizonnyal a hazai leányvállalat jövôjére is hatással lesz.
November 20-án a France Telecom, a Global One és az Equant bejelentették, hogy a Global One és az Equant új céggé alakulnak, amely vezetô szerepet kíván vállalni az adat- és IP szolgáltatások világpiacán.
A nemzetközi légi közlekedésben információs szolgáltatásokat végzô Société Internationale de Télécommunications Aéronautiques (SITA) nevezetû céget légitársaságok - köztük a Malév - alapították még 1949-ben. A cég késôbb kiterjesztette szolgáltatásait a légitársaságokon kívülre, és több informatikai, telekommunikációs vállalkozást is elindított. Ezekbôl lett késôbb az Equant, amely 1998-ban jelent meg a párizsi és new york-i részvénypiacon.
A Global One a France Telecom tulajdonában levô, több, mint 80 országban mûködô telekommunikációs cég. IP, hang- és adatátviteli szolgáltatásokat nyújt üzleti és magánfelhasználók számára szerte a világon.
A két cég globális hálózattal és egy jelenleg is nagy ügyfélbázissal rendelkezve indul el közös útján. Olyan vállalatot alakítanak, amely a világ 220 országában lesz jelen. Többségi tulajdonosa a France Telecom lesz 54.3 százalékkal.
A megállapodást arra is fel kívánják használni, hogy jelentôsen megnövekedjen a különbözô, általuk nyújtott szolgáltatások köre. A kibôvült szolgáltatások közt szerepelne: IP, frame relay, ATM szolgáltatások, hang- és adatátvitel, hosting, stb. Globális elérhetôségüket nemcsak kibôvíteni szeretnék 220 országra, hanem ebbôl 145-ben helyi képviselet is nyitnak. Az új cég egy több, mint 130 országot lefedô homogén IP hálózatot tart majd fenn, 24 órás, állandó, központi felügyelettel. A közös vállalat több, mint 13 ezer alkalmazottat fog foglalkoztatni világszerte. A fúzió nyomán tovább gyorsulhat az értéknövelt szolgáltatások és a következô generációs termékek fejlesztése is.
Az új cég által kínált elônyök közt jelentôs szerepe van annak is, hogy az ügyfelek számára elérhetôvé válik a France Telecom világméretû hálózata, az európai és észak-amerikai backbone-okkal.. A France Telecommal való kapcsolatnak köszönhetôen lehetôség nyílik integrált mobil és vezetékes adat szolgáltatások nyújtására is.
A közös szolgáltatás 2001 elsô felében indul, ha véget érnek az ehhez szükséges üzleti tranzakciók. Addig a két cég, a Global One és az Equant függetlenül, változatlan feltételek mellett nyújtja szolgáltatásait.
(et)

AZ ADSL-rôl és az egységes hírközlési törvényrôl

Hogyan lesz itt verseny?!

Alig néhány hete egy sajtóbeszélgetés keretében alkalmunk volt megismerni a PanTel véleményét számos, a 2002-es piacnyitással kapcsolatban fontos kérdésben. Mint azt többek között Bárányné dr. Sülle Gabriella, a PanTel stratégiai tanácsadója kifejtette, idén tavasszal alaposan felcsigázták az alternatív szolgáltatók érdeklôdését a törvényelôkészítôk. Az Egységes Hírközlési Törvény tervezetének elôkészítése során ugyanis elhangzottak ígéretek arra vonatkozólag, hogy minden, ami az EU országaiban a távközlési piac nyitásakor megtörtént, idehaza is megtörténik.
Ott a piac az új versenyzôk belépésének hatására növekszik, a korábbi monopóliumok ezen a növekvô piacon átlagosan évi 2 százalékot veszítenek piaci részesedésükbôl, és a tarifák átlagosan évi 6-8 százalékkal csökkennek. Hasonló folyamatok mellett a magyar piacon is megélne néhány Matáv-versenytárs. Ráadásul, a GKI még szintén tavasszal készített egy tanulmányt, amely azt mutatta, hogy egy jó távközlési piacszabályozás esetén a piacnyitástól kezdôdôen öt éven át évi plusz egy százaléknyi GDP növekedést könyvelhetne el az aktuális kormányzat. Ezen várakozások közepette történt meg a KHVM-bôl a hírközlés leválasztása, s az Informatikai Kormánybiztosság megalakítása. Az alternatívok azt kérték az új szervezettôl, hogy lehetôleg ne a régi tervezetet "toldozgassák" tovább, hanem a 9. változat egy új, az EU tapasztalataihoz sokkal jobban illeszkedô törvénytervezet legyen.
Megértve azt, hogy az új szervezet felépítéséhez, a megfelelô szakemberek megtalálásához idô kell, az alternatívok türelmesen várnak, azonban némileg már kezdenek aggódni, hogy idôben megszületik-e minden jogszabályi feltétel ahhoz, hogy értelmesen meg lehessen nyitni a piacot 2002-ben. Ennél azonban jóval nagyobb bajnak tartják, hogy az általuk legfrissebbnek ismert törvénytervezet nincs egészen harmóniában azokkal az ígéretekkel, amelyek az IKB létrehozása során elhangzottak politikusok részérôl.
Kérdésekre válaszolva elmondták a sajtóbeszélgetés résztvevôi azt is, hogy mit várna el a PanTel. Egyrészt világos összekapcsolási szabályzatot, másrészt világos számozási szabályozást. Utóbbinál fontos kérdések a számhordozhatóság megvalósítása, a számmezô kiosztás problémáinak megoldása, mivel a jelenlegi rendszerben alig van új szolgáltatás és hálózatkijelölô szám. A PanTel és még számos alternatív szolgáltató, de több mobilszolgáltató is ellenzi az egyetemes szolgáltatások finanszírozási alapjával kapcsolatosan a jelenlegi tervezetben az 1 százalékos adószerû megoldás kivetését. Ezzel kapcsolatban utaltak rá, hogy az EU 15 tagállamából 14-ben végül is elvetették ezt a megoldást, Franciaországban bevezették, azonban emiatt be is perelték a francia kormányt Brüsszel elôtt, és bár hosszú per lesz, de minden bizonnyal az ottani alternatív szolgáltató fog gyôzni.
Amennyiben a kormányzat ragaszkodik Magyarországon ehhez az adószerû megoldáshoz, a PanTel el van szánva arra, hogy végszükség esetén akár ôk is elmenjenek az EU bíróságához Brüsszelbe...
Kérdésekre válaszolva kifejtették azt is, hogy a Matáv jelenlegi ADSL díjszabását nem tartják üzleti alapúnak. Bár ugyan 25 százalék engedményt adna nagykereskedelmi alapon, azonban a vele szerzôdô alternatívoktól elvárná, hogy 3 évre szerzôdjenek le vele, több száz vonalra le kellene szerzôdni, függetlenül attól, hogy reális lehetôség van-e ezek értékesítésére, s ha fél éven belül egy bizonyos mennyiséget nem értékesítenek, nem is jogosultak a nagykereskedelmi engedményre. Ezért úgy vélik, akár a GVH-nál is megtámadható lenne a Matáv, hiszen domináns piaci erejével él így vissza.
B. J.

Isten veled a kapcsolástechnikában

Az analóg búcsúja

Az ARF központok kiváltásával, az analóg kapcsolástechnika megszûnésével egy hosszú fejezet zárult le a telefóniában december 16-án, amikor Lágymányoson leállították az utolsó analóg Matáv központot, s helyébe a digitális technika lépett. Az eseményre emlékezve ünnepséget is rendeztek a Vásárhelyi Pál utca 4-6 szám alatt található lágymányosi központban december 28-án, amelyre a jelenlegi ARF dolgozók mellett megjelentek a szakma valamennyi utolsó jeles képviselôi, valamint az úgynevezett örökös Reynolds tagok.
Molnár Vilmos, a MATÁV budapesti OMC-hez tartozó KBFC (Kapcsolástechnikai Berendezés-fenntartó Centrum) Lágymányos ARF csoportvezetôje a múltra visszaemlékezve elmondta: a világ legáhítottabb közszükségleti eszköze már a múlt században is a telefon volt, s fejlesztése érdekében hallatlan erôfeszítéseket tettek az évek folyamán. Az Egyesült Államokban történt elsô sikerekrôl az írásos feljegyzések az 1830-as évekbôl származnak. Reiss Fülöp találmányát, a mûködô telefonkészüléket Frankfurtban mutatták be 1861-ben. Ezt követôen szédületes iramban fejlôdött a távközlés. Puskás Tivadar zseniális találmánya, az elsô távbeszélô központ 1878-ban, az egyesült államokbeli New Hawen városában kezdte meg mûködését.
A századforduló után Európa szinte minden jelentôsebb városában havonta követte egymást az új helyi telepes (LB) központok átadása. Ez azt jelentette, hogy az otthoni készülék akkumulátoros volt, s kurblival mûködött. A fejlôdés megállíthatatlan volt, szabadalmak, újítások sora árasztotta el a világot, s megjelent a központi telepes (CB) rendszerû automata központ. Budapesten 1904-ben adták át az elsô Western-féle CB rendszerû távbeszélô központot, a Terézt, majd ezt követte a József, a Lipót, s a József épületében lévô interurbán központ. Ez a saját korában világszínvonalat jelentett, Magyarország a távbeszélés terén Európa élvonalába tartozott a huszadik század elsô évtizedeiben. Magyarországon az 1930-as évek kezdetétôl a 7A automata forgó rendszerû fô- és mellékközpontok biztosították hosszú idôn át az alapvetô távbeszélô szolgáltatást.
A Rotary rendszerû központok csaknem ötvenéves uralmát a 70-es évektôl kezdte megtörni a korszerû AR technika. A Crossbar központok gyorsasága, rugalmassága és a kor technikai fejlôdése megnyitotta az utat a további lehetôségek kiaknázása felé. Automatizálódott a bel- és külföldi távhívás, bevezették az idômérést és megkezdték a különféle korszerû szolgáltatások nyújtását.
Magyarországon az AR technika bölcsôje Lágymányos volt, ahol 1969 január 16-án kezdték el a szerelést, s 1971 július 3-án adták át az elsô ARF-102 típusú fôközpontot. A központ elsô vezetôje Bölcskei Imre volt, aki jelenleg a MATÁV igazgatója, ennek elôtte a hírközlési minisztériumban államtitkár-helyettesként dolgozott. Az elsôt számtalan további központ átadása követte. Az AR technika kiváltotta az országban a manuális kézi kapcsolású központokat és letette az alapjait az elôfizetô-orientált távbeszélô szolgáltatásoknak. De mindez már a múlté, hiszen a jelen a digitális technikáé, amely napjaink legkorszerûbb és Magyarországon teljesen elterjedt technikai vívmánya.
Cs. A.

Februártól olcsóbb ADSL?

Az ADSL szolgáltatás 2001 februárjától valószínûleg ISDN elôfizetés nélkül is megrendelhetô lesz, hogy ne érje hátrány azokat az elôfizetôket, akik számára a Matáv nem tud ISDN vonalat biztosítani - jelentette be Nahlik Gábor, a Matáv termékmenedzsere az "Üzlet az interneten II." konferencián. Szerinte a fôváros területének mintegy felén lehetséges az ISDN kapcsolat biztosítása, mert a "fehér foltokon" túl az optikai hálózattal rendelkezô területeken - pl. III. és IV. kerületekben, illetve a VII., XIII., XIV., és más kerületek egyes részein - nem lehet az ADSL szolgáltatást igénybe venni. Mivel az ADSL technológia nem igényli az ISDN telefon vonal - és az ISDN készülékek - meglétét, ezért digitális telefonvonalakra is kérhetô lesz a szolgáltatás. Egyetlen feltétel az adott vonal bevizsgálása, mely alapján a Matáv garanciát vállal a maximális átviteli sebességre. Ennek révén megvalósulhat a telefonköltség nélküli internetezés, mert az ADSL forgalom után nem kell telefon percdíjat fizetni.
Kérdésekre válaszolva Nahlik elmondta, hogy az ADSL maximális adatátviteli sebességét a partnereik kérésére maximálták 1,5 Mbps értékben, a rézvezetékre épülô technológia ennek többszörösét is képes megvalósítani. A jelenlegi elôfizetôi szám szerinte jóval száz alatt van és húsz igénylô van várakozó listán, reális tervnek 2001 végére az ötszáz elôfizetô elérését tartja. Vidéken csak jövô év elején és csak hat városban tervezik a szolgáltatás megindítását, és az ország területének legalább 30%-a - ahol sem technikai, sem fizetôképes igény nincs - belátható idôn belül hosszabb távon is "fehér folt" marad. Jövôre újabb termékeket is kínálnak, így lesz USB csatlakozású Ethernet kártya, és tulajdonosi döntés alapján a Siemens USB modemjeit is kínálják, amint beérkeznek az országba.
F. A.

A hírközlés története IL.

Rotary központok vidéken is

Mint elôzô számunkban olvasható volt, Budapesten a hálózat bôvítéséhez a 7A-2 rotary rendszert választották. Ez a rendszer azonban nem csak nálunk, hanem az egész világon nagy népszerûségnek örvendett, s valójában ez a rendszer vetette meg az automatizált távbeszélô hálózat alapját. Az addig szeparált, legfeljebb manuálisan összekapcsolt telefonközpontok ekkor kezdtek összefüggô rendszert alkotni. Megindult az a folyamat, melynek eredményeképpen létrejött a világ legnagyobb automatája, az egész földgolyót átfogó automata távbeszélô hálózat.
A bonyolult hálózat kialakulásához persze elôször az egyes elemeknek kellett megszületniük. A sok egyedi modell, kisebb sorozatban gyártott egyedi rendszerek után a húszas évek közepe hozta meg az áttörést. Az ITT (International Telephone and Telegraph) Laboratóriumának két vezetô mérnöke, W. Hatton és L. Schreiber az Electrical Communication 1932-es illetve 1933-as számában ismertették a kifejlesztett rendszer két kiemelkedô elemét, a vidéki területek automatizálását lehetôvé tevô 7-D rendszert és a nagyvárosok ellátására alkalmas 7A-2 rendszert. A sorozat következô részeiben ezt a két, a kapcsolástechnika fejlôdése szempontjából meghatározó rendszert mutatjuk be az Olvasóknak. Kezdjük a bemutatást a 7-D rendszerrel.
A kisebb vidéki városok ellátását a telefon elterjedése, egyre gyakoribb mindennapos használata tette sürgetôvé. A nagyvárosokban jól bevált szolgáltatást egyaránt igényelték a szeparált külvárosi, elôvárosi területek, de az átviteltechnika fejlôdésével a kisebb vidéki települések is. A korábbi telefonközpontok kis kapacitásúak voltak, tehát igazából nem az okozott gondot, hogy kis vonalszámú rendszereket kell kiépíteni - ez legfeljebb a gazdaságossági számításokban jelentkezett negatív tényezôként - hanem a díjelszámolás és a számozási rendszerbe való rugalmas beillesztés problémáját kellett megoldani.
A korábbi vidéki rendszerek a manuális kapcsolásból adódóan nem találkoztak a díjelszámolás kérdésével. A megoldás egyszerû volt: a központ kezelôje a kapcsolási igény bejelentésekor egy úgynevezett beszédjegyet töltött ki, melyre ráírta, melyik elôfizetô kérte a kapcsolat létesítését, milyen hívószámra kell felépíteni a kapcsolatot. Ha a kapcsolás létrejött, a kezelô összekötötte a két felet - sokszor ez csak egy-két óra múlva történt meg - majd a beszédjegyen rögzítette a beszélgetés kezdetét és a kapcsolat bontási idôpontját. A szolgáltató a beszédjegyek feldolgozása alapján számlázta ki a távhívásokat.
A távolsági hívások automatikus kapcsolásának a bevezetése megkövetelte, hogy a fenti eljárás helyett a távolsági hívások a távolságtól és az idôtartamtól függôen léptessék azt az impulzusszámlálót, ami a helyi hívásokat is számlálja. Akkoriban a helyi hívásokat a beszélgetés hosszától függetlenül számlázták, egy helyi beszélgetésnek adott díjtétele volt. Be kellett tehát vezetni az idôalapú számlálást, ráadásul oly módon, hogy az a hívott számtól függôen más-más gyakorisággal léptesse a hívó fél tarifaszámlálóját.
A 7-D rotary rendszer hat mérési gyakoriság behuzalozására adott lehetôséget. A helyi hívások esetében egy hívásra egyet lépett a számláló a hívás tartásidejétôl - magyarul is a beszélgetés hosszától - függetlenül, kimenô hívás esetén azonban be lehetett állítani, hogy például 2, 3, 5, 7 vagy 10 alkalommal léptesse a számlálót három perc alatt. Azt, hogy a központ egy adott hívás esetén melyik léptetési gyakorisággal számolt, a hívott szám elsô két vagy három számjegyébôl - a központkijelölô számból - határozta meg a rendszer. Érdekes megoldásként arra is lehetôséget adott a 7-D rendszer, hogy a távhívásokat egy beállított idôtartam után megszakítsa. Ebben az esetben az idô lejárta elôtt 10 másodperccel figyelmeztetô hangot küldött a központ a beszélgetô felek felé.
A másik megoldandó probléma a számozási rendszer kérdése volt. A különbözô adottságokkal rendelkezô országokban teljesen eltérô módon alakult ki a hálózat számozási rendszere, amit nagy mértékben befolyásolt a lakott települések mérete, a nagyvárosok szerkezete, száma és egy sor más tényezô. A hálózatok automatizálása során alapvetôen három számozási elv alakult ki.
Az elsô típus a zárt számozási rendszer volt, ami azt jelentette, hogy a városi, az elôvárosi és a vidéki hálózatban a hívószámok ugyanannyi számjegybôl álltak. Ebben a számozási rendszerben nem volt szükség a helyközi hívást jelzô prefix (elôhívó, körzetválasztó) számokra, bárhonnan bárhova azonos - például nyolc - számjeggyel lehetett hívni. Ez a megoldás körültekintô tervezést igényelt, s elég nehezen tudott olyan változásokhoz alkalmazkodni, mint pl. egy régió hirtelen fejlôdése vagy népességének jelentôs növekedése.
A második típus a nyílt számozási rendszer alkalmazása, ahol a távhívás prefix használatával, majd az azt követô központkijelölô számmal történik. Ebben az esetben a helyi híváshoz csak az elôfizetôi számot kell tárcsázni, távhívás esetén viszont a számot meg kell, hogy elôzze a prefix és a központkijelölô szám tárcsázása. A nyílt rendszerek esetén a helyi hívószámok hossza is eltérô lehet, tehát pl. a gyakrabban hívott számok három-négy, míg a lakásállomások öt számjegyûek. Ez a számkiosztási rendszer a területek fejlôdését jól képes követni, azonban az automatizálásban nehézségeket okoz.
A harmadik megoldás a két számozási rendszer keveréke, mint ami Magyarországon is mûködik. Ebben a távhívások prefix (06) segítségével mûködnek, utána körzetkijelölô szám következik, majd az elôfizetô helyi száma. Ugyanakkor az egyes körzeteken belül zárt számozás mûködik, adott számhosszal.
A 7-D rendszert a tervezôk már úgy alakították ki, hogy az képes volt a három számozási rendszer bármelyikébe illeszkedni és emellett még az egyes országok számozási különlegességeit, eltérô tradícióit is kezelni tudta. Közben ne felejtsük el, hogy a díjinformációk meghatározásához a kimenô számokat is analizálnia kellett a központnak.
Ha mai fejjel végiggondoljuk, hogy mindezeket a beállításokat nem egy szoftver-vezérelt rendszer, hanem egy huzalozással programozott elektromechanikus rendszer volt képes biztosítani, s a felprogramozás nem egy floppy beolvasásából állt, hanem több kilométernyi kábel megfelelô forrcsúcsokra történô kifejtésével valósult meg, igazán kalapot emelhetünk a húszas-harmincas évek mérnökei és "programozói" elôtt.
Dr. Bartolits István

Díjazott tanárok

Kiosztották az ERICSSON tanárdíjait. Az Ericsson Magyarország Kft. Kutatási-fejlesztési Igazgatósága 1999-ben alapította e díjakat azzal a céllal, hogy erkölcsi és anyagi elismerést nyújtson azoknak a matematika és fizika tanároknak, akik kiemelkedô eredményt értek el tárgyuk oktatásában.